Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

AZ ISKOLA — ezernyolc­száz leendő szakmunkás má­sodik otthona — szokásos, hét­köznapi életét éli. Semmiféle különösebb készülődés, az órá­kat ugyanúgy megtartották, mint. máskor, a tantermek már kiürültek, mire megérkezett . Sarlós István, a Politikai Bi­zottság tagja, a megye és a város vezetőinek kíséretében. Csak a tanműhelyekben van még élet. Nem a vendégek tiszteletére, hanem különben is, az órarend szerint ott most foglalkozás van. A kollégium­ban vacsorához készülődnek. A tanárok, szakoktatók már valamennyien hazamentek. Csak az igazgató és a párt- szervezet vezetősége van itt. Ök tájékoztatják a Politikai Bizottság tagját az iskola helyzetéről, életéből, eredmé­nyeikről és gondjaikról. A lá­togatásnak itt ez a célja. Amit Sarlós elvtárs magával hozott — iránymutatás, segítség a soron következő tennivalók eredményes elvégzéséhez — azt elmondta délelőtt a megyei pártaktíva-értekezleten. Ami azután következett, az közvet­len tapasztalatgyűjtés, infor­mációszerzés. A párt vezetői­nek sók „csatorna” áll rendel­kezésére a tájékozódáshoz, de jól alakítani a politikát csak úgy lehet, ha a „hivatalos” in­formációkat kiegészítik — alá­támasszák, vagy ha kell, cá­folják — a személyes tapasz­talatok. Ezért váltak már jé- ídeje rendszeressé a vezető pártszervek tagjainak látoga­tásai is. Van mivel büszkélkedni a szekszárdi ipari szakmunkás­képző intézet vezetőinek. Az utóbbi évtizedben nyolcvan- százmillió forintot fordított a? álltai az iskola fejlesztésére. Korszerű tantermek, új tan­műhely és a nemrég átadott diákotthon.: Kaszás Imre igaz­gató nemcsak arról számol be, hogy a 31 szakmában milyen módszerekkel folyik a jövő szakmunkásainak képzése, a megye legnagyobb oktatási in­tézményében, hanem arról is, hogy ez idő alatt több mint negyven szakoktató szerzett — levelező úton — tanári diplo­Vendég a szakmunkásképző Iskolában mát. A tanműhely gépparkja — az esztergapadoktól az elektromos edzőkemencéig — a legkorszerűbb a megyében, és a műhely termékei nem a szemétbe kerülnek, hanem a folyosói vitrineken kívül más, hasznosáéira. Egymillió forint értéket termelnek — a vas­ajtótól a billenő garázskapun •keresztül a rokkant-tolókocsi­ig­— Ez hogyan jutott eszük­be? ..... •< — A főmérnökünk hallotta a rádióban egyik reggel, a háromnegyed hétkor elhangzó „Szót kér...” adásban, hogy halmozódnak a panaszos leve­lek rokkantkocsi ügyben. Nincs megfelelő kézben a gyártásuk, összeültünk, meg­beszéltük. hogy mi majd vál­laljuk. Azóta megszületett a megegyezés az SZTK-val, a Jármű Kész-szel és máris ké­szül a prototípus. Ha jó lesz, egyelőre százat rendelnek be­lőle. Megcsináljuk; - ‘ DE EZEN A LÁTOGATÁ­SON a főszerep a vendégé, ö kérdez. És igen sokat. Maguk a vendéglátók is meglepődnek, hogy egy ilyen fárasztó nap végén: mennyire friss, élénk Sarlós István. Mennyi ösztön­díjat kapnak a tanulók... mire költik... hogyan választják a szakmát a fiatalok... milyen a lemorzsolódás... milyen a be­járók helyzeté.:, ménnyitleéli fizetni a kollégiumért... és jó másfél órán keresztül megy a beszélgetés, a kérdések és ' a válaszok. Eredményekről és gondokról. Dp ezúttal inkább a gondok a fontosabbak, hi­szen azokon kell segíteni; nemcsak saját erőből, hanem egyiken másikon központi in­tézkedéssel. ‘ • ' r "• * ■ r V->•*. jrci'* $ ílOEi raae'-'K» NEM FUNKCIONÁL ' még- • felelően az általános iskolá­sok pályaválasztási irányítása. Különösein a , falvakban ’ csák r néhány szakmát ismernek. Meglepő felfedezésre jutott nemrég Bárdonicsek János, a diákotthon vezetője. (Diák­otthon és nem kollégium, he­lyesbíti Sarlós elvtáns kérdését Kaszás Imre, a kollégium ran­got jelent, azt jő munkával ki kell érdemelni. •— És az el­látás színvonalában is jelent ez valamit? — Nem, ugyan­azok a normák, de mi mégis arra törekszünk, hogy kollé­giummá fejlesszük.) Megcsi­nálták a térképet, hová való­siak a tanulók. Kiderült, hogy Szakályból öt elsőéves hegesz­tő tanulójuk van, valameny- nyien egy utcában laknak. A fiatalok jó része tehát úgy vá­laszt pályát, hogy egy idősebb társuk, barátjuk elmeséli, mi- , lyen szakmát tanul, milyen jó szakma az, erre ők is jelent­keznek hegesztőnek, csőszeire- . lőnek, vagy villanyszerelőnek. Azokon az egyetemeken, fő­iskolákon, ahol tanárképzés folyik, egyszerűen kihagyják a számításból a szakmunkáskép­ző iskolákat. A tanárjelöltek gyakorolnak általános iskolák­ban, gimnáziumokban, szak­középiskolákban, de még vé­letlenül sem jutnak el szak­munkásképző iskolába. Végez­nek, elhelyezkednek, sokan szakmunkásképzőben, és ott tanulják meg — beletelik akár egy-két év is — hogyan kell a leendő szakmunkásokat ok- , tatni-ínevélni. , ‘ : < A leányok • pályaválasztása egészen szűk körben mozog. Még ma. is csak a hagyomá­nyos női szakmákat ' választ- • ják. Peáig vannak és kitűnően, megállják a helyüket ■ áz itt; végzett hegesztő lányok, esz-, tergályosiok. * i* — Milyen a kapcsolat az üzemekkel? > — Korábban sok volt a probléma, de ma már alap­vetően más a helyzet. Csak oda aduink tanulót, ahol a képzés feltételei biztosítva vannak. Múlóban a régi „inas- szemlélet”, de csak az üzemek­ben. Az iskolákban, főleg a köz,é|»i|íkolákbán még .mindig. ■ tartja magát. „Ha nta tanulsz, elmész inasnak”. Különösen jó , kapcsolat alakult ki a szo­cialista brigádokkal. Ä ' har­madéveseket befogadják, fi­gyelemmel kísérik tanulásu­kat, segítenek és nem egyszer előfordult, hogy vizsgaidőszak­ban itt toporgott, drukkolt a folyosón a brigádvezető, vagy az egyik brigádtag várva, hogy, „emberüknek” hogyan sikerül a szakmunkásvizsga. A tanműhely a /következő .jáílorhás”. Az egyik teremben a villanyszerelők vasipari alapképzése folyik", reszelnek. A, következőbein a menetyá- gást gyakorolják. Tillinger Jó­zsef zavarba jön, a menet­vágót nem tudja megindítani, de a szakoktató segít. Szabó László csőszerelő munkapad­ján virágállvány. Stilizált em­beralak tartja a virágcserepet. A vendég kézbe veszi, majd megkérdezi; Ki tervezte? — Én. —- Ez igen. Esztergagépek sorakoznak a következő teremben. Toronyi György szakoktató, az intézet munkavédelmi felügyelője a gépek biztonsági berendezéseit mutatja: A burkolati felnyitá­sakor a motor' kikapcsol. Ha viisszahajtják a burkolatot,, csak külön gombnyomással le­het ismét megindítani a gépet. Most tervezik, hogy a tok- mánjőtulcsra rugót szerelnek, ugorjon ki, ha az esztergályos elengedi, még véletlenül se vá­gódjon ki a bghtfelejtett kulcs, amikor elkezd pörögni a tok- ; naáriy," ' — Igén, nemcsak dolgozni kell'litt megtanítani a gyere­keket; hanem a biztonságos munkára iá.' Tudják- meg azt is, mire kell vigyázni, és le­endő. muhkahelyükön e téren njlt kell megkövetelni. A tanműhely után a diák- ; etthonykövótkezik. A társalgó, majd; au'lányok tanulószobája. — S'zén. szép, de miért van zárva a lift? Készen van hónapok óta, de a kivitelező háromszori meghívásra sem jött el a mű-, szaki átadásra. Nem is bán­nánk, de legalább a kulcsokat küldené el, me kelljen a sok ágyneműt á’ ,®Sbcs5x8SÍ ÖfiSÖnf? A gyé-ekok még bírják a sok lépcsőt, de ázárt i:.t nemcsak a gyerekek - vannak. ~ TALÁN a Politikai Bizott­ság tagiénak személyes köz­belépésére van szükség, hogy a Ganz-MÁVAG átadja a lif­tet? Nőm ezt- kérik az iskola vezetői. Örülnek. A megtisztelő láto­gatásnak. 3. i. Megkezdődött a téli szünet Az ország mintegy négy és félezer általános iskolájában és 528 középiskolájában a félévi „zárás” szombaton, december 20-án volt, mintegy egymillió 51 ezer általános iskolás és sok ezer középiskolás diák számá­ra. A téli szünet egyébként ja­nuár első vasárnapjáig tart, vagyis az első tanítási nap: ja­nuár 5-e, hétfő lesz. Termé­szetesen a mostani vakáció ide­jén is működnek majd a nap- sözi otthonok. A szakemberek egyúttal hangsúlyozzák: a szünidőben a tanulás csak módjával jut szerephez, a fő hangsúly — éppen azért, hogy a második félév munkáját a fiatalok pihentebben kezdhes­sék — a játékon, a szórakozá­son, a sportoláson lesz. Mint minden esztendőben, az idén is megtették az előkészülete­ket, hogy a népes diáksereg hasznosan tölthesse szabad idejét 3 Fenyiiiiinepély a Parlamentben December 25-én és 26-án ebben az esztendőben is gyer­mekzsivajtól lesz hangos a Parlament kupolacsarnoka. A KISZ budapesti bizottsága, a Magyar Úttörők Szövetségének budapesti tanácsa és a SZOT az idén is itt rendezi meg a kisdobosok és úttörők hagyo­mányos fenyőfaünnepélyét. Reggeltől estig színes műsor várja a mintegy háromezer pajtást, akik példamutató kö­zösségi munkájukkal érdemel­ték ki csapatuk bizalmát és ezzel a részvétel jogát. A me­gyék küldötteit ugyancsak az úttörőcsapatok jelölték ki. A vendégeket mintegy kétszáz úttörővezető kalauzolja majd. szintén jutalomként és a há­zigazdákkal együtt gondoskod­nak arról, hogy mindenki jól érezze magát A gazdag műsorban neves színészek, művészek és spor­tolók is fellépnek. \ « karácsonyi készülődés felőrölte anya idegeit. Maradék kis erejét az ünnepre tartogatva, heteken át hangya módra gyűjtögetett, s gyertyagyújtás előtti utolsó munkáját, a kőmosást már li­hegve, nyögve, szótlanul vé­gezte. Anya szegény, tömpe- körmű, sovány kezed most már minden karácsonykor a fagyos föld töri. A piros lábasban foszlós ka­lácsot sütöttél és szegényes height, hajtogattad a savanyú- káposzta-leveleket, mostál, va­saltál, fényesre lehelted az ablaküveget, s betegen már nem volt rá erőd, hogy ujja­imba szorítsd a munka moz­dulatait. A kulcslukon leselke­dő angyal elégedett lehetett: igaz, csali megszokásból hív- tűk, hogy osztozzék a rongy­baba, az apa faragta kiskala- páes és a meleg harisnya örö­mében. Fiatalon hagytál itt, de nihes megállás: folytatlak anyám. A kalácsot most én dagasz­tom: langyos vízből és sza­kácskönyvből készítem a tész­tát, s eszembe se jutott volna 1975. december 21. A kalácsot most én dagasztom, anyám dót kotorász. „Ugye anya ka­pott mindenki hajasbabát?” Kapott fiam, mindenki kapott, Jó éjszakát. a versike, ha sose látott uno­kád vékonyka hangján egyszer csak rá nem kezdi: „Kiskará­csony, nagykarácsony kisült-e már a kalácsom, ha kisült már ide véle...” — és nyújtotta párnás kis kezét. Furcsa han­got hallottam magamból; kap­tam a kabátom és rohantam a boltba élesztőért. A csengő csilingelősét, a vanília illatát tőled hoztam, most itt nálunk van otthon: nem hagytuk elfeledni és soha nem hagyjuk, hogy unokáid elfeledjék. A türelmetlen, fel­csukló karácsonyi öröm gyere­keim torkába fojtja'az énekét. A sok színű fenyőfa alatt ke­resgélő szemük nem várt cso­dákra lel: baba mozduló lá­bára, építőre, lendkerékre, búgócsigára, űrhajóra, kis gi­tárra. trombitára. Pedig mond­tuk nekik jó előre: szegény karácsony lesz gyerekek, apá­nak és anyának nincs pénze, elköltötte házra, meleg ruhá­ra, tüzelőre, kenyérre, tejre, ennivalóra. Akkor Kata, az óvodás elővette rejtekhelyéről a kis piros plasztikbukszáját, és a földre szórta spórolt tíz- és húszfilléreseit: „Tessék, nektek adom, elosztjuk négy­felé” — mondta és elosztotta négyfelé. Ebből jutott aztán a dédinek, a nagypapának, az ángyinak, az unokatestvérek­nek, mindenkinek, akiket sze­retünk, s akikre gondolunk a szeretet ünnepén. K ata sikolt: „Nézzétek, jár, igazi járóbaba és beszél, azt mondja, ma. ma, meg azt, hogy papa.” Öcsi a szirénázó autóra hasal és körbe brümmögi a nagy szobát. Sízünk a szőnyegen és szánkózunk a fotelban, azt képzeljük, hogy süvít a szél, hull a hó; és Piroska, a nagy­mama, és a vadász körtáncot jár a térdig érő hóban; de ma este. nem kap be senkit a far­kas. Nem gyújtunk villanyt, a színes , lámpák fénye átszűrő­dik a lehúzott redőnyökön,' s talán egy kevés jut. belőle, oda is, ' ahol örömtélen egyforma napokba olvad a .szeretet ün­nepe" is. „Ügye anya, ma’ min­den kislány kap járóbabát?” — kérdi. Kata és megáll a sí­talpakon’. Nem kap. A földgömb má­sik oldalán puffadt hasú cse­csemők " ringanak anyjuk karján, vézna, esokoládósz.ínű gyerekek, tálkát tartva a ke­zükben ennivalóért toporognak a sorban, kicsit odébb hull a hó, a függöny mögül kinéz eoy kislány, és várja, hogy a fá­radt vándor az ablakba tegye a hajasbabát „Ne mesélj ilyen csúnyát” — kiáltja és fut tovább. I gen, ma este is és min­den más este csak me­sés mesét mesélünk. Nem beszélünk azokról a kis­fiúkról és kislányokról, akik­nek ajándékát eláztatja az al­kohol, azokról sem, akikről megfeledkezett apja és anyja, vagy már nincs is, aki. még­feledkezzen róluk. Nem be­szélünk azokról;-'a? bácsikról .és nénikről, akiknek szívéből hiányaik a legriémesebb em­beri • érzelem,, s azokról sem, akik hiába szeretnének, nincs kit szeretniük. .. Terítve az,t ásztal,’ üljünk köréjer öcsi. ír agad. a. méztől, niég a füle ••is; mákos,' bevet és iht: nem, i%m;, n<^, keli több, jól­laktam: Csúcsúja-babája, szép tiszta kisbabája, aludj nyu­godtan most is karácsony éj­jelén. Te még csak a színe­ket látod, a hangulatokat ér­zed, és a hangokat hallod, a többire megtanítani a mi dol­gunk. Kata hüppög, zsebken­Húsz éve éppen, hogy ez idő tájt megszólalt a bejárati csengő. Beregi bácsit, nagy­papa szomszédját a jászolhoz nyomta a tehén, és szekéren hozták a kórházba. Beregi né­ni kocsistól, lovastól a bérház- udvarra állt, megabrakolt, csöngetett, és szállást kért, Hogy örültünk neki! Etettük, itattuk, maséltettük, aztán a fürdőszobába vittük. Mekko­rát nézett! Mutattuk, hogy gyullad a gázmelegítő és ő megijedt. Felkapcsoltuk az összes villanyt és ő. hunyor- . gptt. Tele engedtük a kádat, . Beregi néni nyakig elmerült a jó meleg vízben," anya a hátát mosta, hálóinget hozott és a karácsonyfa melletti sezlonra fektette. „Micsoda gyönyörű, szép fa, és milyen meleg van mindenütt." — csodálkozott és mesélni kezdett Tündér Iloná­ról. H allgatózok. Csönd van. Nagy szemű játákmac- kók, pipiskédnek az ab­lakokban, s üvegszemü’rkel csodálkozva pislognak a ház­tetőkre; Édesanya vagyok én is — te­metőben nyugvó drága édes­anyám. D. VARGA MÁRTA

Next

/
Thumbnails
Contents