Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-01 / 257. szám

Hi várható csapatainktól ? NB n. A FIFA szervező bizottsága bejelentette, hogy az 1978. évi világbajnokság selejtező mérkő­zéseinek sorsolására november 20-án, európai idő szerint 19 órai kezdettel kerül sor Guate­mala City-ben. A sorsolást a te­levízió egyenesben közvetiti. • Kedden rendezik meg a mis­kolci sportcsarnokban a Magyar- ország—Anglia ökölvívó-váloga­tott mérkőzést. Papp László veze­tésével a magyar válogatott ke­ret a hét elejétől Miskolcon készül. Papp László mór kijelölte a kedden szorítába lépő magyar válogatottat, amelyben a meg­üresedett középsúlyú helyet Du­dás Mihály (Szekszárd) kapta meg. Kisváltósúlyban az EB- ezüstérmes Nagy J. és a bajnok Ha rmath indul. Szekszárdi Dózsa—Budapesti VSC: Ezúttal az NB II-es labda­rúgó-bajnokság táblázatán az 5. helyen álló fővárosi gárda, a BVSC látogat Szekszárdra. Mint ismeretes, a mérkőzés szerepel a totó 44. szelvényén is. Kíváncsi­ságból megnéztük, vajon milyen eredményt várnak a különböző lapok, illetve az olvasók a talál­kozótól. A tíz lapból átvett össze­sítés szerint mindössze négyen várnak szekszárdi győzelmet, de közülük^ egy se vette fix egyesre a mérkőzést. Érdekes viszont, hogy a Népsporthoz az olvasók által beküldött tippek a mérkő­zést fix egyesre vették. Nézzük, tulajdonkénben hogy is szerenelt eddig a BVSC. A 13 mérkőzésén 16 pontot gyűjtött össze, csatársora 25 gólt lőtt, ugyanakkor védelme 18-at kapott. Mindezek után nem alaptalan a különböző lapokból átvett tiope- lés, hogy a mérkőzés esélyese a BVSC. A Szekszárdi Dózsa Nagvbátony ellen javuló játékot mutatott, sőt szerdán az NB I-es Szeged leevő- zése is azt bizonyítja, hoev kike­rült az együttes a hullámvölgy­ből. Abban reménykedünk, hogy a közönség biztatja, lelkesíti a szekszárdi gárdát és sikerül a két Í nont megszerzése, mivel — ellen­kező esetben — a bainoki táblá­zaton még messzebb kerül a csa­pat a középmezőnytől. NB m. Dombóvári Spartacus—Pénzügyőr SE: Dombóvárra ezúttal az NB in. jelenlegi második helyezettje, a Pénzügyőr SE csapata látogat. A fővárosi csapat eddig 13 mér­kőzésből mindössze egyszer vo­nult le vesztesként, négyszer vég­zett döntetlenül és nyolcszor győ­zött. Csatársora 31 gólt lőtt, míg védelme 17-et kapott. Ezek alap­ján Dombóvárnak csak minimá­lis reménye lehet a győzelemhez. Az egy-, vagy kétgólos vereséget is tisztes eredménynek, jó helyt­állásnak lehet majd elkönyvelni. MEGYEBAJNOKSÁG: Báta—Nagy dörög: A bátai gár_ dának nagy szüksége van a két pontra és egészen biztos, hogy Nagydoroggal szemben 'győztes­ként vonulnak le. Tippünk: 1. Tamási—Magyarkeszi: Annak el­lenére, hogy Magyarkeszi vasár­nap megszerezte első győzelmét, Tamásiban nem tud olyan bra­vúrt végrehajtani, mely akárcsak egy pontot is eredményezne szá­mára. Tippünk: 1. Dunaszentgyörgy—Zomba: A paksiak jó véleménnyel voltak Dunaszentgyörgy játékáról, melyet vasárnap nyújtottak Pakson. Ott­hon még veszélyesebb a duna- szentgyörgyi gárda, így várhatóan ők lesznek a győztesek. Tippünk: 1. Kisdorog—Paks: Hétközben Lo- sonczi edző — állítólag — „eliga­zította” játékosait a simontor- nyai mérkőzéssel kapcsolatban, ahol már 3:0-ra vezettek, végül 4:3 arányban kikaptak. Ezek után Paks minimális eséllyel utazhat csak Kisdorogra, ahol elsősorban a közönség miatt a csapatnak jó játékkal kell kirukkolni. Tip­pünk :j 1. Szekszárdi Vasas—Simontornya: A Vasas együttese mezőnyben hetek óta jól játszik, de helyze­teiből nem tud gólt lőni. Mivel a simontornyai csapat nagyjából ugyanebben a betegségben szen­ved, így tippünk: 1, esetleg x. Nagymányok—-Tevel: A nagvmá_ nyoki csapatnak vasárnaDi kisik­lása után — ha az élvonalban akar maradni — győznie kell Te- vellel szemben. Tippünk: 1. Tolna-Dombóvári VSE: A tol­nai csanat két-három góllal két vállra fekteti — hazai pályán — a jó formában lévő Dombóvári VSE-t is. Tippünk: 1. Aparhant—Bátaszék: Az apar- hantiak kezdeti lendülete elfo­gyott, egvmás után éri őket a ve_ rését?. Várhatóan ezúttal Báta- székkel szemben maradnak alul hazai pályán. Tippünk: 2. Fadd—Bonyhád: A feljavult bonvhádi csapatnak esélye van az egyik pont megszerzésére, a hul­lámvölgyben lévő Faddal szem­ben. Tippünk: x, 1. Sportműsor SZOMBAT: Kézilabdát Szekszárdon, a városi sporttelepen 13 órától női és férfi- csapatok osztályozó mérkőzései a megyebajnokságba jutásért. Teke: A Tolna megyei Építők NB ll-es női csapata a Szolnoki MÁV együttesét fogadja 11 órakor,, VASÁRNAP: Kosárlabda: NB I: A Szekszárdi Vasas női csapata Kecskemét együtte­sét fogadja a Zrínyi utcai torna- csarnokban 10 órakor. NB II: A Dom­bóvári VSE férficsapata Budapesten a Kinizsi utcában játszik 9.20-kor a KSl ellen. NB III: A Bátaszéki VSK férfi­csapata Pécsett az egyetemisták ellen lép pályára 11 órakor. Kézilabda: Folytatódik Szekszárdon a városi sporttelepen — 8.30-tál a női és férficsapatok osztályozó küzdel­me a megyebajnokságba jutásért. Labdarúgás. NB 11: Szekszárdi Dó­zsa—Budapesti VSC 13. V: Szőke. Labdarúgás. NB III: Dombóvári Spartacus—Pénzügyőr 13 óra. V: Soós. Labdarúgás. Megyebajnokság: Bá­ta—Nagydorog 13. V: Pap lauer. Ta­mási—Magyarkeszi 13. V: Kormos. Dunaszentgyörgy—Zomba 13. Vs Schneider. Kisdorog—'Paks 13. V: Kiss I. Szekszárdi Vasas—Simontornya 13. V: Gerencsér. Nagymányok—Tevel 13. V: Keller. Tolna—Dombóvári VSE 13. V: Takács. Aparhant—Bátaszék 13. V: Sipőcz. Fadd—Bony hód 13. V: Tibai, Hírek Dravecz István szekszárdi labdarúgó- látékvezető a Videoton—Tatabányai Bányász NB l-es mérkőzésen működik, mint partjelző. Dravecz István már több a I Ica lommal vezetett tartalék- mérkőzést, de ez lesz az első alkalom, hogy NB l-ben működik. Szinger Fe­renc paksi játékvezető a Videoton— Tatabányai Bányász NB l-es tartalék­mérkőzést vezeti. Másnap, vasárnap, a Komló—Nagybátony NB ll-es mérkőzé­sen mint partjelző lesz ott. • Megérkezett a Magyar Atlétikai Szö­vetség jegyzőkönyve, mely az atlétikai toborzó budapesti országos döntőjéről készült. Az országos döntőn Keller László, a Dombóvári Apáczai Szak- középiskola tanulója távolugrásban 621-es eredménnyel a 3. helyen vég­zett, 100 méteres síkfutásban 11,5-ös eredménnyel negyedik lett. • A bonyhádi járási asztalitenisz ifjú­sági tízek bajnokságának végeredmé­nye: 1. Pécsi Zoltán (Bonyhádi Va­sas), 2. Horbert Tamás (Kisvejke), 3. Palkó László (Kakasd), 4. Páth László (Kisvejke), 5. Beck György (Kisvejke), 6. Csóka Pál (Bonyhádi Vasas), 7. Teleki Zsolt (Kisvejke), 8. Czlngler Ferenc (Kisvejke), 9. Pechár Csaba (Bonyhádi Vasas), 10. Dávid László (Felsőnána). Úttöröbajnokság A tamási járási úttörőbajnokság eredményei. Kézilabda: Győnfc—Felső­nyék 8:0. Simontornya—Felsőnyék 8:0. Labdarúgás: Gyönk—Magyarkeszi 4:0. Simontornya—Tamási 0:5. A bajnokság állása. Kézilabda: 1. Gyönk 7, 2. Si­montornya 6, 3. Ozora 5, 4. Iregszemcse 4, 5. Pincehely 0, 6. Felsőnyék 0 ponttal. Labdarúgás: 1. Tamási 10, 2. Gyönk 7, 3. Ozora 6, 4. Iregszemcse 4, 5. Simontornya 2, 6. Magyarkeszi 2, 7. Pincehely 1 ponttal« Győzelmet remélünk A Szekszárdi Vasas NB l-es női kosarasai — mint arról hírt adtunk, néhány nap alatt két ragyogó győ zelmet szereztek, mellyel nagy lépést tettek az NB |-ben maradáshoz. Szó mbaton a Pécsi VSK ellen nyertek, majd szerdán Budapesten a Vasas Izzót győzték le. Holnap, vasárnap délelőtt ismét ne héz mérkőzés vár a szekszárdi lá­nyokra: Kecskemét csapatát fogadják. Az előbb említett két mérkőzésen a Vasas kosarasai nemcsak határtalan lelkesedéssel, hanem jól és eredmé­nyesen Is játszottak. Reméljük, így lesz ez vasárnap Kecskemét ellen is, és ez esetben a hátralévő mérkőzéseken már nyugodtabban játszhat­nak, elkerülnek a veszélyes zónából, nem lesznek a kiesők között. Bajnok a Befejeződött Szekszárdon a kispályás labdarúgó-bajnokság az I. csoportban. A bajnoki címet a Tűzoltók csapata szerezte meg. A bajnokság végered­ménye; 1. Tűzoltók 22 17 — 5 69-25 34 2. Tervezők I. 22 15 1 6 45-23 31 3. MEZŐGÉP 22 14 2 6 58-31 30 Tűzoltók 4. Tm. Vízmű 22 14 1 7 62-30 29 5. TOTÉV 22 12 3 7 31-44 25 6. Pénzintézet 22 11 1 10 57-54 23 7. Műszergyár 22 9 4 9 48-56 22 8. Felsőváros 22 9 3 10 51-39 21 9. BHG 22 9 1 12 52-55 19 10. Népbolt 22 6 3 13 47-62 15 11. Kórház 22 3 2 17 37-88 8 12. Városgazdallc. 22 3 1 18 16-86 5 Labdarúgás. Járási bajnokság: Sió- agórd—Tengelic 13. V: Antlfinger. Sió Építők—Sz. Dózsa 13. V: Ódor. Bo« gyiszló—'Decs 13. V: Berta. Harc— Kölesd 13. V: Lugasi. Kajmád—őcsény 13. V: Horváth J. Várdomb—Alsóten­gelic 13. V: Németh. Fomád—Ozora 13.30. V: Sándor. Pincehely—Győrije 13.30. V: Dein. Iregszemcse—Szakoly 13.30. V: Kovács. Tolnanémedi—Szá­razd 13.30. V: Zsolnai. Regöly—Alsópél 13.30. V: Schneider. Németker—Mado- csa 13. V: Poroszkai. Pálfa—Gerjen 13« V: Farkas. Kajdacs—Bölcske 13. Vs Zámbó. Pusztahencse—Dunaföidvár 13o V: Poroszkai. Pont nélkül Dombóvár A i FELSZABADULÁSI KUPA ÁLLASAI 1. PMSC 5 3 2 18-9 2. Véménd 4 3 1 13-9 Ó 3. ZTE II. 5 3 2 13-14 6 4. PBTC 5 3 2 3-8 6 5. Táncsics , 5 2 3 9-7 4 6. PVSK 4 2 2 6-6 4 7. K. Rákóczi 2 1 1 7-9 2 8c Dombóvár 4 — 4 4-11-3 Ordas Iván: ■SamjsanícTt tábornok Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. WILHELM RITTER VON WUNSCHLING FŐHADNAGY LEVELE APJÁHOZ, 1849. SZEPTEMBER 27-ÉN Joachim Ritter von Wunschling nyugalmazott altábornagy úr őexellenciájának Wien Himmelpforten Strasse, Wunschling-palota Szeretett Atyám! Fiúi kötelességemnek tartom, hogy miután ma reggel szolgálati útjára indítottam azon ok­mányt, melyben bejelentettem feletteseimnek katonai rangomról való lemondásomat, és egy­ben kértem elbocsáttatásomat a Fiquelmont- dragenyosezred kötelékéből, ezt a tényt legelső­ként önnel tudassam! Atyám! ön több mint öt évtizedig viselte a császár kabátját, és gyer­mekkorom óta arra tanított engem éppúgy, mint testvéreimet, hogy egy császári tiszt semmit nem tarthat előbbre valónak a becsületnél. Má­sik tanítása a feltétlen parancsteljesítés volt. Máig emlékszem szavaira, melyekkel ezt meg­indokolta: „Egy császári tiszt minden körülmé­nyek között hű a becsülethez, így az általa adott parancs is csak becsületes lehet!” Szolgálatom évei és a magyarországi hadjáratban eltöltött hónapjaim mindmáig igazolták az ön bölcs sza­vait. A tegnapi tények azonban megcáfolták, ez vezetett immár végérvényes elhatározásomhoz. A tiszti becsülethez talán hű maradtam, de a tulajdon lelkiismeretem nem ismer más kiutat abból a válságból, melybe belekeveredtem. Ér­veim helyett engedje meg, hogy a tények be­széljenek! Tegnap tagja voltam annak az ítélkező had­bíróságnak, mely — egyelőre még jóvá sem — 127 — hagyott, de bizonyos vagyok benne, hogy leg­felsőbb helyről jóváhagyandó — ítéletet hozott a magyarországi lázadók vezéreinek felségsértési és fegyveres lázadásai bűnperében. Egyet, bi­zonyos Ormai ezredest már a múlt héten fel­akasztottak. Még kilencre vár kötél, négyükre pedig kegyelemből golyó. A bizonyítékok két­ségtelenek, a hadbíróság két másik csoportja egy teljes hónapon át foglalkozott a vádlottak és tanúk kihallgatásával. Mi az iratok alapján hoztunk döntést, mondottuk ki rájuk, ellen- szavazat nélkül, a halált. A „mi” a következők voltunk, ezekből állt a hadbíróság. A nevek egyike-másika bizonyára mond önnek valamit, Atyám! « Ignaz Moser penzionátus ezredes mint elnök. Josef Wewera, Jozef Thiess alezredesek, Hie­ronymus Lang és Josef Eschenbacher őrnagyok, Adolf Lenk százados, jómagam mint főhadnagy, Josef Handl hadnagy. Az altisztek és tisztesek neve valószínűleg kevésbé érdekli, de legyen tel­jes a sor. Ignaz Schneider és Ignaz Hencze őr­mesterek, Anton Sperlich és August Walter káp­lárok, Lorenz Wolf, Johann Trnka közlegények. Az alantas beosztásúak nem érdekelnek, a tisz­tek közül, tudtommal, csak Wewera és én vet­tünk részt tényleges hadműveletekben. Moser ez­redes a bécsi katonai ruharaktár parancsnoka volt legutoljára, Eschenbacher ismert alkoholista, Handlról pedig még rosszabbakat beszélnek. Ez azonban nem énrám tartozik! Rám csak egyva­lami tartozik, az, hogy az elítéltek között van egy volt százados is a 61-es Saint-Julien-gráná- tosoktól, akinek néhány hónappal ezelőtt rövid ideig a foglya voltam. Damjanich János neveze­tű az illető, a hadi jelentésekből és az újságokból bizonyára ismeri már ezt a nevet, Atyám. A lá­zadóknál tábornok volt és hadtestparancsnok. Az eset. mely levelem elején bejelentett döntésemet érzésem szerint részben indokolja, így történt: Nagypénteken egy Isaszeg nevezetű falunál álltunk szemben az ellenséggel. A csata már órák óta tartott, és minden jel szerint közel jártunk a győzelemhez, annak ellenére, hogy épp a mi dan­dárunk előnytelen helyzetben volt, völgyben, mi­közben a magyarok egy erdős dombgerincet tar­tottak. Csak tartották, mert elhagyni nem tud- — 128 — ták, két völgy felé indított támadásukat is visz- szavertük. Rasztics ezredes, dandárparancsnok ekkor jelentést kapott, hogy az ellenség bal szár- nyá megingott, visszahúzódik, és így valószínű­lég alkalom kínálkozik az átkarolásra. Nem akármilyen jelentőségű operációról lévén szó, természetesen meg kellett győződnünk a tények­ről. Én kaptam meg a parancsot. — Wunschling főhadnagy úr! Egy fél szakasz- szal a jobb szárnyon erőszakos felderítés! Lehe­tőleg hozzanak foglyokat. Tisztelegtem, és nyeregbe parancsoltam tizenöt embert. A fák védelmében széles ívű félkört lo­vagoltunk, én mentem az élen. Jobb kézre hagy­tunk egy éppen felállt röppen tyűsüteget. A pa­rancsnok kérésemre néhány percre elhalasztotta a tüzelést, mert féltem, hogy lovaink, melyek sosem szokták meg ezt é bolond szerszámot, meg. vadulnak. A röppentyűsök becsületére szóljon egyébként, hogy később egyetlen sortűzzel fel­gyújtották a magyarok előtti ciherest, . és így még hátrább kényszerítették azokat. Rövidesen jobbról távoli, hatástalan puskatü- zet kaptunk, és láttuk, hogy bár rendezetten és lassan, de a magyarok visszavonulnak. Nyolc embert és egy káplárt abba az irányba vezényel­tem, magam hat lovassal balra tartottam. Alig­hogy szem elől vesztettük a távozókat, a bokrok közül, közvetlen közelből jól irányzott sortűz se­pert végig rajtunk. Az ellenség kitűnően álcáz­hatta magát; megjegyzem, erre egyenruhájuk színe alkalmasabb is volt, mint a mi messzire vi. lágító, fehér dragonyosköpenyünk. Három embe­rem nyomban lefordult a lóról, és a magyarok máris rajtunk voltak. Szuronyt szegező gyalogo­sok nehéz dragonyosok ellen! Természetesen va­lamennyien pontosan ismertük az ilyenkor kö­vetendő védekezési módot, a rebellisek azonban nem sokat törődtek a katonai szabályokkal. Mi­közben pisztolyt sütöttem, és kardot emeltem a szemből és oldalról támadókra, hátulról, máig sem tudom, hogy nem egy fáról-e, valaki ráug­rott a lovamra, és földre rántott. Hatalmas ütést kaptam, mely -y mint később kiderült — sisako­mat is behorpasztotta, ezután elvesztettem esz­méletemet. (Folytatjuk) — 129 — l /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents