Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
lei latin ellenméreg is...? EittBVftesi a íüíöanya# Tél a vasúton 877 ezer tonnával több áru — Karácsonykor hosszabb vonatok A vasútról már évek óta nem mondhatjuk, hogy köny- nyjí időszakot él. A feladatok, melyeknek eleget kell tennie, évről évre, hónapról hónapra nőnek. Cikkeinkben, melyekben beszámoltunk a szállítási munkáról, szinte már elkoptattuk a felsőfokokat. Tavaly megírtuk, hogy a pár éve készült tervek szerint már a nyolcvanas évekre ütemezett nagyságot érte el a fuvarozott áruk mennyisége. S az idén a tavalyi rekordokat is túlszárnyalták. A Pécsi Vasútigazga- tóság területén az elmúlt tizenegy hónapban. 877 ezer tonnával több árut továbbítottak a szerelvények, mint 1974 rekordokat jelentő hasonló időszakában. Ezekben a napokban még tart az őszi csúcsforgalom. A hónap közepéig még küldik vállalataink a külföldi megrendelőknek termékeiket. Csupán néhány vállálat — így például a Dunaújvárosi Vasmű — exportál az esztendő végéig. Dr. Párkányi Ferenc, a MÁV Pécsi Igazgatósága kereskedelmi osztályának vezetője elmondta, hogy ennek ellenére a szállításban nincs fennakadás. A vasút bírja a tempót. Pár hét múlva, minden jel arra mutat, a forgalom csökkenni fog. Az építőipar ugyanis jó előre gondoskodott az anyagokról. Kavicsból és kőből 430 ezer tonnával többet szállítottak a felhasználási helyekre, 104, ezer tonnával több cementet és 45 ezerrel több téglát, cserepet vittek az igazgatóság területén a vasúti, szerel1975. július másodikén hármas iker borjak születtek a györkönyi tsz szarvasmarhatelepén. Hosszú hetekre volt beszédtéma a vendéglőben a fröccsöspoharak mellett. Hogy is ne, hisz a legöregebb györkönyi emberek sem emlékeztek ilyesmire. Igazi szenzáció a faluban... • Az újra hidegre fordult szél kísértetiesen cibálja a tsz-major közecán magasodó „Bábolna”-szárítótorony vastraverzeit. — Nem várhattunk vele tovább, úgy kellett ez ne. künk, mint szopós borjúnak a langyos tej. Tavaly, amikor még górékban szárítottuk a terményt, 4—5 vagon kukoricánk is megrothadt. Mindannyian fellélegeztünk, amikor az idén júniusban ég felé tápászkodott ez az új torony. Négymillió-kétszázezerbe került... De megérte — mondja büszkén a tsz fő- állattenyésztője. Szénen betonozott út vezet a már elsárgult, elfagyott virágágyások között. Alig hinné az ember, hogy egy tsz. majorban jár. Néhány év még ez a fogalom — a cup pogó, cipőmarasztaló sár — megrokkant épületeket, szanaszét heverő gépalkatrészeket idézett az ember elé. Nádfedeles, gondozott főépületek közé érünk. Népralz; skanzenbe illenének... Kísérőnk. Juszt Miklós, nem soká hagy kétségek között: — Ezek a dohányszárító pajták. Húsz hektáron termesztünk dohányt, a legnagyobb részét szárítva adjuk el, amióta felépítettük ezeket a pajtákat. Nem rossz vények, mint az elmúlt esztendőben. Ez azonban nem jelenti, hogy munka nélkül maradnak vasutasaink. Folyik még a mezőgazdasági termékek továbbítása. A cukorgyárakba a több termés eredményeként, februárig mennek a répával megrakott vagonok. Hogy ezt a munkát zökkenő- mentesen elvégezhessék, komolyan készülnek a télre. Részletesen kidolgozták, mit kell tenni, ha sok év után az idén valóban beköszönt a tél. Pontos ütemterv írja elő, hófúvás esetén, milyen sorrendben kell hómentesíteni az állomásokon a vágányokat. Utasítás szól arról, milyen árukat nem szabad a hóra, illetve várható hóesés esetén a földre rakni. Készenléti brigádokat szerveztek, amelyek tagjai elvégzik a havas kocsik kitakarítását, ugyanúgy mint a váltók fagymentesítését. / A vasutasok ezernyi teendőjének gondos meghatározása mellett a Volánnal és a szállíttató vállalatokkal is közös „haditervet” dolgoztak ki. Szerződésben állapodtak meg, hogy a Volán zord idő esetén milyen segítséget ad az áruk gyors elszállításához, vagy ha kell, a rakterületek hótalaní- tásához. A szállítató partnereket arra kérték, hogy fagyveszélyes termékeiket most indítsák útnak. Később az ilyen árukat csak megfelelő csomagolásban, vagy jó hőszigetelésű, nyáron hűtőkocsinak használt vagonokban szállítják. üzlet — csillan szemében az okosan gazdálkodó ember büszkesége. Fehérre meszelt, ragyogóan tiszta épületek közé kanya. rog az út szürke aszfaltkígyója. Magyarázat nélkül is tudjuk, hogy a szarvasmarha- telephez értünk. A szag árulkodik. De csak az. Nyoma sincs a régi istállók szükség szülte rendetlenségének. — Most készül el. még ebben a hónapban az új, 120 férőhelyes szarvasmarhaistálló. Két és fél millió... De hát ha egyszer szükséges. Különösen kemény idő esetén árusorolást vezet be a MÁV. Ez azt jelenti, hogy előnyt biztosítanak a fűtőanyagoknak, energiahordozóknak. A vasút személyforgalmat irányító szakembereitől is a téli felkészülésről, s elsősorban az ünnepi forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében hozott intézkedésekről érdeklődtünk. Elmondták, hogy a háromnapos ünnepre, s az azt megelőző szabad szombatra már a menetrend kialakításakor, összeállításakor készültek. Akkor határozták meg, mikor és melyik vonalakon indítanak mentesítő szerelvényeket. Ezt a napokban tovább pontosították, s eldöntötték, melyik vonatok befogadóképességét növelik további vasúti kocsik hozzákapcsolásával. Az ünnepek idején minden használható vasúti személy- kocsit használni fognak. Jelenleg ezért fokozott tempóban végzik a javításokat. A mentesítő vonatokról megtudtuk, ilyenek csak Dombóváron haladnak át. A szekszárdiakat is érdeklő Baja—Budapest közötti szerelvényeket kétszer annyi személykocsiból állítják össze, mint általában szokták. A jegyek megváltásának gyorsítása érdekében több pénztár működik maid az álló- másokon, mint általában, s itt már hetekkel az utazás előtt is meg lehet venni a vonatjegyet. Szepesi Ki gondolná, hogy az újságok hirdetési oldala néha gyilkos mérget rejteget. A fenti állítást példával is tudom bizonyítani. Egy kisüzem vezetője, jó huszonöt éve már. elgondolásai, tervei alapján létrehozott egy kis termelő ipari egységet. A várostól távoleső faluban örömmel fogadták elképzeléseit, hisz munkalehetőséget ígért az addig tétlen kezeknek. Bába is akadt, egy szövetkezet személyében, hisz kis ráfordítással jó eredményt, hasznot remélhettek az eleven ötlettől. • Az üzem vezetője saját házában adott otthont a születendő munkahelynek, megtervezte az egyszerű gépeket, piacot keresett és talált — Kőszegtől Záhonyig — az üzem termékeinek. Aztán, eltelt negyed évszázad és nemcsak otthonává vált az üzem, a szó szoros értelmében — de tartalommal is megtöltötte életét. A huszon-egynéhány fős kis kollektíva ma már éves szinten jó néhány millió forintot termel, olyan termékből, amelyet sehol másutt nem gyártanak. Persze az elért eredményekben az illető szövetkezetnek is derekas érdemei vannak. Épp a közelmúltban adták át a kibővített új üzemrészt megfelelő szociális létesítménnyel együtt. Elégedett volt már a kis közösség. Nemrég azonban történt valami. Egy vasárnap ebéd után, pihenés közben olvasgatta a megyei lapot az üzemvezető. Csak úgy kíváncsiságból végigböngészte a hirdetéseket is. Megakadt a szeme egy bekeretezett álláshirdetésen. Háromszor is elolvasta, olyan hihetetlennek tűnt az egész. De a nyomtatott betűk (keretben) változatlanul egy dolgot kiabáltak a szemébe: „Nincs rád tovább szükség”. A hirdetés ugyanis az ő beosztására keresett pályázót. Hogy kiszellőztesse a fejét rövid sétára indult a faluba. Sokan köszöntek rá, hisz itt élte le az életét. A köszönök hangjába itt— ott szánalom, vagy éppen csodálkozás vegyült. Hamar rájött a dologra. Vagy négyszáz család olvassa itt az újságot és talán már azt találgatják, vajon miért váltották le őt. Mint egy bűnös, úgy menekült 'hazáig. A csöndes szobában aztán nyugtatni próbálta magát. Eszébe jutott, hogy a szövetkezet elnöke nem oly rég megpendítette, hogy lassan már az utódjáról kell gondoskodniuk. i „Még jó két évem van S nyugdíjig. Különben is egy húszfős, kis üzem vezetésére a betanítás aligha igényel két esztendőt” — ágált benne újra elkeseredés. „Ilyen jól menne a szövetkezetnek, hogy két vezetőt is tud fizetni egy maroknyi egység élén? Vagy valami hibát követtem el és így akarnak félreállítani? Vagy csak ennyit érnek a hosszú munkásévek?” Miközben a hirdetés betűi farkasszemet néztek vele, egymás után tódultak fel agyában a kínzó kérdések. Eltelt a vasárnap és másnap reggel éppúgy, ahogy évek óta tette, kiállt a kapuba és mosolyogva fogadta a munkába érkező asszonyokat. De ez a mosoly már fáradt volt, öreges. Mintha éveket vitt volna el az a vasárnap... — gyvgy — ötven éve történt Áruház tüze Szekszárdin Csöglei István tűzoltó őrnagy, a Tolna megyei Levéltár egyik leglelkesebb kutatója, ismét érdekes adatokra bukkant. — 1925. december 7*én éjfél ©lőtt öt perccel vette észre Szabó Gyula rendőr őrmester, hogy a Goray téren lévő Pirnitter áruházból füst tör elő —- mondotta Csöglei István. — A rendőr riasztó lövést adott le; megszólaltak a vilfonytelep szirénái. Elsőként c szomszédban lökő önkéntes tűzoltó parancsnok és a szálloda néhány vendége sietett a veszély színhelyére. Nem késtek az önkéntes tűzoltók sem. Felnyitották a redőnyt, s ekkor látók, hogy az áruház földszintje már ; lángokban áll. Az erőteljesen ; működtetett szivattyúkból mihamar kifogyott a víz. Utánpótlásiként víz helyett jég ér- í kezett, hiszen azon az éjszakán mínusz húsz fok körül járt a hideg. Lehetetlenné vált folytatni az oltást. A tűzoltók bátran hordták ki az árut. A nagy hőtői a vas tartóoszlopok megnyúltak, az emeleti lakás padozata fe'dudoro- dott... Három tűzoltó sérült meg. A kár, mai pénzben számítva, körülbelül hárommillió forint volt. — Mi okozta a tüzet? — Az eladótérben a vaskályha mellé zárás előtt vo- laki textíliát tett, hogy kiszárítsa, o tüzet viszont nem oltotta el. A kettős könnyelműség, szabó !ytatensó g okozta a bajt — búcsúzott Csöglei István őrnagy, a Tolna me■ gyei Tűzoltóparoncsnokság helyettes vezetője. OvifrkÖRY Falusi „szenzáció ff t< ■* i - -«*«*♦ tt-n. aj sfefSfhM >; meg kell lennie, mert szépen szaporodik az állomány, és lassan már ezres tehené. szetünk lesz — mondja hangjában a szakember alig titkolt büszkesége. Valamivel odébb két fémtetőn csillan meg a decemberi nap elfáradt fénye. — A borsófejtő gépeink — lendíti feléjük karját „idegen- vezetőnk”, mozdulatában az olasz clcerónék idegeneket kápráztató gesztusa. — Száz- nyolcvan hektáron termelünk borsót minden évben. Fejtés után aztán — irány a Paks; Konzervgyár. Visszaülünk a kocsiba, és búcsúzunk a majortól. A gépüzem mellett fordulunk a t* *1u felé. Katonás rendben sorakoznak udvarán a külön, böző erő- és munkagépek. Hadrendben várják a tavaszt. .. I ..i — Kétmillió forint ment el az idén gépesítésre — néz kísérőn* a gépek „díszsorfalára”. A tsz-irodának berendezett szerény külsejű parasztház előtt köszönünk el egymástól. • A rövid kirándulás után egy dolgon tűnődtem. Hogy lehet egy ilyep helyen szenzáció a hármas iker borjú? Mikor annyi minden más... — aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy én « milyen megszokottnak vettem szülővárosom új és hagyományos szépségeit. Szerencsére lassan már mindenütt természetes lesz ez új, a jobb. És marad szenzációnak a hárman iker borjú.» Győri Varga György — 4 ■*, % A téesz major madártávlatod! a »négymillió forint” tetejéről. Fotó: Komáromi
