Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-16 / 294. szám
Színházi esték Készülődés az ünnepre Játsszunk Strindherget M századforduló igazi irodalmi szenzációja végered• menyben mégiscsak Strindberg volt, aki regényekben és drámákban hordta össze a kor és saját élete pletykáit, ^ megtetézve azzal a világszemlélettel, amit egy szóval gyűlöletnek lehet nevezni. Gyűlöletnek, vagy még pontosabban nőgyűlöletnek, amit Strindberg három házasságával és három válásával ugyancsak megtanult. Egyébként is ez a skandinávok évszaka: Jacobsen, Pon- toppidan, Gjellerup, Selma, Lagerlöf, Knut Hamsun egy. aránt kortárs, s itt van a legnagyobb is, Ibsen, Strindberg igazi ellenpontja. A romantika üres nőkultusza után Ibsen teszi egyenrangú társsá a nőt, akiből Strindberg démo- nikus euenséget farag, szemében ez az ős-rossz, amitől azonban nem tud szabadulni. Nő-élménye éppen ezért meglehetősen sematikus, minden nőalakja a boldogtalanság forrása, akinek egyetlen célja, sőt, már-már kozmikus feladata, hogy tönkretegye a férfi életét. Ez a mániákus egyoldalúság nagyon egyenetlenné tette életművét, hisz a korabeli pletykák régen lekoptak róla, szenzációjellegét elvesztette, s így aztán ma már könnyen átlátjuk, hogy gyermeteg kísérletről van-e szó, mint például halálosan unalmas mesedrámáiban, vagy kivételes remeklésről, amilyen a Haláltánc is, amit élete utolsó évtizedében írt, mintegy összefoglalva benne a boldogtalanságról alkotott rögeszméit. D ürrenmatt ezt a drámát írta át, szinte azt sugallva, hogy ennyi gyűlölet, ennyi öncélú gonoszság nem férhet el két ember életében, éppen ezért, teletűzdelte olyan burleszk-elemekkel, amelyek tulajdonképpen visszájára fordítják Strindberg feketére feketével festő színpadját. Ami ott a görög sorstragédiák visszafordíthatatlanságát idézi, itt fejetetejére állított játék lesz. fintor Strindberg, a boldogtalanság és a halál félé. Remeklés? Alkalmi játék? Valószínűleg mindegyik, hisz mihelyt hajlandók lennénk belépni Alice és Edgar förtelmes világába, Dürrenmatt szamárfület mutat nekünk is, az öklét rázó Strindbergnek is, s azt mondja, ennyi tragédián már nevetni kell. V iszont minden dürrenmatti erénye ellenére is a darab második fele egyenletesen esik, idegen elemek is kerülnek bele, például a meglehetősen felesleges sikkasztás motívuma, vagy a szerelmi viszony (Strindbergnél mindegyik hiányzik), s ezek már nem szolgálják a dráma egységét. De hát Dürrenmatt azt mondja: Játsszunk Strindherget, amit úgy is lehet érteni, hogy játsszunk Strindberg gondolatával, forgassuk meg, és ki alakjait, mi marad belőlük? Boldogtalanságuk, gyűlöletük üres váza, s Dürrenmatt átdolgozásának ez a nagy igaz- sága: boldogtalanságra nem lehet fölépíteni semmit. A Szegedi Nemzeti Színház előadása régen látott színházi élményt jelentett, igaz, hogy két vendég is közreműködött a sikerben: Marton Endre rendező és Básti Lajos, mindketten Kossuth-díjas, kiváló művészek. Marton rendezése a kettősség érzékeltetésére törekedett: ez itt Strindberg világa, ez pedig Dürrenmatté. A vigasztalan tragédia ezért vált át harsány komédiává, igaz, hogy helyenként meglehetősen morbid komédiává, Az előadás nagy ajándéka, felejthetetlen alakítása, Básti Lajosé, aki művészete minden oldalát megmutatja. Káprázatos, amit csinál, s nemcsak látványos eszközeit csodálhattuk meg, hanem atmoszférateremtő erejét is, hisz néha egy mozdulat is elég, hogy új légkört alakítson ki! Barta Mária semmiben sem maradt el mögötte: amikor ketten vannak a színpadon, egész világ, hol Strindbergé. hol Dürrenmatté. mm ellettük ifj. Vjlaky László kissé tétovának tűnt. ßyß\ mintha egyformán idegenül mozogna mindkét világban. Kivételes élményt jelentett az előadás, ami az idei rendkívül gazdag színházi programból is kiemelkedett. CSÁNYI LÁSZLÓ Könyvek a karácsonyfa alá Kevés pénzből is lehet... — Ajándék Maritól Jólesik állni a járdán, és bámulni a kirakaton át az üzletbe. Az emberek sétálgatnak a tárlók előtt, kezükbe fogják a könyveket, ujjaik végigszaladnak a fényes borítón, megsimítják a fehér gerincet, szétválasztják a lapokat és néhány sort olvasnak. Aztán odébb lépnek, újra kezükbe kerül egy könyv, és ez sohasem igazán véletlen. Mindenkit más könyv érdekel, ami előtt egyikünk közömbösen elhalad, azzal másikunk egyenesen a pénztárhoz szalad, féltve, szorongatva a megtalált kincset Ilyenkor karácsony előtt van mit nézni, és akármeddig: mindig van vendége a könyveknek. Ilyenkor az üzlet szaga is más: gyakrabban cserélik a polcok tartalmát, és még a sűrű ajtócsapódás sem viszi ki a jó papírszagot, a nyomtatványok fanyar illatát Megnőtt a kedv Nem tudom, miként van az országban, de Szekszárdon ebben az évben megnőtt az emberek könyvvásárlási kedve. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Garay téri boltjának egyetlen esztendő alatt megkétszereződött a forgalma, a Babits könyvesboltba ezekben a napokban konténerek szállítják a könyvet! És a pavilonok, az üzemi könyvbizományosok — közel száz újabb lehetőség arra, hogy könyvhöz jussunk. Ilyenkor — mondják a könyvárusok — megváltozik a vásárlók összetétele. Karácsony előtt benyitnak a boltba azok is, akik évközben ritkán vesznek könyvet, vagy soha; mert karácsony előtt ők is természetesnek tartják a könyvvásárlást — Olvasni szoktam, de könyvet venni nem, ami érdekel azt kivárom a könyvtárban. Ugyanis kevés a pénzem, sok mindenre kell. Most viszont éppen azért veszek itt ajándékot, mert nem sokat költhetek ilyesmire. Mit vehetnék anyámnak, apámnak, három testvéremnek, két barátnőmnek, amikor összesen kétszáz forintom van? Mindenkinek egy könyvet, aztán szépen becsomagolom, és átkötöm szalaggal. Ráírom, hogy Maritól... — mondja az új Moldova-könyvet szorongatva Kerepesi Mária betanított munkás. Kcpósak a „szép" könyvek A Garay téri könyvesbolt vezetője Balláné, és a Babits- könyvesbolt egyik fiatal eladója, Horváth Erzsébet másfajta „alkalmi” vevőkről beszéltek. Azokról, akik a legszebb kiállítású, drága könyveket keresik, választják. r— Amikor idekerültem, ezeket a könyveket alig keresték, esetleg csak azért, hogy orvosnak adják ajándékba. Most az egyik „slágerünk” a Feketeerdőtől a Fekete-tengerig című képes kiadvány, közel kétszáz forintba kerül. Miért veszik? Mert tetszik, jólesik végiglapozni. Ezt mondja a vásárlónk, aki egyáltalán nem csinál abból gondot, hogy uramisten, kétszáz forintot egy könyvért —■ mondja Horváth Erzsi. A Garay térj kis üzlet kínálata nagyon gazdag, pedig a téli könyvvásárra ígért kiadványoknak meg a fele sem érkezett meg. Nagyon fogynák a mesekönyvek, de a polc nem ürül. Balláné, a jó üzletasz- szony tegnap kocsiba ült és Bátaszékről hozott négyezer forint értékű leporellót... ■ i Messze röoítő A kis bolt forgalmának jelentős részét az új vásárló- közönség felbukkafiása adja: a piacosok, bevásárolni járó asz- szonyok felfedezték a könyvesboltot. Először csak úgy léptek be, hogy megkérdezzék, ez, vagy az, — valamiért érdekessé vált — könyv van-e, aztán már be-benéztek erre jártukban. Miért vált az ünnep tartozékává a könyv? Talán az egyik ok: manapság az emberek többsége a szükséges ruhaneműt, használati tárgyat akkor szerzi be, amikor kell. A karácsonyi ajándékozás ürügyén már kevés családban végzik el a soros bevásárlást. Ezzel párhuzamosan lehetősége nyílik az embereknek körülnézni azokban az üzletekben, ahová naponta nem járunk: a népmű-- vészeti boltban, a képcsarnok üzletében és a könyvesboltban ... A könyvesboltoknak ezekben a napokban nagy a forgalma. Sorban állnak a pénztár előtt az emberek — itt senki sem türelmetlenkedik — kezükben kisebb-nagyobb könyvkupacokat egyensúlyoznak. A könyv- kupacokban: könyvek. Uj élmények, messze röpítő történetek, erőt, kedvet adó híradás a világról. Könyvek: tartalmas órák zálogai. Hát csak vegyük, vigyük a karácsonyfa alá a köteteket, könyvhalmokat LJ , Virág F. É. 1 Kerekes Imre: Egy vakáció története Kisregény 13. Elgondolkozom a jövőn, itt az ideje, hogy valami tisztességes pályát válasszak rragamnak. Legyek körültekintő, mondjam azt, hogy író akarok lenni? Számtalan példa bizonyítja, milyen jól élnek, stex van, már az előlegtől vastagok. Megírom az év legunalmasabb könyvét, nagy divat, az a fő, hogy írjanak róla sok kritikát! Virágzik az irodalom, mondják, pedig annyit ér az egész, mint a homokimpört Szaúd-Arábiában. Szóval, nehéz nekem ez a szépirodalom. Testhezállóbb lenne számomra, ha nekem jutna a megtiszteltetés és én fedezném fel a nyomásmérőt az agyban- Nehogy komolyan vegyenek, már minthogy én se vettem magam komolyan, amikor azt mondtam, hogy leálltam az Edinával. Ma még nem jelentkezett. Amennyiben hanyagol, és én se találom otthon, délután kilátogatok az állatkertbe, elbeszélgetek a majmokkal. Tisztes társaság. Mindig a helyükön találhatók,-------' ~3f VVl'!' H a mégis úgy alakulna, hogy módom lesz rá, ma lesz a napja, hogy megmondom az Edinának, nem illik az arcához az ártatlan mosoly. Hagyja azt a madonnáknak, jobb szeretem. Messziről látom, hogy a Lakinger már ott ül a pádon, az orrát piszkálja. Szemben a paddal egy kutya fekszik, őt figyeli. Úgy látom, ez a mai nap legnagyobb eseménye. Egyébként úgy döntöttem, hogy az ittmaradt kis társasággal kirándulást szervezek a Hűvösvölgybe. Tervem az, hogy útbaejtjük majd azt a nagy fényes kör alakú hotelt. Már csak azért is, mert nem árt néha egy pillantás a modem világra. Itt, ahol a mi házunk is áll, ezen az átlagfalván, senkinek nem jut eszébe ilyen csinos kis kalapdobozokat építeni. Tizennyolc emelet az egész. Itt nálunk ma is minden olyan, mint száz évvel ezelőtt, bár lehet, hogy csak 99. Lehet velem alkudni. Az aszfaltot egy hete felszedték ugyan a park túlsó oldalán, már ez is haladás, de aztán úgy is maradt. Ezt a negyedet, itt a park körül, úgy ahogy van, fel kellene emelni a levegőbe, aztán beleengedni egy feneketlen lóba. A park persze marad. A hivatalom semmiféle újért nem áldozom fel az idő oltárán. Erre már volt példa. Mindenki konzervatív, bizonyos kérdéseikben. Szóval, nagyon bírom azokat a nagy üvegdoboz épületeket, ahogy csillognak, a tornyok tetején forgó eszpresszókkal, vendéglőkkel, a háztetőn heüikopterkikötő, alatta zöldövezet, szobrok. Amint látják, elmehetnék városrendésznek, nem ártana már egy ilyen pihent ebne. Onnan a tizennyolcadik emeletről micsoda perspektíva nyílna egy köpőfesztivál megrendezésére. Pardon. Itt a szárítóban, ebben a kis parkban, ahol élünk, az egészből frankón *|Wiv -4Ísemmi, ezek a régi emeletes viskók úgy állnak itt, mint tiszteletre méltó tévedések a XX. században. Éppen harangoznak, ha nem tévedek dél van. A buszoktól aligha hallani a harangot. A motorzúgás maholnap mindent befáL Nem szenvedélyem a bírálat, de ez a kis park lassan annyit ér itt az öreg házaik között, mint fényorgona a napsütésben. Szóval, olyan ez itt, mint egy szuperbörtön. Nincsenek rácsai, mégse tudunk innen szabadulni. Mi fiatalok itt születtünk, az öreglek itt öregszenek. Lehet, hogy az Edina lesz a feleségem? A Lakinger vár a pádnál, türelmetlen, most már fel is áll, úgy sétál ott, mint professzor a tanműhelyben. Intek neki, menjen a fenébe. Nem akarom látni az írását. Egyre rondábban ír, ami csak arra jó, hogy már a helyesírási hibákat se lehet észrevenni. Minek erről vitázni? Egyébként is menekülök a harmadik világháborútól. A bokrok úgy kilombo- sodtak, hogy most már olyan a formájuk, mintha öreg harangok ülnének egy lócán. Ilyen itt egy délelőtt suli nélkül. Szomorú ez, meg nem is. A Bánickiék ma átlépik a határt, ha van eszük. Az Edináról semmi hír, pedig úgy döntöttem, ha ő lesz a feleségem, megajándékozom egy fiúgyermekkel. S mi lesz, ha mégis lány lesz? Mondhatnak bármit, sehogy se lehet kiszámítaná ezt a világot. Egy hét se telt el, és már levél várt otthon a Bániokiéktől. Ahogy olvasom, gondolatgazdagság tükröződik az arcomon. Rámragadt a levélből. „Láb-, kartörése nincs senkinek. Az idő jó. A helyszínen felkutattuk a tengert, olyan nagy, hogy minden parton épült lakás ablakából látszik. Mindenkit üdvözlünk”. — Csak a lényeget idéztem. (Folytatjuk) — 42 — t
