Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-21 / 17. szám

Ki vezesse a szövetkezedet! flz én cselekvési programom Korszerűsítés takarékosan, képzettebb munkásokkal Vas István, a Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója: Az én programom pártbizottság programjá­val — amely részletesen, fejezetekre bontva tartalmazza a tennivalókat —, illetve, a kor­mány ötéves tervével. Néhány részletre még vissza kell térnünk, mivel nem ismerünk még minden gazdasági szabályzót. Viszont; az el­múlt tervidőszakban a gazdaság fejlődése évente 13 százalékos volt, ezt az éves ütemet akarjuk tartani továbbra is. Az árváltozások miatt és a felhasználható fejlesztési alapok mérséklődése miatt sokoldalú elemzést kell végeznünk, miként jelentkeznek az árváltozá­sok a halmozott termelési értékben. — Nagyon lényeges a fejlesztési alapok mó­dosítása a követelményeknek megfelelően. — Idei cselekvési programunkból a szarvas­marha-ágazat fejlesztését emelem ki, amelyet már megkezdtünk, és amelyre 1985-ig szóló távlati programot dolgoztunk ki. Jelenlegi tehénállományunkat 1980-ra, az ötödik ötéves terv végére ezerötszázra növeljük, a tejterme­lésben a jelenlegi háromezer literről három­ezerötszázra kell felmenaünk. — A fejlesztési program egyik része a tar­tási technológia korszerűsítése, a meglevő épületekben, a régi istállókban. Tavaly már elkezdtük Mászlonyban: Alfa-Laval trágya­kihordó berendezést építettünk be, egyszóval, kialakítottunk olyan technológiát, amely ne­künk megfelelő és jól működik. A takarmányozást rávezető legyen. Tavaly már megkezdtük a silóépítési programot, kétezer vagonos be­fogadóképességű beton silóteret építettünk. Silómaró végzi a kihordást, a szállítójármű megrakását. Most, következő lépésként takar­mánykeverő kocsik beszerzése a lényeg, és olyan keveréktakarmányok előállítása, ame­lyek az állatok tejtermelését fokozzák. Eljutot­tunk már addig, hogy egy ember száz-kétszáz haszonállatot el tud látni, és a tehenészetben száz állat fejését, gondozását, takarmányo­zását négyen végzik. — A technológia korszerűsítésével azt érjük el, hogy könnyebbek lesznek a munkakörül­mények, növekszik az egy dolgozóra jutó ter­melékenység és csökkenő létszám mellett is növeljük a termelést. — A mezőgazdaságban dolgozók száma mind kevesebb lesz, de az anyagi érdekeltség is ar­ra ösztönöz, hogy a termelést kevesebb és. kevesebb létszámmal oldjuk meg. — No már most, az idén lényegesen keve­sebb időszaki munkást foglalkoztatunk, mint eddig. Újabb munkafolyamatokat gépesítünk, mindenekelőtt a hibridkukorica-ágazatban. Négy speciális csőtörő-fosztó kombájnt impor­tálunk, így nélkülözni tudjuk azokat az idő­szaki munkásokat, akik eddig ezt a munkát végezték. — Állandó dolgozóinkat viszont úgy készít­jük fel, hogy kombinált munkafolyamatok végzésére legyenek képesek. A korszerűbb gé­pek, a korszerűbb munkafolyamatok egyre szélesebb látókörű munkásakat követelnek. — Éppen tegnap vizsgáztattunk huszonkét szakmunkást a sertéstenyésztésben. Legtöbb­jük asszony. Átlagosan 3,8-as eredménnyel vizsgáztak. A gazdaság szervezte a tanfolyam mot, a gazdaság agrármérnökei, gépészmérnö­kei oktatták őket, a humán tárgyak oktatásá­ba viszont bevontuk a pedagógusokat Ez a huszonkét ember olyan univerzális munkás, akiket talán már állattenyésztő gépészeknek is lehetne nevezni. Ismerik a technológiát, a takarmányozást az állatok biológiáját fel­ismerik a betegségeket — tehát megfelelnek az új feltételeknek. Az állattenyésztőket is olyan képzett szakmunkásokká képezzük, mint amilyenek nélkül már elképzelhetetlen az iparszerű növénytermesztés. — Mondok egy gyakorlati módszert, ame­lyet a közelmúltban vezettünk be. A gazda­ságnak van tejszállító gépkocsija, amelynek volt gépkocsivezetője, aki nem értett a tej­átadáshoz. És volt egy tejátadója, aki nem értett a gépkocsivezetéshez. A tejátadás külön szakmai ismereteket követel: érteni kell a zsírtartalom, a savfok, a hőfok méréséhez, az átadással járó adminisztrációhoz. Kiképeztük a gépkocsivezetőt a tejátadásra, most egy ember végzi el a korábbi kettő munkáját Dolmantl most már évék óta az üzem- és UuSIlluliU munkaszervezésre kijelölt gazda­ság. Az úgynevezett vertikális integrációval az elmúlt években eléggé előrehaladtunk, és ezt folytatjuk ebben az évben is. Ismét egy pél­dát említek: a hústermelés tulajdonképpen a kolbásszal végződik. De a hústermelést, az állattenyésztést kiszolgálja több üzemág: a takarmán y termesztés, a -feldolgozás. Az egész munkafolyamatot úgy kellett megszervezni, hogy az anyagmozgatás — a takarmányozás — a legegyszerűbb módon menjen végbe. A kombájnról pótkocsira kerül a termény, a „pilóta” beviszi a szérűre, egy hidraulikus karral lebillenti. A kukorica a szárítón, auto­mata mérlegen keresztül jut a raktárba, a takarmánykeverőbe, a tárolótoronyba, gravi­tációs úton a szállítójárműbe, azokon az állat- tenyésztő telepek tárolótomyaiba. Azokból a technológiai berendezés beviszi a takarmányt az állat elé — tehát a sok száz vagon takar­mány mozgatásához sehol sem kell kézi erőt foglalkoztatni. — így jutott el a gazdaság odáig, hogy a Tolna—Baranya megyei főosztály gazdaságai között első helyen áll a bérszínvonalban. — Másik téma, amelyet érdemes megémlí- teni a cselekvési programban: a gazdaságnak a környezettel, a környező termelőüzemekkel való kapcsolata, amelyet az eddigieknél még dinamikusabbnak képzelünk el. Tulajdonkép­pen a gazdaság, mint önálló egység és a kör­nyező termelőszövetkezetek közötti kapcsola­tok szélesítéséről, a szakosodásról, a kooperá­cióról, esetleg még közös vállalkozások kiala­kításáról is lehet szó. Tavaly volt az első pró­ba a kocsolai szövetkezettel, az Írjén ezt akar­juk továbbfejleszteni a hibridkukorica- termesztésben. — A hibridkukorica-vetéshez speciális el­járást kell alkalmazni, külön vetni az anya- és az apasorokat, majd a növényállományból silózógépekkel eltávolítani az apasorokat, vé­gül a termést speciális csőtörő-fosztó gépek­kel, kombájnokkal betakarítani. A partnerek­nek ezeket a munkákat elvégezzük legkorsze­rűbb gépeinkkel, tehát nekik ezeket a gépe­ket nem kell külön-külön megvásárolni. Az árutermelésre berendezkedett gazdaság okkal olyan együttműködést akarunk kialakítani, amelyben a termény — főleg a kukorica — vetését, betakarítását, feldolgozását, tárolását magunkra vállaljuk, a partner gazdaság anya­gi erejét, beruházásait műtrágya, növényvédő szer, talajművelő gép vásárlására fordíthatja. — A népgazdasági terv beruházásaival kap­csolatosan pedig az a programunk — ez irány­ba akarjuk a gazdaság beruházó, tervező kol­lektívájának szemléletét átalakítani, változ­tatni —, hogy építkezéseinket a jelenlegi árak mellett is mintegy húsz százalékkal olcsóbban végezzük. A gazdaságossági szemlélet így az egy tehén-, az egy sertésférőhelyre is kiter­jed, hogy az olcsóbb legyen, mint eddig. — A tervező vállalatok például Kakasdnál a halastó rekonstrukciójának költségeit tíz­millió forintra tervezték. Ezért inkább gépe­ket vásárolunk, lánctalpas erőgépeinket is fel­használjuk ehhez a munkához és saját kivite­lezésben elvégezzük a tervezett költségek feléért Itónimifacá’ti elképzelésekből és saját cél- ncpyoíiűda i jainkbói is adódik, hogy nem csökkenthetjük szociálpolitikai beruházá­sainkat, inkább még fokozzuk. Ezért mind­arra, ami a cselekvési programot alátámasz­tani hivatott, mindenkit áthangolunk, olyan építési módokat keresünk, amelyek olcsóbba kerülnek, korszerűsítjük a műszaki irányítást, növeljük a termelékenységet, az anyagi érde­keltséget, a fegyelmet. Cselekvési programunk végeredményben a népgazdasági elvárásokat és a gazdaság érdekeit egyformán szolgálja. a L Az elnök és a szakmai vezetés 2. A szövetkezeti vezetés munkájának váziaios megnauuozasához is fi- gju.cume aeU vennurus a szö- veuLezett gazdaság kettős jelle­gét E gazdasagom egyfelől vál­lalatok, ameiyem saját kocká­zatukra termeinek, gazdálkod­nak; másfelől önkormányzatú emoeri közösségek, amelyek formálják, szocialista hányba alakítják tagjaik és családjaik életét Erdei Ferenc 1969-ben a ter­melőszövetkezetek vezetését elemezve a következőkre fi­gyelmeztet : „...a szövetkezett vezetugárdákban a következő időszamoan a modern iparszerű vállalati gazdálkodás kibonta­kozása során növekszik a fej­lett technikához értő és racio­nális gondolkodásban járatos szakemberek szerepe, ... a fej­lődés útja továbbra is fokoza­tos átalakulás ... a következő időszakban sem boldogulhat a tagságtól elszakadt vezetés”. Valóban, a gyakorlat azt mutatja, hogy azok a termelő­szövetkezeti vezetők járulnak hozzá munkájukkal igazán si­keresen a gondjaikra bízott üzem, vagy azon belül egy- egy szakterület jó működésé­hez, akik értenek a kollektív vezetés és az egyszemélyi fe­lelősség összhangjának megte­remtéséhez. A szövetkezeti gazdálkodás fejlődése egyre nagyobb köve­telmények elé állítja a vezető­ket. Már ma is igen széles azoknak a változásoknak a kö­re, amelyekben a vezetőknek jól el kell igazodniok. Közü­lük csak néhányat soroljunk: a gazdaságok méretének és áru­termelésének növekedése, a termelés szakosodása, a mun­kamegosztás fejlődése, a mű­szaki haladás, a nagyfokú gé­pesítés, a gazdasági ösztönzők helyes alkalmazása, a piaci vi­szonyok figyelembe vétele, a szakképzettség állandó fejlesz­tése. Mindebből következik, hogy a vezetőknek újabb és újabb ismereteket kell elsajá­títanak ahhoz, hogy a gyorsan változó termelési folyamatokat és az egyre képzettebb szak­gárda irányítását kellő bizton­sággal kézben tudják tartani. Változatlanul igaz, hogy á vezetésben kiemelkedő szere­pe van az elnöknek. Ö nem­csak a termelőszövetkezetek és a közgyűlés által választott vezetőségnek az elnöke, hanem egyszemélyben felelős vezetője a szövetkezeti gazdaságokban is mindjobban kifejlődő kü­lönféle képzettségű szakembe­rekből álló irányítógárdának. Az elnöknek tehát megfelelő szinten el kell igazodnia meg­annyi szakmai, termelési kér­désben ahhoz, hogy irányítani tudja munkatársait. Ám a szakmai ismereteken kívül megfelelő emberi tulaj-, donságok is kellenek a jó ve­zetéshez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szövetkezeti vezetés módszereinek társadal­mi meghatározottsága döntő módon az elnök életútjával, ta­pasztalataival, emberi maga-: tartásával, továbbá a szövetke­zeti tagság és a közvetlen kör­nyezet (a falu) különféle tár­sadalmi rétegeihez fűződő vt* szonyával függ össze. Jellemzésül említjük meg, hogy nemrég az egyik termelő- szövetkezetben például a já vezetők iránti igényeket a ta­gok a következőkben fogalmaz­ták meg: problémáikkal bár­mikor felkereshessék beosztot­taik, a tévedéseket legyen ere­je beismerni, a feladatok vég­rehajtása során ne avatkozzon be beosztottai munkájába, le­gyen népszerű, a döntések előtt kérje ki munkatársainak véle­ményét, mulasztás esetén él­jen a büntetés eszközével, kí­sérje figyelemmel beosztottai fejlődését és őket eszerint ítél-, je meg. A vezető — és mindenek-' előtt az elnök — jó munkájá­nak egyik nélkülözhetetlen té­nyezője a tagság körében ki-, vívott tekintély. E z azt jelenti, hogy min-' den munkatársa és a szövetkezeti tagság elis­meri, kedvezően értékeli jel­lemét, vezetői képességeit. A személyi tekintély alapja tehát mindig a vezetettek bizalma, amihez elengedhetetlenül szük­séges az a meggyőződés, hogy a vezető őszinte jóakarattal van munkatársai és az egész szövetkezeti tagság iránt. Horváth László Gyorsított ütemben A Dunai Kőolajipari Vállalat területén, szovjet szakemberek irányításával, épül az úgynevezett Orto-xilol üzem. A száz­millió forintos beruházás befejezését eredetileg 1976 végére tervezték. A szerelésben részt vevő szakemberek felajánlja! nyomán azonban várhatóan az év közepére elkészül a léte­I sí idény.

Next

/
Thumbnails
Contents