Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

Gyermekszínház Terembafnflkság kézilabdában Egyesül! a Szekszárdi KSE a Szekszárdi Spartacnssal Többsincs királyfi Tegnap délután tartotta közgyű­lését a Szekszárdi Központi Sport­egyesület. Az elnöksiég beszámolóját Kar­dos György,\ az egyesület elnöke ismertette. Többek között a kő­vetkezőket mondta: — Egyesületünkben asztalitenisz, és kajak-kenu szakosztály műkő. dlk. Közel hetven fiatalnak bizto­sit a két szakosztály rendszeres sportolást. A létszám az elmúlt év­hez viszonyítva nem mutat fejlő­dést, különösein a kajak-kenu szakosztálynál volt nagy cserélő, dès. Sportegyesületünk munkáját nemcsak a két szakosztály irá­nyítása jelentette, mert mellettük •a tömegsporttal is jelentős mér­tékben foglalkoztunk. Segítettük a nők egészségügyi tornájának fo­lyamatos megtartását, melyen át­lag 12—18-an vettek nészt. A fér­fiak tornáján átlag 15 volt a lét­szám. Hetenként egy alkalommal kétórás foglalkozást biztosítottunk részükre. Ezzel kielégítettük a szórakoztató jellegű testnevelési Igényüket, öbányat turistaházunk- ban helyet biztosítottunk a szer. vezett és alkalomszerű természet, járóknak. Az OTSH az úszás fej­lesztésére vonatkozó határozatát Is elősegítettük azzal, hogy okta­tást szerveztünk, s nyolc turnus­ban, 274-en tanultak meg úszni. A dombori vízitelepünkön lévő csó- nakháznál a nyári hónapok alatt csőnakkölcsönzéssel is foglalkoz­tunk. A kedvezőtlen időjárás elle­nire is mintegy hatszázan vették igénybe rövidebb.hosszabb időre csónakjainkat. — Vízitelepümk fejlesztése érde­kében szociális blokk megépítését terveztük, melynek szükségessé­gét fö’ösleges hangsúlyozni. A ki­vitelezési tervek elkészültek, az építési engedélyt megkaptuk, de a munkát kivitelező hiányában megvalósítani nem tudtuk. Ez a munka az elkövetkező időszak fel­ed a ta lesz. — Asztalitenisz-szakosztályunk fennállásának legeredményesebb évét zártuk tavaly. Női c satunk az nb IX-ben kitűnően helytállt és az előkelő ötödik helyen vég­zett. A serdülők korosztályában •Dudás Hona révén országos vi­dék- és magyar bajnokságot is nyertünk. A Hahn—Pintér páros dobogós helyezést ért el az ifjú. ságiak versenyén. Számos nagy siker fémjelezte a szakosztály eredményességét. A megyei fel. nőttmezőnyben férfi versenyzőink közül Heronyányi István, Molnár Gábor és Pintér István nyert kü­lönböző bajnoki címeket. A férfi INB rn-as csapatunk a 6. helyen Végzett, azonos pontszámmai aZ előtte álló 5. helyezettel. Női és férficsapattal szerepeltünk a jugo­szláv testvérváros, Becse verse­nyén. A lánycsapat Pozsonyban a Lokomotív vendégeként vett részt egy tornán, ahol az Bt Jó képessé­gű csapat között a harmadik he­lyet szerezték meg. A kajak-kenu szakosztály mun­kája évről évre fejlődést mutat. Bár az elmúlt évben nem volt a létszámban emelkedés, viszont annál eredményesebbek voltak. Átlag 14—15 versenyző vett részt egy-egy felmérő vagy területi versenyen. Ezeken 5a első helyet szereztek. Első ízben sikerült az országos bajnokság kilences dön­tőjébe kerülni versenyzőinknek. A K—2-es, valamint a serdülő K— 4-es versenyben egyaránt T. he­lyet szereztünk. Az országos vidék bajnokságon tízezer méteren a Domsa, Gáspár, Harsányt, Szabó összeállítású K—4-es vidékbajnok. eágot nyert. A lányok közül Bé­res Rita, Molnár Ildikó, Ritt Gab­riella és Radies Magdolna vívott ki értékes helyezéseket. Tatán az or­szágos serdülőtáborban Béres Ri­ta 20, Prisetzky Tamás 40 indúló közül az értékes í. helyet szerez­te meg. Mindkét szakosztály komoly eredményeket tud felmutatni, pél­dául kajakosaink közül hatan aranyjelvényesek, öt szerezte meg a bronzjel vényt, míg négyen má_ sodosztályú minősítést kaptak. A beszámolót követő felszólalá­sok után Kardos György, az egye­sület elnöke a következő bejelen­tést tette: — Az állami élet hatékonyságá­nak növelése érdekében több In­tézkedésre került sor az élet kü­lönböző területén, Így természe­tesen a testnevelésben és a sport­ban is. a megyei, városi, állami és politikai vezetők javaslatára megyénk minőségi sportjának fej­lesztése szükségessé teszi a szel­lemi, anyagi erők koncentrálását, hogy még magasabb szinten le­hessen biztosítani a sportolás tel­tételeit. Ennek érdekében szüksé­gessé válik sportegyesületi fúzió létrehozása. Egyesületünk betöltötte hivatá­sát. azonban bázisszervek hiányá­ban egyesületünk, szakosztályunk további fejlődését nem tudnánk biztosítani. Ezért egyesületünk el­nöksége nevében azzal a javaslat­tal élek, hogy sportegyesületünk, a Szekszárdi KSE a szekszárdi Szövetkezeti Spartacus Sport­egyesülettel fuzionáljon, A szövetkezeti sportkör veze­tőivel történt megbeszélés alapján kijelenthetem: örömmel fogadják szakosztályaink spor­tolóit, részünkre erkölcsi és anya­gi bázist biztosítanak a további fejlődéshez. Kérem a közgyűlést, hogy a sportolás további fejlődé­sének biztosítása érdekében sza­vazza meg a két egyesület fúzió­ját. A közgyűlés a javaslatot elfo­gadta, így megtörtánt a Szekszár­di KSE és a Szekszárdi Szövetke­zeti Spartacus SE fúziója. A Szekszárdi Szövetkezeti Sport­kör az idén Is megrendezi a már hagyományossá váló téli kézilabda terembajnokságot. Ezúttal a követ­kező hét női, illetve férílcsapat ne­vezett, Nők: Ozora, Dalmand, Mözs, Tolna, Simontomya. szek­szárdi szöv SK I. és H. Férfiak: Dunaföldvár, Szekszárdi 505-ös DSK, Mözs, Paks, Hőgyész, Szek­szárdi Szöv. SK I. és szöv. SK n. A mérkőzések január 25-én, febru­ár l-lém, majd február 15-én egész nap tartanak, reggel 8-töl késő estig, maid február 29-én, 14 óra­kor kezdődnek és 20 órakor feje­ződnek be. Körmérkőzések után dől el a terembajnokság végső sorrendje. Ezúttal a holnapi mér­kőzések párosítását, illetve idő­pontját közöljük. 8 óra: Szekszárdi Szövetkezeti SK I. (a volt Bőrdíszmű csapata)— Szöv SK H. (női). 9 óra: Szöv. SK I—Szöv SK II. (férfi). 10 óra: Mözs—Dalmand (női). 11 óra: Mözs —505-ös DSK (férfi). 12 óra: Tolna —Simontomya (női). 13 óra: Szöv. SK n.—Mözs (férfi). 14 óra: Si­montomya—Ozora (női). 15 óra: Hőgyész—Dunaföldvár (férfi). 16 ára: Szöv. SK II.—Mözs (női). 17 óra: Paks—Hőgyész (férfi). I* óra: Dalmand—Tolna (női). i9 óra: 'P5-ÖS r«5K—P«Vs Hérd). Sportműsor Szombat; Kosárlabda; A Szekszárdi Vasas Kecskeméten a Dánífy-kupa mér­kőzéssorozaton vesz részt. 10 óra­kor a PVSK, 14 órakor a Székes- fehérvári Építők ellen mérkőz­nek. r.abdarúgis: A Szekszárdi Dózsa NB H-es labdarúgó-csapata a Szekszárdi Vasas ellen játszik elő­készületi mérkőzést 15 órakor a városi pályán. Közgyűlések: Mucsi Tsz SK-nál 18 órakor, a tanácsi kirendeltsé­gen, a Kajmádi MEDOSZ-nál 18 órakor a kultúrotthonban, a Du- naszentgyörgyi Tsz SK-nál is óra­kor a kultúrházban. Vasárnap: Játékvezetők továbbképzése: Bonyhádon, a járási hivatal nagy­termében 8.27-tói labdarúgó-játék­vezetők továbbképzése. Közgyűlések: Bátaszéki VSK 9 óra. Vasutas kultúrotthonban. Bonyhádi Pannónia Tsz 9 óra. Ma. <os, kultúrotthonban. Bonyhádva- rasd lo óra, kultúrotthonban. Ka­it ásd i Tsz SK 9 óra, pártházban. Magyarkeszi Tsz SK 10 óra, ta. nácsházán. Sakk megyei cs.: Paks—Báta, Tamási—Györköny, Medina—Dom­bóvári VSE, Harc—Sz. Építők. (Egy mérkőzés délelőtt és egy dél­után). Atlétika: Tamásiban, a gimná­zium tornatermében a járási fel­merő verseny első fordulója. Kez­dés 9 őrá. Sakk: Bonyhádon, a Lenin utcai általános iskolában 9 órától sakk járási spartakiád. Asztalitenisz: Pakson, a gimná­zium tornatermében 9 ó-ától já. rási asztali tenisz-spartakiád. A tengelici kisfiú hatéves, Molnár Ferinek hívják. Jön- megy a színházi széksorok kö­zött, rákönyököl a színpadra. Az igazgató bácsinak panaszko­dik. hogy egy másik fiú ..gyö­törte”, azért költözik egyik helyről a másikra, az iskola- igazgató megvigasztalja, aztán közli, hogy ha őt nem „gyöt­rik”, akkor Ferike gyötör.., Élénk kisfiú Ferike, és maga. biztosan mozog a zöld színházi széksorok között. Miért is len­ne megszeppenve? Azt sem tudja, mikor volt, hogy először járt színházban. „Régen”, — válaszolja kis töprengés után. Jó érzés felnőttfejjel beülni a színházi gyerekelőadásra. Va­lamiféle „kulturális mélyvilág­ba” merül az ember, boldog, iz­gatott légkörbe kerül, ami már önmagában is élvezetet nyújt. (Hát még ha olyan szerencsés, hogy a darab, előadás is jó...) A megyei művelődési köz­pont színháztermének nézőte­rén túlnyomórészt szekszárdi és környékbeli kisiskolások ül­tek. Áhítatos, ijedt figyelem csak néhány percig, de addig is csak kévésük arcán, hama­rosan mindent elsöpör az izga­lom, a várakozás, a felszaba­dult öröm. A gyerekek színház­ra várnak. Nem is hiszem, hogy nem fájt a Déryné Színház művé­szeinek szíve, hogy a boldog gyereksereget jó háromnegyed óráig kellett várakoztatniuk, valamilyen technikai hiba mi­att. az első előadáson. Három­negyed óra — lényegében egy tanóra és ennyire nem futotta azért a boldog izgalomból sem. így aztán egy kicsit elkókadt kedvű gyereksereg fogadta a felgördülő függöny mögül ki­kandikáló díszleteket, igaz, még így is örömujjongással. Az örömrivalgás később iS felhangzott, de ha fokmérőként tartjuk számon, akkor közepes­nél gyengébb előadást jelzett. Száma is. hőfoka is. Bízzunk a gyermeki ítéletekben, ami ez­úttal a felnőttek véleményét támasztja alá: nemcsak az elő­adás volt gyenge, hanem a fel­dolgozás is. melyet Benedek Elek meséjéből Benedek And­rás készített. A szokásos mesej fordulatok kicsit unalmasra sj. keredtek. a hősök kalandjai is elég vérszegények. A bágyadt eseményekkel hiá­ba próbáltak hadakozni a szí­nészek. nem tudtak felülkere­kedni rajtuk. Főleg mert a han­gos, jól artikulált beszéd adott­ságával sem rendelkezett né­melyikük, e birkózás sokszor reménytelennek tűnt. így az. tán nem véletlen, hogy azok a jelenetek arattak sikert, — és okoztak felüdülést —, amelyek egyébként „kilógtak” a darab szerkezetéből, de előadásuk módot nyújtott a színészeknek a mókázásra, C,Lótánc”) A Déryné Színház gyermek­darabjainak általában szelle­mes, vidám a díszlete: ezúttal a tervező fantáziája sem szár­nyalt magasra, A kis színházbarátok kedvé# nem vette el a Többsincs ki­rályfi, ezután is lelkesedni fog­nak. ha a tanító néni mese­darabot ígér. Igaz, az ötéves Bence (és sokan mások) szerint „ez nem az igazi Többsincs” volt, és a gyerekek nem fognak erről a délutánról napokig me. sélni i.. —vfé— Emberek, országok, történetek Grúziában jártam Moszkva vendége lévén, bun­dasapkában, meleg alsóban és felsőben indultam a repülőtér­re, hogy gépbe ülve Tbiliszibe „repüljek”. Némi szorongással készültem Grúzia fővárosába, a hosszú légiútra. Belém fészkel­te magát a nyugtalanság, még szerencse, hogy előző este va­csora után a Moszkva szálló­ban tüzetesen áttanulmányoz­tam a repülős menetrendet. Ebből kiderült, hogy a Szovjet­unióban repülőn utazni hétköz­napi dolog, hiszen legalább annyi menetrendszerű járat közlekedik a levegőben, ahány személyvonat nálunk Magyar- országon a síneken. Ritkán adódik ilyen lehető­ség, soha vissza nem térő az alkalom, ilyenformán szoron­gás ide, nyugtalanság oda, győzött bennem a kíváncsiság. Kísérőm és ügyintézőm a re­pülőtéren mosolyogva mondta: — Illő lenne egyszer nekem is megnézni a Kaukázus vidé­két. Több tucat magyart „kül­dött” Moszkvából a távoli szov­jet köztársaságokba, de ő ma­ga nem járt egyikben sem. Gyanítom, otthonülő ember. A jómódú budapesti kisiparost juttatta eszembe, aki hetven- esztendős, s összesen három­szor hagyta el a fővárost öt, három és másfél napra. Moszkvában felszálltunk, Tbilisziben leszálltunk. Nagyo­kat szippantottam Grúzia le­vegőjéből, s mélységesen elcso­dálkoztam azon, hogy nem ér­zem a gőzölgő tea illatát. A ki­járat fele baktatva, nyomban azon a fiatalemberen akadt meg a szemem, aki rövidujjú ingben állt az autóbusz előtt, várva, hogy szállodába vigye a jugoszláv sakkozókat. A ke­mény moszkvai télből néhány óra leforgása alatt langymeleg őszbe kerültem, bundasapká­ban, meleg alsóban és felsőben. A továbbiakban így járkáltam a főváros utcáin, s a boltokban, vendéglőkben az eladók, a pin­cérek nyomban tudták, Moszk. vából jöhettem, de biztos, hogy külföldi vagyok. Ka moszkvai lennék, hoztam volna magam­mal „könnyebb” öltözéket. Megkeresve az utazási iro­dát, csak fülelek, csak fülelek. Nem értem. Én a Szovjetuniót úgy képzeltem el, hogy a köz­társaságokban mindenki oro­szul beszél. Tévedtem. Az em­berek Grúziában grúzul be- szélnek. Ebből viszont megér, tettem: Grúziába érkezve a Szovjetunióban vagyok, de Grúziában vagyok a Szovjet­unióban, természetes hát, hogy az emberek saját anyanyelvű- kön szóljanak egymáshoz. Jegyeimet intézendő az uta­zási iroda alkalmazottja barát, ságos mosollyal érdeklődött? — Budapest? Bólogattam: — Igen. igen. Sejtettem. hogy Budapest után futballistáink névsorolvasása következik. Ismét tévedtem. Az utazási iroda alkalmazottja mi­után honosságomat illetően pontos felvilágosítást kapott, igy szólt: — Bartók zene én imádni — mondta tört oroszsággal. Intett, hogy várjak. Elsietett. Néhány másodperc múlva egy üveg grúz borral tért vissza, s a kezembe nyomta. A messze földön ismert grúz vendégsze­retetről már az első félórában ízelítőt kaptam, de hátra volt még Amasukeli, a költő. Amasukeli, a költő szállodám előcsarnokában várt rám, s meghívott vacsorára. Meghívá­sát elfogadtam, annál is in­kább, mert családja körébe in­vitált. Házuk elé érve riadtan figyeltem. hogy húsz üveg pezs­gőt rámol ki az autó csomag. tartójából. Te nagyszakállú úr­isten, mi lesz itt megfizetve ma este! A négy szobás tágas lakás­ban terített asztal mellett a költő felesége fogadott. aki an­gol szakos nyelvtanárnö. Asz­talhoz ültünk. S megkezdődtek a pohárkö­szöntők. Amasukeli felállt és legalább tíz percig beszélt személyemet méltatva. Jött a következő pohárkö­szöntő. Ittunk, és gondoltunk asszonyainkra, akik szívünk­höz legközelebb állnak. Hihe­tetlen élményben volt részem, varázslat volt hallgatni a po­hárköszöntőket; a szülőkre, a Nagy Honvédő Háborúban el­esett hősökre, a gyermekeink­re, a barátainkra, a hazára és .az éjszakára, ami elvezet mind­annyiunkat a hajnalhasadás­hoz. Ékes szavdk, ünnepélyes­ség, mélységes embertisztelet, s szertartás Grúziában a pohár­köszöntő. Mondanom sem kell, hogy ránk virradt. Külhonban soha nem mulasztom el a piacot. Hagyománytiszteletből ezen a reggelen Tbilisziben is kielé­gítettem kíváncsiságom. Ama- sukelival körülnéztünk a pia­con. Szőlőből, gyümölcsből, tej­ből, vajból, sajtból a bőség ká- naánja. Nagyon megnézhettem az eoyik hatkilós kaukázusi sajtot, mert gazdája megtudva, hogy magyar vagyok, minden tiltakozásom ellenére egyszerű. en keéembe nyomta. Megkö­szöntem, s elnevettem magam. Nekem mindenütt a sajttal gyűlik meg a bajom. Helsinki­ben szerettem volna venni egy lapp-sajtot. Szándékomtól még­is elálltam, mert a kormány- küldöttség sajtóstábjához tar. tozva tízkilós lapp-sajttal fur­csa lett volna elvonulni a dísz- század mögött. Jugoszláviában az idegenfor­galmi újságírók egyhetes ta­nácskozásán a vendéglátók a részvevőket tejben, vajban fü- rösztötték. /Imikor a tanácsko­zás véget ért, ki-ki indult visz- sza hazájába. Mi magyarok öten vonatra várva Belgrádban egy parkban vártuk a reggelt. Nem volt egyetlen fia diná­runk. Mellettem a pádon egy öreg bosnyák eszegetett, s ész­revette. hogy szinte kinézem a szájából a falatot. Megosztotta velem a sajtját. Mindenütt összeakaszkodott velem a sajt. De térjünk vissza Tbiliszibe. Piacnézés után hosszú sétát tét. tünk. Bejártam az egész orszá­got. Mégis, mikor Grúziára gon­dolok, a villogó tekintetű Ama- sukelit látom magam előtt, ahogy pohárköszöntőit mondja. A pohárköszöntő Grúziában költészet. a rögtönzés művésze­te, nemes, férfias, tudatos el- érzékenyülés. — Sz. P. —

Next

/
Thumbnails
Contents