Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-15 / 12. szám
Helytörténeti pályázat A Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Hazafias Népfront megyei f bizottsága, a Tolna megyei Le. véltár és a Tolna megyei Helytörténeti, Honismereti és Néprajzi Bizottság helytörténeti pályázatot hirdet. A pályázatra beküldhető a megye történetének bármely korszakából, bármely területé* ről, hivataláról, vállalatáról, üzeméről írott tanulmány. Pályázati feltételek: a pályázaton bárki részt vehet, eddig még nem publikált, pályázatra még be nem küldött munkával. A pályaműveknek hiteles forrásokra kell épülniük: egykorú levelezéseket, iratokat, cikkeket, hitelt érdemlő adatokra épülő visszaemlékezéseket, levéltári, irattári vagy személyi tulajdonban lévő dokumentumokat kell a pályázóknak felhasználniok. Az adatokra a pályázat jegyzetében a szokásos módon hivató kozni kell. A pályázónak figyelembe kell vennie a marxista történettudomány legújabb eredményeit. A pályázatok terjedelme legalább 30 gépelt oldal — másfél soros távolsággal gépelve. A pályázatok terjedelmének felső határát nem korlátozzák a kiíró szervek. A pályázatokat jeiigével kell beküldeni. A pályamű mellé zárt borítékban kell elhelyezni a pályázó nevét és pontos címét. A pályázat díjai: első díj 4000 forint, második 3000 forint, s a harmadik díj 2000 forint. A pályázatot meghirdető szervek által alakított zsűrinek jogában áll több első, második és harmadik díjat kiadni, vagy a pályaművek színvonalától függően, a díjakat visz- szatartani. A díjazásban nem részesült pályamüveket a zsűri jutalomban részesítheti. A pályaművek benyújtási határideje: 1976. május 31. A pályázatokat a Tolna megyei Levéltár (Szekszárd. Béla tér 1.) címre kell beküldeni. A pályamunkák benyújtott példányai — a szerzői jog fenntartásával — a Tolna megyei Levéltár őrizetébe kerülnek. A pályázaton való részvétel a szerzői jogot nem érinti, azonban a pályázó köteles — a fennálló rendeletek szerinti szerzői díj ellenében — a bíráló bizottság által javasolt módon publikáítatni művét. Az eredményhirdetés időpontját a bíráló bizottság a pályázókkal levélben, illetve a Tolna megyei Népújságban közli. Női filmrendezők Fotókiállítás r A megyei művelődési központ kiállítótermében láthatják a fotó iránt érdeklődők a Tolna megyei Fotóklub és a szekszárdi fotószakkör 1975-ös „termésének” legjavát. „Az év legjobb fotója” pályázat díj-: nyerteseit és legjobb felvételeit. A kamara jellegű bemutató tartogat a fotó kedvelői számára meglepetést, egészében jobb színvonalú, mint a tavalyi. Azt azonban nemcsak a kritikus veszi észre, hogy néhány felvétel nem 1975-ös termés, mert a tavalyi „Az év legjobb fotója” pályázat kiállításán is szerepelt. A hagyományos fekete-fehér képek mellett több színes felvételt is látni, közülük Málinger János színes fotói a legfigyelemreméltóbbak. Kellemes meglepetés néhány eddig kevésbé ismert fotózó Történelem r A „Kulturális kaleidoszkóp” 0 heti ajánlata kulturális kirándu- lásokat tervező brigádoknak» KJSZ-eseknek; László-Bencsik Sándor Történelem alulnézetben című, a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent könyve már a második kiadásban is elfogyott. A nagy jelentőségű szociográfia színpadi változata is sikerrel került színre a Thá- lia Színházban. Rendezője Kazimir Károly, főbb szereplői: Szabó Gyula, Horváth Teri, Bitskey Tibor, Kozák András, Nagy Attila, Rátonyi Róbert, Lengyel Erzsi, Gór-Nagy Mária, Esztergályos Cecília, Mécs Károly, Harsányi Gábor. Az előadás hét órakor kezdődik és Szekszárdon bemutatkozása: dr. Radnai Tibor Tanya és Pince című képei, Lehoczky Béla Tanulmánya vagy Ma tők Lajos groteszk Fogatja. A díjnyertesek — Bakó Jenő, Ozorai Gábor, Komáromi Zoltán, dr. Radnai Tibor, Kőszegi János, Péterfalvi Géza — képei közül nem mindegyik tűnik ki a kollekcióból, azaz nem minden esetben egyértelmű, hogy valóban a kiemelt képek a kiemelkedőek... A zsűri dolga, joga a döntés, s az is igaz, hogy nem volt könnyű a döntőbizottság dolga, éppen a viszonylag jó színvonal miatt.» A Tolna megyei fotósok munkájának javulását jelzi az is, hogy az ebben az évben más pályázaton már díjnyertes képeket kiemelhették, és versenyen kívül mutatták be. A kiállítást délelőtt tíztől tehet megtekinteni. fél tízkor ér véget. A színház címe: Budapest, VI., Nagymező utca 22—24. Telefonszáma: 310 —500. A színpadi változat rövid tartalma: az Asztalos-brigád tagjait magasabb bérrel csalogatja egy konkurrens cég. Az irodavezető sem bánná a brigád szétzüllését. Másféle bajok is vannak: egy családi ünnepségen Mirkó Jani, a brigád tagja ittasan leüti a vendéglátó Törököt, mert az nem adja hozzá a lányát. A dolgok úgy alakulnak, hogy Asztaios, a brigádvezető már nem tudja megakadályozni, hogy a brigád széthulljon: a tagok kiválnak az Asztalos-brigádból és új kollektívákat hoznak létre.- A nők nemzetközi éve alkalmából az UNESCO megrendezte Olaszországban a női filmrendezők világtalálkozóját. A háromszáz résztvevő új nemzetközi szervezetet hozott létre az UNESCO égisze alatt A találkozó alkalmával bemutatták a női rendezők által készített legjobb filmeket. A szimpózium néhány jelentős Színházi ajánlatunkban László-Bencsik Sándor tavaly bemutatott darabjára hívtuk problémával is foglalkozott, így például azzal, hogy miért jut el kevés nő a rendezéshez? Fő kérdésként szerepelt a nőket érdeklő szociális problémák feldolgozásának lehetősége és a művészet terén dolgozó nők társadalmi felszabadítása, amely nemcsak a harmadik világban, hanem Nyugaton is élő probléma. fel a figyelmet. A szerzőnek most próbálják új drámáját, szintén a Thália Színházban. Ä darab HidaskeresztúronJ az Alföldön játszódik. Témája egy régi, múltbeli paraszti család felbomlása. így nyilatkozik az új műről egyik lapunkban a szerző: — A családon belül a nemzedékek csatája ez. Sárika néni „megrendezi” a maga halálát, mert ki akarja próbálni, a , végakaratát teljesíteni fogják-e az utódai? A két testvér; András és Gáspár szembesze- j gül egymással az örökségért, a | család fölötti hatalomért. A család hazugságokban él, s az istenük a pénz lett. A harmadik generáció megtagadja elődei világát Ez sem egyértelmű ... — A darabban a konfliktus eukból semmi sem oldódik meg megnyugtatóan. (Válság? Egyé. ni drámák? Inkább: mindent felkavaró átalakulás, annate minden gyötrelmével és torzulásaival, kegyetlenségével.. j Nem békés átmenet, nem feloldódás és nem diadalmas változás. Ezt a pillanatot szándék koztam megfogni.) Költemények a munkáról Napjaink egyik legizgalmasabb fotóművész-egyénisége Féner Tamás. Január 9-én, a Budavári Palota A épületében, , a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban nyílott kiállítása a művész új alkotói korszakán nak dokumentuma. Mindössze négy képsor sze-' repel, igaz mind a négy a képesszé műfajába tartozik és mind formailag, mind a képek mennyiségét tekintve felrúgja a megszokott kereteket. Cserhalmi-brigád, Olajbányászok, Csepel, Oravecz István nyugdíjba megy a négy képsor címe, melyekről ezt írta egyik kritikus : „költeményeit a munkáról”. alulnézetben Most próbálják O stjek, vagy ahogyan ml mondjuk, Eszék nemcsak a közelsége miatt nem számít igazán kútfőidnek. Sok dél-magyarországi, dél-dunántúli honfitársunknak élnek rokonai Szlavóniában, és ha valakinek útlevele van, idő és elhatározás kérdése megnézni vinkovci, dárdai, eszéki atyafiságát. Onnan is sokan jönnek, főleg Harkányba és esküsznek arra, hogy nincs párja az itteni gyógyvíznek, valósággal újjászületik tőle az ízületeivel nya- valygó ember. Alig lódul meg velünk a hazafelé tartó vonat, kész a barátság. Meséljük, ki, milyen járatban volt, vagy van. Nekem a legkevesebb a mesélni, valóm. Távoli rokonoknál, barátoknál jártam, és hát bevitt a kíváncsiság a Glas Sla- vonije szerkesztőségébe is, amellyel laptársunknak, a Dunántúli Naplónak, igen élénk kapcsolatai vannak. Tehát csupa, csak számomra érdekes nap van mögöttem, erről nincs mit beszélni. Biztosan azt gondolják rólam a szótlanság miatt, hogy /apója vagyok, de mit számít az? Ha a hallgatás arany, az újságírónak kétszeresen az, mert amíg mások beszélnek, zavartalanabbal elégítheti ki szakmai betegségét, a kíváncsiságot. Ez utóbbinak azért a többiek sincsenek híján. Minek következtében megtudom, hogy a velem szembenülő, fölöttébb beszédes hölgy féltestvérét, a Dusánt, meg kellene újra nősíteni, de úgy, hogy az elözvegyült férfiú a hölgy Emberek, országok, történetek Vámkaland pécsi illetőségű barátnőjét vegye feleségül, „mert nem igaz, mennyire összeillenek". A hetven év körüli Miller Alfréd, aki Mohácsra, a szülővá- rosiba igyekszik, lakodalomba hivatalos, és már harmadszorra húzza meg a gyógy- vizes fiaskóját. Nem tudom, mi lesz vele a lakodalomban, ahol a fiatal párra mondott pohárköszöntőknél nem jelent mentelmi jogot a gyomorbaj?! Egy óra sem telik el és sok éves meghitt ismerősökhöz hasonlítanak a közelem. ben ülők. Közlékenységük kiterjed még arra is, hogy ki mit hozott idejövet, és mit visz haza ajándékként. Minél közelebb érünk a határállo-, máshoz, annál nyitottabbakká válnak az útitáskák, szatyrok. Én pedig annál biztosabb vagyok abban, hogy lesz itt még látni-, hallanivaló bőven. És nem csalódom. A jugoszláv vámosok lebilincselő udvariassággal tudakolják, hogy a csomagokban nzm rejtőznek-e a megengedett értékhatárt meg. haladó értékű dolgok, majd a nemleges válaszokra széles mosollyal kívánnak szerencsés megérkezést. A mi vámosaink sokkal érdeklődőbbek. így alábbhagy a beszélgetőkedv. Ülünk, mint süket békák « tóparton. Fogalmam sincs, ki, mitől van úgy megriadva, mert a táskák, szatyrok csakugyan nem rejtenek vám nélkül be nem hozható árucikkeket. Szép sorban halad a középkorú vámtiszt és hozzám érve nekem is felteszi a kérdést. Válaszul nyitom a kisméretű táskát, amiben a személyes holmikon kívül egy tábla csokoládé, két üveg öli. vabogyó és két kiló, nylonzacskóban arányló kukorica- liszt lapul. — Csak ezt hozza? — mered rám csodálkozva és ujjaival végigtapogatja bizalmatlanul a kukoricalisztes zacskókat. Bólintok, de kezd bennem ágaskodni a sértődöttség, mert a „csak ezt hozza” hangszerelésében van valami, ami azt árulja el, hogy nem tart egészen épeszűnek. — Kukoricalisztet? — kérdezi újra, és ismét végigzongorázik a zacskókon. A többiek kukán bámulnak, érdeklődés és káröröm ül a tekintetükben. Na és a várakozás izgalma, hogy hátha va- lami rendkívülit csempészek a gyönyörűen adjusztált kukoricalisztes zacskókban. Több rendbeli eredménytelen tapo- gatás után a vámtiszt érdeklődése a hölgy felé fordul. — Asszonyom, csakugyan behozta azokat az italokat, amik a vámcéduláján szereldeinek? Válasz helyett a beszédes hölgy — aki elözvegyült öcs- csenek pécsi menyasszonyt szán — készségesen nyitja ki nagyobbik bőröndjét. A látvány meghökkentő. A serény készség is, amivel a tulajdonos kezdi kirakni az üvegeket. Maraschino, Gordon-gin, Sta. ra Slivovica, konyak, Lacri- ma Christi és ráadásul valami kisüstön főtt borókapálinka, ami állítólag asztmások, nak ajánlott házi medicina. A vámos nem hisz a szemének és a fülének sem. — Ez mind az Öné, asszonyom? A hölgy arckifejezésére egyáltalán nem ülik e kérdés elhangzásakor, az értelemdús jelző. — Persze, hogy az enyém. — De asszonyom... — kezd magához térni a hüledező vámtiszt — ennyi italt... Nincs idő, hogy befejezze. A hölgy közbeszól: — Igaz, hogy ennyi italt viszek, de alkoholt egy csep- pet sem! Kibuggyan belőlünk a nevetés, a vámtiszt markáns arcáról is eltűni/e a marcona- ság. — Szóval, alkohol nincs, egy csepp sem?! — Láthatja kérem, nincs. ön nem lehet valami nagy ivó asszonyom — kockáztatja meg a vámos és átnyújt egy új vámcédulát. —, Tessék. Töltse ki kérem, de ne írja fel ezeket az üdítő italokat! Szolidan pukkadozunk, míg készül a „lecke’’, majd búcsúzik a vámtiszt s azzal, hogy „máskor asszonyom, ke. vesebb innivalót szánjon ajándéknak!" Alig lép ki az ajtón, valósággal . rázuhanunk ősz hajú utitársnőnkre, hogy ha tudná, mekkora szerencséje van! Még mindig nem, az istenért sem érti, ingerülten bizonygatja, hogy alkoholt egy szemernyit sem hozott. Nem tudja, miért szúrta ki a vámos. Már Pécs alatt járunk, amikor felfogja végre, hogy nyugodtan megvámolhatták volna az ajándéknak szánt italkülönlegességekért, mert alkohol bizony az mind, a ja. vábóL — Látják, mire jó néha a lüké ség? — szögezi le végül. — Maholnap nagymama leszek, de mindmáig azt hittem, hogy csak a tiszta szesz alkohol. Azt meg csakugyan nem hoztam... A közderültség kitart Pécsig. Lám, mindig történik valami, ami semlegesíti az utazás fáradalmait... LÁSZLÓ IBOLYA t
