Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-21 / 17. szám

ON KERDEZ Levélcímünk : 7101 Szekszórd, Postqfiólc 71.

Hányán

költözködtek...? ■

Pach János (Paks, Temető utca 21.) olvasónk leveléből idézünk: „A postaigazgatóság lakóházamat kisajátította. A POSTABER a községi tanács* csal igazoltatott számlámból 4000 forintot részemre átutalt, de a napszámosok di> ját — 5130 forintot — a mai napig sem küldte meg. Ez utóbbi összegben családom, s a magam munkadija is benne foglaltatik. Reklamációmra a POSTABER nem válaszolt."

Valter János, a Posta Központi Beruházási Irodájának (POSTABER) igazgatója felelt: „Pach János ^öltözködési költség címén előterjesztett igényéből eddig 4000 forint fuvardíjat térítettem. Ezt meghaladó követelésének rendezése tárgyában nevezett képviselőjével, a Paksi Járási ügyvédi Munkaközösséggel (ügyintéző: dr. Vajer János ügyvéd) levelezésben állok. Tehát nem felel meg a valóságnak a panaszos azon állítása, hogy reklamációjára a POSTABER nem reagált. Az ügy állásáról legegyszerűbben ügyvédjénél érdeklődhetett volna. Ettől függetlenül is — nem elhallgatva az ügy érdemét — rámutatni kívánok, hogy Pach Jánosnak a kártalanítási gyakorlatunkban mind ez ideig egyedülálló 9130 forintos költözködési számláját főként megalapozatlansága miatt kellett kifogás tárgyává tennem. A panaszos képviselőjéhez címzett, 1975. XII. 17- én kelt levelemben kértem, hogy az igénylésben összeírt 31 (!) résztvevő foglalkoztatásának indokait és a még hiányzó igazolásokat pótlólag terjessze elő. Sajnálattal kellett azonban tapasztalnom, hogy a panaszos a felhívásnak nem tesz eleget, sőt január 2-i fizetési felszólításában tényszerűségbe mór nem is bocsátkozott Kénytelen vaTelefonszámunk : 129gyok ezért egyidejűleg a tudomására hozni, hogy igényét ebben a formában elismerni nem áll módomban. További információk szüksége esetén készséggel állok a T. Szerkesztőség rendelkezésére."

Á gyermekgondozási segély feltételei

Bodzái Béláné (Iregszem- cse, Hajnal utca 14.) olvasónk megírta szerkesztőségünknek, hogy munkaviszonya 1974. július 1-én kezdődött, majd kétheti megszakítás után folytatódott. Érdeklődött, Hogy ilyen előzmények után megilleti-e szülés esetére a gyermekgondozási segély.

Dr. Deák Konrád főügyészségi osztályvezető ügyész válaszolt: „A gyermekgondozási segélyre vonatkozó jogszabály rendelkezése szerint a dolgozó nőt o szülési szabadság lejártát követően a gyermek hároméves koráig gyermek- gondozási segély illeti meg, ha:

a) a szülést megelőző másfél éven belül összesen 12 hónapig munkaviszonyban

állt;

b) legalább hatórai munkaidővel dolgozott: és

c) a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe. A fenti három feltételnek együttesen kell fennállók». Az a körülmény tehát, hogy Bodzainénak a szülést közvetlenül meqelőző másfél éven belül egy írben két hétre megszakadt a munkaviszonya, nem akadálya annak, hogy gyermekgondozási segélyben részesüljön. A lényeg az. hogy a szülés napjától visszafelé számított másfél éven (548 napon) belül legalább 12 hónapon (365 napon) át munka- viszonyban álljon, hogy ezalatt legalább napi hat órában legyen foglalkoztatva, s hogy a gyermek gondozása

01, 123—61. M|

végett vegyen igénybe fizetés nélküli szabadságot

lavul a tv-vétel Bonyhádon

Reményik Dezső bonyhádi (Perczel Mór utca 6.) olvasónk arról irt, hogy a nagyközségben sok családot érint kellemetlenül a tv adásának technikailag nem kielégítő volta. Érdeklődött, mikor fejeződik be a bonyhádi átjátszó- adó építése. Megjegyezte, hogy a pécsi adás sem vehető megfelelő minőségben Bonyhádon.

FeUai József, a Pécsi Postaigazgatóság osztályvezetője válaszolt: „Bonyhádon folyamatban vannak az átjátszó- adó építési munkái. Az üzembe helyezés ez év első felének végére várható. Az adó a 06 csatornán horizontális polarizációval fog sugározni és biztosítja majd Bonyhádon a )ó minőségű tv-vételt.”

Pótolják az alkatrészeket

Kovács Sándor bölcskei olvasónk szerkesztőségünkhöz írott levelében azt panaszolta, hogy a paksi 82. számú bútorboltban 1974 novemberében vásárolt drága bútorainak egyes tartozékait egy esztendő elteltével sem kapta meg.

A Tolna megyei Néobolt Vállalat nevében Lőwi Vilmos osztályvezető és Szalay János áruforgalmi osztályvezető válaszolt. Idézünk levelükből: „Az a személy, aki a vásárlás idején boltvezető volt, nyugdíjba ment, de ezt megelőzően nem tájékoztatta a pótlandókról utódját. Az új boltvezetőt utasítottuk, hogy azonnal szállíttassa el Kovács Sándor részére a hiányzó alkatrészeket. A panasz végleges rendezését ellenőrizni fogjuk."

VÁLASZOLUNK

Jogszabályokról

— röviden

A Postadíjszabás módosításáról szól a 20/1975. (XII. 30.) KPM—AH számú rendelet (megjelent a Magyar Közlöny 1975. évi 89. számában), melynek melléklete tartalmazza a külföldre feladott postai küldemények díjtételeit. Itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy a Csehszlovákiába szóló levélpostai küldemények, a Bulgáriába, Jugoszláviába, Lengyel- országba, az NDK-ba, a Szovjetunióba és a Vietnami Demokratikus Köztársaságba szóló 20 grammnál nem súlyosabb levelek és levelezőlapok díja nem változik, egyébként a külföldre feladott levél díjtétele 20 grammig 4,— Ft, 100 grammig 10,— Ft, a levelezőlapé pedig 3.— Ft.

A gépjárművek tüzelő- és kenőanyaga mennyiségi és minőségi normájának megállapításáról szól a közlekedés- és postaügyi miniszter 17/1975. (XII. 29.) KPM sz. rendelete, amely szerint az üzemben tartó legalább havonta köteles ellenőrizni gépjárműveinek üzemanyag-fogyasztását. Az ellenőrzés megtörténtéről az üzemben tartó köteles nyilvántartást vezetni. A rendeletben foglaltaik megtartásáért az üzemben tartó szerv vezetője felelős. E jogszabály 1976. év március hó 1. napján lép hatályba és a Magyar Közlöny 1975. évi 88. számában olvasható.

Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Oktatási Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete által kiadott, az állami és a szakszervezeti szervek együttműködésére és a szakszervezeti jogosultságok gyakorlására vonatkozó

irányelvekre, amelyek részletesen tárgyalják a szákszervezeti bizottságok egyetértési jogát, véleményezési, javaslattételi jogát, önálló döntési jogát és ellenőrzési jogát. Az Irányelvekből az alábbiakat idézzük: „A törvényesség érdekében biztosítsák, hogy a vezetők és a dolgozók megismerjék a jogaikra és kötelességeikre vonatkozó jogszabályokat. Ellenőrző munkájukkal járuljanak hozzá a dolgozók ügyeinek, kérelmeinek, munkaügyi vitáinak törvényes, gyors és bürokráciamentes intézéséhez.” (Az Irányelvek a Művelődésügyi Közlöny 1976. évi L, számában jelentek meg.)

A pénzügyminiszter 75/1975. (XII. 30.) PM. sz. rendelete az illetékekre vonatkozó jogszabályok módosításáról szól és kimondja többek között, hogy illetékmentes „a lakásszövetkezeti, illetve a tanácsi értékesítésű lakások vevőiből, továbbá a lakásépítő szövetkezetek tagjaiból alakult lakás- fenntartó szövetkezetek lakásainak az első szerzőtől (első telekkönyvi, ingatlan-nyilvántartási tulajdonostól) történő öröklése”.

Dr. Deák Konrád

osztályvezető ügyész

Az első magyar fizikakőnyv

Évek óta tart a több mint 300 ezer kötetes pannonhalmi főkönyvtár rendezése. E munka közben gyakran kerülnek elő értékes példányok, különleges ritkaságok. Nemrégen az első magyar fizikakönyv eredeti példányát találták meg. A könyvet a tizennyolcadik

század második felében írta Molnár Szabó János, a budai egyetem igazgatója. A szerző 1777-ben fejezte be a könyv írását, s még abban az évben Pozsonyban és Kassán is kinyomtatták. Címe: „Természetiekről Newton tanítványainak nyomdokai szerint”.

Emberek, országok, történetek

Janó bácsi tudománya

Janó bácsi, az öreg szlovák Javorina közelében, a Magas- Tátra egyik völgyében lakott, egy icipici házban, egymaga. A házikó előtt üldögélt és él- vezte az októberi tiszta leve. göt. amikor felfedezték a filmesek. Vagy ő lesz a nagy- papa. vagy senki — felkiáltással rángatták elő a tolmácsot, hogy feltétlenül vegye rá az öreget, játssza el a néhány mondatos szerepet,

Janó bácsit nem kellett nógatni, bár először csak mosolygott és hitetlenül csóválta a fejét. Beleegyezett a filmezésbe. A magánytól akart szabadulni, vagy érdekelte a kereset is, ami kis nyugdíjé, hoz képest elég szép összegnek ígérkezett, s ráadásul, a falusi emberek ítélkezése szerint nem is kell érte semmit sem dolgozni — nem tudom. Leginkább arra hajlok, hogy a kíváncsiság és a tenni vágyás hajtotta.

Nem sokat változott külse. je, amikor a saját ruhája he- lyett a csíki öregapó öltözékét vette fel: szikár termetű, fehér hajú, nefelejcskék szemű, mosolygós Janó bácsi maradt a székely harisnyában is. öreg botját, ami évtizedek óta szolgálta, a felvételek alatt is magánál tartotta, de — bár túl volt a nyolcvanon —, inkább csak a rend kedvéért, nem hogy rátámaszkodjon.

A filmben három unokája volt, a két fiú alakítója helybeli gyerek, a harmadik pedig én. Így aztán elég sokat üldögéltünk egymás mellett, arra várva, hogy munkába szólítsanak. Nekem árulta el Janó bácsi először, hogy milyen tudománya van. Akkor már több mindenről beszélt, akadozó, átabota magyar nyelven, ami fiatal korában ragadt rá, és amit a mi kedvünkért kezdett el annyi év után próbálgatni. Favágó volt, végigjárta a környező országok erdeit, mindenhol ragadt rá valami, a magyar mellett románul, szerbül és oroszul is beszélt egy keveset.

De nem ez volt a nevezetessége szerte a környéken, hanem hogy évnyi pontosság, gal megállapította bárki életkorát. Rám sem nézett, úgy közölte velem is koromat, majd játékra biztatott: ő

megmondja, hogy a kisminkelt művészek hány évesek, én meg tudjam meg titokban, igaza van-e. Roppant fontosnak találta az ellenőrzést, és amíg vissza nem tértem a megnyugtató válasszal, ráncos arcáról eltűnt a mosoly is. Mikor kiderült, most sem tévedett — porcelánkék szeme újból felragyogott.

Tudományának híre hamar elterjedt a stábban. Jöttéje a kíváncsiak, hogy próbára tegyék az öreg tótot. Amilyen

telkesen játszott titokban, olyan kelletlenné vált, amikor a színészek, kellékesek, sta. tiszták ostromolták. Ellenállni nem soká tudott, de látniva- lóan nem sok örömet lelt benne, hogy az eléje sorakozó magabiztos képeket vizs- gálgassa, számba vegye a titkos ráncokat, a festek alatt meghúzódó puha redöket,

A filmeseket először csak izgatta, aztán már bosszantotta az öreg tévedhetetlensége. Volt. aki kétszer is eléje állt, hátha most mást mond Janó bácsi. De nem tudták becsap. *» — ő csapta be a stábot.

Egyszer csak elkezdett tévedni. A harminckét éves hölgynek azt mondta, hogy harmincnyolc. Bizonygathatta az, hogy kevesebb, kine. vették. Csajc én csodálkoztam, emlékeztem ugyanis, hogy két napja, még titokban, ugyanerről a nőről „harminckettőt* mondott az öreg. És így ment egy darabig: egyet eltalált,

hármat nem. Bizakodóan emelte kék szemeit az „ügyfelekre”, akik diadalittasan híreszteltélc, tévedett a nagy. apó, rajtuk nem igazodott el.„

Amikor először tett el félóra csendben, anélkül, hogy vizsgálódnia kellett volna, az öreg jólesően sóhajtott: „*w>- hálistennek”.

A történethez tartozik, hogy Janó bácsi két-három nap múlva visszaszerezte népszerűségét. Akkor forgatták azt a jelenetet, ahol neki is meg kellett szólalnia. Egészen különös módon tette: meghallgatta és vissza is mondta — magyarul — a szövegét, de amikor elkezdődött a felvétel, és Haumann Péternek kellett volna „felmondania", mindig a saját válaszát rögtönözte. Egyik jobb volt, mint a másik! El is hagyták a forgatókönyvbelit. amit költő írt, s igaz, szinkronhangon, de a Janó bácsi féle változat szerepelt a filmben is.

Mindennek lassan három éve. Vajon üldögél-e még az öregapó házacskája előtt, forgatja-e görcsös botját, büszke-e még különleges tudományára.

VIRÁG F. ÉVA