Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-16 / 294. szám

Újferv — űj szabályozók A mezőgazdasági nagyüzemek pénzügyi rendszere IV. A MEZÖGAZDASÄG pénz­ügyi rendszerét is módosíta­ni kellett. Ennek legfontosabb indokai: az V. ötéves terv ter­melésfejlesztési céljainak, ha­tékonysági követelményeinek közvetítése a nagyüzemekhez, a mezőgazdaságban használt import eredetű anyagok világ­piaci árváltozása, a vállalati és a személyes jövedelmek tervszerűbb szabályozása. Január elsején módosulnak, emelkednek az import- és ipa. ri eredetű anyagok — egvebek között a műtrágya, a növény­védő és gyomirtó szerek, az ál­lati tánszerek és takarmány­kiegészítők — beszerzési árai, emellett a gépek beszerzési ára is változik. Az új áralc korántsem teszik feleslegessé az ártámogatást, csupán arra elegendők — s a beszerzési árak emelésének ez az alap­vető célja — hogy az import­anyagok, az energia takarékos felhasználását ösztönözzék. AZ IPARBAN a termelői ár­rendezést semmi sem ellensú­lyozza, s ezért teljes egészében a nyereséget csökkenti, a me­zőgazdaságban sor kerül a ter­melői árak differenciált, a ter­melésfejlesztési célokat ösztön­ző módosítására, felemelésére. (Egyes ipari növények, kuko­rica, sertés, baromfi, stb.) A beszerzési árak mintegy 8—9 milliárd forinttal növelik az ágazat termelési költségeit, az új termelői-felvásárlási árak viszont a többletköltség mint­egy 90 százalékát megtérítik. (Természetesen csak az ágazat egészében és átlagában, mert az árváltozások az anyagfel­használás és a termelési szer­kezet függvényében eltérően érintik az egyes gazdaságokat.) A január elsején életbe lépő beszerzési és termelői árválto­zások egyenlege azonban ne­gatív, az árváltozások jövedel­met vonnak el a mezőgazda­ságtól. Ebben a tervidőszakban a mezőgazdasági termelés dina­mikus növekedése közepette a termelési feltételek és ered­mények is differenciálódtak, emellett a szövetkezeti szektor­ban mind a beruházási vásárlóerő, mind a személyi jövedelem a tervezettnél na­gyobb mértékben nőtt. A sza­bályozómódosítások ezzel kap­csolatos céljai: a különbözeti jövedelmek mértékének tompí­tása, a fejlesztési források és a személyi jövedelmek népgaz­daság-tervvel való összehango­lása. A FÖLDADÓ annyiban vál­tozik, hogy a földek minőségé­hez igazodik. A jövedelem­elvonás fő eszköze továbbra is a jövedelem- és a jövedelem- növekményadó. Ezek módosí­tását az jellemzi, hogy kevés­bé terhelik a munkaigényes üzemágakat — pl. a zöldség- termesztést, másrészt a szemé­lyes jövedelmek növekedését az általános jövedelempoliti­kával hangolják össze. (Az át­lagosnál alacsonyabb jövedel­mek nagyobb mértékben emel­kedhetnek, mint az átlag fe­lettiek.) A mezőgazdaság pénzügyi rendszerének szerves része a támogatás, a beruházások, a termelőtevékenység és a ked­vezőtlen adottságú nagyüze­mek támogatása. A beruházási támogatások kulcsai mérsék­lődnek, csak a zöldségtermesz­tés létesítményei, a zöldség-, a gyümölcs- és az ipari növény- termesztés céleépei részesíthe­tők 70 százalékos támogatás­ban. A termelési tevékenység támogatása az állattenyésztési ágazatra összpontosul. A har­madik támogatási forma a kedvezőtlen adottságú nagy­üzemek megerősödését, a meg­felelő termelési szerkezet ki­alakítását kívánja segíteni gyorsítani annak érdekében, hogy az ilyen szövetkezetekben a személves jövedelmek álla­mi pénzből való kiegészítése fokozatosan megszűnjön. A MEZÖGAZDASAGI nagy­üzemek pénzügyi rendszere sa­játos, eltér a népgazdaság egvéh ágazataiban érvényesülő szabályozó rendszertől. Van­nak azonban közös vonásaik is. A termelőszövetkezetek szá­mára is előírlak a mérleg sze­rinti nyereség felhasználásá­nak sorrendiét, amelyet a sza­bályozó rendszerből adódó fi­zetési kötelezettségek ■—- váro­si és községi hozzáiárulás, jö­vedelemadó, jövedelemnövek ménv-adó — nyitnak meg, eze­ket követi a tartalékalap kép­zése, illetve pótlása, s csak ez­után kerülhet sor a szabadon felhasználható alapok — fej­lesztési, részesedési, szociális és kulturális, lakásépítési alap — képzésére. GARAMVÖLGYI ISTVÁN A FÜSZÉRT-nek olyan hosszú a hivatalos neve, hogy nem hinném, az üzletvezetők így beszélnek egymás között: „Rendeltem hat mázsa lisztet a Baranya—Tolna megyei Élelmiszer- és Vegviáru Nagy­kereskedelmi Vállalat szek­szárdi fiókjától...” S arról is kevés szó esik a kereske­dők körében, hogy ez a „fiók” látja el egész Tolna megyét FÜSZÉRT-árukkal. Tehát a szekszárdi fiók dolgozóin mú­lik, hogy jó-e, rossz-e az ellá­tásunk. Lett légyen bármelyik nagy áruház, vagy falusi ve­gyesbolt vásárlója a Tolna megy?! lakos, a lényeg, hogy az árut kézhez kaphassa. S mondhatjuk, régi tapasz­talatok mondatják velünk ezt, hogy a szekszárdi fiók néha igen rossz körülmények között is, teljesíti kötelességét, látja el a megyét. A napokban kaptuk az érte­sítést, amely ugyan szűksza­vú, mindössze három gépelt sorból áll: „Közöljük, hogy fiókunk, a mai napon (dec. 12. A szerk.) teljesítette éves áru­forgalmi tervét. 1975. évi áru­forgalmi terv -432 000 000,— Ft. 1975. évi áruforgalmi tény „ 432 598 000— Ft. Elvtársi üd­vözlettel: két olvashatatlan aláírás” — és a hosszú nevű fiók bélyegzője. Szeretném az olvasó figyel­mét erre a majd félmiUiárd forintra jobban felhívni. Kép­zeljük el, mennyi lisztet á 5,60 Ft, mennyi sót, édességet, szappant, mosószert, cipőpasz­tát stb., stb., stb. kellett a gyá­raktól megrendelni, a szek­szárdi raktárban tárolni, ki­szállítani az üzletekbe! Rá­gom a számot: négyszázhar­minckétmillió-ötszázkilenc- vennyolc forint. Persze e hatalmas szám mö­gött emberek vannak, akik névtelenül munkálkodtak egész évben, hogy a négyszáz- harminckétmilliós tervet telje­síteni tudják. Hány kis kon­ténert, ládát, tehergépkocsit indítottak el, s mennyit mér­gelődtek. amikor a boltosok rendelését nem tudták telje­sen kielégíteni... Mondhatnánk, hogy csak hatszázezerrel teljesítették túl a forgalmi tervet. Mondhat­juk? Dehogv. hiszen ez olyan hatalmas áruhalmazt je'ervt — Döbrököz kö-s“g írrisfAl hó­napi FÜSZÉRT-áru foy»-nsz- tását —, hogy elképzelni ne­héz — miután mindennapi szatyorrakományunkhoz — egv kiló kenyér, két zacskó tei. tíz forintért felvágott, egy kiló alma — vaevuok szokva. A szekszárdi fióknál nvole szocialista brigád dolgozik. A brigádok részt vettek a fel- szabadulási és kongresszusi munkáversenyben. Vámolásu­kat teljesítették. Köszöntük. — Fi — Népi ellenőrzési bizottságok ülés© Milliók szociális, kulturális célokra Visszaélések a szekszárdi 3áreménység Tsz-ben Tegnap délelőtti ülésén a Tolna megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság annak a vizs­gálatnak megállapításait vi­tatta meg először, amelynek vezetője Arnold József. a Tolna megyei Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat főkönyvelője volt. Er ál a népi ellenőrök egy állami, hat tanácsi vállalatnál, két telepített üzemnél, hat ipari és hat mezőgazdasági terme­lőszövetkezetnél, valamint két állami gazdaságnál vizsgál­ták, hogyan történik a szo­ciális, kulturális, sport- és jóléti célokat szolgáló alapok képzése és felhasználása. Az összefoglaló elfogadását és a határozati javaslatot megelőző vitában többen szólaltak fel. így például Máté János, a megyei NEB társadalmi elnökhelyettese, a KSH Tolna megyei Igazgató­ságának vezetője hangoztat­ta, hogy az említett alapok, ból számos üzemnél többet lehet tenni a párt és a kor­mány népesedéspolitikai cél­jainak elérésére; vagyis, még hatékonyabban lehetne — különféle formákban — tá­mogatni a lakásépítést és gyermekintézmények létesí­tését. Csanó Jenő. a MÉ­SZÖV revizori irodáiénak ve. zetője hasonló véleményen volt. s hozzáfűzte, hogy a munkásművelődésre fordí­tott összegek mértékéből nem mindenütt tűnik ki e kultu­rális te°ndő fontossága. Dr. Tóth Bálint, a megyei NEB elnöke kifeitette, hogy ma még naev uevan a hason'* viszonyok között gazdálkodó üzemek között a különbség az említett alapok mértékét illetően, e kniönkkégek azon- a lövő évtől érvényes űj gazdasági szabályozók alapján csökkenthetők lesz­nek, \ A vizsgálat megállapítása szerint a vizsgált ágazatok­ban megyénkben hatvan­millió forintot költöttek szo­ciális, kulturális, sport- és jóléti célokra. Ezen túlmenő­en a jelenlegi tervidőszak­ban — ez év első feléig be­zárólag — a gazdálkodó szer­vek csaknem kétszáznegyven millió forintot adtak át a tanácsoknak, hogy segítsék a lakosság igényelnek kielégí­tését. E tetemes összeg java­hányadából gyermekintézmé­nyek és lakások létesültek. Általánosan az a jellemző, hogy a dolgozók igényeit a gazdálkodó szervek a rendel­kezésre álló anyagi eszközök­kel igyekeztek gondosan, kö­rültekintéssel kielégíteni. Ezt a célt számos üzemben jól szolgálta a felhasználási terv. Sainos, a megyeszékhelyen két olyan vállalat is akadt, amelynél nem tartották ér­demesnek, hogy tervezzenek.» Helyeselte a bizottság, hogy több vállalat, szövetkezet vi­láglátáshoz segíti a tagjait. Ebből az elismerésből azon­ban cseppnyi sem jutott an- nak a mezőgazdasági szövet­kezetnek, amelynek három vezetője egy dél-európai ál­lamba utazott a közösség pénzén, mintegy harmincöt­ezer forintért. Ennyi pénzből csaknem tíz gazdát lehetett volna a Barátság-vonattal a Szovjetunióba utaztatni. A szövetkezet részéről a vezetők utaztatása nem volt ugyan te* on lenes —. de arról is le­hetne elmélkedni, mennyire volt összhangban a szövetke. zetí demokráciával, a sző- polítflrávot f>0TTt jc Tprvp/rATyrr, r> V (SWHV 1 V) I ^ + 8 f»T\. kölesről... Szomorú, hogy ag efféle utaztatás nem megy ritkaság számba. Nagyobb öröm arról szólni, hogy a sok ipari üzem jó munkája eredményeként év­ről évre növelhette szociálls- kulturális-sport alapját. A mezőgazdasági tsz-ek tavaly ilyen célra majdnem húszon- kétmillió forintos alapot ter­veztek; nemrégiben még csak tizenegymilliósat. A szövet­kezeti parasztság társadalmi fontosságára, helyzetére utal az, hogy több tsz. immár nemcsak betegség, esküvő, halálozás esetén nyújt se­gélyt, hanem névadóra, sőt házassági évforduló megün­neplésére is. A megyei NEB javasolta, hogy a helyi tanácsok és a működési területükön dolgozó üzemek a jövőben még in­kább koordinálják a gyer­mekintézmények és más köz. hasznú létesítmények fejlesz­tésére fordítható összegek fel- használását. Kívánatosnak tartotta, hogy a szakszerveze­tek, törvényadta jogaikkal jobban élve. ellenőrizzék a szociális-kulturális alapok fel­használását. A megyei NEB ezt köve. tőén megvitatta, és elfogad­ta saját 1976. évi munkatér- vét; ezt ma — kedden — tárgyalja Tolna megye Taná­csai A Szekszárdi Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság az ipari üzemek bizonylati rend jével és a szekszárdi Jóre. ménység Tsz-ben végzett vizsgálat megállapításaival foglalkozott. A népi ellenőr zés a tsz-ben számos súlyos visszaélésre bukkant. Ezért a bizottság elnöke — a bizott­ság határozata alanifin Vjíirjt (*+<*) fel Wo-ntfat feff elnnVe és más személy ellem több *== Gazdasági jegyzet Szabad kapacitás - a tejekben F elkapjuk a fejünket, ha arról hallunk, hogy va­lahol kihasználatlanul állnak a gépek. És ugyan hogy gazdálkodnak a szellemi értékkel? Pél- dálózás helyett nézzük azonban, mit mond egy fiatal szakember a saját „kihasználtságáról”: — Lassan két éve, hogy megszereztem a diplomám. Mezőgazdasági üzemmérnök vagyok. De ez csak azt jelenti, hogy itt a faluban és az üzemben mérnök úr­nak titulálnak... Néha\szinte gúnyolódásnak tartom, ha arra gondolok, hogy ezt a munkát, amit jelenleg vég­zek, egy jól képzett szakmunkás vagy egy technikus is bőven él tudná látni. Pedig itt a Lenin Tsz-ben, Si- montornyán nekem van egyedül ilyen végzettségem. A gépműhelyben javítgatjuk a különböző gépeket Ez minden. Talán ha egyszer kérték ki a vezetők ez idáig a véleményemet a műszaki fejlesztéssel, korszerűsítéssel kapcsolatban. Soha nem hívtak meg egy komolyabb gépvásárláshoz — pedig én vagyok a gépészeti vezető, —* legutóbb például a gépkocsivezetőnk írta alá az új kukoricaadapterek szállítólevelét... Nem a sértett hiúság beszél belőlem. Csak.» jó lenne valamit is megvalósítani abból a sok hasznos do­logból, amit a főiskolán belénk pumpáltak. Úgy gon­dolom ez volt a célja tulajdonképpen az ott töltött négy évnek. De aztán amikor az ember kikerül a munkahelyre... Nemrég ment el innen a tsz-bői egy vörösdiplomás fiatal mérnök. Úgy tudom, ő sem a bársonyszéket hiányolta. B közelmúltban Mezőtúron, ahol végeztem, össze­jöttünk a volt diáktársakkal. Hát bizony kevés­nek volt jobb tapasztalata, mint nekem. Ott mondta valaki, hogy olyanok vagyunk, mint a rosszul ki. használt gépek. Alacsony hatásfokkal dolgozunk. És ez így. úgy érzem drága mulatság. Nem mintha túl lennék fizetve — 400 forinttal keresek többet, mint a konyhán a szakácsnő —, de a kihasználatlanságunk még inkább emeli a „rezsiköltségeinket”. Ennyit mondott el egyszuszra Tóth Imre, a ei- ' montomyai gépműhely kicsi szobájában. Nem kerestem szándékosan a rosszat — csak erre bukkantam. Van persze ellenpélda is, mondhatnák sokan, de miért tömjénezzük azt, aminek ma már ter­mészetesnek kellene lennie. Pár hete egy sajtótájékoz­tatón hállomom o Mezőgazdaoáei és Élelmezésügyi Mi­nisztérium. illetékesének szájából, hogy az országos tapasztalatok nem a legkedvezőbbek, ha a fiatal szak­emberek helyzietét vizsgáljuk. Nem gazdálkodunk még mindenütt okosan a meglévő .szellemi kapacitással”. Ez pedig amellett, hogy drága és pazarló dolog, egy­úttal a fejlődés, az előbbrejutás komoly akadálya is leh<»t.. H 'sz a fejlesztés, a korszerűsítés legegyszerűbb, leggazdaságosabb módja még ma is, ha kellő­képpen felhasználjuk és lekötjük azt a szabad energiát, amelyet azok a bizonyos kis szürke sejtecs- kék termelnek. Használjuk hát őket bátran — mindannyian. — gyvgy — Hatszázezerrel több!

Next

/
Thumbnails
Contents