Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-23 / 300. szám

ß határozatok végrehajtásáért ÁZ ELTELT HÓNAPOK. BAN a dolgozók körében vég­zett p ár tm unkánk középpont­jában a kongresszus dokumen­tumainak ismertetése állt. A következőkben a fő hangsúlyt a kongresszus határozatainak megvalósítására, a határoza­tok végrehajtásának segítésé- re, ellenőrzésére kell fordíta­nunk. A kongresszusi doku­mentumokban megfogalmazott tennivalók megvalósításán túl gyorsítani kell a két kongresz- szus között hozott és ma is érvényben lévő határozatok- végrehajtását. Mindenekelőtt a negyedik ötéves terv sikeres befejezésére, a Központi Bi­zottság 1974. december 5-i és 1975. július 2-i, a gazdasági élet fellendítésére vonatkozó határozatainak végrehajtására kell mozgósítani minden erőn­ket. A XI. kongresszus beszámo­lója az elért eredmények mel­lett szóvá teszi: „...különösen fontos, hogy a mindennapi munkában nagyobb figyelmet fordítsunk a párthatározatok egységes értelmezésére és kö­vetkezetes képviseletére.” A határozatok egységes ér­telmezése a végrehajtás alap­ja. A döntések után nincs he­lye a kétértelműségnek, az in­gadozásinak. Az ilyen magatar­tás a végrehajtás elhúzódását, feszültségek kialakítását jelen­tené. A végrehajtásban persze adódhatnak viták, amelyek­nek megvan a fontos és nél­külözhetetlen szerepük is. Az azonban egyértelmű, hogy ezek a viták nem gátolhatják meg a cselekvést. A figyelem­nek a meglévő vitában is a határozatok további megérte­tésére, a megvalósítás miként­jére kell irányulnia, s a hatá­rozatok végrehajtásának szer­vezését, az ellenőrzést, a meg­valósítást kell szolgálnia. Az eszmei, politikai munka, az ideológiai nevelő tevékeny­ség megerősítése, fellendítése kétségtelenül szükséges eszkö­ze a kongresszusi határozatok végrehajtásának. A kommu­nistáknak kötelességük, hogy pártunk határozatait ne csak hirdessék, hanem ha kell, ki­áll janak védelmükben a mun­kahelyükön és környezetük­ben, nyílt fórumon és négy- szemközt egyaránt. Politikai munkánk a valóságból Indul­jon ki. A téves nézeteket val­lókkal bátrabban, személyekre és konkrét témákra vonatkoz­tatva vitatkozzunk. A viták­ban azonban meggyőző érvek­re van szükség, s ezek hiteles kifejtéséhez — a tények bizo­nyító erején túl — nélkülözhe­tetlen a meggyőződés és az optimizmus is. A PARTSZERVEK igényel­jék a tömegszervezetektől és mozgalmaktól, hogy egy-egy határozat végrehajtásában ön­álló feladatokat lássanak el és jellegüknek megfelelően moz­gósítsák tömegeiket Mindenki alakítsa ki a maga területén a tennivalókat, ne várják min­dig a pártszervek „külön” ha-^ tározatát. A párthatározatok szellemében mindenki meg tudja találni sajátos közegei­ben végzendő feladatát. Erősít­sük azt a szemléletet hogy mindenki a saját területén, a kapott megbízatások végrehaj­tásáért felel elsősorban. Azt vizsgálják, hogy kinek hogyan lehetne jobban teljesíteni a reá eső feladatokat és ne a „külső” okokra való hivatko­zással akarják magyarázni a hiányosságukat A jelenlegi időszakban leg­fontosabb feladatunk, hogy a gazdasági építőmunkákban kö­vetkezetes, határozott cselek­vési egység érvényesüljön, hogy a gazdasági célkitűzé­seink végrehajtásához meg­nyerjük a dolgozók széles tö­megeit A DOLGOZÓKKAL öntuda­tukra támaszkodva értessük meg: azért, hogy jobban él­jünk, hogy a közös javakból többet kapjunk vissza, ahhoz először olcsón, korszerűen, gyorsan kell termelnünk. Köz­ismert: elosztani csak azt le­het amit megtermeltünk. Az igények egyre bővebb kielégí­tésének, az életszínvonal eme­lésének alapja a fegyelmezett, jó munka, a termelés és a ter­melékenység emelése, a költ­ségek csökkentése, amelyek nem egyszerű kampányfelada­tok, hanem következetes, a gazdaságot teljes egészében át­fogó, hatékonyabb tevékenysé­get kívánnak. BÍRÓ JÓZSEF Nyugdíjasok találkoztak Ma yar—szovjet baráti kapcsolatok Nagy Mária főtitkár ve­zetésével hazaérkezett az MSZBT küldöttsége, amely Moszkvában részt vett a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság IV. össz-szövet- ségi konferenciáján és aláírta a két baráti társaság 1976— 1977. évre szóló együttműkö­dési egyezményét. A delegációt Tétényi Pál. az MSZBT al- elnöke fogadta. Tíz évvel ezelőtt a gyár építkezésével egyidőben a szekszárdi Tartsay utcában megkezdődött a szakmunkás- tanulók képzése. A megye la­kossága hónapokkal előbb az eseményről beszélt, hogy Szek- szárdon műszergyár épül. Több száz nyolc általánost végzett é& érettségizett fiatal adta be felvételi kérelmét. A sok je­lentkező közül olyanokat is el­utasítottak, akik közgazdasági technikumot végeztek. A sze­rencsés 128 fiatal között volt 28 érettségizett, ők esztergályo­sok vagy szerszámkészítők let­tek, a jövendő gyár első szak. munkásai. Négy lányt is felvettek esz­tergályostanulónak, ők is kö­zépiskolát végeztek. Közülük hárman még mindig a szek­szárdi gyárban dolgoznak. Igaz, hogy Horváth Györgyné, Kutny Gáborné és Finta Jó- zsefné az esztergapadtól egy­két évvel a szakmunkásvizsga után elszakadtak, de azóta is a szakmával összefüggő munka­kört töltenek be. A fiúk közül tizenketten ma­radtak első munkahelyükön. Köztük Lohner Ede, aki Vas. kútról jött Szekszárdra szak­mát tanulni. — Édesapám nagyon régóta Vaskúton tanított, nem foly­tattam hivatását, pedig peda­gógusdinasztiából származom. Érettségi után hallottam, hogy Szekszárdon műszergyár épül. Esztergályos lettem — mon- a fiatal üzemvezető­Nyugdíjas-találkozót tartot­tak a Sárköz—Völgységi Vízi­társulat központi irodájában, Szekszárdon. A társulat meg­alakulásának évei alatt 15 dol­gozó ment nyugdíjba. A nyug. díjasokat látták vendégül a társulat vezetői, valamint a társadalmi szervek képviselői. Bevezetőben Deitsch István szakszervezeti elnök köszön­tötte a nyugdíjasokat. Beszélt helyettes, aki a gyár legmoz­galmasabb üzemrészében dol­gozik. Az alkatrészgyártásban többen maradtak. Lohner Edé­nek művezető társa volt Luspai József is, aki szintén itt tanul­ta a szakmát Itt vannak még a volt osztálytársak, akik gépbeállítók. A halk szavú, nagy műveltségű Fáth János és Bercsényi József is, aki rég­óta szakszervezeti aktivista, részt vett a SZOT XXIII. kong­resszusán is. Fetzer András a gimnáziumi érettségi mellé munka közben még a gépipari technikumot is elvégezte, de továbbra is a műhelyben re- volvereszterga-beállító. Szilá­gyi László volt ifjúsági labda­rúgó-válogatott már nehezeb­ben találta meg a helyét az üzemben. Volt esztergályos, marós, fúróműhelyi vezető, szerelő. Jelenleg az alkatrész- gyártásban lévő finomadagoló­raktár anyagmozgatóinak a fő­nöke. Az esztergályoscsoport­tal végzett Csapó Károly is, aki nyolc évig volt a szakszer, vezeti bizottság titkára, több mint egy éve személyzeti osz­tályvezető. A tizennégy szerszámkészítő tanuló közül maradtak a leg­kevesebben, csak öten. Mind­egyikük a szakma közelében van. Egyedül Bódi Mihály dol­gozik a satupad mellett. A töbhmk magasabb beosztásba kerültek. Bordás József maradt a sz'-rs—>mműhelvben diszpé- et^rként. Vándor Tamás ugyanott meós. Takács István a vállalat fennállása óta eltelt több mint tíz év munkájáról, a nehézségekről, az eredmé­nyekről és a sikerekről, ame­lyekhez — úgymond — a dol­gozók, s köztük a nyugdíjasok is hozzájárultak szorgalmas munkájukkal. A fiatalok nevében Babuska Anna KlSZ-titkár mondott verses köszöntőt, majd Pataki László, a társulat elnöke me­§ leg szavak kíséretében szemé­lyenként ötszáz forintot adott át a nyugdíjasoknak. A nyugdíjas-találkozó részt­vevői autóbuszon kirándulást tettek a munkahelyekre, ahol találkoztak a „szakikkal”. A nyugdíjas-találkozó közös ebéd­del és a fehér asztalok mellett baráti ' beszélgetéssel fejező­dött be. \ Tízéves az EMi>1G A műszer gyári alapítók viszont elkerült másik munka­helyre szereldei művezető lett. A napi munka mellett majd mindannyiuknak van valami­lyen társadalmi megbízatása is. Vándor Tamás nyolc éve a KISZ csúcsvezetőségének tit­kára. Bódi Mihály a legelső szocialista brigád alapító tagja és vezetője, a szakszervezeti munka beindulása óta bizalmi. Palotás József a sok millió forintos anyagraktár vezetője, emellett a gyár sportéletével foglalkozik több-kevesebb si­kerrel. Bordás Józsefet két éve választották meg bírósági ül­nöknek. Az elmúlt 13 év alatt a gyár alapító tagjaként a vaskúti pe­dagógus, a zombai, a kajdacsi parasztfiatal, a szekszárdi munkás- és értelmiségi szülők gyermekeiből kemény munká­val, egy kezdő gyár minden problémájával küszködve, munkások lettek, a gyár, a kollektíva nevelte azzá őket, « Tegnap délután Szekszárdon^ a műszergyár ebédlőjében gyűlt össze az a kétszáz meg­hívott dolgozó, aki részt vett az MMG Automatikai Művek 75 és a szekszárdi gyár tízéves jubileumi ünnepségén. A meg­hívottakat többek között dr. Gyugyi Jánost, a megyei párt- bizottság titkárát, Szabópál Antalt, a megyei tanács elnö­két, Rúzsa Jánost, a városi pártbizottság első titkárát, dr. Nedók Pált, a városi tanács el­nökét, valamint Fekete Rudol­fot, az MMG Automatikai Mű­vek vezérigazgatóját Lukács István, a gyár párttitkára és alapító tagja üdvözölte. Az ün­nepi beszéd után köszöntötték a gyár alapító tagjait, akik közül Auth László, a KGM ki. váló dolgozója kitüntetést, Luspai József, a kohó- és gép­ipari miniszter dicsérő okleve­lét, Baka István, Balázs Imré- né, Műnk Katalin, Varga Já­nos, Nagy György. Bercsényi József, Pordán János, Kulcsár József, Wind József. Horváth Sándor, Kutny Gáborné, Mó- nus Józsefné, Gyimesi Rudolf, Takács István, Bodnár Tibor kiváló dolgozó jelvényt és pénzjutalmat kapott. Hazafi József tudósító Vasárnap is a kereskedők a kará' csony előtti vasár­napot aranyvasár­napnak tartják: a megma­radt pénzt ekkor költjük el, s előfordult, hogy ezen a napon többet árultak a ke­reskedők, mint a nyáron egy héten. Az aranyvasár­nap azonban az épitők szá­mára is aranyat jelentett, legalábbis sok-sok munka­órát, amelyet a szekszárdi hajóházban, a Mikes utca végében töltöttek el. Több mint ötven építőmunkás ezen a napon is felült falu. jában a bérelt autóbuszra, feleségeik bepakolták a hi­deg ebédet, és elindultak Szekszárdra építeni. Ezt a szép házat még az idén át akarják adni a Tol­na megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói. Eb­ben a házban hetvenhat la­kás lesz, valóságos falunyi ember költözhet majd a ta­vasz elején ide, ebbe a szép környezetbe, minden bizonnyal jól megépített la­kásokba. Ezen a házon most a vál­lalat bizonyítani akar: le­het egy év alatt hetvenhat lakást egy blokkban felépí­teni — ha a feltételeket megteremtik hozzá, azaz nagy gondot fordítanak az előkészítésre. Sokat beszé­lünk manapság arról, hogy indokolt a kivitelezési időt jelentősen csökkenteni. Ezt azonban csak úgy lehet el­érni, ha az építést is sze­relőipari módszerekkel vé­gezzük eL O TÁÉV nemrégen he­lyezte üzembe nagy kapacitású asztalos- és festőüzemét. Ezekről a helyekről kész — festett, üvegezett -— ájtók kerülnek az építkezésekre. A szerelő- munkások a vízvezeték-, villanyhálózatot félig „ké­szen” kapják, hiszen a pa­nelokba a gyártás során ezeket be lehet építeni. A burkolómunka jelentős ré­szét ugyancsak lehet előre, vagy nagyobb egységekben félig elkészíteni, bedolgo­zásra előkészíteni. Az épít­kezések képe éppen ezért más mint évekkel ezelőtt volt. A szemlélő azonnal észreveheti, hogy egy-egy munkára nagyobb erőket vonnak össze — kellő szer­vezéssel lehet több szakmát is foglalkoztatni egyszerre —, nincs akkora rendetlen­ség, anyagpocsékolás, mint régi — már mondhatjuk — hagyományos építkezé­seken. Vasárnap dolgoztak a TÁÉV munkásai a hetven­hat lakásos házon. S föl­vetődik óhatatlanul a kér­dés: jó ez az év végi hajrá? Jó. Itt arról van szó, hogy az építők nagy vállalkozá­sa, adott szava, forog koc­kán — másrészt természe­tesen pénz is. Hiszen nem mindegy, hogy a vállalat e ház építési költségének mekkora részét számláz­hatja még az 1975-ös év­hez. A z év végi hajrá ilyen esetben nem rossz, elkerülni szinte le­hetetlen. Mert ha ezt a há­zat mondjuk a múlt év no­vemberében kezdik szerelni — nem idén februárban alapozni —, akkor nyilván­való, hogy a házban már a lakók a karácsonyt itt érik meg. Itt az időért van fu­tás, és egyben azért is, hogy bizonyítson az építésvezető­ség, a brigádok — amit ígértek, teljesítik...- Pj -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents