Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

A

kerítések valamikor azért voltak, hogy kerítsenek. A végtelenségig lehetne sorolni példákat a római katonai táborok palánkfaltól, a magyar huszárvárak” paticcsal bevert sövényein át. a műdalbeli vékony deszka kerítésig, melyen köztudomásúan átlátszik az Ölelés, de ■ a koncentrációs táborok szögesdrótjáig is, melyben halálos erősségű áram keringett Gyerekkorom falusi emlékei között ott van a szérűt határoló ágkerítés, néhai Bereute doktor kertjének gledicsia- sövénye, a gazdaházak palánkja, a kastélykert téglalábakon álló kovácsoltvas rácsozata, a szegények szo- tyolaszárból összetákolt választó vonala éppúgy, mint a celldömölki vasútállomás betonlapokból rakott kerítése, amely máig olyan, mint akkor volt.

A kerítés — vagy annak kapuja — lehetett műremek is, gondoljunk a 1 értődi Eszterházy-kastély bejáratára. Az anyagi mód jele volt ugyan, de státuszszimbólum aligha. Ki-ki azzal kerített, amire telt neki. A római katolikus lelkész például fehérrel meszelt vonalú piros téglákkal, evangélikus kollégája akácsövénnyel, a cselédházak lakói többnyire semmivel, mert nem volt egymástól mit elkeríteniük.

Néhány éve Regölyben az egyik községi vezető azzal érzékeltette faluja módját, hogy:

— Házépítésben egyre bajosabb egymásra licitálni. Maholnap a régi falubeli kerítés se „téma" már. A kőlábas, két méter magas régieket, a rangos gazdaházak jeleit újabbak váltották fel.

Lehet, hogy nem egészen így igaz, de olykor a túlzás is jellemző. Mesterségemmel jár, hogy kilométerek tízezreit tettem már meg a megyében, arra pedig rá se szeretek gondolni, hogy az országban mennyit. Mindig figyelem a kerítéseket. Másik túlzásként jó lenne azt mondani, hogy a szotyolaszár eltűnt. Nem tűnt el, csak fogyóban van. Van viszont kerítés kihegyezett, zöldre festett deszkából; tégla, cement, beton, műkő, gránitlábakon álló drótból, rácsból, hullámlemezből, valamilyen ipari üzem lyuggatott hulladéklemezeiből és természetesen kovácsolt vasból is — ornamentikával, vagy anélkül. Műmárvány lábazatot már láttam, esm küdni mernék, hogy előbb-utóbb találkozom igazi márvánnyal is. Oszlopként egyaránt szerepelnek csövek és yárbástyák, a behatolás akadályaként szögesdrót, a csúcsokon kiképzett spanyol-lovasok és szódásüvegtörmelék a falak tetején. Olykor filmszerűen gondolkozom, a kerítéskilométerek tízezrei kusza arabeszkek egymással versengő kavargásaként rohannak el előttem.

Versenyként. A kerítés napjainkra ugyanis már nemcsak kerít és nemcsak azt mutatja, hogy van mit be. kerítenünk (ami jó), de azt is, hogy másként, cifrábban, gazdagabban és főleg drágábban tudunk keríteni, mint más. Különbül, magamutogatóbb módon, kiva- gyibbul.

Eszébe jutott már valakinek, hogy a kerítés nemcsak kerít, hanem elválaszt is?

ORDAS IVÁN

Foto: Komáromi Zoltán,

. t i

Kerítések