Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 19. szám

fiz én cseres' nnrramoin Folytatjuk az ipari park beépítését Beszélgetés Viöcczi liszlcva). a dénbévíri tanács elnökével — Eddie intézkedési ter­vek készültek. Uj fogalom a közéletben a cselekvési proTram. Véleménye szerint érzékelhető a tartalmi kü­lönbség az ..intézkedés” és a „cselekvés" között. — Ha az embernek van fü­le az árnyalatokhoz, akkor — határozottan állítom — a kü­lönbség érzékelhető. Közelebb van az emberhez, direktebben szól a kollektívákhoz, az egyé- . nekhez. Szerintem a cselekvés több, feszesebb, és tettekben az eddigieknél határozottabb követelményeket támaszt. 1 — Saját cselekvési prog­ramját 1976-ra összeállítot­ta? — összeállíttatta velem az élet. Nem tréfálkozom, komo­lyan mondom. Hogy mit kell tennem, azt nem csupán én döntöm el, sőt elsősorban nem én, hanem maga az adott hely­zet. Tennivalóim fontossági sorrendjét is ennek megfele­lően csoportosítom, s ehhez — higgye el nem szólam — a me­gyei pártbizottság cselekvési programja ad eligazítást, út­mutatást. A városi tanácsra és a személyemre vonatkozó fel­adatok 1976-ban az V. ötéves terv első esztendejében sokré­tűek és szerteágazóak. Zárójel- ' ben említem meg, így volt ez mindig. Talán nem vagyok nagyképű, ha most azt mon­dom: így volt ez mindig, ám értem és érzem, hogy mostan­tól fogva a mennyiség mellett minőségileg is nagyobbak a követelmények. Sokrétű tenni­valóim közül szeretném ki­emelni a három legfontosabbat Beszéljünk az elsőről. Ez a vá­rosra és az új közigazgatási modellre, a városkörnyékre vo­natkozik. Saját cselekvési programom középpontjában az áll, hogy kialakuljon Dombó­vár és a városkörnyéki 16 köz­ség egysége, szemléletben és cselekvésben. Egy évre tekint vissza ez az érdekesnek és egyúttal elég izgalmasnak ígér­kező közigazgatási modell: van a város és van a közigaz­gatásilag hozzá tartozó 16 vá­roskörnyéki község. I — Egység szemléletben és cselekvésben. Mire gondol Vidóczi elvtárs? — Tavaly már megindult a bizonyos ötvöződési folyamat. Az első hetek bizalmatlansága velünk szemben ma már tel­jesen eloszlott. De tovább kell lépnünk a város és a városkör­nyék együvé tartozása terén. Éppen ezért ma már azon munkálkodunk — többek kö­zött — hogyan lehet a város­1976. január 23. nak és a városkörnyéknek biz­tosítani a regionális vízrend­szert. A város és a Kapos kör­nyékén elhelyezkedő községek a hatvanas évek elején alakí­tották ki saját törpevízmüvei­ket. Ezek kapacitása azonban már nem elégséges. Nos, a re­gionális vízmű is össze fogja kötni a várost és a községeket. Másrészt termelési vonatkozás­ban szeretnénk az idén előre­lépni. Szervezzük az agroké­miai társulatot, amelynek a Dalmandi Állami Gazdaság lesz a gazdája. Az agrokémiai társulatnak az ipari parkban biztosítunk helyet, előközmű- vesített területen, ami annyit jelent, hogy van víz, villany, iparvágány. — A közelmúltban K. Papp gúzsé., a megyei párt­bizottság első titkára, a Ké­pes Ljsagnak adott nyilat­kozatában is említést tett a dombóvári ipari paikról. Mi ez tulajdonképpen? — Negyvenhektáros előköz- művesített terület. A negyedik ötéves tervben alakítottuk ki azzal a céllal, hogy ide ipar te­lepüljön. Az előközművesítés jelentős terhet rótt a népgaz­daságra, hiszen több mint 100 millió forintba került. Magába foglalja az energiarendszert, a víz- és úthálózatot, a csapa­dékvíz-elvezetést, azaz alkal­mas különböző ipari üzemek „fogadására”. — Tehát van egy Ipari park, amely... — Ne haragudjon, hogy a szavába vágok, sejtem mire gondol. A megyei pártbizottság és a megyei tanács arra köte­lezett bennünket, hogy vizsgál­juk felül eddigi ipartelepítési politikánkat. Saját cselekvési programomban ez úgy jelent­kezik, hogy ne mindenáron történjék az ipartelepítés és ne mindentől függetlenül. Az ipar- telepítésnek igazodnia keli a már meglévő iparszerkezethez. Ebből következik, olyan ipari üzemek telepítésére van szük­ség, amelyek elsősorban a női munkaerőt foglalkoztatják. A három legfontosabb feladatból itt most már tulajdonképpen a másodikról beszélünk. Igaz azonban, hogy szorosan össze­függ ez a kérdés azzal, amit az ötvöződési folyamatról el­mondtam. Az ésszerű munka­erő-gazdálkodás összefüggésé­ben is jelentkezik ez a téma. Szeretnénk elérni, hogy a vá­ros és városkörnyék lakossága megértse, itt nem csupán vala­miféle közigazgatási átrende­zésről van szó, hanem arról, hogy lehetőségeinket jobban kihasználjuk. így együtt pél­dául ésszerűbbé tehetjük a munkaerő-gazdálkodást Dom­bóváron van az ipari park, s ha ezzel párhuzamosan a vá­roskörnyéki községekben ész­szerűbbé tesszük a munkaerő- gazdálkodást, a felesleges mun­kaerő a város ipari üzemeibe irányítható. I — Hol tartanak az ipari park betelepítésével? — Tárgyalásokat folytatunk a Mosonmagyaróvári Kötött­árugyárral. Júniusban kezdik építeni a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár dombóvári üze­mét Ide már nemcsak betaní­tott munkásokra, hanem női szakmunkásokra lesz szükség. A város vezetőinek egyébként az a törekvése, hogy olyan üze­mek települjenek az ipari parkba, amelyek női szakmun­kásokat igényelnek. Az előbb említett gyár az első ütemben mintegy kétszáz, az V. ötéves terv végére mintegy 500 sze­mélyt foglalkoztat, 80 százalék­ban nőket. Nos, ebből követ­kezik cselekvési programom harmadik „paragrafusa”. 1 — Sejtem, hogy mire gon­dol Vidóczi elvlárs. — Minthogy az új üzemek­ben főleg nők, asszonyok dol­goznak, ennek megfelelően már ebben az évben megfelelően fejlesztenünk kell a gyermek- intézmények hálózatát. Még­hozzá olyan ütemben, hogy nyomon tudjuk követni az ipa­ri üzemek idetelepülését. Dom­bóvár ugyanis azon 12 helység közt szerepel, amely ki van je­lölve további ipartelepítésre. A gyermekintézmény-hálózat fej­lesztésével egyidejűleg folya­matos és állandó feladatunk a lakásépítés. Tartani szeretnénk a IV. ötéves tervben elért la­kásépítési ütemet. Nem va­gyunk ugyan kijelölve a mun- káslakás-építési akcióba, ám a megfelelő anyagi és személyi feltételek biztosításával kérni fogjuk az illetékes minisztert, hogy egyedileg engedélyezze a munkáslakás-építési akció le­bonyolítását. Cselekvési prog­ramomban fontos helyet foglal el a városkörnyéki közúti köz­lekedés megszervezése. Dom­bóvár vasúti csomópont, mégis a bejáró dolgozók nagy része a környező apró falvakból au­tóbusszal közelítheti meg a vá­rost I — Köszönjük a beszélge- 1 lést Vidóczi elvtárs. — Ne siessük el, még nincs vége. Cselekvési programom­ban szerepel Gunaras tovább­fejlesztése, ami ezúttal annyit jelent, hogy megépítjük a téli fürdőt, számítva az üzemek, a szocialista brigádok segítségé­re. A gyermekintézmény-háló­zat szélesítésében is jelentős társadalmi munkára számí­tunk. Dombóváron ennek már hagyományai vannak. — A cselekvési program megvalósításához erőt és jó egészséget kívánunk, Vi­dóczi elvtárs. — Köszönöm. — Sz. P. — Áz anyákért J|7 oimiílf DUtÍ7flll talán legtöbbet vitatott szociálpoliti- HÍ CiliiU*i GVlllGU kai intézkedése a gyermekgondozási segély volt. Kezdetben — ahogy ez már nálunk szokás — mindenki mindennel egyetértett, mindenki örömmel, s az akkor még világszerte feltűnést keltő kezdeményezésnek kijáró lel­kesedéssel üdvözölte az intézkedést. Aztán — ahogy ez szin­tén lenni szokott —, először csak szükebb szakmai körökben, később már nyilvánosan is megjelentek az ellenvélemények, az aggodalmak, a „mehet-e ez így tovább?!” típusú töpren­gések, s még később egyre többen lettek azok — elsősorban az ipari körökben —, akik kifejezetten kérdésessé tették a gyermekgondozási segély tarthatóságát Az igazság kedvéért meg kell jegyezni: az ellenvélemé­nyek, az aggályoskodások nem voltak éppen alaptalanok. A segély bevezetése gyakorlatilag egybeesett a munkaerőszem­pontból „hét szűk esztendőnek” számító korszak kezdetével, s való igaz, népgazdasági méretekben is, de az egyes munka­helyeken is, a munkaerőtervek elkészítésekor figyelmen kívül hagyták a gyermekgondozási segély hatását. Márpedig 1967. január 1. óta 630 ezer anya vette igénybe a segélyt, s közülük csak 380 ezren tértek vissza korábbi munkahelyükre, vagy — ez S9m volt ritka —, valamilyen más munkahelyre. Ebben á munkaerőínséges világban több mint 600 ezer ember ideigle­nes vagy éppen végleges kiválása a termelőmunkából — per- 6ze, hogy érzékeny, mi több: nehezen kivédhető veszteség. Különösen az olyan munkaerő-gazdálkodási rendben, amely­ben minden figyelmeztetés ellenére is a létszám gyarapítása dominált. És nem csupán a vállalatoknál! A központi munka- erőtervek sem számoltak reálisan. Az sem vitatható, hogy egyes iparágakban — mindenek­előtt a textiliparban, de például a kereskedelemben is — a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyák tízezrei szinte megoldhatatlan gondok elé állították a munkaügyi vezetőket És — ahogy ez megintcsak lenni szokott —, jött a már majd­nem pánikhangulat, keserű nyilatkozatok hangzottak el, itt is, ott is, tanácstalan és reménytelen sopánkodásba ütközött az ember, mert ez még mindig egyszerűbbnek — sőt sokak sze­rint célravezetőbbnek — látszott, mint gyökeresen átértékelni nemcsak a munkaügyi terveket, hanem az egész létszámügy- I ről alkotott és vallott felfogást. Kiln vila’éma lehetne, hogy ha semmi gond nem lenne a kisgyermekek bölcsődei elhelyezésével, akkor a gyermekgondozási segély elvesztené-e a létjogosult­ságát? Ne feledjük: a nők munkavégző képessége az anyaság vállalásával alapvetően megváltozik. S ez a változás nem a szüléssel, hanem már a terhességgel kezdődik és nem fejező­dik be a gyermekágyi vagy a szoptatási idő elteltével, hanem eltart legalább a gyermek hároméves koráig. Ebben az idő­szakban kell a termelőmunkából kivált anyák szociális ellá­tását megoldani, s ebből a megfontolásból is döntöttek annak idején a gyermekgondozási segély bevezetéséről, s nem csu­pán a bölesődei gondok enyhítése miatt. Erről is megfeled-, keztek sokan. és arról is, hogy az időközben hozott népesedés- politikai intézkedéseknek is lesz némi — nem éppen elhanya­golható — hatásuk az általános munkaerőhelyzetre. A BvermeVgondBissi S!tÄnTo^,ahÄ5,»i tézkedések is igazolják —, időnként lehet módosítani, igazí­tani. Most lehetővé tették a segélyezés többszöri megszakítá- * sát, azt, hogy a segélyt igénybe vevők, illetve a nyugdíjasok elvállalják mások gyermekeinek gondozását, s kísérletképpen megvizsgálják a gyermekgondozási szabadságon lévők bedol­gozói munkakörben való foglalkoztatásának tapasztalatait. De a kormány — a kedvező tapasztalatok alapján — egyértel­műen és határozottan foglalt állást a segélyrendszer mellett, s ez azt is jelenti, hogy túlhaladottak a gyermekgondozási segély fölötti viták. Vagy ha úgy tetszik: ideje valami egészen más munkaerő-gazdálkodása gyakorlatot alkalmazni. VÉRTES CSABA | Tizennégy lakás épül Takarékpénztári bankfiók és tizennégy OTP-értékesítésű lakás évül Tamásiban. A kivitelező TOTÊV megkezdte a - létesítmény tereprendezését, alapozását. A tervek szerint az épületet 1977. augusztusában adják majd át. Fotó: Komáromi

Next

/
Thumbnails
Contents