Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-12 / 265. szám
Is reménység 4- lé munka = . lőreménység Az utolsó barázdák. A termelő szövetkezet traktorosai vetés alá készítik a talajt. Az MTZ gépek hamarosan befejezik a szántást. Összeurópai energetikai rendszer „A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány határozata alapján a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága engedélyezi Szek- szárd városban .Jóremény- ség’ mezőgazdasági termelő- szövetkezet működését a jóváhagyott alapszabály szerint. Kelt, Szekszárd, 1961. II. 1-én. Működési engedély száma: 42531/1961. Megyei Tanács Végrehajtó Bizottság elnöke” IGEN, ÍGY KEZDŐDÖTT épp az ez évi zárszámadáskor lesz 15 éve. Mintha ez a szám már önmagában jelezné azt az utat, melyet a tipegő gyermek megtett a fölserdülésig — máig. Az első időszak, a „hős: korszak” — ahogyan hajlamosak vagyunk nevezni, valóban hősi volt, hogy csak egy adatot nézzünk: A szövetkezet akkori tiszta vagyona 389 ezer forint volt. az 1974-es 24,3 milliónak alig hatvanketted része. Ez a „háztáji jellegű induló időszak” — ahogy egy későbbi zárszámadás emlékszik vissza rá — nem kevés nehézséggel és küzdelemmel telt el, s az első időben bizony a megélhetés volt a legfőbb kérdés,' az, hogy tud-e a közös gazdaság olyan biztos jövedelmet nyújtani, melyből egy új nemzedék nőhet fel és léphet szülei helyébe. Ezt a kérdést nem is az egyre javuló termésátlagok döntötték el, hanem egy gyenge év tanulsága. 1970-bén ugyanis a búza hol- dankénti átlagtermése az őszi alapműtrágyahiány, a vizes terület és hosszú tál miatt mindössze 7,1 q lett, kerek tíz mázsával kevesebb, mint az előző öt év átlaga. „Egy ilyen év tönkretette volna a kisparaszti gazdaságok jelentős részét” — olvashatjuk az akkori zárszámadásban, azonban a félmilliós biztonsági tartalék és az átlagtermelésre kötött biztosításból származó 2 millió forint szinte zökkenőmentessé tette ezt az évet. Ezt mutatja az is, hogy az egy tagra jutó évi átlagjövedelem nemcsak, hogy nem csökkent, hanem 14 200 forintról 14 800-ra nőtt is. A józan és megfontolt gazdálkodás előbb-utóbb meghozza gyümölcsét — tartják a mezőgazdászok. Az itteni téesznél is ezt tapasztalhatjuk: a korszerűtlen tehenészetet felszámolták, helyette 110 darab anyakocát vettek, majd tojásüzemet hoztak létre. Hozzájárult az állattenyésztés mellett a növénytermesztés átszervezése is az egyre jobb eredményekhez: a Baranya-völgyi tízezer oszlop és a Bodzás-tera- szok mutatják, hogy ez a közös gazdaság is kivette részét a szekszárdi történelmi borvidék rekonstrukciójából. Talaj- javítás, vízelvezetés és műtrágyázás után kerültek az oltványok földbe, s hogy ez a terület már nem pasztán teraszok és oszlopok erdeje, azt mi sem mutatja jobban, mint az 1974- es megyei borversenyen elért öt aranyérem, valamint az országos viszonylatban szerzett négy ezüst. De nemcsak a-z érmek csil- Icgaak ezüstösen, hanem .az elnök és a többi alapítótag haja is „őszbe vegyül már”. S ez ma egyik legnagyobb problé- nája a téesznek: a tagok több- 'ge, csaknem kétharmada nyugdíjas és járadékos, a tagság átlagéletkora 60 (!) év. Az utóbbi öt évben nyolcvan- három szerződött alkalmazott, vagy más munkás kérte és kapta meg felvételét a tagok közé. A szerződött alkalmazottak száma, még így is megközelíti a dolgozó tagok létszámát, hiszen 72 ilyen munkásuk volt tavaly is. Igen. a fiatalításról van szó. amely nemcsak a Jóreményságnek, hanem egész mezőgazdaságunknak kulcskérdése manapság. Pedig a napi átlagjövedelem itt is 107 forint — s ez csak átlag! Ha pusztán anyagi szempontból nézzük a dolgokat, akkor Is ez az összeg havi 2600-nál többet tes-z ki. S bizony ebben az átlagban. mint az előbbi adatok bizonyítják, jócskán benne van sok nyugdíjkorhatárhoz közel járó keze munkája is. Azonban nem hiszem, hogy anyagi meggondolások vezetnék a fiatalokat arra, hogy ne a mezőgazdaságban helyezkedjenek el. Meglepően hangzik talán, de maguk a szülők térítik el javarészt fiaikat, lányaikat. Természetesen nem az a baj, . hogy úgy érzik „többre kell, hogy .vigye”, de kérdem én, mennyivel viszi többre egy lakatos szakmunkás, mint egy mezőgazdasági gépszerelő, és mennyivel ér többet egy gépészmérnök, mint egy agrármérnök? Félreértés ne essék itt csupán egyfajta szemlélettel szeretnék szembeszállni, nem pedig le-, vagy felbecsülni szakmákat, esetleg termelési ágakat. És ez a kérdés, a jövő kérdése, a választ az idő adhatja meg, de gondolkoznunk nekünk sem árt erről, mert mi is a jövő részesei, letéteményesei vagyunk. ILYEN GONDOLATOKKAL köszöntöm az immár 16. évébe lépő, nagyüzemmé serdült Jóreménység Tsz-t. Azt a gazdaságot, mely ha igaz, az új évet már két másik szekszárdi társával egyesülve kezdi. Ez persze még szintén a jövő zenéje, s elsősorban a minisztérium döntésétől függ, mert az egyesülési szándék adott. Ennek, a jövendő új gazdaságnak sem kívánhatunk mást, mint jó munkát, jó gazdálkodást és jó reménységet. Az energetikusok szeptember közepén Gdanskban rendezett nyolcadik nemzetközi konferenciáján különös értelmet nyert az európai biztonsági és együttműködési tanácskozás záróokmányának egyik tétele. Helsinkiben 35 ország képviselői hangsúlyozták: gazdasági teljesítőképességük és természeti kincseik lehetővé teszik hosszú távú együttműködésüket, erőfeszítéseik egyesítését nagy horderejű tervek megvalósítására, amelyekben mindannyian érdekeltek, mert ez segítheti gazdasági fejldő- désünk gyorsulását. A gdanski konferencián az európai KGST-tagországokból, valamint a Közös Piachoz és EFTA-hoz tartozó kapitalista országokból 800 energetikai szakember vett részt. Ez is arra utal, hogy e fontos területen megvan a kiterjedt együttműködés lehetősége. TÁVVEZETÉK HOSSZÚ TÁVRA A különböző gazdaságitársadalmi berendezkedésű országok a helsinki határozatból kiindulva — amely kimondja, hogy a kőolaj, a földgáz és a kőszén megfelelő alap lehet a hosszú távú gazdasági együttműködéshez és kereskedelemhez — célszerűnek találják a villamos energia cseréjét, kölcsönös szállítását az erőművi kapacitások jobb kihasználása céljából, valamint az együttműködést új energiaforrások feltárásában, köztük az atomenergetikában. Meghatározták a kölcsönös szállítások alapelveit, amelyek már a gyakorlatban beváltak az északeurópai energiacserében. Két magasfeszültségű vezeték üzemel a Szovjetunió, Finnország és Norvégia között. Az utóbbiak a múlt évben 545 millió kilowattóra energiát importáltak. Egy újabb távvezeték épül, amely lehetővé teszi, hogy a közeli években Finnország az eddiginél kétszer több energiát importáljon. Johansson svéd iparügyi miniszter, aki a télen megismerkedett Finnországban a szovjet közreműködéssel épülő atomerőművel, kijelentette; célszerűnek tartja hazája részéről is ilyen jellegű együttműködés létesítését a Szovjetunióval. Hasonló gondolatot fejezett ki Kosziginnal beszélgetvén d’Ornano francia iparügyi és tudományos kutatási miniszter is. SZOVJET JAVASLAT A termelés korszerű ágazatai egyre több energiát kívánnak. A közös piaci és a KGST-országokban egyaránt minden az energia- ellátástól függ. Az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett Békeprogram hangoztatta a Szovjetunió készségét, hogy az érdekelt országokkal hajlandó együttműködni számos kérdésben, a többi között az energetikai tartalékok hasznosításában. Az SZKP KB 1975. áprilisi plénuma, a XXV. kongresszust előkészítendő, kiemelte a szovjet irányzat változatlanságát. Ä KGST-országok kőolaj-behozatalát 90 százalékban a Szovjetunió fedezi. Ez a tény, valamint az egyéb energiahordozók kölcsönös szállításának jól működő rendszere és a KGST-országok egyre növekvő villamosenergia-ter- melése jó alapot teremtett a további fejlődéshez. Egyik ilyen fontos intézkedés a hét európai KGST- ország által létrehozott Béke Energetikai Rendszer teljesítőképességének megkétszerezése. E rendszer tevékenysége Bulgárián és Románián keresztül kiterjed Magyar- országra és Jugoszlávia északkeleti területeire is. Bizonyos energiafeleslegeket más európai országokba is exportálnak, így a példaként említett Finnországba és Norvégiába. ÖSSZEURÓPAI ÉRDEKEK A Béke-energiarendszerbe kapcsolódó országok nemcsak importálnak, hanem exportálnak is villamos energiát. A lengyel energiaforgalomban például a kivitel 300 millió kilowattórával több, mint a behozatal. A felesleget az NDK-ba, Csehszlovákiába, Ausztriába és Svájcba szállítják. Lengyelország északkeleti területei Belorusziából kapják az energiát, mert ez a kis távolság miatt sokkal olcsóbb, mintha a hőerőművek sorával rendelkező lengyel délnyugati területekről vinnék oda. A hét KGST-ország vil- lamosenergia-hálózatát 22 magasfeszültségű vezeték köti össze, amelyeket a 65 millió kilowatt kapacitású Béke Energetikai Rendszer egyesít. Amikor három év múlva elkészül a Vinnyica —Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték, a Béke kapacitása 150 millió kilowattórára emelkedik és ezzel Európában az első helyre kerül. A gdanski konferencián vonzó gondolat született: a Béke alapul szolgálhat az összeurópai energetikai rendszer létrehozásához. Ez mintegy 30—35 százalékkal csökkentené az európai országokban a villamos energia költségeit, lehetővé tenné, hogy az országok rugalmasan alkalmazkodjanak például a természeti csapások előidézte rendkívüli körülményekhez. És ami talán a legfontosabb: kézzel fogható gazdasági támasza lenne az európai biztonságnak és magas színvonalú együttműködésnek. OLEG SZTROGANOV A termőföld műtrágyázása minden évben megtörténik. Az idei őszön is kiszórták a laboratórium által megállapított mcnnvjségű hatóanyagot a földekre. Képünkön: feltöltik a mű trágyaszóró gépet. Fotó: Gottvald. 1975. november 12. IFJ töttős Gábor
