Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-14 / 267. szám
ft Leültem a nyugdíjasok közé és néztem amint beszélgettek, cigarettára gyújtottak, itták a fröccsöt és vitatkozgattak, amúgy öregesen-ráérősen. Minden évben megkapom szíves hívásukat, a TOTÉV nyugdíjasai maguk közé valónak, tclón-talón már nyugdíjasnak is tartanak. ültek, s rá sem figyeltek a villanófényre, a fényképezőgép csettenésére. Évenként ha egyszer fehér asztalhoz ülnek, van miről beszélni, mesélni. Régi munkasikerek, kudarcok, jó tréfák, viccek, korábbi nyugdíjas-találkozók elevenednek meg. Azt mondtam a fotóriporternek: „Fényképezz, sok felvételt készíts, aztán majd ezekkel a képekkel visszahozzuk a nyugdíjastalálkozót" — emlékeztetőül is, és biztatásul is —, hogy nyugdíjassá akkor válik valaki, ha hagyja magát megöregedni. A minden hónapban kézhez kapott nyugdíjnak is lehetne már más nevet adni, hiszen ezek az építő munkások, akik itt a képeken is megszólalnak, mind erejük teljében lévő emberek. Nézzük őket közelebbről, s próbáljunk a képekhez egy-egy mondatot kitalálni. PALKOVACS JENŐ FOTO: BAKÓ JENŐ Én mindig arra gondoltam. Eljárt az idő, el, de nem öregedtem meg. Behívtak a vállalathoz, s megnéztem az új éttermet is. Amikor megkaptam a kormánykitüntetést. Még most sem akarom elhinni, hogy nyugdíjas vagyok. Figyeljen csak szakikám, emlékezik arra, amikor a gyapotegronálónál dolgoztunk? Hallgatom, hallgatom, mondja csak. Pista bácsi voltam én mindenkinek. Döntsenek... A BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS ez esetben csak a képzelet szüleménye. Kukkantsunk hát be ebbe a képzelt tárgyalóterembe... • > Éppen a vád képviselője ismerteti az esetet, úgy, ahogy szerintük történt: — Jól együtt volt az a hat ember, ügy érzem, brigád volt, ez még akkor is, lia esetleg néhányan cáfolják. A közös munkát, a közös problémákat — közösen oldották meg. Szocialista brigád volt oklevelek nélkül is... A tenniakarás sem hiányzott belőlük, akár róluk, akár az egész vállalatról volt szó. A XI. párt- kongresszus alkalmából megrendezett munkaversenyhez is az elsők között csatlakoztak. Száz társadalmi munkaórát ajánlottak feL — Ez év júliusában történt a mozgalom értékelése; amely az eddig elért brigáderedményeket volt hivatva tisztázni. Nem hiszem, hogy az érdekeltek közül bárki is vitatná azt, hogy ez az értékelés aligha volt olyan, amilyent a mozgalom és a kitűzött célok megérdemeltek volna. A brigád a vállalt száz órán felül még plusz 120 órát teljesített, de ennek sehol sem volt nyoma. Sem az értékelésben, sem a fizetési borítékban. Várták a korrigálást, de hiába. A brigádvezető egy idő után megpróbált utánajárni a dolognak. Szólt a közvetlen munkahelyi vezetőjüknek. A válasz késett, egy hét után még annyit sem mondtak neki: utánanézünk. A brigád más fórumon kereste igazát. így került az ügy a Népszabadság szerkesztőségén keresztül a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsához. Az ő képviselőjük jelenlétében a vállalat vezetősége a következő döntést hozta: a brigádnak igaza van, mulasztás történt, s pótlólag meg kell kapniuk a kellő erkölcsi elégtételt Mindezt az igazgató erősítette meg. — Pár nap telt csak el, és a főmérnök, valamint a közvetlen felettesük hivatta a brigád vezetőjét Ók ugyanis vitatták, hogy a brigád, a vállalt és teljesített feladatot társadalmi munkában végezte eL Érthető, hogy mindez a megbeszélés légkörét feszítetté tette, és aligha illett volna rá az a jelző, hogy „baráti és elvtársi” légkörben zajlott le. Az indulatok magas lánggal lobogtak. Hiába, a tüzet nem lehet olajjal eloltani. .. De az ügyet valahogy le kellett zárni. Még egyszer. így került sor a második tárgyalásra, amelyen a városi pártbizottság, a megyei tanács és az SZMT képviselői is részt vettek. De a brigádot ekkor már egyének képviselték, mert a brigád közben kimondta feloszlását. Nem azért, mert megsértődtek — „csak” csalódtak. A VÁD KÉPVISELŐJE befejezi a beszédet, visszaül a helyére. Ezután a védelem képviselője kap szót: — Bár eredetileg úgy gondoltuk, hogy nem kívánunk foglalkozni ezzel az üggyel, azonban most már úgy ítéljük meg, hogy meg kell cáfolnunk a vád egynéhány állítását. A vád képviselője szocialista brigádról beszélt. Kérdem én: vajon hányszor tartottak brigádgyűlést? A yád képviselője közbeszól: , — Igaz, hogy nem „trombitálták” Össze az embereket brigádgyűlésre a tanácsterembe. A műhely is megfelelt... A védelem képviselője így folytatja: — Ha szorosabb köztünk a kapcsolat, talán ezek a problémák sincsenek. És ebben, hogy ez nem így van, hibás a brigád. Nem túl szabályszerű, de a vád képviselője újra közbeszól: — Minden panaszunkkal nem futhatunk rögtön a párnázott ajtóig. Jó néhány ajtó nyílik még addig, ahol megoldhatnák problémáinkat. Végtére is üzemi demokrácia van a vállalatnál, vagy nem? A védelem képviselője a következőképpen reflektál a vád köz beszólására: — Úgy érzem, hogy a vád állításai vitatják, hogy vállalatunknál élő az üzemi demokrácia. Bárkinek bizonyíthatom: minden komoly döntés előtt kikérjük, a dolgozók véleményét. — Próbáljon bárki is kételkedni ebben, igaz? —» szól közbe újra a vád képviselője. A bíróság néhány tanút szólít bizonyos körülmények tisztázására. A tanúk emelvényén az SZMT: — Az említett brigád ügye csak szikra volt. Az okok vizsgálata talán túl messzire vezetne... De maradjunk a mostani konkrét esetnél. A brigádmozg^lom célja, mindenki előtt nyilvánvaló. Ennek megvalósítása mindkét fél számára fontos kell, hogy legyen. S a cél eléréséhez sok mindent kell megteremteni. Elsősorban megfelelő légkört. És hogy ez kinek a feladata, aligha lehet vitás.. Újabb tanú lép az emelvényre, a megyei tanács, mint felettes szerv: — Nem helyeseljük egyik fél magatartását sem. Nem vezethetnek bennünket eltúlzott indulatok — mégha jogosak is esetleg. A vezetőknek persze még kevésbé szabad indulataikra hallgatni. Az üzemi demokrácia mást követel. A brigád feloszlása nem megoldás. A bíróság több tanút nem idézhetett meg, hisz tanúskodni nem mindig kellemes feladat. S ezúttal az ítélethozatal is elmarad. Hogy miért játszottuk mégis a „bíróságosdit”? Mert ami itt elhangzott, az megtörtént. Történt a Szekszárdi Nyomdánál, a brigád neve: „Tipográfia”. • TUDOM, HOGY A „TÁRGYALÁS” szabálytalan volt. Nem is jogi tanulmánynak íródott. S ráadásul, még ítéletet sem hozott. Hát Tisztelt Olvasók, legyenek Önök az ülnökök, döntsenek. S véleményük — jogerős. GYŐRI VARGA GYÖRGY
