Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-30 / 304. szám
Á balesetek áldozatai érdekében Az építők szakszervezete megyei bizottsága mellett működő rtiunkavédelml bízott, ság kimutatása szerint az állami építőipari vállalatnál 1975. szeptember 30-ig 61, a TOTÉV-nél az idei első félévben 17, a KPM közúti igazgatóságánál november 20-ig őt baleset volt. Az utolsó három évet figyelembe véve a7 államiaknál emelkedő, a másik két helyen csökkenő tendencia tapasztalható, A tervezővállalatnál — a vállalati sajátosságokból következően •— baleset nem volt. Sok vagy kevés? — nem e cikk feladata eldönteni, már csak azért sem, mert a kérdés egy más vetületével kívánunk foglalkozni. azzal, milyen volt a balesetvizsgálat a felsorolt vállalatoknál, a kártérítést hogyan oldották meg, a törvényeknek megfelelően történt-e a kárigények elbírálása, s mindezen feladatokkal kapcsolatosan helyzetük magaslatán állnak-e az üzemi szakszervezeti bi- zottságok? A vizsgálat, amelyet a munkavédelmi bizottság foly. tatott, kénytelen volt megállapítani: a baleset vizsgála. tok legtöbbjénél még mindig jellemző, hogy a dolgozók figyelmetlen magatartását jelölik mge a baleset okául, annak ellenére, hogy a munka- szervezési, vagy a tárgyi feltételek hiánya is közrejátszott. Ebből aztán gondok adódnak Egyrészt nem történik meg a baleset okának feltárása, s így nem is szüntetik meg a veszélyforrást, jöhet tehát az újabb baj. Másrészt jogvitára kerül sor a dolgozó és a vállalat között, amelyben a dolgozó, feltétlenül hátrányba kerül a vállalati jogászokkal, munka- védelmi szakemberekkel szemben. A Munka Törvénykönyve 62. §-a szerint az a körül, mény, hogy a dolgozó figyelmetlen, vigyázatlan, nem jelenti azt. hogy a figyelmetlenség volt a károsodás kizárólagos oka. Ka a vállalat tud arról, hogy ft dolgozó nem tartja be, a techhölógiai, vagy óvórendszabály-előírásokat, eltűri, hogy a munkát az előírások megszegésével végezze, nem lehet szó arról,* hogy a kárt kizárólag a dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. (Például mész- oltás védőszemüveg használata nélkül, Sántha Lajos TÓTÉV-dolgozó esetében.) Az előbb említettük, hogy a dolgozók sok esetben nem vállalják a jogvitát, félve attól — nem is alaptalanul —, hogy a náluk képzettebb emberekkel szemben alulmaradnak. Ilyenkor segíthet, sőt segíteni köteles a szak- szervezeti bizottság, hiszen a Munka Törvénykönyve 15. |-a alapján a dolgozó helyett, annak nevében kártérítési igényt nyújthat be. Vajmi ritka esetben történik meg. Ami ft vizsgált vállalatokat illeti, részletezés szerint. Az Államt Építőipari Vállalatról van szó: a kárigény bejelentésére hat esetben nem szólították fel a dolgozókat. A három napig, vagy annál rö- videbb ideig tánoánzes állományban lévő dolgozókkal sem tudatták, hogy joguk van kártérítést kérni. Hét esetben nem tartotta be a vállalat a kártérítés elbírálásának ha- tárideiét, két esetben pedig nem hozták a dolgozót tudomására. hogy a kárigény el. utasításakor jogorvoslattal élhetnek. A szakszervezeti bizottság egvszer s»m jelentett be a dolgozó helyett kár. Igényt. Az egv-három napos kere- Setkéntelenséget — üzemi baleset folytán — szenvedett dolgozókat a TOTÉV sem szólította fel kártérítés kérésére. Az elutasító határozatok megfeleltek a jogszabály- * ban foglaltaknak. A szak- szervezeti bizottság itt sem nyújtott be egyszer sem kárigényt a dolgozó javára. Nem más a helyzet a közúti igazgatóságon sem. 1974- ben négyen szenvedtek üze. fni balesetet, a vállalat egy dolgozónak küldött ki felhívást kárigény benyújtására, ez a felhívás js határidőn túl keltezett. 1975-ben öten szenvedtek üzemi balesetet. Hárman nem nyújtottak be kárigényt, két kárigényt az igazgatóság elutasított. Egy dolgozó esetében a baleset okait csak később derítették fel. A szakszervezeti bízott, ság egyetlen esetben sem nyújtott be kárigényt a dolgozók érdekében. Az már csak írott malaszt- nak tűnik, hogy az eljáró munkavédelmi felügyelő külön munkavédelmi intézkedést foganatosít az igazgatósággal szemben. A munkavédelmi bizottság javaslatokat is tett. Amennyiben ezekhez a szakszervezeti bizottságok ragaszkodnak és betartásukon következetesen őrködnek, jelentős fejlődés várható. A szakszervezeti bizottságok vegyenek részt a balesetek kivizsgálásában. Illetve a kivizsgálás helyes gyakorlati kialakításában, a balesetek valós okainak feltárásában. Az szb ellenőrizze a dolgozók kárigényének rendezését. Élien a törvényben biztosított jogaival. ha a dolgozó kárigényt nem nvúit be, kezdeményezze az eljárás lefolytatását. Jogvita esetén képviselje a doleozók jogos érdekeit. Voniák felelősségre azokat, akik mulasztása következtében a baleset bekövetIrerett. illetve kezdeményezzék velük szemben az eljárást. A szakszervezeti bizottság hasson oda. hogy a balesetelhárítási oktatás hatásosabb legyen, a doleozók meei«meriév a vonatkozó rendelkezéseket. támasszon nagyobb követelményeket a gazdaság,- vezetéssel szemben is, hogv tevékenységében na. gyobb hangsúlyt kapjon a törvénytiszteletre való nevelés. A magunk résziéről még azt tennénk hozzá: törvénytisztelet innen is —- de onnan is. t. Gy. Labor a gyárban Minden fehér, mintha orvosi rendelőben lennénk. Pedig a Simontornyai Bőrgyár üzemei nem ilyenek. Az szent- igaz, hogy az egyre korszerűbb gépek, eljárások nyomán már rég a múlté a rágii tímár- műhelyekről kialakított elképzelés. de ma is nehezein képzelhető el, hogy akár a festőben, akár a meszes- vagy növényi üzembein napokig hófehér maradjon a felvett köpeny. A laborban viszont fehér marad. Abban a néhány szobában, ahol ellenőrzik a termékeket — gyártás közben, és ha elkészültek — s ahol elemzik, vizsgálják a beérkező nyersanyagokat, vegyszereiket, festékeket. Lyka Istvánná, a labor vezetője beszól munkájukról. A sok száz vizsgálatról, amit havonta elvégeznek. Elmondja, mit ellenőriznek szinte állandóan kinin _ az üzemben, vagy az ormain hozott minták alapján. Nem kicsi a felelősségűik. ök adják meg az engedélyt, mehet-e a gyártás, adagolhatják-e a sok száz, sok ezer literes tartályokba a vegyszert. A laikusnak sokszor közbe béli kérdezni, A szakember számára oly természetes dolgok a kívülállónak először érthetetlenek. De a beszélgetés vége felé már úgy érzem, kicsit megtanultam a bőrgyáriak nyelvén. Megismerkedtem azzal a géppel, ami úgy hajlít- gatja a bőrt, mint az elkészült cipőét mi, amikor járunk benne. Jobban érdekelnek azonban a mérések eredményei. Ezekre a bőrgyáriak is büszkék, joggal. Mert ezek azt bizonyítják, hogy a versenyben, ami a jobb minőségért folyik, jól állnak. Termékeik szakítószilárdsága magasain a szabványban megjelölt érték felett van, a hajtogatást, a strapát is kiválóan bírják. — Különösen az új, természetes barkó jú bőrök hajtogató vizsgálatai adtak kiváló eredményeket — mondja a laborvezetőnő. És a folytatás, ha előtte órákon át beszélgetve nem ismertem volna meg, olyannak tűnik, mintha egy kereskedelmi ügynök mondaná. Olyan lelkesedéssel dicséri tenmékei'ket, sorolja azok. előnyeit. De tudom, a szakma sae- retete, s az ismeretei továbbadásának vágya kényszeríti, mondatja vele ezeket a mondáitokat. — Jó lenne, ha a cipőgyárak Ismernék az itteni bőröket. Akj kor nem készítenének olyan kemény, nehezen hajlítható anyagból gyermekcipőket Vagy a kereskedelem figveine jobban erre, s a vásárló jogán kémé, követelné a korszerűbb termékeket Mint gyakorló apa, aki ismeri valamelyest a simontor- nyai gyárból kikerülő bőröket, és a cipőboltok polcain vevőre váró gyermekcipőket, tudom mennyire igaza van. Csak a miértet nem tudom. Nem értem, miért készítenek szívesebben a gyárakban régi, mondhatni korszerűtlen alapanyagokból cipőket, s miért maradt az elmúlt hónapokban is komoly mennyiségű, kényelmes lábbelinek való bőr eladatlanul a gyár raktáraiban. Beszélgetünk. A vegyszer- szagú, patikatisztaságú labor falai kitágulnak. Képzeletben a kémcsövek, exikátorok, bőr- kínzó masinák közé cipőgyári gépek kerülnek, s helyet kapnak a cipőüzletek pultjai is. A téma már túlnő a gyár falain. A labor-vezetőnő gyakorló anya, kereskedelmi ügynök, cipőgyári szakember lesz hirtelen egy személyben. S mondatai érvektől súlyosak. Jó lenne, ha sokan hallanák. Pénzzel és jó szóval S zépszámmal lehetne a példákat sorolni, annak illusztrálására, hogy a munkahelyi vezetők egy-egy, az átlagosnál nagyobb teljesítményt, egy-egy különösen jól sikerült munkát Jutalomként méltányos összeggel honorálnak, ha éppen van erre keret. Az erkölcsi elismerés különböző intézményesített formáinak, módszereinek viszont, úgy tűnik, csökkent a szerepe, kisebb lett a becsülete. Nemrégiben magara is tanúja lehettem egy üzemi „négyszög” töprengésének arról, hogy „kinek adjuk a Kiváló Dolgozó kitüntetést?”, aki már kapott, szóba sem jöhe. tett, mert „mit szólnának a többiek”?. S aki végül is kapta, csak azért kapta, mert hosszú évek óta nem volt része hasonló elismerésben. Senki sem kérdezte, senki seni vitatta, hogy az illető a végzett munkája alapján egyáltalán megérdemli-e a kitüntetést? (Hadd jegyezzem meg: ez a gyakorlat az erkölcsi elismerés egyéb, magasabbrendü formáinál is 4 felfedezhető.) De nem is erről, hanem az erkölcsi elismerés szerénynek, olykor jelentéktelennek látszó, de mégis nagyon fontos módszereiről akarok szólni. Arról, hogy a vezetői munka elengedhetetlen része, és a jó vezető nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogy ha kell, hogv ha érdemes, akkor nemcsak fizet, hanem dicsér is. Hogy számon tartja beosztottjai, munkatársai képességeit, teljesítményeit és jutalmaz; nemcsak pénzzel, hanem jó szóval, vagy egyszerűen csak azzal, hogy odafigyel mások munkájára. És e7 nemcsak elismerés, hanem ambíciót adó, önbizalmat erősítő ösztönzés. íh Ki ne örülne annak, ha tudja — nemcsak a fizetési boríték vastagságából következtetve, nemcsak a prémiumok gyakoriságából érzékelve —, hogy amit csinál, azt jól, kiválóan csinálja. Bérezési és premizálási gyakorlatunk—-sajnos— egyelőre még pontat. lan mércéje nem mindig minősítése az elvégzett íhunkának. Mindebből talán kiérezhető, hogy az erkölcsi elis- mérés nem valamiféle pótszer. Nem arról van szó, hogy ha egyszer szűkös a bérkeret, akkor legalább dicsérjünk és kitüntető címeket osztogassunk. Az ember természetes és ösztönös vágyai közé tartozik, hogy figyeljenek arra, amit csinál, hogy minősítsék a törekvéseit, a teljesítményeit, hogy tudja — „hányadán is áll” a munkahelyén, hol a helye, mi a rangja a társak, a kollégák között. És semmivel sem lehet jobban kiölni a munka- és szakmaszeretetei, a hivatástudatot, az ügybuzgalmat, ha közönyösen, ha lélektelenül és figyelmetlenül veszik tudomásul mindazt, amit valaki a munkaidejében tisztességesen elvégez. Arról nem is beszélve, hogy mennyi értékes ötlet, javaslat, mennyi kezdeményezés jutott már zsákutcába csak azért, mert a jobbító cselekvési szándékot nem vették komolyan. K özmondásszerű igazság: vannak dolgok, amit nem lehet pénzzel megfizetni. Azon lehet vitatkozni, hogy munkahely-változtatás esetén ki, miért hagyja ott a munkahelyét, de az vitathatatlan, hogy a kedvvel, az örömmel végzett munka, a kiegyensúlyozott munkahelyi közérzet nem csupán a bér, a fizetés függvénye. VÉRTES CSABA A küszöbön jutott eszembe... Nem akarok a demagógia billegő hordójára kapaszkodni és fanatikus puritánként követelni. Hogy sámlin és hokedlin szorongva dolgozzanak a műszaki, az adminisztratív és — az egyéb kategóriákba sorolt emberek. Azonkívül esztétikailag Is tetszenek a szép, modem, igényes dolgok. Még Irodaházakban is. De... Az már egyáltalán nem, ha mondjuk egy tsz-majorba olyan út visz 'ki, hogy szinte csak harckocsival lehet kijutni és ott rósz- szül meszelt beton bunkcrne emlékeztet a munkások öltözője. Ugyanakkor a tsz-irodaiház szobáiban lemosható falj tapéta alatt üldögélhet az ember —• természetesen forgó fotelban. Szinte hallom az ellenvéleményt, miszerint adni ked magunk»«... Ezzel egyet is értek. Éppen ezért — a helyes sorrend meg határozó» A múltkor a györkőnyl tsz-ben jártaim, megnéztük a szép, példásan gyarapodó majort, majd visszamentünk a faluba, a tsz- közppntba. Amikor benyitottunk az egyszerű, szépen rendben tartott parasztház hosszú tornácára, ott a nyikorgó fakapu küszöbén jutott mindez eszembe. Biztosra veszem, hogy egyetlen gyöikönyl tsz-tag sem kesereg azon, hogy nekik még nincs olyan puccos, hivalkodó irodaházuk, mint mondjuk a... de ne mondjuk. Mert ahol a jó ízlés elvétette o helyes sorrendet, ez már úgyis mindegy. De reméljük azért o mun'kásöltözőre, a major környékére Is sor kerül előbb- utóbb. Úgy tudom, a faburkolathoz a munkások közűi senki sem ragaszkodik.— flyvgy — ;
