Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-01 / 257. szám
Ät a megyehatáron Megyékben gondolkozó ország vagyunk. Ugyannyi- ra, hogy két ismeretiem ember nálunk már akkor is földinek tartja egymást, ha csupán, a somogyi, baranyai vagy békési születéshelyük egyezik. Pedig nincsenek nálunk nagy nyelvi különbségek, kizárólag csak magyar képes észrevenni és felismerni, hogy valaki szegedi, nógrádi vagy vasi hangzással beszél. Nagyobb etnikai különbségekről meg éppen nem beszélhetünk. Köztudatunkban a megvei- ségnek valójában másfajta, történelmi-hagyománybeli eredete van, A megyei intézmény még a török hódoltság ideién különleges önállóságra és kiváltságokra tett szert, minthogy akkor a bizonytalan közállapotok és csapnivalóan rossz közlekedési viszonyok folytán a központi hatalom messze esett. („Messze van ide Bécs” — szólt a közmondás is). Később, a Habsburg királyok központosító közigazgatási reformjai se tudtak alapjaiban változtatni ezen, és Mikszáth ezernyi anekdotája kedves humorral, iróniával örökítette meg azt is, ami ebben a megyei gondolkodás- módban kisszerűvé, elzsíroso- dottá és provinciálissá vált. azt is, hogy a feudális világ szokásai, a rendiség viszonyai hogy tükröződtek a megyei elzárkózásban és nemesi rátar- tiságban, s azt is. hogy mindezek mellett és ellenére a megyék büszkesége, lokálpatriotizmusa, népeinek eredetisége, honszerető vetlékedése miként gazdagította és színesítette az életet Érdekazonosság A megyeiség eme sokrétű tartalmi eredete persze, már csak történelmi visszapillantásokból dolgozható ki, mert a társadalmi, gazdasági, kulturális és települési viszonyok gyökeres megváltozásával, az érintkezés és közlekedés mai szintjén a megyeiség régi tartalma többnyire érvényét vesztette. Maradt viszont egy reális gazdasági, igazgatási — és bizonyos értelemben kulturális érdekazonosság az egy megyét lakók között, és természetesen, megmaradt a magyar megyét annyira összefűző emberi kapcsolatok sok húrú érzelmi valósága. A jó értelmű lokálpatriotizmus is átcsap így a falu vagy város határain, s vonatkozik már a szomszédos jó termelő- szövetkezetre, a korszerű ipari létesítményre, a gyorsan fejlődő megyeszékhelyre, a közös sikerre is. És van természetesen, elfogadható és elismerhető vetélkedés megye és megye között azért is, hogy több országos figyelmet kapjon egyik is, másik is területének fejlesztésében, gazdasági erőforrásainak feltárásában, iparának, mezőgazdaságának, kultúrájának fellendítésében. Minthogy egész tervezési, közigazgatási és költségvetési rendszerünk a megvei felépítéshez igazodik, a nemzeti jövedelem termelésében és elosztásában a megve érdekeit — s ígv az ottlakókét is — az is alapvetően érinti, hogy az ő pátriájuk mivel járul hozzá az ország gazdaságához és mit kan vissza abból. Mindent egybevéve: a megye ma Magyarországon több, mint közigazgatási egység Erős hagyományokkal rendelkező. jellegzetes és megkülönböztethető közösségek együttese. Semmiféle olyan ok nem látszik sem közelben, sem távolban. amely a megyék eme szerepét és funkcióit lényegesen megváltoztatná. Változások Am Ha meglátjuk benne azt az erőt és képességet, amelyet a hagyományok és a mai tényleges szerep adnak neki, látnunk kell azt is. ami megváltozott. vagy változóban van a megvék viszonyában. Csak néhány példát említsünk; ma már nemcsak a modem nagyipar telepítését és fejlesztését lehetetlen egyetlen megve érdekeinek figyelembevételével tervezni, de még a mezőgazdaságét sem. Azt mindenki tudja, hogy egy bánya, egy fémipari vagy vegyipari kombinát. de sokszor esv közepes nagyságú üzem munkaerő- és nyersanyagforrása, szakemberellátása, kooperációs tevékenysége nem zárható egyetlen megyehatár mögé. Sőt, hasonló helyzetek alakulnak ki ma már például az élelmiszeriparban. a kereskedelemben, a szolgáltatások néhány ágazatában, vagy akár iskolák fenntartásában. fejlesztésében és létrehozásában. Amióta mezőgazdaságunkban terjednek a zárt rendszerű termelési módszerek a kukoricatermesztésben, sertés-, baromfi- és marhatenyésztésben és más ágazatokban, azóta nemcsak egymással szomszédos, vagy közelfekvő megyékben működő gazdaságok kapcsolódnak össze, hanem az ország különböző vidékein és tájegységein létezők is közvetlen termelési kapcsolatban vannak egymással. A modern gazdaságfejlesztés, az élet, tehát ilyen értelemben maga lép túl a megyehatárokon és hoz létre új kapcsolati formákat a meglevők mellett Mindez elkerülhetetlenül azzal jár, hogy a gon- dolkodásnfód, amely hagyományos módon jobbára megye:' keretek között mozgott; mr egyre gyakrabban követel regionális, vagy országos megkö zelítést a gazdasági tervezés ben, a fejlesztési elképzelésekben, az erőforrások és kapacitások kihasználásában. beruházási célok meghatározásában. ÉcyiittmSkfidés Kezdenek kialakulni a megvék közötti együttműködér új, baráti formái is. Különöse- szakiskolák, intézmények építő- és tervezővállalatok egészségügyi létesítmények felhasználójában. vagy épnen lét. rehozásában születnek megegyezések szomszédos megvék között. Egyeztetik a munkaerő mérlegelt. kéDzési terveiket: választékfrissítés céliábó’ vásárolják egvmás termékeit- együttműködnek felszereié sek vagv hiánycikkek gyártásában. összehangolják idegen- forgalmi elképzeléseiket; vízgazdálkodási, talajjavítási problémákat oldanak meg közösen. Mindez azonban még viszonylag új. sem a módszérek sem az új gondolkodásmód nem vert még mindenütt gyökeret. És megtalálható mér néhol a versengésnek, vetélkedésnek az a formája, melynek segítségével egvhen-más- ban talán le lehet pipálni a szomszédot, de nem lehet meg találni a legésszerűbb beruházási és fejlesztési megoldású kát. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy ebben sok- sok múltbeli tapasztalat is ludas- mert ha egvik megye hagyta kisiklani a kezei közű’ egy iskola, egy egészségügy' intézmény, egy telenülő üzen- felépítésének lehetőségét, akkor megkanta a másik, oszto- zás nélkül E tapasztalatok aztán jogszabályok korláta’ miatt is. nem ritka még a fenntartás, az óvatosság Mindezért nyilvánvaló, hogy a megyék közötti együttműködésnek reális területeken egyeztetve és logikus léoések formájában kell előrehaladnia. Az viszont nagyon is lehetséges, hogy — ami már a megyei pártbizottságok, tanácsok, kénviselőcsoportok között mindinkább gyakorlattá válik —, váljék egyre sűrűbb gyakorlattá a megyehatárokon érintkező városok, falvak üzemek és szövetkezetek között is, ha az ésszerűség így diktálja. A megveszeretet. a táj szeretet csak része lehet egv másiknak, az országszeretetnek Sőt, a kettő feltételezi egymást RÓZSA LÁSZLÓ V aló igaz, a címben szereplő törpe ez esetben csak ürügy, hogy bizonyos dolgokban elgondolkodjam. Olvasóink talán még emlékeznek a lapunkban júliusban megjelent glosszára — Rekviem egy kerti törpe felett — amely megkérdőjelezte az ominózus szobor létjogosultságát és művészi munkásábrázolását. Ha. marosan levél érkezett szerkesztőségünkbe — a Láng Gépgyár Dombóvári Gyáregység dolgozói aláírással — melyben az aláírás hitele (?) szerint magukénak vallják a gyár előtt díszelgő törpét. Azóta a szobrot zsűrizték — a Képző- és Iparművészeti lektorátus — és két „társával” együtt, amelyek a gunarasi strandon pompáztak — kiállításra, közterületre alkalmatlannak ítélték. Talán már gépelik is elbontásukról a határozatot a megyei tanács művelődési osztályán... Eddig a törpe — mint ürügy. És erről jutott eszembe: Valószínűtlennek tartom, hogy a művészt a kollektíva bízta meg, illetve, hogy ők fodták el a már kész alkotást. * 'gyén — egyének voltak azok a javábóll Nem tudom, vajon mit válaszolnak, ha — valóban az egész kollektíva megkérdezi: hogy gazdálkodtatok azzal a pénzzel és munkával, amely, lyel környezetünket szántuk szebbé tenni? A kollektíva — főként a munkásközösség — rendkívül nagy erő. Társadalmat és jövőt képes formálni. De ha az egyén kisebb-nagyobb tévedéseit a közösség nyakába varr- ja, jócskán meggyengítheti ezzel erejét. És itt már nemcsak a „törpe kis súlyára” gondolok és nem is kizárólag a dombóvári Láng Gépgyárra. A hibákat, a tévedéseket az egyénnek kell vállalnia, bárkiről is van szó. így erősíti a közösséget és helyrehozhatja tévedéseit. Persze, ilyen esetben nehezebb az egyes szám első személy használata, mint amikor dicséretről van szó. És sajnos ritkább is. a Kedves Olvasónak, hogy egy fiatal asszony nagyon zavarba hozott a múltkor. Éppen a másfél éves kislányával ballagtak haza aböl- csődéből, amikor a találkozásnál szokásos „... de szépen növöget . • ■ már megint kibújt egy foga ... a múlt héten belázasodott..téma elfogyott, a kajánkodás• nak szánt „jöhet a testvérke...” megjegyzésem után kicsúszott a száján: „már útban van”. Hirtelen a szájára ütött, mint aki szigorúan rábízott titkot kotyogott el. A gratulációt már biztos fel sem fogta, mert nyomban kérlelni kezdett: csak senki meg ne tudja. Meglehetősen értetlen képet vághattam, hisz tudom példás családi életet élnek, és azt is, hogy három gyermek szerepel a tervükben, ö is, a férje is jól keres, most kaptak új, kényelmes lakást, sőt a kapu előtt tisztes, séggel ápolt Trabant várja, hogy reggelenként dolgozni vigye őket. Többszöri rákérdezésre kiderült: a munkahelyén nem néznék jó szemmel, hiszen vezető beosztásban van. Elég lesz akkor megmondani, amikor már úgy sem lehet eltitkolni. Minél később tudják meg, annál kevesebb ideje lesz a főnökének, hogy a gondosan álcázott nemtetszését kinyilvánítsa. Persze a felettes csak egy ember. Félő, hogy a munkatársak — főleg a mindenre morgó — pártában maradt helyettesének a lesújtó tekintete és bogáncsos megjegyzése sem marad el. — Az az igazság — szakadt fel végképp a visszafojtott keserűsége —, hogy nálunk szabad szülni a gép mellett dolgozó betanított munkásnőnek, sőt még a gépírónőnek is. de a vezető beosztásúnknak nem. Nem meri ezt így kimondani senki, de a megjegyzésekből elegem volt az első gyereknél. Visszajutott hozzám például olyan vélemény, hogy akkor azért szültem, mert úgy akartam illegálisan tanulmányi szabadsághoz jutni — ugyanis akkor már egyetemre jártam. Most biztos kisüti valamelyik „okos”, hogy az államvizsga előtt, re „időzítettük” a gyereket, mert nyugodtan akarok tanulni. El lehet képzelni milyen nyugalom van egy kicsi, meg egy pici gyerek mellett. Megígértem, hogy nem szólok erről senkinek. Leg. kevésbé a főnökének, hisz ha használni nem tudok, legalább nem ártok. Azt viszont tudom, hogy a különleges gondolkodású vezető, rendszeresen olvassa a lapunkat. Talán ezt a számot is. Ezért ide írom: lehet, hogy a munkahelyén elért gazdasági eredményekért jutalmat kap. de a maradi gondolkodása miatt egy ala. pos fejmosást érdemel. Ha a Kedves Olvasó ismeri azt, akiről szó van, telve meg nekem azt a szívességet, hogy az asztalára teszi ezt a cikket. Köszönöm. Hintések az állampolgárok érdekében Nyilatkozott Grill Ferenc, a tamási járási hivatal elnöke A tanácsok megalakulásának negyedszázados jubileuma alkalmából kerestük fel Grill Ferencet, a Tolna megyei Tanács tamási járási hivatalának elnökét, aki kérésünkre a tamási járás helyi tanácsainak munkájáról beszélt — Napjainkban a tamási járásban 492 tanácstag dolgozik. A terület jellegéből eredően legtöbbjük, 180, tsz-tag. Az ipari és mezőgazdasági munkásság soraiból 80-at, az értelmiségiek közül 65-öt tiszteltek meg bizalmukkal a választók. A többi tanácstag alkalmazott, nyugdíjas, háztartásbeli vagy köztiszteletben álló kisiparos. A párttagok száma 192, a nőké 121, a harminc évnél fiatalabbaké 52. A tanácstagok közül huszonötén dolgoznak negyedszázada ezen a felelős poszton. Nézeteim szerint a tanácstagi munka növekvő jelentőségére utal, hogy a jelenlegi tamási járási tanácstagság 11 százaléka rendelkezik egyetemi, főiskolai végzettséggel. A tanácsok hajnalán az értelmiséget gyakorlatilag csupán néhány pedagógus képviselte. 1971-ben kiszélesedett a helyi tanácsok döntési jogköre, —> folytatta Grill Ferenc. — Emlékeztetőül néhány példa: a nagyközségi tanácsok gyakorolják az első fokú éoítési hatósági jogkört, kezükben a gyámügy, ők az ipar- és szabálysértési hatóság, az 6 feladatuk az ipari és kereske-’ delmi árellenőrzés. — A tanácsi munka kollektív munka, sikere mégsem független a tanácsi vezetők személyétől, — emlékeztetett Grill elvtárs. — Számos választópolgár ennek ismeretében él törvényadta jogával mind a jelölő gyűlésen, ahfyl elsődlegesen mutatkozik meg, ki élvezi a választók bizalmát, mind a szavazásnál. A választói megfontolásnak tudható be, hogy két korábbi — a diósberényi és az értényi — tanácselnök még a jelöltségig sem jutott el, mivel nem azt nyújtotta, amit választói reméltek tőle. Nagyot nőtt huszonöt év alatt a tanácstagok rangja. Ami az anyagiakat illeti: pénz — természetesen — kell az igények kielégítéséhez, de nem kizárólag pénz az, amivel előbbre lehet lépni, hanem egy-egy jó ötlet is. A mi járásunkban a szakályi tanácsé az érdem, hogy elsőként talált olyan személyt, aki a művelődési ház vezetőjeként, általános iskolai igazgatóhelyettesként is jól dolgozik. Kultúrpolitikai szempontból lehet ez a kezdeményezés olyan jelentőségű, mint például egy néhány tízezer forintból megoldható tanterembővítés — fejezte be nyilatkozatát Grill Ferenc, a tamási járási hivatal elnöke B. Z. &975. november 1. — gyvgy — „Törpe -urugy
