Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
Hegedűs Géza: Áz igazság közügy 1 valóin SES* és a megfogalmazása — ez az igaz. A rendszerbe gyűjtött igaz pedig a tudomány. A valóság körülvesz és bennünk van. Aki felismeri és megfogalmazza — hatalmat nyer fölötte. Aki nem tör az igazság után, afölött ké- nyük-kedvük szerint uralkodnak a névtelen erők. Aki elfordul a va'óságtól az Ismond az ember ősi igényéről — a sors irányításáról, s prédó a lászen az emberfeletti erőknek. Míg ha megismert az ember- feletti erőik természetét és törvényeit, maga emelkedik fölé- bük és egyre szabadabban intézheti dolgait. Milyen utat tettünk m°g, hányszor kanyarodtunk tév- utakra, gyakorta kellett vissza- f ordulni zsákutcákból, megküzdöttünk az igaz szó tiltói- val, legyőztük saját tévedéseinket is, vértanúkat hagytunk magunk mögött, amíg a mítoszba’i sejtelmektől eljutottunk a külvilág és a belvilág tudományáig. Milyen hosszú az út a totemektől és tabukt'l Isten államán keresztül a felismert társadalmi erőkig és a szervezett társadalccnépítésig! Milyen hosszú az út Jupiter mennyköveitől az első leydeni palackokon át az atom hajtotta elektromos erőművekig! fiz keaibsî ÿ5 volt, hogy több eleséget szerezzen általa, de arra is, hogy több embertársát ölje meg. A gének óriási vagyonokat és óriási jólétet teremtettek a keveseknek, de nyomorúságot hoztak a többség számára. Az atommagfúzióval megoldhatjuk minden energianroblé- mánkat, de el is pusztíthatjuk az egész emberiséget. Ha a valóság felismerése kevesek előjoga, akkor szörnyűségeket idéz a kisajátított igaz. Minél több tudás halmozódik fel ellenőrzés nélkül kevesek kezében. annál nagyobb veszedelemben élünk. Fejlődik a termelés —- és elszennyeződik a természet. Meghosszabbodik az élet, legyőzzük a betegségeket — és fenveget a túlnépesedés. Behatoltunk az anvag mélyére, félelmetes energiákat szabadítunk fel — és úgy rettent a világvége, mint az első évezred végén a jámbor keresztényeket. Ezért erősödik a felismerés: a tudomány hozta veszélyek ellen csak a nagyobb tudomány veheti fel a küzdelmet. A „fenyegető” tudás boldogságot is adhat az emberiségnek. Ezt azonban akarni kell. És rá kell kényszeríteni azokra is, akik nem akarják. Az igazra szüntelenül törekedni kényszerülünk, mert ha ellankadunk, akkor visszaüt a hazugság, amelyet támogat a tévedés és a valóságtól elforduló képzelet. í«u yjl L az Igaz és a ha- 1‘iY tu n zugság viadala a jó és rossz ősi küzdelmévé, így lesz a tudomány az erkölcs próbatétele. Az igaz jó, a hazug rossz. Hanem aki ezt érti, az már azt is tudja, hogy a jóval azonos igaz a helyes úton járó lélekben mint szépség jelenik meg: a hazugság pedig a gonosz arculatában maga a rút. Közös ellenségünk, aki megfordítja ezt a legalapvetőbb igazságot és szépnek mutatja a hazugot, csúnyának az igazat. Sokáig nem is értettem egészen ezt az eltéphetctlen egységet. Görög hagyományoktól ifjú fővel megtanultam a szép és jó egységét, de az igazról azt hittem: valami más. Úgy képzeltam, hogy az igaz a szakemberek ügye, akárcsak az ipar1 titkai a kézműveseké. Csak amikor ráébredtem, hogy még a cipőkőszítés sem a cipészek magánügye, mert az én lábam fáj, ha nem értik eléggé mesterségük igazságait, akkor kezdett rémleni, hogy: a fizikus igazságaitól tömegek élete és halála függ, vegyészek igazságai ezreket gyógyíthatnak és mérgezhetnek, társadalomtudósok igazságai rabokat szabadíthatnak fel. Hi jjiay tehát közügy. És ha Mi ‘jju . közügy, akkor a jó és a rossz mércéjével mérendő. És ha erényről meg bűnről van szó, akkor a szép és csúnva élményrendszerében ábrázó1 andó. így közelítettem lassú évek alatt a szépség igényétől az erény áhításán keresztül az igaz tiszteletéhez. S mivelhogy életem útja úgy vezetett, hogy tanuló ifjúként tudósnak készültem, s akkori életem megoszlott a jogtudomány és a történelem szolgálata közt — hamarabb ismertem fel az igaz varázsát az emberek közötti viszonyok törvényeiben; a társadalom tudományaiban, mint a számomra idegen természettudományokban. Volt is bennem némi humanista gőg, amely az emberrel foglalkozó tudományok és művészetek nevében némiképp szakbarbárságnak _ tekintette nemhogy a technikát, de még a matematikát is. Ez azonban nagyon régen volt. Hanem amikor már megértettem, hogy fogalmam sem lehet a világról, az én saját világomról, ha mibsem tudok legalábbis a nagy természet- tudományos kérdések létének ismerete nélkül, -akkor is úgy rémlett — mint nem egy kortársamnak —, hogy mélységes a szakadék humán igazságok és matematikai-természettudományos igazságok között Idő kellett, hogy belássam tévedésemet és oly sok kortársam tévedését. Mert nincs és nem lehet, két kultúra, ha az igaz teljességét igényeljük. Legföljebb kétféle részkultúrájú ember van. Le az eljövendő közboldogsághoz semmivel sem kevésbé fontos az atom titka, mint az ösztönélet titka, vagy az elnyomatástól való felszabadulás törvényeinek titka. S ezek a titkok már csak azok előtt titkok, akiktől eltitkolták, vagy akik restek, hogy tudomásul vegyék. A restség pedig az igaz előtt ugyanolyan bűn, mint amikor nem gyakoroljuk az erényt, holott tehetnénk. A restség a hazugságot szolgálja és minden tévedés álmentsége. Aki ma nem tud valamivel többet, mint tegnap, aki holnapra nem lesz valamivel jártasabb az igaz világában, az többé vagy kevésbé, de vissza tartja az egész társadalmat a közboldögság megközelítésében. fi IÎ3CV ÍD ’ÉS, Ä ismerője és gyümölcsöztetője a kevesek közé tartozik. De valamelyest valamiben mindenki tudós lehet és kell is lennie. Ki-ki a maga kis körének hétköznapi tudósává válhat, ha felismeri, hogv az igazság közügy, hogy boldogító kötelesség szolgálni az igazat. És ha élményévé lesz az igaznak bármily kis részterülete, és amit tud. azt a maga körén belül továbbadja, hogy más is gazdagodjék belőle, az napról napra érezheti, hogy tartalma van az életének. Két asszony Sarkantyú Simon festménye. IHÁSZ KOVÁCS ÉVA: PÁRBESZÉD TÉLI ESTÉN — Húzz meleg alsót, kérem a meleg ágykabátom! Éjszakára mínusz fokokat ígértek. Lettem kéznél-van lehetőség, lettél magad is az: hogy ez a kettősség vigasz, rózsaszínével hasson; s hogy ez a hatás, a képzelt ír, s mint tavasz végül is rárítegeződjék sebeinkre... Felelj hát! — Mondd, hogy hiába mindez, Arcodon őszi utcák, szemem alatt láp, vigasztalan-kék sz'nnek tetoválva, szemeinkben a régi szorongás. Miért szorongunk? Mi bánt? — Ki tudja? — Felelj, az eddig — nem volt hiába. Szeretlek! Fáradtan kong az ének, léptünk fegyveres őrszem-hold vigyázza, Nem ezt akartam! Mit akartál? tíúzz meleg alsót éjszakára! Francia íaíkárn't a XVII. századból A franciaországi Aunüssön híres műhelyéből került ki az a hatalmas méretű falkárpit, mely a megyei múzeumban megnyílt kiállítás egyik értékes darabja. A három mester által egyetlen szövőszéken készített, rendkívül eleven színekben pompázó alkotás a XVII. századból származik. Sorsa is érdekes, a zirci volt ciszter apátságban a háború idején elfalazták és csak jóval később került elő egy másik, hasonló méretű falkárpittal együtt, a 8x3 méteres kárpit az Iparművészeti Múzeum féltett kincse, s először Szek- szárdon, a megyei múzeum emeleti nagytermében került a közönség elé, ahol február 9-ig látható. íj könyvek Hajas: A szakosítót marhahústermelés. Állam és jogtudományi bibliográfia 1070—1972. Magyar Anjou legendárium. Magyar Nemzeti Galérir gy'item énvei. Putrament: Horgászbolttá1 né^v földrészen át. Shakespeare: TT. Richard Somes: Zöldságtermesz ' ~ tés. Szántó- A hót-"«! vaskó róna. (Néomondák). Tamílrpűcvuv az ifjúság te«ti neveléséről. Christie: Poirot karácsonya. Gedaí: Történelmünk píncoken (mini). Gyümölcrformő növények ierm ékenvüláse. Intenzív szovjet búzafaj ‘ák. HarctHay: Korszerű ka gusiáték. Klement: A magyar fe! nőoktatás 1945—1975.
