Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-20 / 16. szám
k ii essfeftés! psmbí Ki vezess® e szovetîcezeîeî? Egész gyár feladatterve Elvek a gyakorlatban Magyar! László, az MMG szekszárdi gyáregységének igazgatója: Mindenekelőtt :a munkáját meghatározza, hogy egy nagy gyár fináléja vagyunk; s így a feladatunk elsősorban a végrehajtás. Az egész gyárra, és így ránk is vonatkozik, hogy beosztottnak, vezetőnek, minden dolgozónak az eddigieknél sokkal jobban kell ellátnia _ a munkáját. Erre nvi már a múlt esztendőben felkészültünk: kettéválasztottuk a termelés előkészítését és végrehajtását. A kétcsatornás rendszer bevált. Ez év január első napjaitól a termelés ütemesebb: a hónap első dekádjában már ötmillió forintot termeltünk, míg tavaly ez idő alatt csupán 1,7 milliót. Elhatároztuk, hogy ezentúl nem intézkedési, hanem feladattervet készítünk; de ebben nem a megfogalmazás, hanem a tartalom a fontos. Ebben fogalmazzuk meg azokat a feladatokat, amelyeket mindazoknak végre kell hajtaniuk, akik az eszközök jobb kihasználásában, a gazdaságos gyártásban, egyáltalán a termelés jobbításában közreműködnek. A több évre szóló feladattervünket február végére készítjük el: tartalmazza többek között a termelés szervezésére, az állóeszközök korszerűsítésére, a munkaidő jobb kihaszhálására vonatkozó tennivalókat. A tervet demokratikus módszerekkel állítjuk össze: a gazdasági vezetők a tervvázlatot megbeszélik a "vári kollektívákkal, a brigádokkal, az írásos anyagot a mű- kifüggesztjük és közli a KISZ-híradó. Ezt követően egészítjük ki a dolgozók véleményével, javaslataival. Munkaértekezleteken, brigádgyűléseken, munkásgyűléseken beszéljük meg a tervezett intézkedéseket: ebből kerekedik ki — remélhető1 eg sok vita után — az egész gyár feladatterve. Nem csupán vitára számítunk, hanem arra is, hogy a tervet fegyelmezetten végrehajtjuk. Munkatársaim nehezen szokják meg, hogy egy ipari üzemben szükséges és nélkülözhetetlen az üzemi demokrácia; enélkül nem lehet vezetni, nem lehet irányítani. A végrehajtás demokratizmusát olykor félreértik, s ez fegyelmezetlenségben mutatkozik meg. Szeretnénk, ha a dolgozók magukénak éreznék azokat a feladatokat, amelyeket közösen akarunk elérni, szeretnénk, ha éreznék azt, hogy csak fegyelmezett munkával tehetnek eleget a velük szemben támasztott követelményeknek. Az év derekán felülvizsgáljuk a feladattervet és az élet változásainak megfelelően módosítjuk. A határozatok végrehajtására korábban csak készülget- tümk, sok minden volt, amit megterveztünk, de nem hajtottuk végre; aztán megállapítottuk, hogy miért maradtunk el, de több nemigen történt. Úgy vélem, hogy az irányítás sem volt elég fegyelmezett. A feladattervben senkitói sem kívánunk lehetetlent, azt, hogy erején felül dolgozzon. Ha a munka minden percét megszervezzük, s ha mindenki érti is, hogy miről van szó, akkor eredményesebb lesz a munkánk is. Ha a kollektíva bölcsességére hallgatva jól választjuk meg a feladatok sorrendjét, s a végrehajtás fegyelmezett lesz, akkor előttünk nem lesz lehetetlen. l‘l7pm és munkaszervezés I '“11!" fogalmába a mozdulatelemzéstől, a beruházásig sok minden tartozik. A munka javításának alapja: korszerű termelés, a terme1 őeszkötok maximális kihasználása, azálő- rmvnka csökkentése. Nem eleget fogla’kozunk például az ösztönző bér-formák kialakításával — oedig hiába korszerű a technológia, ha a norma nem változik. Azt. már tudjuk, hogy a következő ötéves tervben mit kall gyártani. Szűkítjük a gvártmámvcsa1á.!ovat. a termékeket ko-sz”*rűbb formában ál- litiuk elő. Sok termék evártá- sát abbahagytuk, de még így is varrnak, me1 veket alacsonyabb technikai színvonalon állítunk elő. A színvonal- eme'kedés magasabb szakmai felkészültséget igényel. A gvár é’etének tíz éve alatt a dolgozók szakmai műveltsége nőtt — ezt a változó, korszerűsödő termékszerkezet követelte meg. Az elmúlt években a gazdasági vezetés joggal bírálta a készletgazdálkodást. Hiába beszélünk munka-szervezésről, ha gyakori az anyaghiány. Ez a körülmény a vállalatok zöménél hisztériás állapotot idézett elő, s mi is, mások is sok anyagot halmoztunk fel. Ez a gazdálkodás fegyelmezetlenségének következménye. Azt szeretnénk elérni, hogy a raktározott alapanyagok beépüljenek a készáruba, s csak az indokolt készletek ma-. radjanak meg. Ez év elejétől minden gazdasági vezetőnek van egy számlája; a munka végzéséhez szükséges árut erre a számlára rendeli. Egy egyszerű nyilvántartásból pillanatok alatt kiderül, hogy ki miből, mennyit rendelt. Megvizsgáljuk azt is, hogy kellett-e a rendelt anyag, s felhasználták-e. Negyedévenként minden gazdasági vezető köteles elszámolni. A konzekvenciát vállalnia kell; ugyanúgy felelős a munkájáért, mint egy szakmunkás az általa végzett munka minőségéért, mennyiségéért. Ezzel elérjük azt, hogy nem kell börzét tartani, olcsóbb áron megszabadulni a fölöslegtől. Jóllehet a közel háromszáz milliós termelésnél csupán hozzávetőleg tudjuk kiszámítani, hogy miből mennyi kell, éppen ezért fontos a tervezés javítása. Az ez évi termelési összetételt — kilencven százalékban — már tavaly áprilisban ismertük. Ennek alapján adtuk fel a rendelést és készletezünk. Tpw'hlr feladatunk: megtalál- I Ufóul ni azokat a normákat, amelyekkel mindenkinek lehet a munkáját mérni. A helyes normakarbantartás nem sérti a dolgozók öntudatát —, főleg ha a dolgozók és vezetők azt meg is beszélik. Ha igaz az „egyenlő munkáért, egyenlő bért” alapelv, akkor az is igaz, h<pgy azonos munkánál, azonos a teljesítménykövetelmény. A műszaki normatívák megállapítása nem könnyű: a forgácsolók normáját logarléccel is meg lehet állapítani, a kézi munkáknál viszont a mozdulatok mélységéig kell elemezni. A közeljövőben kidolgozzuk az új teljesítménykövetelményrendszereket. A fizikai dolgozók negyven százaléka dolgozott eddig teljesítménybérben ■— ezt fokozatosan bővítjük. A termelésben teljesítmény-, az adminisztrációban pedig létszámnormát határozunk meg. Teljesítményrendszert nem lehet, hanem kell kidolgozni. A gyárba senki sem szívességből jár, de aki belép a gyárkapun, annak le kell dolgoznia a nyolc órát. A fizetést mindenki a munkája mennyisége és minősége alapján kellene, hogy kapja. Az, hogy a teljesítmény jelenleg csak egyes kategóriákra van kidolgozva, sértő. A feladattervünk szerint mindenkire ki kell terjeszteni a teljesítménykövetelmény-rendszert. Ez vezetőkre és beosztottakra egyaránt vonatkozik. L Termelőszövetkezeti irodákban járva érdemes szemügyre venni a könyvespolcokat — sok mindent elárulnak. Vannak irodák, ahol alig látható néhány könyv; viszont más helyeken a legkülönfélébb szakkönyvekkel együtt tucatszámra sorakoznak kötetek, amelyek a vezetéssel, az irányítással, a szövetkezeti élettel foglalkoznak. Az igazán törekvő szövetkezeti vezetők a könyvekből sokféle tudást, gondolatot meríthetnek. A hazai szövetkezeti vezetéselmélet egyik erénye a gyakorlati tapasztalatok körültekintő elemzése és olyan általános érvényű következtetések megfogalmazása, amelyek helyes alkalmazása lehetővé teszi a szövetkezeti vezetés színvonalának állandó emelkedését. A változó élet. a termelési eljárások, a gazdálkodás fej. lődése mind újabb és újabb feladató^ megoldására kényszerítik a szövetkezetek vezetőit. A gyors változások folyamatában eligazítanak az alapél vele. Közülük az egyik: a demokratikus önkormányzat. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a szövetkezet élén a tagság álta] demokratikusan választott vezetők álljanak; olyan emberek, akikben bíznak a szövetkezet tagjai. Az ilyen vezetők, a tagság bi. zalmára támaszkodva, képesek a szövetkezeti vezető testületeket hatékonyan és demokratikusan működtetni. Viták zajlanak arról, hogy vajon a szövetkezeti termelés módszereinek megváltozása, a nagyméretű gazdaságok létre, jötte, nem teszi-e kérdésessé a szövetkezeti közgyűlés szerepét a vezetésben. Megjegyzendő. hogy ilyen dilemmák olyan szövetkezetekben kerülnek szóba, amelyekben a vezetés éppen irányítási, gazdálkodási vagy egyéb gondokkal küzd. A közgyűlés «3 bármilyen méretű és termelésszerkezetű legyen a gaz.' daság — változatlanul a legfelsőbb szintű vezető testületé a szövetkezetnek. A közgyűlés hatáskörét a termelőd szövetkezeti törvény és aa alaoszabály pontosan megállapítja; a szövetkezeti tagság döntési jogkörét senki és semmilyen más testület nem csorbíthatja. Csak formai változatnak te^ kintendő az a megoldás, amelyet a nagy létszámú szövetkezetek alkalmaznak, hogy részközgyűléseken, vagy demokratikusan választott küldöttgyűléseken döntenek a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben. A lényeg ugyanaz: a gazdálkodás, a szövetkezeti élet meghatározó irányítása a tagság joga és feladata. Dönteni pedig vezetők és tagok egyaránt akkor képesek, ha ismerik a gazdálkodás, az élet tényeit; ha mindenről megfelelően tájékozottak. A szövetkezeti vezetés minden szintjén és fórumán mind nagyobb jelentősége van az in. formációnak. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a vezetőség két közgyűlés között is rendszeresen tájékoztassa a tagságot a szövetkezet ügyeiről és maga is tájékozott leeven az emberek véleményéről, munkájáról, életéről és szándékairól. Csak ilyen „kölcsönösségi" légkörben dolgozhat, iránvít- hat megfelelően a szövetkezeti vezetőség. így valósulhat meg legjobban az a fontos alaoelv, hogy az emberek ve. gyen-T- részt a közösség ügyei, nelc eldöntésében, a közös fel- adatok végrehajtásában, a tisztségviselők munkájának ellenőrzésében. A szövetkezeti gazdaságok többségének sikerei a legfon. tosabb alapelvek helyes gyakorlati megvalósulását igazolják: az eredmények a ve. zetés jó munkáját bizonyítják. HORVATH LÄS7TJ3 \ Magyar könyvek kOöfdon Több magyar könyv külföldi megjelenéséről érkezett hír. A berlini Volk und Welt kiadó 1876- bsn tervezi öéry Tibor: Kedves Bópeer című kisregényének kiadást. Ugyanez a kiadó 1975-ben megjelentette a Befejezetlen montât és a Felelet című néry-re- Tényt. Az óriás címmel novelláinak válogatását és a Spektrumsorozatban a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztíválról című kisregényt is. A prágai Odeon Világirodalmi Kiadó 1975-ben Karinthy Frigyes Válogatott elbeszéléseit és Krúdy A vörös postakocsi című regényét Jelentettmeg. Olaszul Sarkadi Imre A gyáva című kisregénye volt olvasható 1975-ben, Alberto Moravia folyóiratában, a Nuovi Argó- mentiben. Ismét a falugyűlésekről A falugyűlés a község választópolgárainak ta- nácskozása. A tanács a lakosság tájékoztatása és véleményének megismerése céljából a település életében alapvető jelentőségű kérdéseket falugyűlés elé terjeszti. A közös tanácsú községekben a közös tanács munkájáról szóló tájékoztató megvitatására lehetőleg évente kell összehívni a falugyűlést. Ha nem is szó szerint, nagyjából így írja elő a tanácstörvény a választók és a tanácsok, a képviseltek és képviselők kapcsolattartását, illetve a kapcsolattartás egyik igen fontos fórumának biztosítását és hasznosítását. A falugyűlések intézménye beváltotta az elmúlt évek során a hozzáfűzött reményeket. A lakosság gyorsan fedezte fel az évenkénti eszmecserék szükségét és hasznát Hiszen ezeken egyfelől azt tudhatja meg, hogy az általa megválasztott tanács miként felel meg a lakosság által ráruházott tisztséggel járó feladatok ellátásának, mit tett és tesz a lakóhelyek fejlesztéséért, ha úgy tetszik folyamatos lakhatóbbá tételéért. Másfelől, a falugyűlések résztvevői elmondva észrevételeiket, javaslataikat, közérdekű kérdéseiket, megismerkedhetnek a helyi lehetőségekkel. Együttesen; élve demokratikus jogaikkal a falugyűléseken kérhetnek részt az emberek a közélet számos, nem jelentéktelen problémájá. nak megoldásából. Ezeken a hasábokon sokszor és sokféleképpen volt már szó a falugyűlésekről. A téma újbóli időszerűségét az diktálja, hogy néhány — főleg nagyobb településünkön — ismét vitatják a falugyűlések szükségességét, noha mint már fentebb említettük is: a falugyűlések intézményének életrevalósá. gát a gyakorlat igazolta. „Könnyű a kisközségekben sikeres falugyűléseket szervezni — sóhajtotta egyik nagyközségi tanácsvezetőnk — ott minden közösségi megmozdulásnak örülnek az emberek és meg se lehetne őket kötni, hogy otthon maradjanak. A nagyközségekben más a helyzet. Itt a lakosság legföljebb rétegenként aktivizálható.” N ma tennénk szóvá ezt a panaszt, de mivel ez nem egyedi, hanem nagyon ís sokan hangoztatják mostanában megint, vitába kell szállnunk, a „nem megy, ne erőltessük” jegyében bizonytalankodókkal. Az ugyanis a tapasztalatunk, hogy némely településünkön túl könnyen mondják ki a helyi vezetők, hogy olyan valódi falugyűlést rendezni náluk nem lehet. Nincs igazuk. Lehet, csak a helyi viszonyoknak megfelelő módot kell megke- resniök és azokkal a nem tanácsi szervekkel közösen, amelyekkel egyébként is együttműködési szerződésük van. Példát is mondanánk a számos jó példa közül, s azzal a céllal, hogy bizonyítsuk, menynyire káros a „nem megy, nem erőltetjük” pozíciójába vonulni. Amikor Nagydorog közös tanácsú nagyközségben a Hazafias Népfront helyi szervének nagyon aktív közreműködésével megtartották az első falugyűlést, a rendezőket nemcsak kellemesen lepte meg a jelenlévők nagy száma, bevallásuk szerint kicsit meg is ijedtek, hiszen a nagydorogi lokálpatrióták meglehetősen sok, korábban elhanyagolt községfejlesztési gondot adtak itt elő. Épp ez utóbbi miatt kissé borsos volt a hangulat a falugyűlés elején, de megszelídült már a közepetáján és igen biztatóan végződött. Miért? Mert a lakosság végre elmondhatta és megfelelő fórumon, hogy mit vár. A tanács vezetői pedig elmondhatták, milyen lehetőségekkel gazdálkodhatnak, számítva természetesen a lakosság szellemi, fizikai és anyagi közreműködésére is. Nagydorogon és társközségeiben azóta esemény valahány falugyűlés^ bár ami a székhely községet illeti, itt rétegtalálkozók előzik meg ezt és a záró falugyűlésre elsősorban azok hivatalosak, akikkel a tanácsvezetők nem találkozhattak az üzemekben, intézményekben, tartott rétegtalálkozókon. Ezen az összevont falugyűlésen rendszerint jelen vannak a társközségek képviselői, noha a nem székhely községek lakosságának is van saját falugyűlése. Meg keli, hogy jegyezzük: ugyanolyan eredményes, mint a székhely község lakosságának! V égezetül még annyit: ha valahol esetenként érdektelenségbe fullad a lakóhely választóinak évi egyszer vagy kétszer megrendezett tanácskpzása, ott az előkészítéssel, a szervezéssel és a falugyűlés tanácskozásának napirendjére tűzött téma megválasztásával van hiba. Ott a tömegpolitikai munka jár rossz úton, mert az emberekben igenis eleven az igény a tájékozódásra, lakóhelyük éle- tének formálására,..