Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-23 / 300. szám

Zenei krónika A Testvériség gázvezeték építésén dolgozó szovjet szerelők az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére két hónappal a határ­idő előtt beíejezik a földgázvezeték második — 112 kilométe­res — szakaszának építését. Ezen a Leninvárostól a zsámbo- ki elosztóállomásig húzódó csővezetékén január S-én kezdő­dik meg a földgáz szállítása. Képünk a nagyfügedi szakaszolóállomás szerelésén készült. (MTI foto — Horváth Péter. felv. — KS) A pécsi opera vendégjátéka Mascagni és Leoncavallo ne­ve végérvényesein egymás mel­lé került, a két remekmű csak együtt képzelhető el, ahogy a két mester sorsa is kísértetie­sen hasonlít egymásra, hisz a pályakezdő világsiker után csak meddő és múló kísérle­tek jelezték munkásságukat. De a Parasztbecsület és a Bajazzók igazi remekmű, ha ma már nem is látjuk annak, aminek a századelő közönsége, mert inkább a romantika ké­sei hajtása mind a két mű, s nem teremtett új iskolát. De sok évtizedes színpadi múlt­juk alatt sem kopott meg egyik sem, Turiddu és Canio tragédiája ma is igazi siker, s az is lesz még nagyon sokáig. A Pécsi Nemzeti Színház előadása sok meglepetéssel nem szolgált, hűséges maradt a hagyományos stílushoz és saját operahan vom árnyához is, mert mind a két operát hi­bátlan, kitűnő előadásban lát­hattuk, amihez nagyban hozzá­járult az előadásról előadásra javuló kórus is. Breiterer Ta­más sok éves munkával olyan együttest hozott egybe, ami minden feladatra kénes, s ké­ssé _ alatt az egyes énekesek fej­lődését is le lehet mérni. Ju­hasz Pálra gondolunk, akinek még emlékezünk nehézkes Manricójára, ami inkább csak sejtette képességeit. Caniója a pécsi opera iskola eredmé­nyességét is bizonyítja, hang­ja, énekkultúráia meggvőző. A többiek gvakvm csodált erényeiket csillogtatták: Kő­vári Anikó kitűnő Santuzzáia külön figyelmet érdemel. Mé­szöly Katalin (Lola), Szabadíts Judit (Nedda) Horváth Bálint (Turiddu). Bárdos Anna CLu- cia). Németh József (Tonio), Kecskés Sándor (Benno), Bil­la Tibor (Silvio) Becsli Tibor némileg indi-szmnált vo’t jól­lehet Alfio valóban testére sza­bott szerep. A Parasztbecsületet Ka­rinthy Márton, a Bajazzókat Kertész Gyula rendezte, az előadást Hirsch Bence vezé­nyelte, megbízhatóan. A pécsi operatársulat néhány felejthetetlen estét szerzett már, mégis felmerül a kérdés, feltétlen szabály-e, hogy a ki­tűnő, összeforrott együttes az Tízéves Szekszárd két, ma már az országhatárokon túl is ismert kórusa, a szövetkezeti madri gálkórus és a művelődé­si központ pedagóguskórusa. A jubileumot két vendég­együttessel ünnepelték, a be­csei kamarakórussal és a fia­tal tamási Pro cultura huma- na együttessel. , Kirobbanó siker jelezte a két kórus iránt érzett rokon- szenvet, melyben a kórus­muzsika szeretete is megnyi­latkozott. A jubileum alkal­mából kiállítás nyílt a műve­lődési központban, érzékeltet­ve a két együttes múltját, fej­lődését, s nem utolsósorban eredményeit, az ünnepi hang­verseny pedig magas színvona­lon mutatta be a kórusiroda­lom jó néhány mesterművét. Császár József, a városi ta­nács elnöke a város és a me- gve nevében köszöntötte a két jubiláló kórust, s mindegyik­nek átadta a miniszteri dicsé­retet. A hangversenyt az összkar Kodály-kórusa nyitotta meg, majd a becseiek mutatkoztak b . A dirigens Sustran Sejtel­mek című hatásos műve után, amit a női kar adott elő. Ma- renzio, Hassler ismert művét M ikrán jac kitűnő dalcsokra követte. Az együttes nem elő­ször szerepelt Szekszárdon, s ismert sikerdarabokat ismétel­je? A zenetörténetben még bőven van felfedezni való (pél­dául a Mozart-kortársak, de maga Mozart is!), s épp az Operaház példája mutatja Poppeájával, hogy egy elfelej­tett remekmű európai sikerré válhat. ezúttal is megérdemelt siker fogadta őket. A szövetkezeti madrigál- kórus az elmúlt tíz év alatt csaknem másfél száz hangver­senyen szerepelt, s Ligeti An­dor, aki az elhunyt Partos Já­nos örökét vette át, alkalmas arra, hogy továbbfejlessze az együttest. A pompás Banchie- ri Madrigalcszik és Bárdos ko­moly próbát jelentő négy szlo­vák népdala bizonyította ezt. A tamási Pro cultura hu- mana fiatal együttes, elfogó­dottságuk ennek tudható be. A Lassus-szerenád, vág:/ Scandélli kórusműve a kórus és dirigense, Király Lászióné jó képességeit dicséri. A művelődési központ pe­dagóguskórusa, amit Fertőszö­gi Bélámé vezet, ugyancsak több nemzetközi szereplésre te­kinthet vissza, s az ünnepi hangverseny ismét igazolta hírnevének jogosságát Első­sorban hibátlan, nagyon szép Mendelssohn-, Kodály- és Csa iikoszvki j -tolmácsolásukra emlékezünk vissza szívesen. A két jubiláló együttest és a két vendégkórüst nagy ün­neplésben részesítette a kö­zönség, valóban ünnepi han­gulatot adva a hangverseny­nek, mely — stílusosan — a négy kórus együttes énekével ért véget. CSANYI L. Két szskszárdi kórus ünnepe Kerekes Imre: igy vakáció története Kisregény Délután korán nyitom a Klubot, a Vida és a Kelemen indulnak olaszba. Ez ma már nem ügy, csak semmi izgalom, mondom nekik, ott kinn vigyázzatok a szépérzékre, nézzetek kö­rül, nehogy sétálóutcában üssön el egy kamion, nem kell szenvedélyesen bírálni a pápát, ha benéztek a Vatikánba. Kézcsókom a olasz lányoknak. Lapot, levelet portó nélkül ne küld­jétek, adjátok át részvétem az olasz államnak, hogy már ilyen turistákat is importál. Madár­fütty az egész, mire felsóhajtanánk, mert a búcsú mégis búcsú, már itt sincsenek. Szóval már a búcsú se fáj. s ahogy jobban körülnézek, sehol egy felhő. Na, ezt jól meg­csináltuk. Ezek szerint a művelt társadalmat a mai időkben már semmi sem védi, csak az atomernyő. Szóval nagy a nyomás, mégis az a helyzet, hogy ebben a forróságban a vízművek se győzi, az esti órákban kiszárad a csap. Ott. hon még szóda sincs, mert a néném ha kap is patront, elfelejti berakni a frigóba. Az öreg­gel, meg anyámmal holnap indul a Balatonra, már semmi nem érdekli. Azon jár az esze, hát­ha már ott várja valahol leendő férje, akit még nem is ismer. írok egy cédulát, az ágyába te­szem, viselkedj rendesen. Éjszaka ráfekszik, ezen hál majd, reggel gyűrve megtalálja. De igazság gyűrötten is igazság. Lenyelek egy jégkockát, irány a park, ott már készül az este, megjelentek a sakkozok. A Hábel néni, a Lipták úr, aki nyáron leállítja a hadműveleteket. Most ő is csak ül a pádon, nehezen szedi a forró levegőt, inge nyitva, sza­badon a melle, csak fejével int, ha szólnak — 52 — hozzá. Később a hűvösben mégis elindul egy sétára, katonásan áthúz a parkon, van itt egy sor fiatal fa, szemlét tart, hogy napközben nem mozdult-e el valamelyik a helyéről. Hiába, van még rend ezen a világon. A Kertészék gyereke most tanul járni, a Radics bácsi két hete csak sörözik, minthogy végleg lemondott az alkoholról. Magamról csak annyit, mi lesz velem, ha Angéla mégis el­visz az anyjához, és csak annyit mond neki, bemutatom a férjem. Mindez persze nem ma­radhat titokban. Az öregem veri majd az asz­talt, s lesznek kérdései, mint például, hogyan tudnám én egyáltalán otthon érezni magam a házasságban? Szerencsére a családom holnap elutazik nyaralni, lesz időm beprogramozni a választ. De akármit mondok is, annyit már én is tudok, hogy -a házasság egy szerencsétlen buli, dehát a kisember elöbb-utóbb minden helyzetben otthon érzi magát. Még reggel találkoztam a Mandel papájá­val, az éjszaka felhívta őket a srác Moszkvá­ból telefonon, persze itthon fizetik. Nem mon­dott semmit, csak éppen nem volt kinek telefo­náljon. Csupa öröm az ilyen gyerek. Ahogy vártam: itthon egyre kevesebben vagyunk, persze a Lakinger mindig itt van. A helyes­írást illetően naponta gyakorol, mint egy zon­goraművész . Füzet a hóna alatt, akárcsak ő, az is egyre vékonyabb, mert minden témát meg­versel, a műtrágyától a szamócáig. A verseket azonban szorgalmasan kitépi, ne lássa senki, döntsön az utókor, hogy tényleg nagy költő élt-e itt Bagolyfalván. Mostanában frankón nagy szövege van, szidja az iskolareformot, nyomja a sódert. Bizonyítékai vannak, hogy a tanerő tévedésből húzta el magyarból, mert rossz a látása. Ezért keverte össze a padtársá­val. öregszik az ország. Ezek a klubestek is csak annyit érnek már, mint pálmafák az északi sarkon. A parkban persze ott ülnek az öregek, a tranzit forgalomból is leragad itt-ott egy pár, az öreglányok a kaput támasztják, az ablakok nyitva, a tv-játék összekeveredik a rádiózenével. Valójában nem történik semmi. Magam is úgy ülök itt, mint a klasszikus fil­mek hőse, név és cím szerint, „A lelocsolt lo­csoló”. Ilyenkor aztán nagyon szeretném tud­ni, hogy mégis mitől idegesek a nők? Képűinek a napok. Újabb Xevlapot kaptam a — 53 — Bánickiéktól, a Mazuráék is írtak, a Fekete­tengerről. Szerintük nem fekete. Részemről nem szállók be a vitába, ők látják. Itt pedig most idézek a Vida leveléből. „Mi megérkeztünk. Itt lakunk egy friss rom mellett. Tartózkodási helyünk ugyanis pillanat­nyilag Róma. Részemről nagy az elidegenedés. A Kolosszeumban nem találom nyomát áz orosz­lánoknak. A Vatikánban nem láttuk a pápát, a szódavíz drágább, mint a vörösbor. Gyümölcsön élünk, ami nagyon egészséges, és itt is a piacon kapható. A romeltakarítás lassan megy. Évezre­des lemaradásukat nem tudják behozni. A Julius Caesar szobránál aláírtük a nevünket, a Tevere semmi a Dunához, egyébként az autók a gyalog­járón, a nép az út közepén. Eső nincs, pillanat­nyilag hiánycikk a felhő. Maszeknál lakunk, a házigazdánk egy öreglány, olyan vén, hogy sze­rintem izotóppal kell mérni a korát. Egyébként úgy együtt nagyon kóser itt az egész, mindenki tegyen magának szemrehányást, aki még nem látta. Jelenlegi tartózkodási helyünkre könnyen el lehet jutni, ugyanis azt mondják, minden út ide vezet. Állítólag itt ringott a kultúra bölcsője is, de a bölcsőnek sincs nyoma. Holnap kirándu­lunk a tengerre, ha igaz, van itt a közelben va­lami nyaralóhely. Oda megyünk holnap, csak az a baj, hogy a Lehel elvesztette a fürdőnadrágiát, valószínűleg valami gatyafélében fog fürödni. Üdvözlöm magyar ismerőseim.” Vannak még problémáink. Én például továbbra sem tudom megmagyarázni, miért nem szeret­nek hazajárni az emberek. Továbbá, azt sem tudom elképzelni, hogy lehet beosztani a koszt­pénzt? Ma ugyanis megkaptam. Néhány sort is mellékelt hozzá az öregem, hogy kidumálja ma­gát. szó szerint, tanuriam meg. hogyan lehet napi­díjból megélni. Ez ugyanis neki még soha nem sikerült. De hót akad itt valaki, aki egy magamfajtának tanácsot tudna adni? Még a Radics bácsi se tol­ja erre az orrát, az Elvi Salamon sem látható. Ami velem történt ezen a nyáron, nem kívánom a művelt társadalom egyetlen tagjának sem. Nem nekem találták ki a magánvt, még a néném bölcs gondolatait sem hallom. Hol is tart ez a világ! Az öreg hagyott itthon egv csomag ciga­rettát, azt savóm, már két hete. Ez is annyit ér. mint influenza az egészségügyi világnapon. I- '' !‘ik). — 54 *­Leninvárostól Zsombokig

Next

/
Thumbnails
Contents