Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-18 / 296. szám

Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka r (Folytatás a 3. oldalról.) Hal rendszeres javulása kísérte. A reálbér és a reáljövedelem növekedése a tervezettnek megfelelően alakul. Az elő­irányzott szociálpolitikai intéz­kedéseket végrehajtottuk, sőt egyes területeken túltelje­sítettük. Számottevően nö­vekedett a lakásállomány, bővült a gyermekintéz, mények hálózata. Javultak az oktatás, a közművelődés és az egészségügyi ellátás, vala­mint a tömegközlekedés felté­telei. A lakosság áruellátása a tervidőszakban kiegyensúlyo­zott volt. — Megelégedéssel állapít­hatjuk meg, hogy mindaz, amit elértünk, gazdaságpolitikánk helyességét, népünk eredmé­nyes munkáját bizonyítja. Ha a világgazdaságban bekövetke­zett változások nem hatottak volna kedvezőtlenül népgaz­daságunkra, akkor most az eddigi legsikeresebb ötéves tervünk végrehajtásáról szá­molhatnánk be. A tervidőszak második felében nagymérték­ben növekedtek az energia- hordozók és alapanyagok árai, amelyekből behozatalra szo­rulunk, ugyanakkor az álta­lunk exportált termékek ára csak mérsékelten emelke­dett. Emiatt, és a Közös Piac diszkriminációs intézkedései következtébe» számottevő veszteség érte a népgazdaságot. A terheket döntő mértékben az állam vállalta magára anélkül, hogy egyéb kötelezettségeit csökkentette volna. — A szocialista tervgazdál­kodás fölényéről, a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk erejéről és népgazdaságunk szilárdságáról tanúskodik, hogy a tőkés inflá­ció kedvezőtlen hatásai, külke. reskedelmi veszteségeink — bár hátrányosan befolyásolták a gazdasági egyensúly feltétele­it — nem okoztak törést gazda­sági fejlődésünkben. — A megváltozott világgaz­dasági helyzetben azonban szembetűnőbbé váltak gazdasá­gi munkánkban már korábban is meglévő fogyatékosságok Mindenekelőtt az, hogy a szükségesnél és a lehetséges­nél lassabban halad előre a termelés szerkezetének korsze­rűsítése; a minden piacon jól értékesíthető versenyképes tér. melés aránya nem éri el az in­dokolt mértéket. Nincs lénye­ges előrehaladás a beruházási tevékenység javításában, az üzem- és munkaszervezésben, az állóeszközök kihasználásá­ban és a munkaerő-gazdálko­dásban. A megváltozott világ- gazdasági helyzet felismerését csak lassan követték a szüksé­ges intézkedések. Magasabb követelmények a gazdasági munkában —• Pártunk Központi Bizott­sága novemberi ülésén jóvá­hagyta az V. ötéves népgazda­sági terv irányelveit. A célok meghatározásában figyelembe vette népgazdaságunk helyze­tét, a IV. ötéves terv telje­sítésének várható eredménye­it, a hosszú távú tervező munka tapasztalatait, a KGST- országokkal lefolytatott terv­koordinációs tárgyalások meg­állapodásait. Megállapítot­ta, hogy eddigi eredményeink és gazdaságunk belső tartalé­kai lehetővé, a megváltozott világgazdasági feltételek pedig szükségessé teszik, hogy a gaz- dasági munkában az eddigiek­nél magasabb, minőségi köve­telményeket támasszunk. Arra törekszünk, hogy a szocialista építőmunka tervszerű folyta­tása, a termelőerők fejlesztése, korszerűsítése és hatékonyabb kihasználása útján tovább ja­vuljanak népünk életkörülmé­nyei és fokozatosan megte­remtsük a gazdaság kiegyensú­lyozott fejlődésének tartós fel­tételeit. — Nagy erőfeszítéseket igénylő, de reális célkitűzés, hogy a tervezett növekedési ütem megvalósításával bizto­sítsuk a népgazdaság töretlen fejlődését, a fogyasztás és a felhalmozás növekedésének fo­lyamatosságát, az életkörülmé­nyek szolid, de megalapozott javítását. A feltételek nem olyan kedvezőek, hogy a tör­vénytervezetben foglalt elő­irányzottnál gyorsabb előreha­ladást tervezhetnénk, de nem is olyan nehezek, hogy szabad lenne ennél kisebbre venni az előbbrelépést. — A tervezőmunka során az igények — különösen a beru­házások tekintetében — jóval meghaladták a reális lehetősé­geket. Az igények növekedése a. fejlődés természetes velejá­rója és szívünk szerint teljesí­tenénk is azokat, de nem in­dulhatunk ki vágyainkból. Mint ahogy a család is rang­sorol, úgy a nagy családnak, az országnak is — a reális le­1975, december 18. hetőségekkel számolva — szi­gorú következetességgel rang­sorolni kell a jogos igények kielégítésében. A hazánk és népünk iránt érzett felelősség arra kötelezi pártunkat és kor­mányunkat — és bennünket képviselőket is —, hogy min­denkor anyagi lehetőségeink körültekintő figyelembevételé­vel alakítsuk ki álláspontun­kat. A törvénytervezetben fog­lalt célok reálisak, megvaló­síthatók, de látnunk kell, hogy a tervidőszakban gazdasági építőmunkánkat a korábbihoz képest nehezebb feltételek mellett fogjuk végezni. A fej­lődés hazai erőforrásait, a be­ruházásokat, az energiát, a munkaerőt a korábbinál csak kisebb mértékben tudjuk bőví­teni és számolnunk kell azzal is, hogy a világgazdasági folya­matok továbbra is kedvezőtlen hatást gyakorolnak népgaz­daságunkra. Ezért a fogyasztást és a felhalmozást az eddiginél lassabban növelhetjük, míg a termelés, az export, a haté­konyság és a szerkezetátalakí­tás feladatait a reálisnak ítélt felső határon szükséges előirá­nyoznunk. — A további előrehaladás döntő feltétele a társadalmi termelés hatékonyságának erő­teljes növelése, a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása. Ennek érdekében halaszthatatlan feladat, hogy mozgósítsuk a meglevő erőfor­rásainkat, jobban használjuk ki gazdaságunk belső tartalé­kait. A fejlődés intenzív jelle­gének erősítése a tudományos­műszaki fejlődés meggyorsítá­sát, a munka termelékenységé­nek dinamikus növelését, az álló- és forgóeszközök hatéko­nyabb kihasználását követeli. Fontos a nyersanyagok maga­sabb feldolgozottsági fokát meg­valósító, értékesítési céljainkkal jobban összhangban álló ter­melési szerkezet kialakítása, il­letve az ezt elősegítő műszaki fejlesztés. Jelentős teendőnk a meglévő és gazdaságosan kiter­melhető hazai ásványvagyon hasznosítása, valamint a széles körű energia- és anyagtakaré­kosság, anyagi és szellemi erő- ' 'írásaink ésszerűbb kihaszná­' '»a — hangsúlyozta Németh Károly, majd beszéde további részében az ioari és a mező- gazdasági termelés előirányza­taival foglalkozott. — Az ipari termelés tervezett növekedése némileg kisebb, mint amit a jelenlegi ötéves tervidőszakban elértünk — mondotta. — A követelmé­nyeknek megfelelő termékszer­kezetben történő megvalósítása azonban a korábbinál lényege­sen nehezebb feladatot jelent. A termelés nagyobb növekedé. se csak akkor lenne kívánatos, ha olyan termékekből gyárta­nánk többet, amelyek az elő­irányzottnál nagyobb mérték­ben növelnék a gazdaságos ex­portot, vagya tőkés importot he­lyettesítenék. Az ipari terme­lés növelésének fő kérdése ezért nem az, hogy nagyobb mennyiségi teljesítményt érjünk el, hanem az hogy a termékszer­kezet az értékesítési és haté­konysági követelményekkel összhangban változzék. Ez a kereslethez való rugalmas al­kalmazkodást, a minőségi té­nyezők előtérbe állítását köve­teli. Az ipari termeléssel szem­ben tehát az a követelmény, hogy egyre magasabb szinten feleljen meg a hazai szükség­letek kielégítésének és a nem. zetközi versenyképesség felté­teleinek. — Az ipar a termelési szer­kezet átalakításával, az ener­gia, az anyag és félkész termék termelésének fejlesztésével mérsékelje a népgazdaság nö­vekvő import-terhelt, növelje a gazdaságosan értékesíthető ter­mékek arányát, fokozza az ex. portot. A feldolgozó iparban növekedjék a versenyképes gyártmányok aránya és csök­kenjen a gazdaságtalan terme­lés. Előtérbe kell állítani azok­nak az ágazatoknak és vállala­toknak a fejlesztését, ahol a gyártmányok megfelelnek a korszerűség követelményeinek. E tekintetben különösen a gép­iparra hárulnak nagy felada­tok. — A gazdaságos termelési szerkezet kialakításának meg. gyorsítása a kiegyensúlyozott fejlődés nékülözhetetlen és semmi mással nem pótolható feltétele. Csak akkor érhetünk el sikert, ha rövid időn belül kidolgozzuk és következetesen végrehajtjuk a minden piacon versenyképes gyártmányok nö­velésének, a gazdaságtalan ter­melés korlátozásának prog­ramját. Ez a központi irányí­tó szervek, a minisztériumok és a vállalatok közös feladata és egybehangolt munkájukat igényli. Megoldásra váró fel­adat az is, hogy az átlagosnál gyorsabb fejlesztésre kijelölt ágazatok és vállalatok indokolt létszámszükségletét kielégítsük a dolgozók vállalaton belüli és a vállalatok közötti tervszerű átcsoportosítása útján. Az érin­tett dolgozók átcsoportosítását, átképzését tervszerűen, jól elő­készítve, reális igényeik figye­lembevételével kell lebonyo­lítani. — Az ipari termelést válto­zatlan létszámmal, a termelé­kenység emelésével kell növel­ni. Az új munkahelyeken csak oly módon biztosítható a lét­szám, ha más területről mun­kaerőt szabadítunk fel. Ha nem ezt tennénk, tovább növeked­nének a kihasználatlan kapaci­tások, ami a beruházási erőfor­rások pazarlásához vezetne. Véget kell vetnünk annak az állapotnak, hogy miközben egyes területeken munkaerő- hiány gátolja a folyamatos ter­melőmunkát és fontos szolgál­tatások kielégítését, addig más területeken pazarlás folyik a munkaerővel. A kiegyensúlyo­zott gazdasági fejlődés és az életszínvonal megalapozott nö­velése szempontjából döntő je­lentősége van, hogy milyen mértékben tudunk előrehaladni az üzem- és munkaszervezés fejlesztésében, a munkaerő ésszerű, takarékos felhasználá­sában. a munkaerő-gazdálko­dás javításában. A munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása a népgazdaság minden területén — az iparban, a mezőgazda­ságban és az államigazgatás­ban — előtérben álló feladat A mezőgazdasági termelés növelése — A terv a mezőgazdasági termelés 16—18 százalékos nö­velésével számol. Ez feltétele­zi, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek ter­melése ennél nagyobb mértékű lesz. Az előirányzott növeke­dés az anyagi, műszaki és tech­nikai feltételek oldaláról meg­alapozható. A terv teljesítése a népgazdaság más területeihez hasonlóan — itt is feltételezi a belső tartalékok mozgósítását. Mindenekelőtt azt. hogy a me­zőgazdasági üzemekben is nö­veljék a termelés hatékonysá­gát, csökkentsék a termelési költségeket, emeljék az üzem- és munkaszervezés színvonalát. Fordítsanak nagyobb figyelmet a már létrehozott, de még ki nem használt, hagyományos és korszerű állattenyésztő tele­pek és gépi berendezések gaz­daságos üzemeltetésére, na­gyobb szakszerűséggel és taka­rékosabban gazdálkodjanak a vegyi- és üzemanyagokkal, a takarmánnyal, a melléktermé­kekkel, csökkentsék a termelé­si és a szállítási veszteségeket. — A mezőgazdasági terme­lés szerkezete adottságainkkal összhangban lényegében kiala­kult. Az ésszerű szakosítás mellett, a népgazdaság igényei­hez alkalmazkodva, fenn kell tartanunk mezőgazdaságunk sokoldalú termelését. A két fő ágazat közül a növénytermesz, tés növekedése lesz a gyorsabb, de megkülönböztetett figyel­met kell fordítani az állat­tenyésztésre, különösen a hús- és a tejtermelés növelésére. Ez a feltétele annak, hogy a bel­földi ellátás kiegyensúlyozott legyen és növekedjék az ex­port A mezőgazdasági terme­lés fejlődésével összhangban gondoskodni kell a termékek megóvásáról, a feldolgozó ka­pacitások, a hűtő- és tárolótér bővítéséről. Viszonylag gyors ütemben fejlesztjük az élelmi­szeripart, hogy ezáltal lehetővé váljék a mezőgazdasági termé­kek magasabb fokú feldolgozá­sa, a gazdaságosan értékesíthe­tő termékek nagyobb töfnegű előállítása. — A tervidőszakban is foly­tatjuk agrárpolitikánkat. To­vábbra is alapvető fel­adatnak tekintjük a me­zőgazdaság korszerű nagy­üzemi rendszerének fejleszté­sét, a gazdálkodás szocialista vonásainak erősítését. Az álla­mi gazdaságoktól és az élenjá­ró termelőszövetkezetektől azt várjuk, hogy a jövőben is pél­damutató kezdeményezői lesz­nek a korszerű technika és ter­melési eljárások, a nagy hoza­mú fajták alkalmazásának. A korszerű, hatékony termelési és üzemszervezési módszerek elterjesztésével, a hagyomá­nyos termelési módszerekben rejlő lehetőségek jobb kiakná­zásával, a vezetés színvonalá­nak emelésével, az üzemek ésszerű szakosodásával, együtt­működésük fejlesztésével je­lentős mértékben növelhető mind a jól, mint a közepesen gazdálkodó, mind pedig a gyenge adottságú termelőszö­vetkezetek termelése. — Egy dolgot azonban hangsúlyozni szeretnék: most nem az üzemi méretek továb­bi növelése a feladat, hanem sokkal inkább a már kialakult üzemnagyság által nyújtott le­hetőségek fokozottabb kihasz­nálása. Hazánkban az egy szö­vetkezetre jutó átlagos terület- nagyság ma már nem kicsiny; 3ü00 hektár. Erről azért is szó­lok, mert a tapasztalatok azt mutatják, hojy nem haszon, hanem kár származik abból, amikor a szükséges feltételek megléte nélkül egyesülnek ter­melőszövetkezetek. A termelő- szövetkezetek ésszerű és meg­alapozott egyesülését a jövő­ben is támogatjuk. Nem helyes azonban a szövetkezetek egye­sülésének szorgalmazása, ami­kor ennek feltételei nincsenela meg és emiatt jelentős veszte­ségek keletkeznek, termelési kapacitások maradnak kihasz­nálatlanul. A figyelmet inkább arra kell fordítani, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemek és az állami vállalatok, a társulások, a közös vállalkozások és vál­lalatok létrehozásával, a ter­melési együttműködés elmélyí-' tésével növeljék a mezőgazda­sági termelés hatékonyságát. — Hangsúlyozni kívánom tói vábbá, hogy a háztáji és a ki­segítő gazdaságoknak mind a* önellátásban, mind az áruter­melésben a jövőben is fontos szerepük lesz. Minden illeté­kes szervnek többet kell ten­nie a háztáji és kisegítő gazda­ságokban folyó termelés ösz­tönzéséért, a munka megköny- nyítéséért. termékeik átvételé, nek jobb megszervezéséért. — A terv gazdasági lehető-^ ségeinkkel összhangban irá­nyozza elő az életszínvonal emelését. Szocializmust építő társadalmunk alapvető célja éa fontos hajtóereje a lakosság életszínvonalának rendszeres emelése, növekvő anyagi és kulturális igényeinek lehetősé­geinkkel összhangban álló ki­elégítése. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az életkörülmények javítása csak­is gazdasági fejlődésünkkel összhangban történhet, az élet­színvonal emelésének lehetősé­ge gazdasági munkánk ered­ményétől függ A terv szerint a lakosság jövedelme, a fo­gyasztás, a nehezebbé vált gaz­dasági feltételek mellett is je­lentősen növekszik. A tervidő­szak folyamán fokozódik a tar­tós fogyasztási cikkek térhódí­tása, egészségesebb lesz a táp-; lálkozás, jelentősen fejlődik az öltözködési és a lakáskultúra, javulnak a lakásviszonyok, bő­vülnek a szolgáltatások. — Arra törekszünk, hogy a keresetekben a végzett munka mennyisége, minősége, a szak- képzettség, a munka nehézsé­gi foka az eddiginél jobban érvényesüljön. Nem lehetünk elégedettek a jelenlegi hely­zettel, a sok helyen tapasztal­ható egyenlősdivel. A dolgo­zók többségének igazságérze­tét is sérti az a gyakorlat, ami­kor a bérek és a jutalmak el­osztásánál arra hivatkozva nem differenciálnak a teljesít­mények arányában, hogy az a dolgozók között feszültséget te­remt. Ennek éppen az ellenke­zője igaz, és az a feladat, hogy mindenütt érvényt szerezzünk a teljesítményekkel összhang­ban álló bérezésnek. A terv­időszakban a kereseti arányok javítását központi béremelés­sel is elősegítjük. Ugyanakkor emeljük a több műszakban, fo­lyamatos munkarendben dől. gozók műszakpótlékának ösz- szegét is. — Fontos társadalmi, politi­kai követelménynek tekintjük, hogy a munkásság és a pa­rasztság jövedelme megközelí­tőleg azonos ütemben növeked­jék. Külön figyelmet kívánunk fordítani a nagyüzemi mun­kásság bér- és jövedelmi vi­szonyainak alakulására, továb­bá arra, hogy csökkenjenek a termelőszövetkezeti jövedel­mekben fennálló indokolatlan különbségek is. A helyesebb jövedelmi arányok érdekében arra törekszünk, hogy az ala­csony keresetűeknél az átla­gosnál nagyobb legyen a növe­kedés, ugyanakkor meg kell akadályozni minden jövede­lemnövekedést, amely nem áll arányban a teljesítménnyel. Társadalmi juttatások — A következő években is a társadalmi juttatások növelé­sével fokozatosan mérsékelni (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents