Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

Spanyol-Szahara Megkezdődött a marokkóiak visszavonulása A terület felszabadításáért küzdő Frente Plisarlo, körei­ben a beszéd alapján feltétele­zik, hogy Marokkó és Spanyol- ország között máris titkos megállapodás született a terü­let marokkói annektálására. II. Hasszán bejelentését Madridban a spanyol diplomá­cia győzelmeként értékelték. A spanyol rádió és televízió va­sárnap este üdvözölte a ma­rokkói döntést, s emlékeztetett rá, hogy a szaharai „incidens' idején Spanyolországnak és a spanyol hadseregnek „sikerül megőriznie tekintélyét és be­csületét”. Algírban egyelőre nem kom mentálták hivatalosan a va sárnap bekövetkezett fejle ményt, de hivatalos körökben nem titkolják az elégedettsé­get. Rendkívüli tanácskozások Lisszabonban Scheel Moszkvában Hétfőn egyhetes hivatalos látogatásra Moszkvába ér­kezett \Valter Scheel, az NSZK elnöke. Scheel személyében egyébként első ízben utazott nyu­gatnémet elnök a Szovjetunióba, s látogatásának jelen­tőségét az a körülmény is fokozza, hogy a helsinki biz­tonsági értekezlet befejezése óta a Szovjetunió és az NSZK vezetői még nem találkoztak egymással. A moszkvai televízió bonni tudósítója vasárnap esti kommentárjában megemlítette, hogy az NSZK politikai köreiben „fontosnak és jelentőségteljesnek” tartják Scheel moszkvai látogatását. A szovjet főváros politikai köreiben ehhez hozzáfűzik, hogy Scheel látogatásának meghatározott gyakorlati je­lentőséget is kell tulajdonítani, elsősorban a helsinki záróokmány megvalósításának konkrét kérdéseit ille­tően, nem különben a két ország közötti nagyarányú gazdasági együttműködés problémái miatt. A Szovjet­unió és az NSZK kereskedelmi forgalma az idén eléri a tízmilliárd márkát. Az NSZK tehát változatlanul a Szovjetunió legnagyobb tőkés üzlettársa és abszolút ér­telemben is legnagyobb kereskedelmi partnereinek egyi­ke. A forgalom további bővítésének azonban a moszk­vai kommentárok szerint akadályai is vannak, elsősor­ban a nyugatnémet jobboldali sajtó, mely bizonyos üz­leti körök sugallatára azt igyekszik bebizonyítani, hogy ebből a kereskedelemből a Szovjetunió húzza a na­gyobb hasznot. Moszkvában elutasítják ezt a propagan­daszólamot, s kimutatják, hogy nemcsak kölcsönös ér­dekről van szó, hanem arról is, hogy a szovjet megren­delések jelentősen hozzájárulnak a tőkés gazdasági vál­ság következményeinek enyhítéséhez az NSZK-ban, kü­lönösen a munkanélküliség csökkentéséhez, mivel e megrendelések 200 ezer nyugatnémet munkás foglalkoz­tatását biztosítják. A szovjet emberek — mint a hétfői Pravda hangoz­tatja ■— kifejezik reményüket, hogy ez a találkozó hoz­zájárul majd a két ország közötti kapcsolatok, a köl­csönösen előnyös együttműködés elmélyítéséhez, a bi­zalom, a kölcsönös megértés erősítéséhez az európai és a világbéke javára. Felhívás a világ ifjúságához Harminc esztendővel ezelőtt, 1945. november 10-én alakult meg Londonban a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség — az évforduló alkalmából hét­főit ünnepi ülést tartott a DÍVSZ irodája Budapesten. Az elmúlt 30 esztendőről Pietro Lapiccirella, a DÍVSZ elnöke emlékezett meg. Egye­bek között hangsúlyozta: a szövetségnek súlya, tekintélye van a világban, elsősorban azért, mert hű maradt az ala­pító tagok 1945-ben elhangzott esküjéhez, ahhoz, hogy a DÍVSZ a békéért küzd, harcol a fasizmus újraéledése ellen, az új háborús veszély elkerü­léséért. Az eltelt három évti­zed alatt a DÍVSZ eredménye­sen teljesítette történelmi küldetését. A szövetség szaka­datlanul küzdött és küzd az if­júság egységéért, a szolidaritás erősítéséért, mert vallja, hogy az egység, a közös harc bizto­sítja ax antiimperialista, bé­kéért küzdő erők sikereit az egész világon. Borbély Gábor, a KISZ KB titkára adta át a KISZ Köz­ponti Bizottságának üzenetét, amely egyebek között leszö­gezte: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai, a magyar fiatalok ismerik és nagyra értékelik a DÍVSZ munkáját. A KISZ mindig fon­tos feladatának tartotta, hogy lehetőségeit reálisan számba véve, aktívan és alkotó módon járuljon hozzá a DÍVSZ fej­lesztéséhez, befolyásának és nemzetközi tekintélyének fo­kozásához. Munkánk, de egy­ben hazánk, a szocializmust építő magyar nép sikereinek elismerését látjuk abban, hogy a DÍVSZ irodájának immár 25 esztendeje Budapesten adha­tunk otthont. A DÍVSZ irodája végezetül felhívást fogadott el a világ ifjúságához, kérve: újítsák meg a 30 esztendeje tett esküt, hogy tovább erősödjék az if­júságnak az imperializmus el­len, a békéért, a függetlensé­gért, a demokráciáért és a tár­sadalmi haladásért vívott har­ca. Magyar—olasz kapcsolatok Hasszán király vasárnap esti bejelentésének megfelelően hétfőn megkezdődött a Spa- nyöl-Szahara határ menti sáv­jába beözönlött több mint százezer marokkói visszavonu­lása. A menet leállítását ki­hirdető beszédében a király jelezte, hogy tárgyalások út­ján kívánja rendezni Spanyol- országgal a nyugat-szaharai problémát. Rendkívüli tanácskozást tar­tott vasárnapról hétfőre vir­radóra a portugál kormány. A megbeszélésen részt vett Go­mes államfő, továbbá a kom­munista párt, a szocialista párt és a demokratikus néppárt fő­titkára is. A legutóbbi belpoli­tikai eseményeket, az angolai helyzetet vitatták meg. A lisszaboni O Seculo szerint hajnalban külön katonai meg­beszélést is tartottak: ezen az MFA baloldali szárnyának képviselői, illetve az Antunes- csoporttól eltávolodott négy tiszt vett részt. Páncélozott gépjárművek őr­zik vasárnap este óta az O Se­culo és a Republica szerkesz­tőségét. A rádió és a tv épü­leteit még pénteken körülvet­ték a Copcon készültségbe he­lyezett katonái. Újabb részletek váltak is­mertté a vasárnap esti lisz- szaboni tüntetésen elkövetett provokációról: a főszereplők a „Portugália Kommunista Párt­ja — Marxisták—leninisták” (PCP) — M. L.) maoista for­máció zászlaja alatt tüntető szélsőségesek voltak. A tűztől és a könnygáz-gránátoktól, il­letve a lövésektől megrémült tömeg menekülése közben töb- t>en súlyos zúzódásokat szen­vedtek. A biztonsági erők há­rom személyt letartóztattak. A Portugál Szocialista Párt országos titkársága hétfőn es­te kiadott közleményében „nagy győzelemnek” nevezte az Azevedo-kormány támoga­tósára rendezett tüntetést. A PSZP a katonai rendőrséget tette felelőssé az incidensekért. Követelte a ..rend és a tekin­tély” helyreállítását, a „fegy­veres bandák” felszámolását. A Demokratikus Néppárt „bátornak” nevezte Azevedo miniszterelnök beszédét. Külö­nösen azokkal a szavaival ér­tett egyet, amelyekkel Azeve­do visszautasította „mind egy szélsőjobboldali, mind egy bal­oldali” diktatúra gondolatát. A Portugál Demokratikus Mozgalom nevŐ baloldali párt központi bizottsága „a jobbol­dal által megszervezett provo­kációnak” minősíti a vasárnap este történteket. „A reakció a baloldalra igyekszik hárítani a felelősséget, hogy ürügyet te­remtsen magának a demokra­tikus erők elleni megtorlás­hoz” — áll a közleményben. PANORAMA BUDAPEST Az építők székházában hét­főn befejezte kétnapos tanács­kozását a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének XIX. kong­resszusa. A hétfői ülésen részt vett Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője is. PEKING Kína de facto elismerte az új daccai vezetést. A Zsenmin Zsipao hétfői számában az Uj- Kína hírügynökségre hivatkoz­va jelentette, hogy Ziaur Rah­man, a hadsereg vezérkari fő­nöke „sikeresen megbuktatott egv katonai puccskísérletet.” A jelentésből egyértelmű, hogy a kínai vezetők támogatják Abu Mohammed Szajem államfőt. Emlékezetes, hogy Kína 1971- ben szem beszállt Banglades megalapításával, 1972-ben vétójogával élt, hogy meg­akadályozza az ország ENSZ- be való felvételét. Elhatározá­sát csak két évvel késeibb vál­toztatta meg, amikor Pakisz­tán elismerte Bangladest, de diplomáciai kapcsolatot nem létesítettek. Ezzel szemben a Mudzsibur Rahman elnökségét augusztusban megdöntő Khan- dakar Mustak Ahmed kormá­nyát azonnal elismerték Fe- kingben. BEJRŰT Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint hétfőn délelőtt viszonylagos nyugalom volt Bejrútban: a bankok és az üz­letek nyitva tartottak, s a vá­ros lakosai kimerészkedtek az utcákra. Folytatódtak azonban az emberrablások: Bejrút egyik főképp keresztények lakta ne­gyedében egy autóbusz négy utasát néhány fegyveres el­hurcolta. ÜJ-DELHI Megnyílt Uj-Delhiben a HUNGEXPO által rendezett „Magyarország ’75” ipari kiál­lítás. A megnyitón megjelent és beszédet mondott D. P. Csattopadhjaja, India kereske­delmi államminisztere. A magyar—olasz kapcsola­tok fejlődése hosszú ideig el­maradt a lehetőségektől, bár a két ország érdekei a gazdaság, a kultúra és az élet egyéb te­rületein az együttműködés bő­vítését indokolták volna. A legalapvetőbb nemzetközi kér­désekben az olasz kormány a NATO és a Közös Piac orszá­gainak egyeztetett álláspontját képviseli. A nemzetközi eny­hülés azonban az olasz poli­tikában is érezteti hatását, s erősödik az a felismerés, hogy politikai és gazdasági megfon­tolások egyaránt indokolják az Olaszország és a szocialista or­szágok, így hazánk közötti kapcsolatának fejlesztését. A kedvező külpolitikai irányzat különösen a 60-as évek végé­től kezdett érvényre jutni, s 30 esztendős a DÍVSZ éppen Aldo Moro kormányfő nevéhez fűződik, aki 1968-ban vette át ismét a külügyek irá­nyítását és jelenleg miniszter- elnökként is kezében tartja a külpolitika vezetését. Az országaink közötti politi­kai érintkezés — az általános nemzetközi enyhülés hatására is. — gyorsabb ütemben fej­lődött, rendszeresebbé vált. Kölcsönös látogatások jelzik — különösen 1970-től — a politi­kai érintkezés élénkülését. A külkereskedelmi miniszterek megbeszélései nyitották meg a sort, majd 18 miniszteri szintű találkozó, illetve miniszter­elnök-helyettesi látogatás kö­vetkezett. A külügyminiszte­rek három ízben tárgyaltak, maga Aldo Moro külügymi­niszterként tavaly’ járt Buda­pesten. Mindkét részről egy­öntetű a vélemény, hogy a külügyminiszteri találkozások, s a szakminiszterek kölcsönös látogatásai kedvező irányban befolyásolják a politikai lég­kört, a két ország közötti kap­csolatok további fejlődését. Ami a magyar—olasz gazda­sági együttműködést illeti, fej­lett tőkés gazdasági partne­reink között Olaszország hosz- szabb idő óta a második he­lyet foglalja el. Az Olasz­országba irányuló magyar ex­port áruszerkezetére kivált­képp a mezőgazdasági termé­kek kivitele volt mindig a jellemző. 1915. november U> Angola függetlensége M a új, független állam jelenik meg a világ térképén: ki­kiáltják Angola függetlenségét. Kétséges azonban, . hogy a délnyugat-afrikai ország népe elnyeri-e ön­rendelkezési jogát. Az afrikai országot 1482-ben fedezték fel Indiába vezető hajóutat kereső portugál kereskedők. A XVI. században gyarmatosították; 1951. óta volt Portugália „tengerentúli tartoinánya”. „Angola az volt Portugáliának, mint India Nagy-Britan- niának” — mondják Lisszabonban. A gyémántban, rézben, cinkben, nikkelben, foszfátban, kőolajban és kiváló termő­földben bővelkedő ország természeti kincseit az elmúlt év­tizedekben a portugál gyarmati tökével összefonódott multi­nacionális monopóliumok aknázták ki. A gyarmati kizsákmá­nyolást az Angolában tartott 50 000-es portugál fasiszta had­sereg biztosította. Az amerikai, dél-afrikai, japán, nyugat­német és francia—belga trösztök óriási erőfeszítéseket tesz­nek annak érdekében, hogy megtartsák ottani érdekeltségei­ket, és az egykori portugál gyarmatosítókkal együtt meg­akadályozzák, hogy november 11-én az Agostinho Neto ve­zette Angolai Népi Felszabadítási Mozgalomra (MPLA) ru­házzák a hatalmat. K ülföldi zsoldosokat pénzelnek és támogatják az MPLÁ ellen küzdő neokolonialista érdekeket védő Holden Robérto vezette Angolai Nemzeti Felszaba­dítási Frontot (FNLA), meg a Jonas Salimbi irányítása alatt álló Nemzeti Unió Angola Teljes Függetlenségéért (UNITA) nevű szervezetet. A nemzetközi tőke és a portugál reakció megpróbálja elérni, hogy a hatalmat a három moz­galom között osszák meg, és ezzel megakadályozzák, hogy az afrikai ország népe valóban maga rendelkezzék sorsa fölött. Mindez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a három ango­lai mozgalom között dúló katonai konfrontáció nemzetközi méreteket ölt. Nem lehet kizárni sem a külföldi intervenció, sem az ENSZ-csapatok igénybevételének lehetőségét — vélik jól tájékozott lisszaboni forrásból. Az angolai nép leghaladóbb pártjaiból és szervezeteiből 1956-ban megalakult MPLA 1961-ben hirdette meg a fegy­veres harcot az ország teljes felszabadításáért. Harcában mindvégig támaszkodott az afrikai egységszervezet, a szocia­lista országok és haladó nyugati szervezetek politikai, S fegyveres támogatására. Az MPLA jelenleg ellenőrzése alatt tartja Luandát, az ország fővárosát és számos vidéki tartományt. A mozgalom katonái sok helyütt harcolnak még az FNLA nyugati impe­rialista, illetve kínai támogatást élvező tíz-tizenöt ezer fegy­verese ellen, akiknek Mobutu Zaire Kongója nyújt hát­országot. A ngolából a függetlenségről szóló 1975. január 15-i alvori megállapodás óta háromszáz-négyszázezer fehér telepes tért vissza Portugáliába, illetve vándorolt to­vább Nyugat-Európába, meg Brazíliába. Viszont körülbelül ugyanennyi portugál Angolában maradt. Sokan közülük tag- | jai az MPLA-nak.

Next

/
Thumbnails
Contents