Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-13 / 266. szám
I fl munkáskiiUúra kérdései A „munkáskultúra” fogalma nemcsak a lengyel sajtóban, hanem a különböző vitákban és beszámolókban is egyre gyakrabban szerepel, — annál gyakrabban, minél szembetűnőbbé válik a munkásosztály kultúrformáló szerepe. Ezért a szociológusok és kultúrelméleti szakemberek egyre nagyobb figyelmet szentelnek a munkáskultúrának. A közelmúltban Poznanban szimpoziont tartottak a munkásosztály kultúralkotó szerepéről. A szimpozionon a lengyel tudományos élet számos jeles képviselője vett részt. Noha az elhangzott referátumok zöme főként történelmi, vagy tisztán elméleti jellegű kérdésekkel foglalkozott, maga a kérdésfelvetés, s a vele kapcsolatos vita az eddiginél élesebb fénybe állította ezt a problémát. A poznani szimpoziont a tárgyalt problémák sokoldalú, széles körű látásmódja jellemezte: a résztvevők kiemelték a művészi kultúra összefüggését a munka kultúrájával, a jó gazdálkodóssal és a társadalmi együttélés egyéb jelenségeivel. Poznan jelentős nagyiparral rendelkező munkásváros, a minden esztendőben megrendezett nemzetközi műszála vásárok színhelye. A Poznan-vidé- ket (Wielkopolskát) érintő kultúrfejlesztési programban, amelyet a LEMP vajdasági bizottsága 1973-ban hagyott jóvá, a nagyipari munkásságot a tervezett kultúrtevékenység fő alanyaként és „címzettjeként” határozták meg. E tevékenység egyik leglényegesebb megnyilvánulása a jelenleg tartó „Ember—Technika—Kultúra” akció, amely komplex jellegű, felöleli a művészi alkotómunkát, a kulturális és gazdasági gyakorlatot, valamint a tudományos reflexiókat. A tudományos szektorban a következő évben több konferenciát tartanak, amelyek tárgya a munkáskultúra, a lengyel- országi munkakultúra hagyományai, valamint a kultúr- javakkal való gazdálkodás mechanizmusa lesz. A tudományos körök bevonása ebbe a kezdeményezésbe kétségkívül hozzájárul majd ahhoz, hogy a tudomány bővítse az e kultúrkörre vonatkozó ismereteinket. Ez igen, jelentős, annál inkább, mert korunk munkásosztálya az egész haladó nemzeti kultúra letéteményese, amely a kultúr- örökséget saját világnézetével, értékítéletével gyarapítja, s osztályszempontokból fakadó eszmei és kultúrkritériumai alapján alakítja át. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a muhkáskultúrót egyetlen történelmi hagyomány keretébe zárjuk, sőt, ellenkezőleg: ez a kultúra nyitva áll minden értékes, haladó és általános asszimilációra érdemes jelenség előtt. A háború ellen Ezt a címet kapta az orszá- ' gos festészeti, grafikai és szobrászati kiállítás, amelyet — most már ötödször — Lublin elővárosában, a Majdane- ki Múzeumban rendeztek meg. Nem véletlen, hogy 1962 óta rendszeresen itt rendezik meg az erőszak, a halál, a barbárság ellen tiltakozó művészek alkotásainak seregszemléjét. A lublini vidék a lengyel partizánmozgalom bölcsője, itt született meg a népi Lengyel- ország, s a helyi lakosság tudatában ma is kitörölhetetlenül él a náci megszállók kitelepítő és pacifikációs akcióinak, valamint a majdaneki haláltábornak emléke. Számos művész vesz részt minden kiállításon, amelyek a különböző művészeti irányzatok konfontációja rangjára emelkednek s egyben képet nyújtanak a különböző művésznemzedékek tudatáról, amelyek alkotóegyénisége eltérő történelmi feltételek között alakult, s ezért témáikat is eltérő módon fogják fel. Egy valami azonban mindegyik mű közös jellemzője: a hit abban, hogy a humanista művészet eredményesen képes harcolni az ember védelmében. A majdaneki múzeum a soron következő kiállításokon bemutatott legérdekesebb alkotásokat rendszeresen gyűjti abból a célból, hogy a jövőben létrehozhassa az Európa szerte legelső (talán világviszonylatban is legelső?) háborúellenes témgjú, állandó galériát, amelyben mai művészek festményei, szobrai, grafikái szerepelnek. Minden arra mutat, hogy a galéria már jövőre megnyílik, az e célra átalakított legnagyobb tábori barakkban. A „Háború ellen” elnevezésű V. Országos Képzőművészeti Kiállítást szintén ebben a barakkban rendezték meg. A lenpyel ptelíát színvonalának elismerése A közelmúltban elhunyt kiváló lengyel képzőművész,, Józef Mroszczak tervezte az 1976-os plakátnaptárt „Habitat” néven, amely rövidesen a világ 136 országában jelenik meg. A „Habitat” jelszó, amely az ember lakókörnyezetét jelenti, az UNESCO jövő évi, többirányú tevékenységét foglalja össze. E tevékenység célja a közvélemény, s mindenekelőtt a tudósok és gyakorlati szakemberek figyelmének felhívása az emberi környezet humanizálásának fontosságára. Ezért a „Habitaf’-program az 1976 nyarán Varsóban rendezendő Nemzetközi Plakátbiennálé egyik fő témája lesz. A lengyel plakát magas színvonala elismerésének tekinthető az a tény, hogy az UNESCO ebben az évben kizárólag a lengyelországi UNESCO-bi- zottsághoz fordult újabb pla- kátnaptárterv beterjesztése céljából. A beérkezett tervek közül Józef Mroszczaké kitüntetésben részesült és megvalósításra jelölték ki. (Interpress Warszawa). Jogszabályokról — röviden Az 1976. évi hatósági árváltozásokból eredő keszlet- átértékelési különbözetek rendezéséről szóló, a pénzügy- miniszter 35/1975. (X. 26.) PM. számú rendelete, amely szabályozza, hogy mely termékek készleteit kell átértékelni, mely készletek nem értékelhetők át, miként történik a készlet-átértékelési különbözet kiszámítása és a különbözet pénzügyi elszámolása. Felhívjuk a figyelmet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő f. évi 41. számában megjelent arra a közleményére, amely az alkalmaztatásoknál az összeférhetetlenségi helyzettel foglalkozik, s amely szerint „az utóbbi időben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók alkalmazásánál a munkaviszony létesítésére vonatkozó jogszabályok egyes rendelkezései nem érvényesülnek megfelelően. Több esetben figyelmen kívül hagyják azokat a rendelkezéseket, amelyek összeférhetetlenségi helyzetet eredményező munkaviszony létesítésének tilalmára vonatkoznak.” S itt csupán azt a jogszabályi rendelkezést idézzük még, amely kimondja, hogy: „A munkaviszony létesítésének tilalma szempontjából hozzátartozónak kell tekinteni az egyeneságbeli rokont és annak házastársát, az örökbefogadó és a nevelőszülőt, az örökbefogadott és a nevelt gyermeket, a testvért, a házastársat, az élettársat, a jegyest, a házastárs egyeneságbeli rokonát és testvérét, valamint a testvér házastársát.” A fentiek ismerete a személyzeti vezetők részére elengedhetetlen. A SZÖVOSZ Tájékoztató f. évi 42. számában a cserelakás megfelelőségének egyes kérdéseiről jelent meg közlemény a lakásszövetkezetek részére, ahol gyakori eset, hogy a ház- felügyelői munkakör megszűnése esetén a volt házfelügyelő részére a szövetkezet cserelakást kíván biztosítani, hogy az addigi lakást szabaddá tegye és új házfelügyelő felvételére nyíljon lehetőség, — a házfelügyelő azonban a cserelakást legtöbbször nem fogad« ja el, mart azt nem tartja „megfelelőnek”. Az irányadó szempontokról a közlemény ad tájékoztatást. A közműves vízellátás és a közműves csatornázás szabályait teszi közzé a Miniszter- tanács a 26/1975. (X. 30.) számú rendeletével, amelynek 1-es számú mellékletét a közműves vízellátás, 2-es számú mellékletét a közműves csatornázás szabályzata képezi. Az előbbiből — tájékoztatásul — a következőkre utalunk: A házi vízvezeték, a vízmérő akna, a bekötő vezeték és a vízmérő építési, illetőleg fel- szerelési költségei a tulajdonost terhelik. A közcsőhálózat mentén fekvő ingatlannak a közműves vízellátásba való bekötését a tulajdonos kérheti. Minden ingatlanra külön bekötést kell létesíteni. A vállalat az ingatlan bekötésének, a vízigény kielégítésének lehetőségéről és feltételeiről — kérésre — bárkit előzetesen tájékoztatni köteles. Ha a közcsőhálózat a szomszédos telek mentén fekszik, az ingatlan a szomszéd hozzájárulásával, annak telkén át beköthető. Hozzájárulás hiányában a tanácsi szakigazgatási szerv — kártalanítás mellett — a szomszédos telek tulajdonosát a víz átvezetésének és a bekötésre szolgáló csővezeték ingatlanán történő elhelyezésének tűrésére kötelezheti. Ha a kérelmező nem az ingatlan tulajdonosa, a hozzájárulás csak annak beleegyezésével adható meg. A vállalat által szolgáltatott vizet a víztakarékosság érvényesítésével és csak a hozzájárulásban meghatározott célra szabad felhasználni. A Szabályzat további előírásokat tartalmaz a fogyasztott vízmeny- nyiség mérése, a vízmérő felszerelése, sértetlen megőrzése, javítása, pótlása, a vízdíjfizetési kötelezettség tekintetében, stb. Hasonlóan részletes előírásokat tartalmaz a közműves csatornázás Szabályzata. A hivatkozott rendelkezések a Magyar Közlöny f. évi 71. számában találhatók meg. Dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész Ordas Éván: DssnraJssnícBi tűlsornok Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Mintha csak valami teátrumbeli végszóra történt volna, ebben a pillanatban kopogtak, és a főporkoláb dugta be a fejét. — Százados úrnak van valami kívánsága? — kérdezte a korábban megismertnél jóval halkabb hangon. Damjanich elgondolkozva méregette egy darabig. — Igen, Urticka, van! — mondta végül. — Küldje be nekem pár percre a hóhért! A főporkoláb ijedten nyelt egyet. — Kicsodát méltóztatik? — A hóhért! Csak nem akarja elhitetni velem, hogy holnap akasztást rendeznek, és még nem is gondoskodtak egy valamirevaló hóhérról? — De... de! Igen! Természetesen, gondoskodtunk. Megpróbálom, százados uram! Megpróbálom! Csak, tetszik tudni, ez egy kicsit szokatlan kívánság... Damjanich vállat vont. — Az már a maga baja! Szóval, kerítse elő nekem a hóhért! Urticka elment, és egy negyedóra múlva ismét kopogtak. A főporkoláb lépett be és egy magas, csontos, szegletes arcú ember. — A^ százados úr óhajtása szeriht — mondotta a főporkoláb. — Csak azt kérem, hogy ne hosszasan! így is szabálytalanságot követek el. — Ne féljen, nem kártyapartira hívtam! — — 151 — válaszolt Damjanich, aztán az újonnan érkezetthez fordult: — Tehát Ön a hóhér? — Szolgálatára! Meyer vagyok Brünnből! — Katonai vagy civil? , — Uram, sajnos, erre nem válaszolhatok! — Jó! Hány embert akasztott már Magyarországon? — Sajnos, erre sem szabad felelnem1 — De érti a mesterségét? Dermedten hallgattam életemnek ezt a valószínűleg legképtelenebb beszélgetését. A tábornok úgy értekezett másnapi hóhérjával, mintha csak kihallgatást tartana, és a brünni ember olyan reverendával beszélt vele, akár a felettesével. — Igen. ön meg lesz velem elégedve! — Lárifári! Arról a megelégedésről én már senkinek nem fogok tudni számot adni. Csak arra voltam kíváncsi, hogy ön újonc-e vagy régi ember. Látom, régi. Rendben van, elmehet! De előbb vegyen egy szivart onnan az asztalról! Meyer hóhér megköszönte a szivart, meghajolt és távozott. Damjanich odaszólt az ablak mellett időközben felébredt őrnek: — Te is vehetsz egyet, fiam! Amaz összevágta a bokáját. — Bessten Dank, Herr General! — Ne generálozz engem, te tinó! Neked én százados úr vagyok! Hozzám fordult. — Ez is ostobaság! Az őrnagyi kinevezésemet még a nádor írta alá, tehát a legkényesebb hadbíróságnak is el kellett volna fogadnia. A nádor a felséges császári ház tagja volt! No, de ez csakugyan részletkérdés! Legyintett, és nehézkesen felemelkedett fekhelyéről. Félretolta az asztalon levő kalamárist, és egy papírlapot emelt fel. — Egy szivart megér ennek a jó fiúnak, hogy most kissé behunyja a szemét. Arra kérem, főtisztelendő uram, hogy ha én már odaát leszek a túlvilágon, ezt a pár sort juttassa el a feleségemhez. Egyébként olvashatja, ha úgy tetszik! — 152 — Elolvastam, és később özvegy Damjanich Já- nosné engedelmével lemásoltam. A másolatot ereklyeként őrzöm. így hangzik; Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről B-ra virradóra. Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és mint férfiú állhassam ki. Hallgasd meg, 6, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben. Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni. Dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld annak akaratát a népek javára! Adj erőt, ó Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen. Damjanich Emíliámnak vigasztalásul Könnyeztem. — Tábornok úr — mondtam halkan. — Én csodálom önt! Meleg, barna szemében huncutkás fény csillant. (Folytatjuk). — 153 — » i
