Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

G= FEJÉR MEGYEI HIR LAP TflMEOBCKfHI DPflBflfl Ahogy közeledik az SZKP XXV. kongresszusa, úgy sza­porodik a XXV. kongresszus tiszteletére indított munka­verseny eredményeiről szóló híradás a Tambovszkaja Pravda hasábjain. A fő jel. szó: „Többet, jobbat, olcsób­ban!” E három szóban ben­ne van a munkaverseny cél. 3a­Novembertől sorra jelentet­ték az üzemek, vállalatok, kolhozok és szovhozok dolgo­zói: teljesítették a kilencedik ötéves tervet, és már a tize­dik ötéves tervük célkitűze. seinek valóra váltásáért dol­goznak. A Tambovi Építő­ipari Vállalat egyik brigád­ja felhívással fordult a vál. lalat valamennyi brigádjához: kövessék példájukat, teljesít, sék túl napi tervüket. És ne csak a mennyiségre fordít­sanak gondot, hanem arra is. hogy az átadott épületek min. den próbát álljanak ki, le­gyen a fő jelszó: „A mi építkezésünk — a mi büsz­keségünk!” A brigád, amely felhívással fordult a többihez, minden­nap 135—140 százalékra tel­jesíti a tervét, és olyan mun­kát végez, hogy a brigád minden egyes tagja büszkén vállalhatja: ezt mi csinál­tuk. Dunöntült napló [ Baranyában megmentik a pusztulástól az értékes parko­kat. A gödreszentmártoni. a görcsönyi, valamint a margit. majori parkot javasolta vé­detté nyilvánítani a Baranya megyei Természetvédelmi Al­bizottság. A margitmajori park rekonstrukciós terve már elkészült, a másik két park helyreállítási tervén még dol­goznak. Az egy éve alakult mintegy húsztagú bizottság véglegesítette ezenkívül jötfő évi tervét is. A védettségre szo­ruló kastélyparkokat: a bakó- cait. a bükkösdit kívánják megmenteni a pusztulástól. ősi, érintetlen ártéri erdők húzódnak a Dráva mentén. Ezeket az erdőcsoportokat be­járják. megvizsgálják, főként botanikai szempontokból. A Dráva-mellék ritka madár, fajokat is rejt. Tudományos feltérképezésük a jövő év­ben indul. A jövő évtől Ba­ranya tagja lesz a madártani figyelőhálózatnak. mivel a megye egyik legnépszerűbb kapuja a madárvonulásoknak, főleg a Balkán felé. Somosul Néplap c.faamuc<w»iiimiiiiiwnniww A VBKM Kaposvári Villa, mossági Gyárának Déri Mik­lós szocialista brigádja aján­dékként a fonyódi Magyar Bálint általános iskola 100. születésnapjára elkészített egy feleltető gépet. Az isko­la 1973-ban kötött szocialista szerződést a villamossági gvár Déri szocialista brigádjával. A brigádtagok akkor vállal­ták, hogy megtervezik, elké­szítik és a későbbiekben ja­vítják is a meghibásodott fe. leltető gépet. — Mivel tudják viszonozni a brigádnak ezt a nagy szol­gálatot? — A nyárra meghívtuk a brigádtagokat és családtagjai­kat és ingyen a rendelkezé­sükre bocsátjuk a tanterme, két. ágyakkal, a szükséges holmikkal fölszerelve. Nálunk pihenhetik ki a fáradalmaikat — válaszolta az iskola igazga­tója. Alapító ünnepségről tu. dósít Karl-Marx-Stadtból a terstvérlapunk. Az elmúlt héten Paul Roscher, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának tagja, a megyei párt. bizottság els<5 titkára Karl- Marx-Stadt bemsdorfj város­részében rövid beszéd kísé. rétében, három kalapácsütés. sei jelképesen megindította azt a munkát, amelynek eredménye egy építőipari szakiskola épülete lesz. Beszédében hangsúlyozta, hogy az épülő iskola falai közt majdan tanuló fiatalok­nak nagy szerepe lesz a la­kásépítési program megvalósí. fásában. Ezt követően a fiatal épí­tők nevében Klaus Kütter átvette a munka elvégésére szóló megbízást, és az FDJ nevében ígéretet tett, hogy kifogástalan minőségben, a kitűzött határidőre befejezik az építést. Az ünnepségen részt vett a városi pártbizottság első titkára: Siegfried Albrecht, és számos vezető személyiség. ♦ ­December 9-én teljesítette ötéves tervét a Trabant-gyár. A terv teljesítését jelentó Trabi feldíszítve gördült le a futószalagról. A kocsi kul. csait az üzem egyik kiváló munkásnője kis ünnepség ke. rétében adta át a gyár igaz­gatójának. Az év végéig még öt és fél ezer kocsi készül­het el, ez már a „ráadás” az ötéves tervre. * Egy rendőri hír: szaporod­nak a nem kellően kivilágí­tott járművek miatti balese­tek. A rovatvezető rendőr- főhadnagy részletesen ismer, tetj a közlekedésrendészeti előírás idevonatkozó parag. rafusát, amelyből megtudtuk: a közlekedj jármű fényfor­rásának olyannak kell lenni, hogy 100 méterről — elölről is — felismerhető leeven az úttesten. Egy éve szép, korszerű is­kolát adtak át az építők Perkátán. Az idén ősszel tor. naterem is készült hozzá. Az iskola környezete azonban... Nos, ez sokak szemét bántot­ta. A grófi park egy része dzsungellé vált. Ösbozót ta­karta el a világ elől a falu legszebb épületét. A pedagó­gusközösség nagy elhatáro. zásra jutott: legyen ebből az ősbozótból — hasznos kör- nyezet. A tervek sorra szület­tek: a nyíltabb terepen épít­senek KRESZ-pályát, hátrébb sportudvart, az árnyas ősi fák alatt parkot, sétányt. A ter­vek megvalósítása érdekében összefogott a falu apraja- nagyja. Kétszáz ember közel ezerórás társadalmi munká­ban, a termelőszövetkezet gépelnek segítségével „felszá­molta” á dzsungelt. Az új iskolának nemsokára szép és hasznos környezete lesz. Az egykori dunapataji uni­tárius kistemplomot megvásá­rolta a Bács-Kiskun megyei Tanács. A rég bezárt öt- tornyú — fatomyos — és deszkamennyezetű, érdekes erdélyi stílusú épületet rövi­desen felújítják, és múzeum, nak rendezik be. Itt helyezik el többek között Kodály Zol. tán dunapataji kapcsolatai­nak, látogatásainak tárgyi emlékeit, dokumentumait. Ugyancsak ebben az új mú. zeumbán mutatják be a 45 hangszerből álló, páratlan citeragyűjteményt, amelyről Kodály fs nagy elismeréssé! szólt annak idején. A válto­zatosan faragott, díszített pa- taji citerák közt vannak többféle állatfejesek, akad tel­jesen különleges, egy hal; alakú népi hangszer is köz­tük. Nyilvánosságra kerül majd a Pataji Múzeum egyedülálló térképgyűjteménye, amelynek érdekessége, hogy a sok tér­kép mindegyikén feltüntet­ték Patajt is, bár a térképek Európa különböző országai, ban készültek az elmúlt szá­zadokban. la Renaissance 1? j du Val d'Oise E~j A november 20—26-i szám­ból: „Azok a küldöttek, akik a bezonsi és szekszárdi testvér- városi bizottságok közös ha-; tározata alapján szeptember­ben Magyarországon jártak, a nők nemzetközi évének megünneplésére, e hó 21-én este 9 órakor számolnak ba úti élményeikről az érdeklő­dőknek, a Romain Rolland.; teremben. Mindenkit szívei sen látunk ezen az összejö­vetelen, melyen az elmon- dandókat filmek és diafelvé­telek vetítése is kiegészíti majd.” Egy közegészségügyi vonata kozású hír: „Sok betegség felderítésé­nél nélkülözhetetlen a rönt­genkészülék. A városi ren­delőintézetben működő, már több mint tíz éve van szol­gálatban, és az utóbbi idő­ben a romlás jeleit mutatta.' Ugyanakkor a technika roha­mosan fejlődik és már sok­kal modernebb berendezések is vannak. A városi tanács — ismert nagy pénzügyi ne. hézségei ellenére — úgy dön­tött. hogy beszerzi az elér­hető legmodernebb röntgen.' gépet, melyhez hasonló csak ultramodern kórházakban ta. lálható. Az új készülék, me­lyet már felszereltek, remél- hetőleg még eredményesebbé teszi a rendelőintézeti mun­kát. Kerekes Imre: Egy vakáció története Kisregény Akármilyen nagy a hangom, mégis csak az az igazság, hogy cikis dolog tíz után hazamen­ni. Pedig így történt. Az öreg azonnal k| akart tenni magáért, azzal jön elő, hogy mit is aka­rok én csinálni egész nyáron. Úgy teszek, mintha soha nem hallottam volna erről. Hadd kezdje elölről az egészet. Szóval azon túl, hogy vigyázol a lakásra, mert sok a betörő köz­tünk, naponta takaríthatsz, a porszívó a kam­rában, a tévét óvatosan töröld, a frigóról ol­vaszd le a jeget, égve ne hagyd a gázt, inkább egyél hideget három hétig, inget ne vasalj, a telefont húzd ki, a szőnyeget anyád felsze­di, de azért a padlóra ne köpj. a szomszédok nem szeretik, ha éjfélkor rádiózol, kávét itt­hon ne főzz, azaz óvakodj a robbanásveszély­től, mindennap mosogass, mert beköpnek a legyek. Az öreg remek pofa, tűzbe jött. Arany, láz az ócskapiacon. Magam vagyok az áldozat, makacs halott. Nem szállók be a párbeszédbe. Mindig eredményesebb az egyszemélyes vita. Csak tudnám, hogy mit művelsz te itt egész nyáron? Ez nem fér a fejébe. Végül is már nem bírom, csak úgy kidumálók az újság mö­gül. Alapítványt létesítek, mondom, alakítom a jövő városképét, valakinek ezzel is kell fog­lalkozni. feltaláltam az injekciót romos laká­sok felújítására. A néném finoman kacag, be­fogja az orrát, az anyám csuklik, és kimegy a szobából. Beleszúrják az injekcióstűt a padlóba, és feltámadnak a falak. így zajlik esv este, vagyis, ami még abból hátra van. Csinálha. tok. amit akarok, mindig én vagyok a központ. Az öreg fűti magát, hátrateszi a kezét, úgy — 49 — sétál. Még egy pillanat, és bekövetkezik a legrosszabb fordulat. Bírálat érkezett a címed­re, folytatja, tavasz óta dumálok, töröld le a képeket, porosak, mint egy tavalyi színda­rab. A néném anyám után megy, otthagynak az öreggel, úgy érzem magam, mint a bárány a farkasbörzén. Csakhogy kimentek, mondja az öreg. Annyi eszed nincs, hogy enni kérj. amíg készítik, addig js a konyhában vannak. Veszem a lapot, az történt ugyanis, hogy az anyám ké­sőn jött haza, bizony még ma is csinos asz- szony. mondják, hasonlítok rá. Szóval, nem ná­lam a baj, hanem a* anyám lett gyanús. El­kerülhető szépséghibák. Sajnos, mint tudják, ez a legjobb családban is előfordul. Ebben az összefüggésben figyelem a felnőttek világát, kár hogy nem tudok rajtuk eligazodni. Ami vilá. gos előttem, mindössze annyi, hogy az embe­riség két nemből áll, és Amilyenek a kilátá­sok. egyhamar ezen nem is lehet változtatni. Még akkor se, ha történetesen a házasság in­tézménye már holnap megbukik, amely intéz­mény olyan zseniális, mint a világító kocsi, kerék, amellyel se utazni, se világítani nem lehet. Mondom, figyelem a világot, s amire ed­dig rájöttem: növekszik a sertésállomány. Né­zem az öreget, zseboroszlán a szobában. Elmé­lázok a helyzeten, de gondolataim úgy halad­nak, mint vízitaxi a sivatagban. Végül is le­esett nálam a húsz fillér, pirossal aláhúzom, jó­reggelt, mondom magamban, s már veszem is elő a konyakosüveget, töltök az öregnek, va­lamivel többet magamnak. Úgy várom a fo­gadtatást, mint aki henteskéssel megy látoga­tóba. A szeme se rebben, lehajtja a magáét. Üdvözlet a dolgozóknak, én se szeretek lema- radni. Persze, hogy megjelenik az anyám, mint mindig, most is a legrosszabbkor, a szövege vég­zetes. Megfigyelésem szerint az öregem egyetlen dologban zseniális: hogyan lehet alulmaradni. Mit is tehetne mást, gitározik a nadrágtartó­ján. Ezzel is múlik az idő. bár lassan, mert mindenki ha'lsat. és már azt se tudni, ki miért haragszik. Bevallom, magam js megtorpantam, mint a rákbetegség e'leni támadás. A mai napról nincs is trés feljegyeznivalóm. Épp e'ég ez, még sok is. Az anyám eldugja a konyakot, — 50 — a néném bezárja magát a fürdőszobába. Belá­tom, ebben az összefüggésben annyit érnek erőfeszítéseim a családi béke helyreállítására, mint kedvezményes tüzelőakció a kánikulában. Holnap a Vidáék indulnak olaszba. 16. Reggel én főzöm a kávét a családnak, mióta a néném is dolgozik. Kevés a szöveg, mindenki siet. Magukra kapják a szerelést, egyedül ma­radok otthon, enyém a világ. Arra gondolok, hogy felhívom az Edinát. Vele tulajdonkép­pen megvolnék, s most arra lennék kíváncsi, tudja-e, hogy mire való egy üres lakás? Hív­jam, ne hívjam? Vívódom, mint vízitök a pusz­taságban. Megszólal a telefon. Az Angéla. Még ez hiányzott! Hazajött a mama fizetéséért, ilyenkor kap stexet az öreglány. Gyere, mon­dom neki, itthon várlak. Takarítok, mint az őrült. Nyitom az ablakot, szellőztetek, minden. Időm van, de nem érek rá. Rohangálok a lakásban, igazítom a függönyt, így áll jobban, vagy úgy, poros ez az asztal is, az öreg hiába beszél, itt senki nem takarít rendesen. Én se. Csengetnek, már itt is az Angéla, kezében egy doboz konyakos meggy. Mindenesetre ez mond valamit a jelleméről, bár ezt illetően összefüg­géseim kétségtelenül még kissé hézagosak. Ülj le, mondom, s ahogy leül, rettentően hasonlít az anyjára. Szóval, ülünk, mintha mindig így ültünk volna, ebben a jelrendszerben. Megy a szöveg arról, miért van az, hogy az ember nem szeret hazajárni. Viselkedésem természetesen olyan, mint egy antialkoholista csaposé, köz­ben keresem nála az ellenállás határát. Csak azt tudnám, mitő] idegesek a nők. Úgy őrzik magukat, mint egymást a börtönőrök. Délután indul vissza. Ott leszel az állomáson, mondja, döntésem az, hogy feleségül veszel. Az ajánlat kétségtelenül szerény és tisztességes, mondom neki, de előbb mégis meg kellene hallgatnom a szakértőket. Négy tízkor indul a vonat, már fél négykor ott vagvok az állomáson. Vonulunk a peronon, mint élő szépségei a tájnak. Az Edina már eszembe se jutott, az öreg pedig frankón díjazza majd, hogy milyen rendet csi­náltam a lakásban. (Folytatjuk). — 51 — I

Next

/
Thumbnails
Contents