Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
Népművelők, tervek, anyagiak.. A népművelés 1976. évi tervei elé R övidesen a népművelők is búcsút vesznek az óesztendőtől. A művelődési otthonokban a _ hagyományos szilveszteri bál az óév búcsúztatója, és az új esztendő köszöntése. A szilveszteri vidámságokat, a színes lampionok fényében hulló konfettiesőt, pezsgős palackok durranását, a tánc és a jókedv mámorát, majd az új esztendő megérkeztét jelző gong ütésének ünnepélyes pillanatát azonban komoly és felelősségteljes munka előzi meg. A számadás és a tervezés munkája. Ezekben a hetekben a néoművelő- nek is számot kell adnia egy esztendő munkájáról, és elkészíteni egy újabb esztendő népművelési tervét. Sokak számára talán túl egyszerűnek tűnik mindez. Ennyi és ennyi is- meretteriesztő, szórakoztató rendezvény, író-olvasó találkozó, klubfoglalkozás, könyvtárlátogató volt hetvenötben. és lesz hetvenhatban. De ennél sokkal többről van szó! Ma a művelődési otthon — benne a néoművelővel — egész tár. sadalmunkat-érintő nemzeti programunk. — a közművelődési határozat megvalósításának fontos eszköze. Azé a határozaté, melyben pártunk a tömecrméretfl műveltség célját tűzte ki: a kulturális színvonal feleljen meg a ma és a hol- nao fejlődésének, az emberi gondolkodás és kultúra értékeit milliók sajátítsák el Manapság teh'át egy művelődési otthon igazgató nem kisebb felelősséggel tartozik számot adni a kultúra területén végzett munkájáról, terveiről, mint annak az állami építőipari vállaslatnak az igazgatója, akire az országos lakásépítési program végrehajtásának egy részét bízták, vagy annak a termelőszövetkezetnek az elnöke, akire a mezőgazdasági termelés volumenének egy része hárul. JSőt talán a felelősség. — éppen a mérhetőség időbeni különbözősége miatt — Súlyosabb, nehezebb is. A lakásénftési nrogram, a mezőgazdasági te-melés — egy év viszonylatában — viszonylag könnyen mérhető. Nem így a népművelés, melynek pozitívumát, negatívumát talán csak az utánunk következő nemzedék értékelheti igazán. Az idő rostáján a nem odavaló vállalatvezető vagy tsz-el- nök hamarabb áthullik, mint a felelőtlen népművelő. B felelősség erkölcsi súlya így a népművelésben fokozottan egész embert kjván. Olyan embert, aki pillanatnyi sikereken és sikertelenségeken túllát. Akit nem téveszt meg a látványosság. Aki sikert lát a ma közömbössége mögött is. Aki újat kínál, újat csinál, hogy a közöny a ma ködjeként felszálljon, és mögötte a holnap tiszta égboltja világítson. Aki képes igényeket ébreszteni, és igényeket befogadni a köz művelődése érdekében. Aki képes megérteni, hogy korunk rohamos technikai fejlődésével a szellem, a kultúra fejlődésének is lépést kell tartani. A népművelésnek azonban nemcsak személyi, hanem tárgyi feltételei is vannak. Köztük az anyagiak. Most terv-, költségvetés- készítés idején talán időszerű erre is kitérni. A mű. velődési otthonok fenntartása, üzemeltetése komoly összegekbe kerül. A személyi és fenntartási kiadások biztosítása alapvető feltétele a népművelésnek. Az intézmények zömét a helyi tanácsok, kisebbik részét nawobb vállalatok üzemeltetik. Ök a gazdák, akiknek kötelességük az intézmény anyagi támogatása. Nem áll rendelkezésemre hiteles adat. hogy megyénkén belül hogvan is állunk ezzel a kérdéssel. Vámos, — hogvan és menynyiben tesznek eleget a fenntartók kötelezettségüknek? Tsunán néhány népművelői ért°ke-let és sze. mélves beszél"etés tanulságait mondom el, — okulásul. Többen panaszkodtak, hozv a fenntartó még a költsZtryntAaP^g biztosított szerény támn<vtés* is részben, vezv késve lit^’ta át, bo-aátotta az intézmény rendelkezésére. M ás példák ellenkező tanulsággal szolgálnak. Hallottam olyan fenntartó tanácsról is, ahol az intézménynek nyújtott közvetlen és közvetett támogatás, minden várakozást felülmúlt. Vagy. is a tanács, — a lehetőségeihez képest — aktív támogatója, élő résztvevője a közművelődésnek! Az ellenkező példák azonban azt is bizonyítják, hogy a fenntartó szervek támogatását illetően, — van még tennivaló. A közművelődési határozat szerint a művelődési otthonok anyagi bázisának biztosítása több csatornás rendszerben valósul meg. A fenntartói támogatáson felül, a saját bevétel (rendezvények bevétele, szerződéses tevékenység bevétele stb.) és az egyéb szervek támogatása nyú»t fedezetet a tervezett kiadásokra. Az a véleményem, hogy amíg a fenntartói támogatásra maximális az igényünk, addig más források gyenge csergedesésére alig- alig figyelünk! Semmi vagv erőtlen kísérleteket teszünk a helyi üzemek (vállalat, tsz) közművelődési programunkba való bevonására, az üzemek kulturális alapjának közös célt szolgáló, ésszerű felhasználására. Nem mindig használunk ki olyan lehetőségeket, mint az ifjúsági klubok felszereltségének, berendezésé, nek. fenntartásának javítását elősegítő állami támoga- .tás, vagy a munkásművetődést segítő támogatás. Vagv azért, mert nem figyelünk rá, vagy pedig azért, mert meg kell pályázni, és mindenre nem jut időnk. K özművelődési programunk sikeres végrehajtása sokrétű, összetett feladat. Művelődési otthonaink e feladatot a köz hasznára, a köz javára csak akkor tudják jól elvégezni, ha a népművelői szemlélet — éppen a népművelés érdekében — okos. körű’tekintő gazdálkodási szemlélettel is azonosul! BÁNÁTI ZOLTÁN Váralja Emberpár Juhos László rajza. IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: PORTRÉ, ÁQIRÓL Ági, a kis asszisztens feledhetetlen előttem: mosolyog szellöcske köszön így, — szép haja fürtje, ha rebben.., Láttam, ahogyan feltündökölt szeme csillag-szép éjszakája, mesélte hévvel: — tanulok, most készülök az iskolára... Ági azóta cytológus, színház, könyv meg vers a barátja: mosolya líra, léte példa: ünnep megfontolt ifjúsága. Mikor thermoszban kávét hozott, az is tőle lett ízesebb, mert éjre-terített csillag, két szeme világolt: — így gyógyul a seb... K leistnek, a német föl- világosodás kimagasló, tragikus sorsú Írójának, van egy magyar tárgyú anekdotája. Egy huszár lélegzetállító virtuskodásáról szól. A francia—po. rósz háború idején játszódik, amikor Hohenlohe herceg csapatai vereséget szenvednek Jénánál. Kiürítenek égy falut, amelyet körülvettek a franciák s megkezdték elfoglalását. A Hohen- lohe-seregből azonban hátramarad egyetlen huszár, aki nem menekül, ellenkezőleg, komótosan a vendég, lö elé rúgtat. s pálinkát rendel a rémült kocsmárostól. A sebtiben a kezébe nyomott üveget visszautasítja, neki mérjék ki illően, kupicába. Közben már föltűnnek a franciák, a fogadós reszkető kézzel tölt. A huszár fölhajtja, s bár a kocsmáros figyelmezteti, hogy három francia chasseur, lovas vadász köz.ele- dik, újból töltet magának, sőt, egy harmadik kunicá- val is. Aztán fizetne, de a kocsmáros nem fogad el pénzt, csak menjen már, mert a franciák már a fo„MANELKA" gadó kapujában állnak. A huszár azonban nem rémül meg, nem is nagyon sürgős neki, elébb pipára tolt, s tüzet kér. A kocsmáros már se holt, se eleven, s a franciák is meglepetten álldogálnak csak. hogy még ellenséggel találkoznak a kiürített faluban. Amikor már füstöl a pipa, a huszár köszöni a pálinkát, nyeregbe veti magát, kardot ránt, s ráront a franciákra. Egy szempillantás alatt levágja nvnd a harmat, nányvára fűzi lovaikat, aztán elköszön a fogadóstól, s elüget. Külön érdekessége ennek a Kleist-anekdotinak. hogy magyar mondatokat is idéz. Amikor a huszár ráront a franciákra, azt kiáltja: „Bassa Mane’ka!” Maid aztán: „Bassa teremtetem»” A befogott lovakat meg így terelgeti: „hoho! hoho! hoho 1 Az fró nem fordítja le ezeket a mondatokat németre, s Kleist kisebb prózai műveinek legutóbbi, 19G4-es kiadásában is csak annyit mond a szerkesztő a jegyzetekben, hogy ezek magyar huszárkáromkodások. A káromkodások azonos két első szava nem szorul magyarázatra, s a második „teremtetem” kifejezés is megfejthető. Talány azonban, hogy mit jelent az első káromkodásban a „Ma- nelka” szó. Kleist nem tudott magyarul. A filológusok szerint valószínűleg hallomásból jegyezte le az anekdotát. Nos, idegen szavak hal. lomás utáni lejegyzésénél a tagolás a legnehezebb, az egyszuszra kimondott idegen nyelvű mondatot nehéz részeire bontani. Ha így közelítünk a „Manelka” megfejtéséhez, valószínűnek kell tartanunk, hogy az első betűje, az „m”. még az előző sző ragja volt, a második betű, az „a” pedig névelő, így a maradék megfejtendő szó: „neika”. Költehető, hogy ez a huszár szájában így hangzott: nyalka. Persze, Kleist valószínűleg csonkán idézte, vagy hallotta ezt a magyar káromkodást, mert a „nyalka” jelző után hiányzik a jelzett szó. Az állítmányból ítélve, s a ceglédi huszárlaktanyában szerzett tapasztalataim alapján, itt tárgynak is lennie kellett, mert a káromkodások mindig valakit, vagv valamit kerítenek el. úgy isten igazában. Ugyanis ez az anekdota nemcsak érdekes, magyar vonatkozású kuriózum. Több annáL Igen jellemző darabja az egész kleisti életműnek. Mert ez a haladó gondolkozású, fölvilá- gosult író izzó hazafi is volt. Párizst többször is megjárva, elkeseredetten tapasztalta, hogy a forradalmár citoyen már burzsoává zül. lik, Napoleon nem fölszabadítja Európa népeit, hanem hódító háborúkat folytat Ezért lelkesítette honfitársait a francia megszállók ellen, azért küzdött, hogy porosz hazája fölkeljen, kiűzze a hódítót, visszaszerezze szabadságát. Ez a ma. gyár vonatkozású anekdota is félreérthetetlenül azt a célt szolgálta, hogy harcra lelkesítse honfitársait, azt bizonyítsa, a túlerőben lévő ellenség sem legyőzhetetlen, esak nem kell majd megijedni tőle. Sajnos, Kleist buzdítása — egyéb műveiben is —, hasztalan volt. A porosz király nem mozgósította harcra a néoét. hanem szövetségre lépett Napóleonnal — Oroszország ellen. Ez az árulás tette végként) kilátástalanná Kleist számára az életet, s hizonvéra dö^tő rés7.e volt a^bpn. hnpv 1811. november 29-én, Berlin közelében. a Wannsee és a potsdami országút közötti dombon. ma"i ellen fordította a nis-tolvát. HOMORÖD1 JÓZSEF
