Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

Ajándék a tizedik születésnapra

fl hordó fiatal mestere

„Gyerekkoromban a vi- 'ág nyolcadik csodájának ártottam a hordát. Nem tudtam elképzelni, hogyan lehet a sima, egyenes fát meggömbölyíteni, hogyan lehet úgy összehozni, hogy megtartsa a bort. Tizedik születésnapomra apám kiskoráéval lepett meg. Most, ahogy utólag visszagondolok rá, biztosan akkor határoztam el, hogy kádár leszek.

Erdőket, régmúlt feleket idéző illat.

— Szapuló lesz belőle, — mutat Varga István a halomban álló lenyőfára.

Ősszel, a felsőváros pinceillatú utcáit járva sokat gondoltam . a hordók mestereire. Arra is gondoltam, hogy csillaguk leáldozóban van. A nagyüzemekben betonkádakat használnak hordó helyett. És a szapulók! Egyre kevesebben vágnak disznót, más lett a szokás. Tévedek talán?

— Azt tapasztalom, mintha több és több hordót, sózó kádat készítenénk. Alighanem amiatt a sok városi ember miatt, akik kis szőlőket vásárolnak, s dolgozzák, művelik, hogy boruk legyen. Számítóból is egyre 'több fogy, különösen most, hogy közeledik a tél, a disznóvágások ideje.

Nem is tudjuk, hogy hány és hányféle hordó van, a másfél literes díszhordótól az ötvenhektós ászokhordóig.

— A1 díszhordókat szeretem a legjobban. Igaz, pepecselő, aprólékos munka, de próbára teszi készítőjét.

E1 meséli a fiatal kádármester, hogy munkahelyén, a Bátaszéki Faipari Szövetkezetnél kedvező feltételeket élveznek a szakma szeretői. Műszak után igénybe vehetik a szövetkezet szerszámait, s a maguk hozta anyagból önmaguknak is készíthetnek hordót, kádat, ki mit akar.

Azt mondja, valamikor igen nehéz fizikai munka volt a hordókészítés. Mindent kézzel kellett csinálni, gép nem volt

— Ma más a helyzet. A legizzasztóbb munkát, a csiszolást is géppel végezzük. Van

Varga István a sozokad csiszolását végzi.

egy príma kis kézi csiszoló, azt

használjuk.

öröm hallgatni, amilyen szeretettel a mesterségéről beszél.

— Tegye csak a tenyerét a hordóra! Ugye érzi, hogy milyen kézbevoió, szinte belesimul az ember tenyerébe. Jó érzés, amikor áz ember műszak végeztével végigsimítja az új hordókat.

Egy műszakban 40-50 horFotó: Gk.

dót készít a brigád. Sorozatban gyártják, mindenki végzi a ráeső munkafolyamatot.

— Sokan azt mondják, az ember a szériagyártás miatt „elhidegül” a hordóktól. Nem hiszem el. Én ma is, nyolcévi munka után is éppoly csodálatos valaminek látom a hordót, mint annak idején, gyerekkoromban.- vj Szabvány a konyhában

A mosogatás nem tartozik a kimondottan nemes szórakozások közé, de hát meg kell csinálni. Kivéve, ha teflon bevonatú edényeket használnak. Ebben az esetben ugyanis elég egy bő vizű öblítés is.

De hát mi is az a teflon, milyennek kell lenni a hibátlan teflonbevonatú edényeknek? Ezekre, a nemcsak műszaki szakembereket, hanem elsősorban a háziasszonyokat érdeklő kérdésekre is megválaszol a Magyar Szabványügyi Hivatal, most megjelent és 1976. január 1-ével életbe lépő szabványa.

A teflon bevonat olyan poli- tetrafluor-etilén réteg, amelyet 380-440 Celsius fokú hőmérsékleten égetnek az edény belső

1975, november 23.

felületére. A teflonbevonatnak az a különleges tulajdonsága, hogy az egyébként csak zsírban süthető ételek (hús, tojás, palacsinta, stb.) zsír nélkül is elkészíthetők, kozmásodás és le- ragadás nékül.

Maga a teflon bevonat csak mikroszkopikus — néhány mikron — vastagságban tapad az edény belső falához.

Fontos és mindenki által ellenőrizhető minőségi követelmény az, hogy a teflon bevonaton nem lehet semmiféle folytonossági hiba, vagyis nem lehet pikkelyes, vagy hólyagos, nem lehetnek rajta hajszálrepedések, lyukak, foltszerű mélyedések.

A szabvány előírásai szerint akkor is használhatatlan a teflon bevonatú edény, ha úgynevezett alapozási hibákat lehet észrevenni rajta. Ilyen lehet például az, ha a teflonnal bevont alapozó rétegen zsiradékra vagy más szennyeződésre utaló elszíneződés van. De már az is hiba, ha a teflonrétegen áttetszik az alapozóréteg színe.

Mivel a teflon edények főzőszerszámok, elsőrendű követelmény a jó hőálló képesség. A tartós hőálló képességet például úgy ellenőrzik, hogy a kísérleti edényben 3 órán keresztül olajat forralnak, majd lehűtve megvizsgálják hogy a teflonréteg tapadási képessége nem csökkent-e.

A túlmelegedéssel szembeni ellenállóképesség vizsgálatához a kísérleti teflon edényben 10 percig alkoholt égetnek. A hirtelen lehűlés iránti érzéketlenséget pedig úgy vizsgálják, hogy a 280 Celsius fokra felmelegített edényt hirtelen 20 fokps vízbe mártják. A jó minőségű edénynek ezt a sokkot is ki kell bírnia. (A szabvány neve és száma: MSZ 10441/2 75. A teflonbevonat minőségi követelményei és vizsgálata}.

i------------------------: i

1 Vigyázzunk• egymásra!

HALLJUK A HÍRT: régi barátunkat, Ádámot idegösszeomlással kórházba szállították. Ádám nyolcgyerekes vasutascsaládból származik, minden gyerek szakmát tanult, ő és egyik nővére egyetemet végzett. Ádám otthonról becsületes, tiszta emberséget, jókedvet, segítőkészséget, s józan paraszti észjárást kapott útra valóul.

Az iskola, az egyetem zárt kis világában mindig, minden helvzeíben megállta a helyét, feltalálta magát.

Első munkanapján a tervezőintézetben a főnöke kijelölte az asztalát, s a kollégákra bízta, hogy tájékoztassák arról, hogy mi lesz a munkája. Rögtön észrevette: nem lesz könnyű a dolga. A kollégák semmit nem. mondtak, a kérdéseire kitérő válaszokat adtak, s az iratok fölé hajolva lázas munkába fogtak. Sőt. Szakkönyvekkel, kimutatásokkal, szabályosan elbarikádoz- ták magukat; egymás elől is takargatták a munkájukat. Pontosan fél esztendő kellett ahhoz, hogy Ádám kiismerje: az intézet sakktábláján hogyan is állnak a saikkfigurák. Kiderült: az leap ja a célprémiummal járó magas szakmai felkészültséget igénylő munkát, azt veszik be egy-egy pályázati kollektívába, aki jól helyezkedik, aki alkalmas időben aládob egy-egy laoáttal a főnök hiúságának. A főnök kicsit nagymellű és rátarti; van is miért, hisz megnyilatkozásaiból úgy vélni, rendet, fegyelmet akar, munkatársai’elbírálásában csak és kizárólag a végzett munkát veszi alapul, s ezt nemcsak másra, hanem magára vonatkoztatva is érvényesnek tartja.

RÖVID IDö ALATT bebizonyosodott: a határozott és biztos fellépés csupán póz, az átlagosnál is kisebb képességű törtető, karrierista típust takar, akit apró szolgálatokkal, hízelgéssel, az általa nagyra becsült intellektuális tartással könnyen meg lehet nyerni. Ádám ezek után aranykeretes pápaszemet csináltatott, öltözködni kezdett és megadta az istennek, ami az istené, a császárnak, ami a császáré. Minthogy ezek után jó munkákhoz jutott, s a fehér asztal meliett összehaverkodott mindazokkal, akik valamit is számítottak, jó darabig rendben volt a szénája. Közel kerülve a tűzhöz, hamarosan látni kezdte azt is, hogy mi fő a bográcsban. Látta, hogy munkatársai egymás kezében vannak, hogy aki egyszer belekerült a pikszisbe, annak nehéz az úton megállnia, annak vállalnia kell a korruptságot, a talpnyalá&t, s kiszolgáltatott helyzete csak akkor szűnik meg, ha munkahelyet változtat.

De Ádám ezt a munkát szerette, és erre csak itt, ebben az intézetben volt lehetősége. Soha ném mutatta, de belül éjjel-nappal rágta magát. Egyszerűen képtelen volt megemészteni, hogy olyan dolgokat kell sorozatosan tennie, olyan modort kell viselnie, amit korábban elítélt és megvetett, s ami sehogyan sem illik hozzá. A feszültség egyre nőtt benne, a munkáját mind nehezebben végezte. Energiája nagy részét arra fordította, hogy szinte naponta újra és újra kitapogassa, a kollégák egymás közti viszonyát, felállva az új hadállásba lesöpörje magáról az intrikát, a pletykálkodást, az Irigységet, s hogy viselje azt a fizimiskát, amit elvárnak tőle. Ádám azonban nem bírt kibújni saját bőréből, nem tudta megtagadni régi önmagát, nem tudta lelkiismeretiurdalás nélkül végigjátszani szerepét, meghasonlott és egy zárt körű megbeszélés alkalmával összeesett. Jelenleg 28 éves, s kéthónapi ideggondozói ápolás után most kezd újra dolgozni. Biztatjuk: „Légy erős, ne hagyd magad tönkretenni, küzdj, verekedj és főként bízz magadban, neked csak győznöd lehet!” Vajon lesz-e elég ereje hozzá? $,

A NEGATÍV PÉLDÁKAT lehetne még sorolni. Emberek élnek és dolgoznak meghunyászkodva, rejtve, lapítva, sokan a képességük alatti színvonalon, s ezt igyekeznek is leplezni, modván: minek vál- ! toztassak munkahelyet az egyik 19, a másik egy híján 20. Vannak kismamák, akik úgy időzítik a szülést, hogy hat évig otthon maradhassanak, mert inkább választják a „dézsatündérséget” és a négy falat, mint a munkahelyük feszült légkörét. Az SZTK első emeleti folyosóján 50 év körüli emberek ülnek: a leszázaléko- lásukat igyekszenek elintézni. És mennyi az infarktusban megbetegedett, az ideges, figyelmet, koncentrációt igénylő munkára már alkalmatlan emberek száma. És hányán nem a több pénzért, hanem azért változtatnak munkahelyet, hogy rendes, kiegyensúlyozott körülmények között kedvvel és örömmel dolgozhassanak. Ki tartja számon a haragosokat, akik tíz fillér órabéremelésért, száz forint jutalomkülönbözetért hónapokig nem beszélnek egymással? Semmiféle statisztikai módszerrel nem lehet kideríteni, hányán kerültek összeütközésbe önmagukkal, környezetükkel, s hány embernek vették el még a kezdet kezdetén a munkakedvét.

Az emberek egy része tapasztalatom szerint harmincéves korára már csak legyint: „ha nekik jó, hát nekem is jó, fölösleges mindenbe beleütni az orrom, a fizetésem így is, úgy is megkapom.”

Mikor végzi az ember kedvvel a munkáját? Ha rendben vannak a családi dolgai, ha biztos a megélhetése, ha magához mérten kielégítő az életszínvonala, ha képességének, tehetségének megfelelő munkakört tölt be, olyan helyen, ahol nem a silány munka kap. elismerést, ahol nem agresszív, uralkodó, zsarnokoskodó hajlamú felettesekkel, munkatársakkal kell együttdolgoznia. Ha mindez nincs meg, felborul az egyensúly.

VÉGÜL IS: minden ember, aki dolgozik, ha nem is a világot, de legalább a Világ egy kis darabkáját szeretné megváltani. Ádám példája csak egy a sok közül. Figyelmeztet arra, hogy a munkahelyi légkör mennyire alakíthatja az- embert, befolyásolhatja a munkakedvét, s hogy az állandó készenlét, a tapoga- tódzás még a'.jó képességű ember energiáját is kimeríti, teherbírását próbára teszi. Ne feledjük: a mi társadalmunkban a legfőbb érték az ember! Vigyázzunk egymásra! D. VARGA MÁRTA