Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
Ism át I. Béla király • • * >■ sírjáról Megjelent a szekszárdi múzeum évkönyve WEÖRES SÁNDOR: Pogácsasütés Fönn az ég vaskalap hány pogácsát süt a nap? fönn az égi vaskalapban a pogácsa hány darab? Jön egy tucat bárányfelhő, tereli az égi szellő gyapjú-puha korbácsa, de hát egy sem pogácsa. Száll egy vaskos gomolyfelleg, rajta fényes jég-lebernyeg, villámokat osztogat, '** f a pogácsa elmaradt. Moziban A feketo farkasok üvöltése Ha Jack London, eredeti nevén John Griffith London láthatná azt a színes, NSZK-kalandfilmet, amelyet A farkas fia című regénye alapján forgattak, bizonyára elégedett lenne — már ami a főszereplő megválasztását illeti. A nagy amerikai író születésének századik évfordulóján megjelent írásban (Népszabadság, 1976/8.) ugyanis többek között ezt olvashatjuk „alaszkai” korszakáról: „Megszállottan hitt az erőben — az erősebb Igazságában”. Nos, a főhős, Bili Robin (Ron Ely) csakugyan nagyon erős, ezenkívül szép, sőt okos ‘ is és olyan edzett, hogy az alaszkai hidegben többnyire hajadonfőit, testre szabott csinos bőrruhában járja a vidéket De hát milyen is lehetne egy kalandfilm főszereplője, ha nem ilyen? Különben el se hinnék róla, hogy puszta kézzel tesz árta'matlanná majd féltucat, állig felfegyverzett gazemberből álló bandát. Persze aki jegyet váltott a szekszárdi Panoráma filmszínházban egy hétig vetített filmre, az nem azért tette, hogy tamáskodjon, hanem hogy szórakozzon. Ez minden bizonnyal sikerült is, mégpedig úgy, hogy közben nem nagyon kellett gondolkodnia, első pillantásra láthatta, ki a jó és ki a rossz ember. Ha azonban mégsem fért a bőrébe és mindenáron használni akarta nemcsak a szemét, hanem a fejét is, akkor — mintegy külön szórakozásképpen kitalálhatta: a rosszakon kívül a film végén még kinek kell elbuknia. Bizony, bizony, a harc áldozatokat követel. Ezúttal is holtan maradt a filmvásznon, akarom mondani, az alaszkai ; mezőkön a jó öreg, becsületes aranymosó és nevelt lánya, I aki nem volt hajlandó elárulni, hol van az indiánok aranya. Mert — ilyen a véletlen — Tornado Kid, a gátlástalan ban-j ditavezér Bilinek szánt (egyébként utolsó) golyója a kis indián lányt sebzi halálra. Ha Bili Robin fegyvert nem is használ ember ellen —- csak az üvöltő fekete farkasokat lövi halomra, amikor megtámadják — azért ki-kibuggyan a vér a lőtt sebekből, a halálos csodálkozásra nyíló szájak szegletéből, sőt olykor a padlón még tócsába is gyűlik. A felnőtt néző persze tudja, hogy mindez csak egy kis technika, meg piros festék kérdése, nem biztos azonban, hogy a nézőtéren izguló gyereksereg is így volt ezzel. Nek'k egyébként nagyon tetszett a film, szép számmal meg is nézték, hiszen a belépés nem volt korhatárhoz kötve. A gyártók valószínűleg számítottak rájuk, talán ezzel is magyarázható, hogy ez a kalandfilm úgyszólván teljesen nélkülözte a jól bevált szexjeleneteket, sőt még csak egy ártatlan csók sem csattant el benne. Mégis azt tanácsoljuk — főként a fiatalabb korosztálynak —, hogy a száz éve született Jack Londont elsősorban ne az ilyen filmekből, hanem izgalmas, méltán népszerű műveiből igyekezzék megismerni. — gyuricza — Zenei krónika Hangverseny a zeneiskolában Az elmúlt év utolsó napjaiban hagyta el a helyi nyomdát a megyei múzeum évkönyvsorozatának 1973—74. évi összevont, szép kiállítású IV—V. kötete. A sorszámozásnál ugyan kissé zavarban van az ismertető, hiszen a bel. ső címoldalon a fenti kötetjelzés olvasható, a következő viszont, az „Annales musei szekszárdiensis de Béri Balogh Adám no- minati” latin nyelvű felirathoz a Hl—IV. római számok csatlakoznak. Mindez természetesen nem változtat azon. hogy az 1000 példányban megjelent. 30 ív terjedelmű kötet ér. tékes bizonysága a fontos intézményben folyó tudományos munkának. Mészáros Gyula, a mű. zeum nyugalmazott igazgatója, a kötet élén álló és gazdagon illusztrált tanulmányában a mözs—száraz- dombi X—XI. századi ma. gyár köznépi temető feltárásáról számol be. B. Thomas Edit írása: „Római kori téglarajz Arius képmásával a pannóniai Kis- dorogról” az országhatárokon túl is joggal felkelt, heti a vallástörténet kutatóinak figyelmét. Mindenképpen indokolt tehát a tanulmány német nyelve, mely az értékes következtetéseket külföldi szakemberek számára is hozzá, férhetővé teszi. Annál kevésbé érthető, hogy a Mészáros-tanulmány kivéte. lével, a többi szerző munkája mellől miért hiány, zik bármilyen — hasonló jellegű kiadványokban megszokott — idegen nyel- vű summázat. Ez a folytatásos tanulmányok befejezésekor összegezve még pótolható. Rosner Gyula, a Gyönk —Vásártéri úti avar teme. tő feltárásának előzetes jelentését közli, ezúttal a 230—308. sírok rajzaival és leírásaival. Szerző álláspontja szerint a részletekben való közléssel „lehetőségünk nyílik olyan pub. likációs formára, mely úttörő szerepet vállal, s egyben kívánatos lenne meghonosodása az egész kuta. tis területén”. Olyan esetekben természetesen, amikor az időben elhúzódó feltárások befejezése és az eredmények külön kötet, ben való összegezése •— technikai okokból — egyelőre még váratni kénytelen magára. Kozák Károly, aki szekszárdi működésének a me. gyeszékhely egyik legszebb műemléki együttesét köszönhetjük, a szekszárdi bencés apátság feltárásának III. közleményével gazdagítja a kötetet. Ebből tanulságos idézni egy részletet, annak bizonysá. gául, hogy milyen óvatosan bánik' a feltételezésekkel egy országosan ismert tudós, olyan sokakat érdeklő esetben, mint az alapító 1. Béla király sírjának holléte. A templomban köz. ponti helyen találtak egy kővel kifalazott sírt. melynek északkeleti részét egy újkori táglaesatornával elpusztították. A szerző véleménye: *A sírnak az oltár ten. gelyében, annak közelében tévő helyzete arra utal, hogy abban az apátság szempontjából nagyon fontos személyt, talán magát, J. Béla királyt temették ide. Ez azonban csak egy lehetőség. Annái inlcább is, mert Béla király eredeti temetkezési helye feltehetően az északi kápolna melletti ősi kis templom- ban lehetett. Az elképzel- hető, hogy később díszesebb, mindenki számára látható fő helyre helyezték a maradványokat... Éppen így elképzelhető azonban az is, hogy a kolostor egy jeles apátját temették a templomnak ilyen szempontból legjelentősebb helyére. A sír helyének elemzésén túl, néhá/iu történeti adat nyomán a két lehetőség közül az elsőt részesítjük előnyben. (A múlt század közepe táján királyi koronát találtak a templom területén.)” G. Vámos Mária, a múzeum szakcsj fehéredényeire vonatkozó tanulmányának első részét jelentette meg. melyekről a múlt év elején a szerző segítségével már külön cikkben tájékoztattuk olvasóinkat. Gémes Balázs „A magzat, elhajlással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében” című írása tizenöt év gyűjtőmunkájának érdekes, olykor hátborzongató összegezése. Egyben tanulságos bizonyítéka an- nak, hogy rég elenyészettnek vélt hiedelmek meny. nyíre élnek és hatnak napjainkban is. Szakály Ferenc Tolna megye történetének egyik legkevésbé ismert szakaszához, a XVII, századhoz szolgál új források- kaL A megyében szép számmal tevékenykedő helytörténészek haszonnal forgat, hatják Goál Attila és Kő- hegyi Mihály tanulmányának második részét. Ebben Pesthy Frigyes múlt szá. zadj helynávtárának me- gyei vonatkozású adatait betűhűen közlik. Itt hosz- szabb-rövidebb terjedelemben, gyakran rengeteg helyi érdekességet, család- és dűlőnevet tartalmazva Dunaszentgyörgy, Dúzs. Értény, Fadd. Felsőnána, Felsőnyék. Gerjen, Gindly- család (Tengelic), Görbő. Belecska, Grábóc, Gyönk, Győré. Györköny, Gyula- Jovánca (Gyula.i), Hencse (puszta). Hidegkút (Kesző- hidegkút), Hőgyész, Ireg (-szemcse), Kajdacs, Ka- laznó, Kurd, Kánya, Kéty. Kisszékely. Kistormás, Kis- vejke. Kocsola, Kónyi, Kö- lesd (Duna-), Kömlőd, Lá. pafő. Lengyel, Madocsa, Máza, Medina, Miszla, Mözs. Mucsfa és Murga kerül sorra. Az évkönyvet G. Vámos Mária és Szilágyi Miklós szerkesztette. Az évkönyvek megjelenésének álta. léban nem kedvez a nyomdai átfutási idő. Jó lenne remélni, hogy a tevékeny tudományos munkát végző múzeum egyszer ilyen kiadványainak évszám szerinti megjelenésével is utoléri önmagát. ORDAS IVAN Elsiskïietes szekszárdi költő Baka István: Magdo>na*zápor Hányadik költővé avatása BaKa Istvánnak ez á versgyűjtemény? Az első minden bizonnyal akkor történt, amikor legelőször pillantott fel verseiből az olvasó (barát? szülő? tanár? költő-társ?) elismerő- csodálkozó tekintettel. A második: 1969. februárjában, amikor először jelent meg nyomtatásban Bakavers; a harmadik: bemutatja a Kortárs, negyedik: Móricz-ösztöndíjat kap. És most: megjelent első kötete. Baka István 1948-as születésű, Szekszárdról indult a „világba”, s visszavisszatér ide. Szegeden, a Kincskereső szerkesztőségének munkatársa. Magdolna-zápor című kis kötete — az elmúlt év végének gazdag verseskönyv- termésében — eddig szerény visszhangot keltett. Pedig a költő első megjelenése az irodalmi lapokban azt jósolta, hogy erőteljes pályakezdés tanúi leszünk. Igaz, a kötet megjelenésének ténye is valamiféle bizonyíték. Bizonyíték, hiszen Baka István a legfiatalabb elsőkötetesek közé tartozik, akit nem utasítottak vissza azzal, hogy „majd akkor jöjjön, ha gazdagabb lesz é'etműve”. Mert — legalábbis számszerűleg — igen szerény ez a gyűjtemény, mindössze harmincöt verset tartalmaz, me'yek ió részét már korábbi publikációkból ismerjük. Szinte önként kíná'koz'k a lehetőség, hogy a kötetet e szemoont szerint vá'asz- szuk először kü’ön: már megjelent, és eddig ismeretien versek. Az ismert Baka-versek közül azok visszhangoznak, amelyek erőteljes tisztaságukkal, áramló képiségük- kel azt a fiatal költőt mutatják, akire felfigyeltünk. (A Prédikátor-ének versei.) Nincsen csikorgó, önmagáért való próbálkozás formai újításra, a versek tiszta, kiérlelt gondolatmenetet tükröznek, néha „kurucosra” forduló lázadó-keserű hangon. Ezekben a versekben történelmi sorsunk nagy időszakai és kulcsfigurái foglalkoztatják. (Temesvár. Dózsa tábora, 1514, Vörösmarty. 1850, Petőfi.) A költői arculat legerőteljesebb vonásait adják ezek a versek. Elbizonytalanodást mutat az utolsó ciklus (és ide sorolnám a Legenda, hát lehullasz című verset is) nekikeseredett hangja. (Hogyan és nr ért érkezett ide? Ezek a versek Irányoznak. Meg sem születtek?) A színek e’mélyülnek. a képek elburjánzanak, át’ebeg rajtuk a m!szt!kum. Szuggesz- tivifásuk kétségtelen, ám ezek a versek szorongóvá tesz!k Baka István kötészetének híveit: hova indult, hová juthat e nrszti- kus-szenvedélyes világból? A „kilábalást” nemcsak a szőkébb haza versszeretői kívánják — norttosabban. nem azért kívánják, mert Baka szekszárdi — hanem mindazok, ak;k a ta*al magyar Pra e^vén's°aét köszöntötték Baka Tctyáoban másod:k. harmadik bemutatkozásakor. Befejezésül p»v mondatot a kötet bo-ftő,'’*viárói; a tarVa-sz<vá*n'ánvos-do,#j- köze a verőkbe?. nvl<5Prn nevelhető. Van, hogy Jp^-pn. VW* F. Akik jól ismerik Szakszóid zenei életét, azokat is meglepi időnként, hogy milyen jelentős előadói gárda nőtt fel az utóbbi néhány év alatt. A városnak saját, virágzó zenei élete van és e téren mesz- sze elhagyta a hasonló nagyságú városokat. Minderre beszédes példát nyújtott a vasárnap délutáni zeneiskolai jubileumi sorozat harmadik hangversenye. A műsort Kovács József kezdte, aki elsőnek egy Händel- és egy Bach-áriát énekelt Igen stílusosan. További műsorán pedig romantikus mesterek operaáriáiból adott elő. Szép hangba, képzett technikája mellett arról győzte meg hallgatóit, hogy jelentős lépést tett abba az irányba is, hogy a műveknek dramaturgéi szituációját nemcsak átéli, hanem közvetíteni. megie’eníteni is tudja. Mé'tán érdeme' te ki a közönség forró taosa’t. A koncert hőse Lányi Péter, sokoldalúan mutatkozott be, rrvnt zongorakísérő, mint kamarapartner, mint szólista és mindegyikben nagyszerűen. Onáiló számában, Beethoven Pathétique szonátájában meglepett a szinte túlzott önfegyelme, a stílustisztaságra törekvése. Varázslatos perceket teremtett Chopin f- moll fantáziájával. Lányi Péter fejlődése meredek, nagy ívű, aminek biztos aranyfedezete van: a megszállott, heroikus gyakorlás és állandó tanulás. Zárószámként Beethoven op. 11 Esz-dúr trióját játszotta Lányi Péter, Falussy Mária és Farkas Agnes. Beethovenben sokan csak a titánt keresik és kérik számon. Ebben az ifjúkori műben a fiatalság, az ifjúkor bája sugárzott és hogyan! Falussy Mária klarinétja eszményi szépséggel, muzikálisan szárnyalt. Lányi Péter mesterien fogta össze a művet, amelyhez Farkas Ágnes csellószólama némi elfogódottság után felnőtt. A produkció sok helyen szebb volt, mint amit lemezfelvételen lehet hallani. Húr
