Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-14 / 267. szám
Napirenden: Változások a bölcsész szakokon A világnézeti, erkölcsi-politikai nevelés helyzete és feladatai Nevelőtestületi értekezleteket tartanak N ovemberben és decemberben országszerte nevelőtestületi értekezletet tartanak: valamennyi alsó- és középfokú oktató-nevelő intézmény pedagógusai megvitatják a világnézeti, erkölcsipolitikai nevelés helyezetét és feladatait. Az országos vitának az a célja, hogy a gyakorlati pedagógiában is érvényesítse a XI. pártkongresszus határozatait. Milyen adatok állnak a kutatók rendelkezésére a tanuló- ifjúság világnézeti, politikai, morális helyzetképéhez? Erről tájékoztatta dr. Daróczy Sándor, a neveléstudományok kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai kutatócsoportjának tudományos csoportvezetője az MTI munkatársát. — A pedagógiai kutatók az elmúlt években kiterjedt vizsgálatokat végeztek a középiskolás korú tanulók világnézeti, politikai, erkölcsi helyzetéről. A vizsgálatban úgynevezett reprezentatív felmérés formájában mintegy 3 ezer középiskolás tanuló vett részt. A nevelési folyamat jobb megértéséhez mindenekelőtt a fiatalok világnézeti, politikai, erkölcsi nézeteit és az életcélról kialakuló álláspontját leginkább befolyásoló, orientáló nevelési tényezőket, azok szubjektív tanulói megítélését tették a vizsgálat tárgyává. Érdekes adatokat tárt fel például a napilapok, a folyóiratok olvasottságának vizsgálata. Az adatok szerint a tervszerű pedagógiai munka révén a fiatalok politikai tájékozottsága és ilyen jellegű igénye ugrásszerűen emelkedik. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a fiatalok külpolitikai kérdésekben folyamatosan és jól tájékozottak, belpolitikai kérdésekben már kevésbé, a gazdaságpolitikai és a kulturális kérdésekben pedig ismereteik szegények. Figyelemre méltó adatokkal szolgált a szocializmusról vallott tanulói vélemények feldolgozása. A diákok a legfontosabb szocialista vívmányoknak a tanuláshoz való jogot, a szociális gondoskodást, valamint a munkához való jogot tartják. A szocializmus negatívumaiként a bérek és az árak aránytalanságát, a protekcionizmust és a bürokratizmust említik. Külön vizsgálódás tárta fel, hogy a fiatalok mit tartanak korunk legnagyobb vívmányainak és kérdéseinek. Az adatok nemek, iskolatípusok szerint jelentős szóródást mutatnak. Legfőbb pozitívumnak az űrhajózás eredményeit, az orvostudomány vívmányait, a békés egymás mellett élést, az atomenergia feltárását említik. Az anyagi helyzetük elemzése is mutat néhány jellemző adatok A fiúk zöme 50—200, a lányok többsége viszont 20—10o forint havi zsebpénzt kap. A lányok takarékosabbak, többet költenek kulturális célra, mint a fiúk, akik inkább különféle hobbikra, szórakozásra stb. fordítják pénzüket. A további oktató-nevelő munkát orientáló néhány következtetés természetesen megszületett. A ^kutatóknak az az álláspontja, hogy a fiatalok tudatában jól tükröződik a szocializmus társadalmi valósága. Többségük ismeri, vállal-' ja a munkához, a tulajdonhoz, a-z embertársaihoz fűződő új viszonyt, jelentős részük helyes világnézeti, politikai és morális meggyőződéssel nyilatkozik a kérdésekben. A tudatukban még meglévő rendezetlen gondolatokat korunk ellentmondásai szülik. Ugyanakkora világnézeti, a politikai, a szocialista etikai kérdéseket illetően tudati szintjüket jobban közelíteni kell társadalmunk fejlettségi fokához. Politikai, erkölcsi fogalmaikat az oktatás-nevelés eszközeivel alaposabbakká, pontosabbakká szükséges tenni, törekedni kell arra, hogy a dolgokat kevésbé szubjektiven közelítsék meg. Szükséges, hogy ebben a korban a fiataloknál egyre inkább az önnevelés vegye át a külső orientálás szerepét. Főbb tevékenységeik alkalmasak a szocialista személyiség formálására, de a tevékenységrendszfert jobban kell orientálni, még szervezettebbé tenni. Érzékenyebbé kell nevelni a fiatalokat a belpolitikai kérdések iránt. J elentős pozitívum, hogy a fiataloknak főként a családi közösséghez fűződő kapcsolatai, a diákközösségekhez való tartozásuk szá- ' lai sokkal erősebbek, mint azt a közvélemény hiszi. Ez a családi és az iskolai, intézményes nevelés hatékonyságának, korszerűségének bizonyítéka. (MTI) DR. POLINSZKY KÁROLY oktatási miniszter sajtótájékoztatója alapján közölhetjük, hogy 1976-tól változásokra lehet számítani egyes tanári és nem tanári egyetemi-főiskolai szakokon. A kettős (tudomány- egyetemi és tanárképző főiskolai) jelentkezést, az átirányítás megkönnyítése és az egységesebb elbírálás érdekében továbbfejlesztik. Ezért az 1976/77. tanévben mind a tanárképző főiskolákra, mind a bölcsészettudományi karokra jelentkezők a magyar, a történelem, az orosz, az angol, a könyvtár és a népművelés szakon ugyanazt a közös írásbeli tételt fogják kidolgozni. A népművelés és könyvtár szakokon, a korábbi kedvezőtlen tapasztalatok miatt megszüntetik a speciális írásbeli feladatlapokat. Jelentős könnyítést jelent a jelölteknek, hogy a jövőben — a főiskolákon és egyetemeken egyaránt — a könyvtár szakra jelentkezők a magyar nyelvi és irodalmi írásbeli tételeket (magyar-könyvtár szakpár esetén a történelem írásbeli tételeket); a népművelés szakra jelentkezők a történelem írásbeli tételeket (népműveléstörténelem szakpár esetén a magyar nyelv és irodalom írásbeli tételeket) oldják meg. Növekszik azoknak a szakoknak a száma, amelyekre az érettségi után közvetlenül lehet jelentkezni. Ilyenek: a néprajz (magyar, történelem, művészettörténet, régészet szakokkal párosítva); a művészettörténet (történelem, réPécsett érdekes ötlettel kívánják megoldani az iskolás gyermek étkezési gondját: éttermet rendeznek be számukra egy kihasználatlanul álló belvárosi pincében. Mindeddig a pincék inkább bajt és költséget jelentettek a me- csekaljai városnak, most végre haszon is származik belőlük. A Széchenyi téren álló Asztagészet szakokkal párosítva); a régészet (történelem, latin szakokkal) ; a levéltár (történelemmel) ; a pedagógia (magyar, történelem, angol, francia, német, orosz szakkal párosítva). Ezzel a minisztérium a képzés javítása mellett elsősorban, a vidéki szakemberhiányon kíván enyhíteni. Folytatódik az a bevált gyakorlat, hogy egyes szakokon a képzést egy-egy évre szüneteltetik; azt a három bölcsészkaron megosztva indítják; illetve a túljelentkezések miatt néhány szakon nem hirdetnek jelentkezést. Az idegen nyelvi szakokon a középiskolákban fakultatív módon tanult megfelelő nyelvek érdemjegyei is beszámítanak pontszámként. A TANÍTÓKÉPZŐ főiskolákon megszűnt az alkalmassági vizsga, ehelyett áttértek a differenciált tanítóképzésre. Ez' azt jelenti, hogy minden hallgató egy szakkollégiumot köteles választani. A tanítójelöltek a harmadik év végén államvizsgát tesznek, és ennek sikere esetén tanítói oklevelet és az elvégzett szakkollégiumról oklevélbetétet nyernek. Azok az óvónői szakközépiskolát végzett fiatalok, akik a jövő év szeptember 1-ig óvónői munkát vállalnak, munkaadói igazolással, felvételi vizsga nélkül folytathatják tanulmányaikat a felsőfokú óvónőkénző intézetek levelező tagozatain. Jelentkezé. si irataik beküldésének határideje az intézetek címére: 1976. szeptember 15. los János kollégium hatalmas épülettömbje alatt 55 méter hosszú, kéthajós pince húzódik. Itt alakítják ki a nagy befogadóképességű éttermet, amelyet majd a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat működ, tét. Előreláthatóan 1976-ban nyitja meg kapuit, s jelentő, sen enyhíti a nagy diákváros étkeztetési problémáját. Ordas Éván: Damjanich tábornok Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. — Felesleges, főtisztelendő uram, igazán felesleges! Csodálnia őfelsége hadbíróságát kell, amelyik ezt a példátlanul gonosz és azt hiszem buta ítéletet meghozta. Engem rövid beszélgetésünk, az ön kedves igyekezete, hogy elterelje gondo. lataimat arról, amivel állandóan foglalkoznom kell, teljesen megnyugtatott. Hálás vagyok érte! Tudja, furcsa ez! A magamfajta egyszerű katonatiszt két esztendővel ezelőtt még álmában sem, vagy legfeljebb csak álmában, gondolhatott -arra, hogy belép a történelembe. Most már tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez történt. Gyarló emberi hiúság, de ha egyébként hiányozna belőlem a szándék, hogy ebben a rövid időben, ami még hátra van, megállj am a helyemet, most már csak ezért is meg kellene tennem. Odakinn a folyosón nehéz léptek dübörögtek végig, fegyverzaj hallatszott és ordító parancsszavak, — Az őrségváltás — mondta Damjanich. — Látja, ezért mindig dühös voltam. A katonák egy része folyvást azt hiszi, hogy ha nem dong lába alatt a föld, és nem kíséri mozgását a lehe— 154 — tő legtöbb zaj, akkor már nem igazi katona. Ezek a marhák itt kinn a folyosón talán még félelmet is szeretnének kelteni bennünk a nagy zajongással. Ostobaság! — Tábornok úr nem fél? — De igen. Csakhogy ennek erre a rövid kis időre már az égvilágon nincs semmi jelentősége. A VÉG Legjobb szemű katonája is bajosan ismert volna Török István egykor volt gránátos, majd honvéd őrmesterre abban a serkenő szakállú konyult bajuszú, gubás öreg parasztban, aki a Cseb-féle fogadó nagy ivójában odatelepedett két enyhén mámoros fuvaros mellé. Török — amikor Arad várából kifelé kísérték a lefegyverzett őrséget a kozákok — kihasználta az ellenőrzés nemhogy lazaságát, hanem jóformán csak elméleti voltát, és a magára terített bő köpenyben már a legközelebbi utcasarkon befordult egy ház udvarára. A házat szerencsére magyarok lakták, egy idős bognármester családostul, akik hamar értettek a kevés szóból, amivel Török beállított. — Vén vagyok és már a fogsághoz. Nem se- géllenének? A foglyok oszlopa tán még a város végére sem ért, az őrmester már levetette a mundért, és civil ruhában indult neki a városnak. Azóta favágással, itt-ott vállalt udvarosi munkával kereste kenyerét, és bölcsen hallgatott arról, hogy a nyakában levő vászonzacskóban huszonöt dupla aranyat és néhány — még Mária Terézia császárné korából származó — tallért őrzött. A Cseh-fogadó ivójában alig ültek egyné- hányan, sőt igazság szerint csak azoknak lett volna itt a helyük, akik egyben szállóvendégek is voltak, hiszen katonai parancs tilalmazott — 155 — minden összejövetelt, de Törököt ismerték, és most kivételesen áldotta a szerencséjét, hogy itt maradt. A fuvarosok egyike, egy kancsal szemű, vör- henyes, tagbaszakadt férfi nagy hangon magyarázta a másiknak: — Harminc forintot, érted, sógor, harminc forintot fizet a magas kommandantúra ezért az egyszeri, rövid fuvarért! A másik elismerően bólintott. — Az jó pénz, sógor! Csak persze nem Kos- suth-bankókban! Fát viszel? A vörös nevetett. — Inkább fához! Valamilyen beteg lábú honvéd tábornokot kell kivinnem szekérrel a saját akasztásához! Török ebben a pillanatban ült át a fuvarosokhoz, és megkérdezte: — Isznak valamit, emberek? Azok gyanakodva nézték. —- Tán csak nem azt hiszi, atyus, hogy a mi pénzünkön ihat? Török szó nélkül kitett az asztalra egy sárgán csillogó aranyat. A két fuvaros összenézett. — Rabló tán kend? — A nehézség! — válaszolt az őrmester. — Négy szép másodfű csikót adtam el Csernovits úrnak, aztán nincs itt Aradon semmi ismerősöm. Gondolom, maguk jó emberek, megihatnánk az áldomást! (Folytatjuk). — 156 — Diákétterem a pincében *
