Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
Éra tanulják az iiml E redeti tervünk az volt. hogy kevés szöveg, sok k^p segítségével bemutatjuk Tolna megye egyik jelentős egészségügyi beruházását, a megyei kórház elmeosztályának palánki munkaterápiás részlegét, amely 300 beteg embertársunknak adhat biztonságos, bár átmenetinek szánt otthont. Egyszerűbb is lenne leírni, hogy ennyi, meg ennyi millióba került a pavilon- rendszerű, egyúttal a korszerűség minden követelményének megfelelő intézmény. De válasszuk a bonyolultabbat, az ott máris szép számmal tevékenykedők. elsősorban a rehabilitáeiós telep megbízott főorvosa kérésére. Mint azt elmondották, nemcsak az építőkben, hanem Palánk és Rózsamáj járókelőiben is felmerült, felmerül a kérdés: „miért kell ilyen palotát építeni bolondoknak?!” Először: a palota nem palota. hanem funkciójának megfelelően megépített egészségügyi létesítmény. Feladata, hogy a rendelkezésre álló tárgyi, személyi feltételek bir-. tokában visszaadja a társa, dalomnak, a családnak azokat, akik az aktív elmeosztályon kapott kezelés után itt lábadoznak. Ha úgy tetszik: tanulják újra az életet, a közösségbe való visszailleszkedést, a hasznos tevékenykedést. Igen, le merjük írni: megtanulni az élet emberi örömét. Másodszor..; a beteg embert Ugye gyógyítani kell. és egyebek között a munkatéré, piával js, mely jó idő óta nem iíj már az elmeorvoslás kelléktárában. A munkaterápia Célja, hogy amikor az elmei i Kezelésre készülődve beteg túljutott betegségének heveny szakaszán, az egészséges felé orientálódjék testi, pszichikai állapotának továb. bi javításával. Az történik tehát ebben az új — és szellemében is megnyerőén új — intézményben, aminek történnie kell. A gyógyulás érdekében orvosj előírásra meghatározott mennyiségű és minőségű munkát végeznek a betegek, hogy visszanyerjék elveszett önbizalmukat, meggyőződjenek arról, hogy be tudnak illeszkedni a társadalomba, melynek munkájuk révén hasznos tagjai lehetnek. Itt érdemes egy kis kitérőt tenni, mert a bevezetőben említett és meglehetősen ingerült kérdés, enyhén szól. va is, múlt századi szemléletet leplezett le. A XX. szazad elejéig a tébolydák világszerte az elmebetegnek a társadalomtól való légmentes elkülönítését célozták, a legcsekélyebb gyó. gyító tevékenység nélkül. Philippe Pinel (1757—1826) francia orvosnak tűnt föl, hogy ott, ahol az elmebetegeket nem láncolják meg. mint a veszedelmes bűnözőket, ahol nem bánnak velük az akkor alkalmazott drasztikus módszerekkel, kedve, zőbbek a gyógyulási eredmények Pinel nevéhez fűződik az elmebetegek felszabadítása, az orvostörténet azonban nemcsak őt tekinti a mai értelemben vett elmeorvoslás megteremtőjének, hanem a munkaterápia úttörőjének is. Az elmeorvoslás történetében egyébként, a mai gyakor. lathoz elvezető fejlődést a XX. század hozta meg. de jelentős változást az 1930-as, majd 50-es évek hoztak a gyógyszeres terápiák alkalmazásával. Mára elült már az a hosszadalmas vita is. mely a nyílt és a zárt rendszer, ben történő gyógyítás hívei között dúlt. a munkaterápia pedig kiegészíti tudománya lett az aktív kezelésnek, azaz az előbbi befejezi azt, amit az utóbbi alapoz meg. Palánkra íme ezért van szükség. Végűi, de nem utol járat az intézmény hallatlanul színes életéről akkor számolunk be ismét, amikor túljutott a kezdet meghatározó lépésein, élete kiteljesedik és lakóinak száma a mai 172-ről 300-ra emelkedik, a rövid idő óta itt kezelt alkoholistákkal egvütt, akik 1-tői 3 hónapot töltenek az intézetben. (ti — kz) Ez a muráik itt készült Mindjárt kész az ebéd A könyvtár, mely klub is DéWntti tv nézők
