Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

MüHelem = miiásvéÉetes Egy ügyészi vizsgálat tapasztalatai A TOLNA MEGYEI Fő­ügyészség és a területi ügyész­ségek vizsgálatot végeztek az üzemi balesetekkel és foglal­kozási megbetegedésekkel kap­csolatos kártérítési igények el­bírálásának törvényességérőL A vizsgálat célja annak megál­lapítása volt, hogy a vállalatok az üzemi balesetekkel és fog­lalkozási megbetegedésekkel összefüggő károkat a jogszabá­lyok előírásainak megfelelően megtérítik-e. A vizsgálat je­lentőségét és nagyságát mutat­ja, hogy összesen 18 800 főt fog­lalkoztató 33 vállalatot és üze­met érintett. E vállalatoknál 1974. második és 1975. első fél­évében 606 nyilvántartott üze­mi baleset fordult elő, azaz, minden harmincadik dolgozót ért üzemi baleset. A 2/1964. (IV. 3.) Mü. M. sz. rendelet előírja, hogy a dolgo­zó életének, testi épségének, vagy egészségének a munkavi­szony keretében történt meg­sértése esetén a vállalat — ha a sérelemért felelős — a dolgo­zó teljes vagyoni kárát (elma­radt jövedelem, dologi kár, egyéb költségek és kiadások) köteles megtéríteni. A vállalat a kárigény-bejelentés megtéte­lére a dolgozó figyelmét az er­re rendszeresített nyomtatvá­nyokon köteles felhívni. A vizsgálat ezen a téren je­lentős törvénysértéseket tárt fel. Megállapították, hogy az üzemi balesetet szenvedett dol­gozóknak csak 50 százaléka fordult kártérítési igénnyel a vállalathoz. Ennek oka részben az volt, hogy a vállalatok a jogszabályi előírásokat meg­szegve fel sem hívták a dol­gozók figyelmét a kárigény ér. vényesítésének a lehetőségére. Másrészt a dolgozók a kis össze­gű elmaradt jövedelem megté­rítését nem tartották fontos­nak. Ezen a téren hatékonyabb felvilágosító tevékenységet kell kifejteni a vállalatoknak. A tanácsi irányítású költség- vetési üzemeknél tapasztaltuk a legjelentősebb törvénysértő mulasztásokat Több költség- vetési üzem alapítása óta egyál­talán nem vezetett üzemi bal­eseti nyilvántartást, így meg­nyugtató módon nem lehetett megállapítani az üzemi bal­esetek számát. Még súlyosabb volt az a mulasztásuk, hogy a dolgozókat — akik szinte ki­vétel nélkül fizikai munkások voltak — nem figyelmeztették kárigényük érvényesítésének lehetőségére. Pedig a jogsza­bály ehhez segítséget is nyújt, közli a felhívás mintáját. Kirívó volt annak a költség- vetési üzemnek a gyakorlata, amely három év alatt egyetlen esetben sem hívta fel írásban az üzemi balesetet szenvedett dolgozókat kárigényük érvé. nyesítésére, pedig az 18 sze­mélyt érintett volna. Mivel az üzem vezetője és biztonsági megbízottja a munkaköri kö­telezettségeit megszegte és a korábbi ügyészi vizsgálat által' feltárt hiányosságokat sem szüntette meg, ellenük fegyel­mi eljárást az ügyészség kez­deményezett OLYAN ESET is előfordult, hogy a költségvetési üzem ve­zetője szóban < is csak, akkor hívta fel a dolgozót kárigényé­nek érvényesítésére, mikor ál­láspontja szerint a vállalat is vétkes volt az üzemi baleset bekövetkezésében. A vizsgálat során azt állapítottuk meg, hogy ha a vállalatok a jogsza­bály szerinti felhívással nem éltek, a baleseti sérültek nem is szereztek tudomást a kárigé­nyük érvényesítésének lehető­ségéről, Az ügyészségek a mu­lasztás pótlása lránt a szüksé­ges intézkedést megtették. Fontos érdek fűződik a be­jelentett kártérítési igény gyors elbírálásához. Egyes vál­lalatok az előírt 30 napon belül már a kár kifizetése iránt is intézkedtek (TOTÉV, Simon- tomyal Bőrgyár), míg a válla­latok nagy része a bejelentett kárigények 50 százalékában a fenti határidőt nem tartotta be. E’ő'ordult olyan eset is, hogy 've, vagy 5—6 hőnapja be­üt igényt a vállalat ve­ii az ügyészi vizsgálat nap. jáig még nem bíráltak eL (Dombóvári Fémtömegcikk Vállalat, Tolna megyei Építő­anyag-ipari Vállalat). A vizs­gálat során olyan kirívó példá­val is találkoztunk, hogy az üzemi balesetet szenvedett dol­gozót kárigénye elbírálásáról írásban nem tájékoztatták, sőt maga az ügyészség sem tudta megállapítani az üzemvezetői döntés helyességét, mivel a dől. gozói kérelmeken csak az sze­repeit. hogy „kifizethető”, „nem fizetünk”, 50 százalék fi­zethető”. A vizsgált vállalatok egyne­gyede kármegosztás, vagy el­utasítás esetén nem oktatta ki a dolgozót arra, hogy a hatá­rozat ellen a vállalat munka­ügyi döntőbizottságához for­dulhat. A döntőbizottsági eljá­rást feltehetően ezért is mind­össze hét személy vette igény­be ilyen ügyben. Pedig a dön­tőbizottságok súlyos jogsértő döntéseket is orvosoltak! A TÁÉV például elutasította an­nak a személynek kárigényét, aki alatt oktatáson a rögtön­zött ülőke leszakadt és emiatt bokacsontrepedést és töréses sérülést szenvedett. Az elutasí­tás indokolása szerint a válla­lat a balesetet megakadályozni nem tudta ..a szaktárs gondat­lansága miatt”. A TÁÉV dön­tőbizottsága a dolgozó Panasza alapján helyes döntést hozott. A VIZSGÁLAT tapasztalata szerint a vállalatok a kártérí­tési kötelezettség teljesítése elől indokolatlanul nem zár­kóztak el, ilven esettel csak ki­vételesen találkoztunk. A vizs­gálat súlyos üzemi balesetek­kel kapcsolatban bűn esel ekmé- nyek alapos gyanúiát is észlel, te és ezért az Ügvészség négy személlyel szemben büntetőel­járást kezdómén vetett. A vizs­gálat alantén tárvénvesség be­tartása érdekében számos in­tézkedésre került Sor. amelyek végső soron a dolgozók érdekét szolgálták. Az ügyészségek a munkavédelmi előírások betar­tásának a törvényességét a jö­vőben is folyamatosan figye­lemmel fogják kísérni, mivel ezek a jogszabályok a dolgozó emberért születtek, azok vé­delmét célozzák. DR. HANKOVSZKY ZSOLT ügyész — Ssalal János, az akkumulátoros Korán kelő ember Szalai János, a tamási Béke Tsz. villanyszerelő-csoport- vezetője. A gyerek még alszik, amikor bekapja a reggelit, sötétben berreg ki a Trabant a földes mel­lékutcából az iregj útra. Mielőtt kiérne munkahe­lyére, az adorjánpuszta- üzemegységbe. rendszere­sen benéz másik „munka, helyére”, a járási munkás- őr-parancsnokságra. Kö. rülnéz a híradóraktárban: rendben a helyén van-e minden, megméri az ak­kumulátorok feszültségét, s ha kell, töltésre kapcsol­ja őket. Csak ezután kezdődik a tulaj dpnképpeni munka­ideje, amelyet nyáron és ősszel, a nagy betakarítási hajrá­ban nem lehetne soha bélyegzőórával, nyolc órában mérni. — Ilyenkor este kilenc őrá előtt alig vetődik haza. Elő­fordul az is. hogy ha már hazaért, jönnek érte. és csak a hajnali kakasszó hozza vissza. Reggel már ismét talpon i van, kezdi újból. Ezt felesége mondja, és egyáltalán nem szemrehányóan; Ismeri férjét, tudja, amit vállalt* azt keresztül is viszi, akár a munkahelyén, akár a munkásőrségben. A termelőszövetkezetben a villanyszerelő éppen olyan kulcsember, mint a traktoros, a tehenész, az ellető kanász. Villanyáram hajtja az istállókba a vizet, a gépműhelyben a szerszámgépeket, a tehenészet fejőberendezéseit, az admi­nisztráció könyvelőgépeit. A sokféle villamos berendezés kezelése, javítása nagy lekötöttséggel jár. S aki még ezen; túl olyan plusz munkát vállal, amiért nem jár külön fizet­ség, az előtt le a kalappal. t Lukács Sándor járási munkásőr-parancsnok sorolja Szalai János nacionáléját •— Szalai elvtárs most les z tízéves munkásőr. az ün­nepi egységgyűlésen kapja m eg a tízéves szolgálati ér­met. 1967-ben járási parancsnoki dicséretet kapott, 1970- ben újabb dicséretet, 1971-ben a munkásőr emlékjelvényt. 1972-ben a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát, 1975 elején a Kiváló Munkás őr jelvényt. A termelőszövet­kezet kiváló dolgozója, és ráadásul munkásőr újító. — A dicséreteken, a kitüntetéseken kívül talán annak az elismerésnek örültem legjobban, amikor az ős,; elején a szövetkezet vezetősége, pártszervezete elküldött testvér­megyénkbe, Tambovba. Felejthetetlenül szép út volt... — Akkor azt Is mondd el, hogyan tétováztál, elmenj, ne menj. Én meg mondtam, nem dől össze a világ, és a család is kibírja a néhány napos távollétet — mosolyog a feleség. — Tudják, milyenek az asszonyok... Olykor zsör. tölődünk, ha este tizenegykor kell felmelegíteni a vacso­rát, de Örülünk minden kitüntetésnek, dicséretnek, juta­lomnak. B. I. — G. K. Csárda a 6-os út mentén Egy ideig úgy tűnt, hogy a csárdák kora lejárt. Annak ellenére, hogy a maguk ide­jén nem véletlenül jöttek létre, hanem az úton járók étkezési igényeit kielégítendő. Tolna megyében, a Szék- száráról Paksra, vagy onnan errefelé tartók jól ismernek egy ,,igazi” csárdát, a 6-os út mentén. Hivatalos neve ugyan a faddi Lenin Tsz. falatozó­ja de azért csárda a javából. Luxusautók ritkán állnak men itt, de kamionok, teher­autók annál sűrűbben. Akad. nak nesti törzsvendégek, akik minden nagy hírű helyet mel­lőzve, inkább itt eszik meg a halászlét, és felfedezték már külföldiek is. Egy átlagos hó. napban 60—70 ezer forin­tot hagynak itt. November, ben például elfogyasztottak 60 kiló halat és 18 kiló kol­bászt — más nem szerepel az étlapon, de az ide járók se­rények, nem is kívánnak töb­bet. Persze, nemcsak a vén. zük egy része marad itt. hanem esős időben a lábuk nyoma is. gépeket, alkatrészeket, tér. ményeket. állatállományt, az épületeket, a vetéseket, egy­szóval a kombájnoktól a vasvilláig, a seprőig mindent. A leltározási „menetrend” napról napra rögzítette a tennivalókat, és azt is, hogy különböző területekről mikor. ra kell az adatlapoknak a könyvelésbe jutni. _ — Az alkatrésztől a takar­mányig 12—13 ezer kartonon kell feldolgoznunk a leltáro­zás eredményeit — mondja Karácsonyi Jánosné csoport- vezető. — Az utolsó leltáro. zási nap december 31. Utána az anyagkönyvelési résszel január 10-re kell készen len­nünk. Ez az anyagkönyvelési rész Bátaszéken harminckétmil­lió forintnál több értéket képvisel. B. 1.—G. K, Leltározások ideje A lekopaszftott kukorica­földeken az utolsó barázdá­kat hasítják a szántótrakto­rok, véglegesen befejezés előtt áll az őszi munka. Fent, a gyümölcsösben, viszont már a tavaszban járnak; a barac­kost metszik. Véget ért tehát az a hagy hajtás, a sok izgalom, amely tavasszal a vetésekkel kezdő­dött. folytatódott az aratás­sal, lezárult az őszi vetéssel, betakarítással. Más területre tevődött a munka dandárja: az egér év örömeinek, gondjain,"' összegezésére, a zárszámadr előkészítésére, a gazdaság ak tíváit, passzíváit összegező mérleg elkészítésére. — Jelenleg a mérleghez kapcsolódó munkafázisokná' tartunk — közli Haramza Mátyás, a bátaszéki Búza­kalász Tsz. belső ellenőre. Köznyelvre fordítva, Báta széken — mint minden már köz'is gazdaságban a leltá­rozások folynak. —- A leltározás] szabályzat és a vezetőség által kidolgo­zott ütemterv szerint folyik készleteink felmérése — ezt tizenhat bizottságban mintegy ötven trg végzi, egyezteti a meglé.c »>/. vén iáit ásókkal a Éfá-J. Karácsxv yt Jánosné, Kovács Isfvánné. Bíró Istvánná dolgozza fel az anyagleltár adatait y ,, Jti ' ;s és Mózsi László dzen-.io ... ui'*k egy czíetik a készletet

Next

/
Thumbnails
Contents