Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
társadalmi SZEMLE Äz MSZMP elméleti folyóirata vezető helyen közli Németh Károly cikkét: „Ötödik ötéves tervünk *— népgazdaságunk töretlen fejlődésének programja” címmel. Ugyan, csak az ötödik ötéves terv feladataival foglalkozik Karakaa László cikke is. E cikkben áttekintést kap az olvasó az ötödik ötéves terv munkaerőgazdálkodási feladatairól. A párt vezető szerepe és tömegkapcsolatai — ez a címe Lökös Zoltán cikkének. A cikkíró időszerű tennivalókkal kapcsolatban vizsgálja e fontos témát. Hermann István tanulmánya, amely a polgári válság- tudat művészi tükröződését vizsgálja, szintén a januári Számban jelent meg. Komócsin Mihály írásában a területfejlesztés Csongrád megyei tapasztalatait ismerteti, Héthy Lajos és Makó Csaba cikke pedig a szocialista vállalatoknál dolgozó munkások fejlődési perspektíváival foglalkozik. E témához kapcsolódik Horváth László írása is, amely az egyéni életpályák Vállalati tervezését elemzi. Agárdi Péter tanulmánya a művészetkritika közművelő, déssel összefüggő szerepéről szól. Érdekes, időszerű a nemzetközi rovatban közölt Réti Er- vin-irás is, amelyben a szerző a Franco utáni Spanyolország belső helyzetét világítja meg. E számban olvashatuk „A marxizmus megalapítóinak nagy műve” címmel arról a nagy jelentőségű tudományos eseményről, amelynek lényege: kiadják Marx—Engels minden írását. Ennek első kötete megjelent. Erről számol be a folyóiratban H. Gemkov és Zevin. Ha azt mondjuk: gazdag tartalommal jelent meg a Nagyvilág, akkor megállapítást nem nehéz tényekkel alátámasztani. Erich Arendt, Seamus Heaney, Anthony Kerrigan és Ján Smrek versei éppúgy bizonyítékok erre, mint Mario Vargas Llosa novellája, amelynek a címe is sejteti: „Pantaleon és a Hölgyszolgálat” miről szólhat. Nálunk még nem nagyon ismerik Franz Xaver Kroetz drámáit. Róla írja Ember Mária „Egy jellegzetes újnaturalista: Franz Xaver Kroetz” című cikkében: „Az újnaturalisták olyanok, mint a régiek — csak még naturalistábbak. Az új irányzat szépírói oly darabos prózát írnak, hogy hozzájuk képest Gerhart Hauptmann kezdeti nyers modora maga a lebegő, csengő költészet, s az új művekből elénk táruló emberi kapcsolatok oly sivárak, oly csüggesz- tőek, hogy hozzájuk képest Zola legközönyösebb, leg- eltompultabb alakjait is derengő fény, meleg pára, bizonyos poózís lengi körül. Vagy csak az időbeli távolság tenné?” Lehet. Egy biztos; aki végigolvassa Franz Xaver Kroetz Felső-Ausztria című drámáját, elfogadja Ember Mária megállapításait, de maga is rádöbben arra, hogy a sajátságos újnaturalizmus csupán eszköz, mely elborzasztva, felriasztva az öntudatra ébredést szolgálja. Egy egészen más világba visz el bennünket Vlagyimir Szavickij Lakodalom című novellája. Tizenkét évig írta A 22-es csapdája világszerte is-- mert szerzője, Joseph Heller új, Valami történt cím fi regényét. Ebből közöl egy fejezetet a Nagyvilág januári száma. Igen érdekes írás Rolf Hochhuthé, amely Thomas Mann és a háládatlan dédunoka címmel jelent meg. SZOVJET IRODALOM Egy német és egy szovjet katona a háborúban, egy robbanás következtében elzáródik a külvilágtól. „Kiesnek” a háborúból és a társadalmi meghatározottságok köréből. És felismerik, hogy a másik is ember, a másiknak is megvan a szakmája — ráadásul mindkettő asztalos — megvan a Családja, mindegyiküknek vannak apró emberi törekvéseik. Va- szll Bikov Egyetlen éjszaka című novellája a háború e rendkívül bonyolult és tanulságos epizódját idézi. A kitűnően megírt novellában Bikov végig érzékelteti a kölcsönös gyanakvást, amelyen még az elszigeteltség sem tud úrrá lenni, és ami ennél is lényegesebb, az író mindvégig világosan megmutatja, hogy a két azonos foglalkozású, a magánéletben nagyjából azonos szellemű, lelkületű ember közül milyen erkölcsi fölényt ad a szovjet katonának a meggyőződés, hogy igaz ügyért harcol. Ha csak ez az egy kiemelkedő írás lenne a folyóiratban, akkor is nagy élményben részesülne az olvasó. De az immár második évfolyamába lépett Szovjet Irodalom idei első száma más csemegét is tesz az irodalomkedvelők asztalára; Raízul Gamzatov da- gesztáni író érdekes műfajú alkotásának első részét. Az író „Az én Dagesztánom” című művében a hazához való ragaszkodásáról beszél. Keleti bölcsesség és tarkaság szövi át ezt az érdekes történetekből, anekdotákból és versekből álló művet. A varsrovatban Sztyepán Scsipacsov és Rimma Kazakova versei olvashatók. A hazánkban is régóta és jól ismert Scsipacsov költészetéről Baranyi Ferenc „rendhagyó vallomását” közli a lap, Rimma Kazakovának, az újabb szovjet költőnemzedék tagjának jellegzetesen nőies poézi- sét pedig Veress Miklós mutatja be a magyar olvasónak. Konsztantyin Szimonov —- az SZKP XXV. kongresszusára készülődve a kongresszusi küldöttekről közöl portrékat a folyóirat — a háborús nemzedék egy érdekes képviselőjének, Dmitrij Cserjakovnak életútját mutatja be. A folyóirat fontos törekvése: a magyar és szovjet irodalom közötti kapcsolatok ápolása, a kapcsolatok hagyományainak őrzése, gondozása, felelevenítése. A januári szám különösen sokat tesz ezért, amikor közli „Találkozások a szovjet irodalommal” címmel Illyés Gyula E. Fehér Pálnak adott interjúját. Sokan látták Suksin nagyszerű filmjét, a Vörös kányafát. A folyóirat most a filmről folytatott izgalmas kerek* asztal-beszélgetés részleteit köziig Ugyancsak érdekes olvasmány a két „polgármester”: Kállai Ferenc és Kirill tavroV levélváltása és Abody Bél» Visszaemlékezése a Rajkinnal végzett közös munkára. Nem véletlenül emlékezik e közöa munkára Abody, hisz köztudott, hogy Rajkin még ebben a hónapban. Magyarországra lố tógát, az igazán jó humor! kedvelők nagy örömére. Csorba Győző költeményei^ közli januári száma élén 0 Pécsett szerkesztett irodalmi égr művészeti folyóirat. A versekhez egy tanulmány is kapcsolódik: Csűrös Miklós elemzi aat elmúlt évben megjelent „Jobb”' című költeményt. A lírai rovatban olvashatjuk még a lapunkból is jól ismert Galambosi László, Bertáig László, Kiss Dénes, 'Makay Ida és Pécsi Gabriella új verseit- Lázár Ervin „Barta Ignácné* Kobrák Julianna” című riporttá ját, Kende Sándor elbeszélés sét és Sőtér István készülő retá gériyének részletét közli a foÜ, lyóirat Ugyancsak ebben számban találjuk Szűts Bert**j lan Istenek csatája című drA+" májának első részletét. A „Képzőművészek mühöiÄ lyében” sorozatban Tüskés Ti-; bor beszélget Simon Béla fes- f tőművésszel, Láncz Sándor, krónikája pedig a pécsi kerá-í j mia- és a budapesti kisplasztikái biennáléról számol be. A kritikai rovat élén Aczéf György „Szocialista kultúr*. — közösségi ember” cimüJ könyvét elemzi Pintér Zoltánt „Prózairodalmunk újabb fejezetéről" címmel Béládi MiklóSJ Bodnár György, Szabó B. István és Szabolcsi Miklós rádió«» ban elhangzott beszélgetésé^ nek szövegét olvashatjuk, j I Emberek, országok, történetek Egy liter forró víz K ijevben az első szabad délutánon mindjárt az ebéd után nyakunkba vettük a várost. Gyalogszerrel — ami itt a nagy távolságok miatt eleve extravagáns vállalkozás volt —, de nem céltalanul. Az ötlet szekszárdi ismerősöm agyában született és meglehetősen csábos is volt. Sétáljunk át a majd két kilométeres Paton-hidon, nézzük meg a szemben lévő szép Dnyeper-partt parkot és derítsük fel a barlangkolostort, aminek a megtekintése nem fért bele az itteni programba. Elindultunk nagy vidáman és egyikőnket sem zavart, hogy duraknak, azaz bolondnak néznek bennünket. A Paton- hidon egyáltalán nincs gyalogos forgalom, ígit elég nagy feltűnést keltettünk bámész poroszkálásunkkal. Szikrázva sütött a nap, de a folyópartokon mindig ott lengedező szél kacér kis hópihéket táncolta- tott. Mindhármunknak tét. szett a magánvállalkozásban eltervezett városnézés, ami fél hétre ért véget előbb csak inakat szaggató fáradtsággal, majd éktelen izomlázzal. Tudja az ördög, hogy tulajdonképpen hány kilométert tettülik meg — tájékozódni nem tudván —, a csábos, de még mindig restaurálás alatt állá bazlangkolostor körül, miután a parton hatalmasan nyújtózó parkot bejártuk. Az Arminyos szekszárdi ismerős — akit nem győztünk szidalmazni a kirándulás első letelt másfél órája után —, színes felvételeket akart a napsütésben valóban festői szépségű hagymakupolákról. De nem találtuk a „megfelelő szöget”, pontosabban, úgy eltévedtünk a barlangkolostor területén, mint a mesék erdőrengetegében a kalandozó mesehősök. Megváltásnak tűnt, amikor az Arzenál-műveknél kikötve eldönthettük; irány a Metró, mert ha nem igyekszünk. lekésSük a vacsorát. Na, két társam még csak- csak megúszta izomlázzal a nem akarok lódítani, de leg. alább 13—IS kilométeres gyalogtúrát. En azonban olyan megfázást szereztem be, hogy csak úgy szikrázott tőle a fejem. A barlangkutatás eredményeként szerzett veszedelmes náthát tovább hizlalta az utazás, majd Lenlngrádban a Finn-öböl csontig ható szele. Végem volt, azt hittem, már az is megkapja a nyavalyámat, aki hosszabban rámnéz. Mit tesz ilyenkor az okos utazó? Elkezdi kúrálni magát az otthon gondosan becsomagolt medicinákkal, és lehetőség szerint elkerüli a turistacsoport orvosát, nehogy az szobafogságra ítélje. Életemben nem ittam még egy hónap alatt sem annyi teát, mint a megfázás első napjai, ban. Megjegyzem, a megszólalás sem esett annyira nehezemre. „Bert abikor begszó- laltam...” elképzelhetik mi volt! Még annak is nevetésre húzódott a szája, aki együtt, érzett szegény náthás fejemmel. Leningrádí megérkezésünk estéjén alig vártam, hogy a többiek elinduljanak esti kalandozásaikra. Kigondoltam szépen, egyes szavakra korlátozott nyelvtudásommal ösz- szeraktam a vélelmem szerint kerek mondatot, amivel aztán teát kértem, egy egész termoszra valót, a szamovár közelében csücsülő szobaasz- szonytól. Gyakorlatban a do. log lényegesen nehezebb volt, mint elméletben, mert amikor rámemelte gyermekien kék szemét a közévkorú szőke asszony, és megszólalt Puskin nyelvén — amit náthától azért megkímélt fülem igen szépnek talált —, maradtam a mutogatásnál. Azaz többször és meglehetősen izgatottan elhebegtem, hogy csáját kérek, sokat. Beteg vagyok, nagyon megfáztam, de azért örülök, hogy itt vagyok. Mig mindezeket elmondtam, leg. alább hatszor kellett az orr- fúvással olyan hangokat kicsalni magamból, amilyen hangokat legfeljebb beteg elefántok adnak. Szívélyes, de hosszú szópárbajunknak eredménye az volt, hogy amikor lemondott a vracs, azaz orvos értesítéséről, a szamovár kő, rüli kétségbeesett tiblábolá- somból megértette végre, mit akarok. Biztató mosollyal irta föl a szobám számát, és okkor már ô is csak mutogatva, fél szavakkal adta tudtomra, hogy telefonál, ha kész a tea. Szobámba vonultam a nehéz, de jól végződött tárgyalás biztos tudatában és vártam. El. telt fél óra, egy óra. Másfél óra múlva megint kibandukoltam. Mikor a szobaasszony meglátott, a homlokára csapva nyugtatott, hogy szicsász, meg minden, ö bizony elfelejtette bekapcsolni a szamovárt de nyomban megteszi. Ezt még megvártam és mert kezdtek hazafelé szállingózni a többiek az esti városnézésből, vissza- menekültem a szobámba. Nem szaporítom a szót. Negyedtizen. egykor — ismét hívás nélkül megjelenve a szobaasszony szolgálati asztala mellett, kezemben a termosszal, valami olyasfélét mondhatott elégedetten, hogy éppen jókor jöttem. Ott a szamovár. Töltsék csak belőle annyit, amennyi kell. Szót fogadtam. először csak magamban hüledezve, utána már három útitársam is ott állt körülöttem nem titkolt kárörömmel. A gyönyörű ezüst szamovárból pokolforró víz jött aranyló. illatos tea helyett. De ki a csoda tudhatta, hogy a teát vagy magának kell beszereznie az embernek, vagy valamelyik emelet bfitéiánan előre elkészített aromát kérni?! Szépen megköszöntem a f0T' ró v'zet. Utána azt a három citromot is, amivel szobatársnőm kárpótolni igyekezett. Mit fűzzek ehhez a már másnap körbe- nevetett epizódhoz? Aki külföldet jár és adott helyen élni is akarja az ott lakók életét, többet kell ismernie n vendéglátó nép nyelvéből, mint ameny- nyl „tudás” a kézzel-lábbal való mutogatásban elfér. LÁSZLÓ IBOLYA linysk-asszogyek klubja Kalocsái A hét elején tartotta első idei foglalkozását a madocsai lányok-asszonyok klubja. Ea alkalomból a művelődési otthonban 72 fő jelent meg, hogy az élet napi gondjaitól egy kié időre kikapcsolódjanak. Legutóbb élménybeszámolót tartott Süth Miklós, a paksi járási népfront titkára a békevonat küldötteinek szovjet- unióbeli útjáról. A jól sikerült előadás képet adott történelemből, földrajzból, a ma emberének békemunkájáról, hazaszeretetéről. Előadás után • madocsai népi együttes utánpótlása adott ízelítőt a kedves hallgatóságnak. A madocsai lányok-asszo»' nyok klubja ma már a harmadik évében tart. Az elmúlt két télen 10—10 előadás volt. A témák színesek, gazdagok. Idei műsorukon szerepel többek között: hogy éltek régen a parasztok (néprajz), székely népdalok: a megyénkben élő székelyek eredeti megszólaltatásban, gyermeknevelés, az ember származása, nőpolitikái határozatok ismertetése, egészségügyi előadás. Meghívják Baranyi Ferenc költőt is, stb. Terveznek három kirándulást: egyet Budapestre, egyet a Duna-kanyarba, majd egyet Kiskőrös, Kiskunhalas, Kalocsa útvonalon múzeumlátogatására. Földest János Madocsa j 1976. Január 18* 1
