Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-30 / 304. szám

Laboratorium a „világ tetején” A Pamir nagy kiterjedésű hegység a Szovjetunió, Afga­nisztán és Kína határán. A földrajztudósok, botanikusok szótárában a Pamir a „világ teteje”. Platói 4000—-5000 mé­terre a tengerszimt felett hú­zódnak. Hófödte hegycsúcsok, gleccserek eróziója vájta gyö­nyörű völgyek, vízesések, kris­tálytiszta vizű hegyi patakok kompozíciója ez a hegység. Az ember szinte nem hisz a sze­mének, amikor a völgyekben és a magasabb fekvésű része­ken művelt parcellákat lát. A hegységben a hegyi tavaik, a jég borította csúcsok leg­alább 300 kisebb folyót és pa­takot táplálnak. Ezek szállít­ják az életet adó vizet. MARCO POLO UTJAI A 13—19. század között a Pamírt a tudomány csak Mar­co Polo útleírásából ismerte. „Oly magasak itt a hegyek, hogy a csúcsok közelében ma­dár sem jár. Különös, hogy amikor tüzet gyújt az ember, a láng nem ad olyan meleget, mint az alacsonyabb régiók­ban. Ez biztosan azért van így, mert tisztább, finomabb itt a levegő” — írta a velencei ke­reskedő. Humboldt, a híres né­met természettudós is járt a hegységben, és említi is a Pa- mírt munkájában. A hegységről részletes ada­tok egészen 1871-ig nem vol­tak. Akkor Fedcsemko orosz utazó tudományos expedíció élén bejárba a Pamir csúcsait és völgyeit. Flórájáról, geoló­giai felépítéséről, időjárási vi­szonyairól az első adatok en­nek az expedíciónak a jóvoltá­ból ismertek. A Pamíx a szov- jethatalom idején került ref­lektorfénybe. A szovjet kor­mány felfigyelt a hegység bio­lógiai és botanikai érdekessé­geire. 1928-ban expedíciót küldtek a Pamir hegységbe, majd 1934-ben a Közép-ázsiai Lenin Egyetem munkatársai szálltak ki a helyszínre. Ez az expedíció állandó kutatóé Ho­rdásokat hozott létre a Pamí- ron: a keleti oldalon biológiai kutatóéllomást, a nyugati ré­szen botanikuskerteket. TERMÉSZET ADTA LABORATÓRIUM Azóta ä Pamír valóságos ökológiai laboratóriummá vált. Az ökológia — a biológia eg^k ága — az állatok, a növények és környezetük kapcsolatát vizsgálja. Régi vágya a bioló­gusoknak, hogy a „lehetetlen­ség határán” fekvő területe­ken is találjanak és nevelje­nek a klímaviszonyoknak el­lenálló növényfajtákat. Ezzel szeretnék megoldani a föld zord vidékein élő népek élel­mezését, környezetük kelleme­sebbé tételét. A Pamírt tenigerszint feletti magassága és hőmérsékleti vi­szonyai teszik ökológiai labo­ratóriummá. November és már­cius között a hőmérséklet —30 C°-ra süllyed, júliusban viszont 36 C°-ra is felmeleg­szik. A pamírt botanikuskertek 2100—3800 méter között he­lyezkednek el. Ezekben a ker­tekben több mint kétszáz közép- ázsiai, európai, amerikai, krí­mi, kaukázusi, kelet-ázsiai nö­vényfajta ól. Az amuri tölgy, az amerikai tölgyfa, a pertn- szilvandai vadcseresznye, a ka­liforniai kőrisfa, a távol-keleti araiba, a szibériai vörösfenyő és társai. Mellettük kilencven almafajta, harmincnyolcféle őszibarack, valamint szilva- és körtefák sokasága. A diófa ne­hezen akart meghonosodni, de ma már megél a 3000 méteres magasságban. Hatalmas koron- gú napraforgók, dús levű pa­radicsomok és nem ritka az olyan burgonya, amiből egyet­len szem egy (kilót nyom. ÜJ NÖVÉNYFAJTÁK Fejlődési rendellenességek is megfigyelhetők ebben a ter­mészet adta laboratóriumban. A 2000—2500 méteres magas­sági határok között túlburján­zás áll elő: egy kocsányon több gyümölcs is lóg A tudósok szerint ennek az az oka, hogy a Pamírban az ultraibolya- sugárzás 50 százalékkal meg­haladja más magas hegységek értékeit Igen tiszta, száraz itt a le­vegő, és a napsugárzás hatása fokozottabban jut érvényre. A kutatók szerint a nagy rneny- nyiségű ultraibolya-sugárzás teszi lehetővé, hogy a növé­nyek kibírják a Pamír hatal­mas hőmérsékleti különbsé­geit. A Pamiri Biológiai Intézet genetikai szekciójának igazga­tója, Fazru Hah NigmatuliLin egy expedíció alkalmával ed­dig ismeretlen, vad gabona­fajtáikra lelt nemrég a hegy­ségben. Ez a lelet nemcsak botanikai érdekesség, a gene­tika számára is izgalmas ku­tatási területet nyit. A Pamír hófödte hegycsú- 1 csal közelében vadon nőtt „zöld világ” titkai fokozatosan kitárulnak az ember előtt. Kondopoga papírtekercsei A Szovjetunióban megjelenő mimdien harmadik újságot a kondopogai Kirov papír-cellulóz kombinátban készülő papír­ra nyomják. A vállalat termékei nagy keresletnek örvende­nek a világpiacon. Kondopoga a keretiai Onyega tó partján fekszik. Jelen­téktelen kis faluból a szovjet hatalom, évei alatt hatalmas ipari központtá változott, s igazi hírnevét az újságpapír gyár­tásának köszönheti. A kondopogai kombinát a szovjet papír­ipar vezető vállalata, termékeinek minősége megfelel a világ­piaci szabványoknak. Gyors gépein percenként 800 méter papírszalag készül. (AFN—KS) A kondopogai papír-cellulóz kombinátban gyártott kiváló minőségű újságpapírt 15 országba exportálják. A főszakácsnő Kész az ebéd. A kóstolás is Cseh Jánosné feladata. Foto: Gottvald Károly Ahogy teltek az évek, mind jobban begyakorolta magát. Jóllehet, mint kézilány nem nyúlhatott a főzőkanálhoz, de azért szemét-fülét nyitva tar. tóttá, s agyában, mint egy lexikonban, halmozódtak a receptek. Alaptudása persze volt, hiszen mint paraszt­lányka. hamar belekóstolt a sütés-főzés tudományába. Itt delente százak árasztot­ták el az ebédlőt, s főzés köz­ben h”sok mázsáiról, tojások ezreiről, sajtok kilóiról be­széltek. Üzemi konyha, csúcsidő. A főzésen kívül a legnehezebb, legfárasztóbb munka: a szét- osztás. A műszergyár üzemi konyhájáról szállítják a me­gyeszékhely sok vállalatához, üzeméhez az ebédet. Tizenegy óra. Pára csap ki az ablakon, a gőztől el­mosódnak a körvonalak, forr a leves, serceg a zsír a piruló húsok alatt. Cseh Jánosné főszakács itt — otthon van. A kézilányok, a szakácsok is mozdulataiból értenek már. hatalmas merítő­kanalaikkal osztják, szortíroz­zák a gőzölgő ételt. • Hitvallás; Ars poetica: — 1300 ember ebédjéért fe­lelős vagyok, pontosabban, a konyhavezető után a második felelős személy. Mondjam azt, hogy nehéz dolog? Az. Kép­zelje magát a helyembe, ha netán 4 ezer palacsintát el­sózunk, vagy 2 és fél mázsa krumplit odaégetünk, és so­rolhatnám. Persze, munka közben nem erre gondol az ember. Az ebédet készítve az jár az eszembe, ennek is jó. nak kell lennie, s másnak, mint a tegnapi. Ez lényeges dolog. Ma azt olvassuk, hall­juk, fő a változatosság az étkezésben. Magam is ezt val­lom, Szűkös anyagi kereteink között is az az elsődleges szempont, hogy változatosan és ízletesen főzzünk. Meny­nyire sikerül? Gondolom, nagyjából igen, hiszen pa­naszt nem hallok, vagy ha igen, akkor is csak nagyon ritkán. Hogy rövid életre szól a munkánk? Igaz. A ma leg. jobb tésztát is elfelejtik hol­napra, s mást várnak. Ezt tudomásul kell vennünk, a munkánkkal jár. * Cseh Jánosné a műszergyár üzemi konyhájának főszaká­csa. középmagas, barna, mo­solygó asszony. Két lány édesanyja, főbérleti, jól be­rendezett lakása van, s ahogy mondja, nyugodt, kiegyensú­lyozott, ami a legfontosabb számára, — 1957-ben kézilányként kezdtem. Ez nálunk olyan, mint kőműveseknél a segéd­munkás. Hosszú évek után gondoltam rá először, hogy szakmát kellene szereznem. 1968-ban. esti tagozaton kap­tam meg a szakács szakmun­kás-bizonyítványt. Hogy mi lett az eredménye? Megnyug­vás, mégpedig amiatt, hogy most már hivatalosan is iga­zolni tudom, a főzés a mes­terségem. No jó, voltak más velejárói is a szakmunkás- vizsgának. Fizetésemelést kap­tam. később vállalati kiváló dolgozó lettem, majd az idén áprilistól főszakácsként dol­gozom, két és fél ezer forint fizetésért. Napjaim a külső szemlélő­nek egyhangúak. Igaz, reggel bejövök, délután négyig dol­gozom, sütök, főzök, utána hazamegyek, s ha van még kedvem, újra a lábasok mel. lé állok. Gondolom, vannak, akik ezt hallva megjegyzik, ugyan, mit ér ennek az asz- szonynak a7 élete? Nem volt más célja az életben, mint sütni-főzni és gyerekeket ne­velni ? Azt felelem rá, nem tehet mindenki kutató. színész, vagy feltaláló. De fontos em­ber, igenis, lehet. S ha ebben kételkednek, kérdeztev meg azokat, akik itt étkeznek, hogy a konyhai dolgozók mit jelentenek a számukra? Biztos vagyok benne, hogy szavaik engem igazolnak. VARGA JÓZSEF fi könyvtár amunkásműveloÉ'sért A munkásművelődés a Láng Gépgyár dombóvári gyáregy­ségében is fontos feladat. A gyakorlati megvalósítás egyik eszköze az SZMT által kihe­lyezett könyvtár, melynek mű­ködését évekig gyér látoga­tottság jellemezte 1975. tavaszán cseréltek könyveket és új könyvtáros lé­pett a régi helyébe. Hurta Sán- dorné még csak háromnegyed éve foglalkozik a könyvtárral és máris komoly eredmények­ről tud beszámolni. — Mindent újra kellett kéz. deni, mert egyetlen könyvtári tag sem volt. Megkaptam a közel 800 kötet ’ könyvet, de nem volt aki olvassa, ezért ol­vasókat kellett szervezni, nép­szerűsíteni a könyvtárat. A szervező munkában a szocia­lista brigádok segítségére épí­tettem Az új könyvtáros a gyáregy­ség 29 szocialista és munka­brigádjával szerződést kötött a könyvtár látogatására és a tagok nagy többsége azóta is rendszeres olvasó. A 8 hónán alatt 130 főre nőtt az olvasótábor és ebből 85 fi­zikai dolgozó. A körvvtár februárra ter-j vez egy író-o’vasó melyre Fehér Klárát hívják meg. Könyvtárosunk a munkáját társadalmi munkaként végzi. OS^LÁNCZI JÁNOS Dombóvár

Next

/
Thumbnails
Contents