Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
/ Vélemények — rólunk NDMi parssztküSdöttség megyénkben Nem azért, hogy sóderoljak... Hallgatom a rádiót: „Miként lehetne meggyorsítani az ügyintézést, hogy # a lakók panasza minél hamarabb jusson el az intézkedni képes ügyintézőkig.’’ „Tudvalevő, hogy az IKV illetékesei már hosszú idő óta keresik a megoldást. A vállalati struktúra helytelen konzervativizmusa objektíve nem szolgálja kielégítően az igényeket.., stb ™ sít)—" Ez a válasz. Nézem a tévét, riport egyik nagyüzemből: „A főmérnök elvtárs szerint miként történhetett meg, hogy a drága valutáért vásárolt importgépek hónapokig hevertek az üzem udvarán. Vajon ki ffl felelős ezért?" „Hosszú évek óta alapvető törekvés gyárunkban, hogy kellő színvonalra emeljük műszaki felkészültségünket, mert számottevő javulás csak ettől várható, így került sor az említett modern gépek megvásárló, sára, amelyek hazánkban a legkorszerűbbek közé tartoznak. Bizonyos szervezési hibák miatt, csak később tudtuk beüzemelni őket, de év végéig bőven lesz idő a kiesés pótlására... stb — síb—" Ez is egy válasz. De elég is a példák sorolása. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy miről is van szó. Mindnyájan nap mint nap találkozunk ezzel a roppant „divatossá" vált szokással — hogy tudniillik nem válaszolunk egyértelműen a kérdésekre — főként, ha azok kicsit kényesek is számunkra. Kényes dolgokra válaszolni — mi több felelősséget vállalni? Jöhet a sóder... Valami már kitudódott, de ugye azért nem kell nagydobra verni? Hát inkább sóderoljunk. Az jól eltakarja a lényeget. A.m van ennek a kérdésnek másik oldala is. Ha túlzottan belejövünk a sóderolásba, azaz a lényeg, az igazság takargatásába — esetleg önmagunk elől is elfedjük, eltakarjuk azt. — gyvgy — Haidínálian a kombájnok Faddon Mezőgazdasági munkásokból álló 23 tagú küldöttség érkezett a közelmúltban a Német Demokratikus Köztársaságból megyénkbe. A baráti látogatás és tapasztalatcsere résztvevői a Karl-Marx-Stadt megyei eppendorfi növénytermesztési kooperációban dolgoznak. Beszélgető partnerünk: Siegfried Richter, a kooperáció elnöke. — Mi» takar a ,,nSvénytermesztési kooperáció" elnevezés? — Három esztendeje, hogy három termelőszövetkezet közgyűlése megszavazta egy kizárólag növénytermesztéssel foglalkozó társulást, kooperációt hoz létre. A kooperáció 300 dolgozója korábban tsz- tag volt, a gépállomány, s a 4200 hektár földterület jelenleg is a szövetkezetek tulajdona. Az önállóságunk viszonylagos; minden esztendőben részletes költség- és jövedelemkimutatást készítünk, amit a szövetkezetek közgyűlésén ismertetünk annak ellenére, hogy az alapítók a gazdálkodásunkba nem szólnak bele. Minden egyes hektárra évi kétszáz márka tiszta jövedelmet tervezünk — ezt az összeget azonban nem osztjuk szét a dolgozók között, hanem beruházásra fordítjuk. A nyereségnek fedeznie kell a talajművelés, a műtrágya, a vetőmag, az élőmunka és a szellemi munka költségeit. Ha gazdasági helyzetünk stabilizálódik, önállóak leszünk, jogilag teljesen függetlenné válunk a szövetkezetektől. A kooperáció — amely hazánkban igen gva- kori — a jelenlegi rendszereknél magasabb szintű intenzív, szakosodott gazdálkodási forma. A koncentráció és a specializálódás a mezőgazdasági termelésben törvényszerű: a ma még viszonylag kis területű egyesülések „kipróbálják”, előkészítik a nagyobb — megközelítőleg harmincezer hektáros — csupán néhány növény tudományos szinten történő termesztésével foglalkozó társulások munkáját — A kooperáció dolgaiéinak őrében a uakkópiottsógal — Olyan embereket képezünk, akik rendkívül nagy hozzáértést igénylő munkájukat önállóan is elvégzik. A háromszáz dolgozó húsz százaléka szakmunkás, hetven százaléka szakmai tanfolyamra járt, harmincán pedig egyetemet főiskoláit végeztek. — Merre Jártak Tolna megyében, S milyennek látták a mezőgazdasági Szemek szakmai színvonalát, fel* készültségét, eredményeit« neneittk •égét? — A szekszárdi Béri Balogíh Ádám és a Jóreménység, a pálfai Egyetértés, a paksi Du- namenti Egyesülés, a györkö- nyi Uj Élet szövetkezetben jártunk és megnéztük a Paksi Konzervgyárat. Mindenütt igen szép eredményeket láttunk, ami véleményem szerint egyrészt a jó vezetésnek, másrészt a tagság szorgalmának és az állami irányítás fegyelmezett, következetes betartásának köszönhető. Újdonság volt számunkra a termelőszövetkezetek szövetségekbe való tömörítése; mindenütt éreztük tanácsadó munkájuk eredményét. Engem személy szerint elsősorban a vezetők munkája érdekelt. Úgy látom: a tsí- vezetők értik a dolgukat, a tudásuk nem öncélú, a dolgozókkal szoros és közvetlen • kapcsolatuk, s emiatt a még problémás feladatokat is viszonylag könnyen megoldják. A tapasztalatszerzésről. Pálfán például meglepődve tapasztaltuk, hogy milyen nagy a tagok háztáji állatállománya — nálunk ez nincs így. Biztos vágyók abban, hogy hazatérve ez sokáig beszédtéma lesz a dolgozók között. Láttunk olyan technikai újításokat, amelyeket feltétlen megvalósítunk; ugyanakkor mi is javasoltunk néhány, elsősorban a gépesítéssel kapcsolatos változtatást. — Mii,ennek lottók ■ ttl-taffok óletkSfülmónyeilt — Megyénkben igen erős a munkásosztály, s minthogy a mezőgazdasági termelés is iparszerű, a két osztály közötti különbség egyre inkább elmosódik. A magyar tsz-tagok életszínvonala magas — minthogy azonban állatokat tartanak, földet, szőlőt művelnek, igen kevés a szabad idejük. — ■> megítélésük «érint milyenek vagyunk ni magyar emberek I — Amit maguk egy mező- gazdasági jellegű országból rövid idő alatt létrehoztak — csodálatra méltó. Őszintén mondhatom: nagyon megszerettük önöket. Hogy milyen is a magvar ember? A sok jó tulajdonság közül csak néhányat említek: szorgalmas, megbízható, odaadó jó barát. D. V. M. Ab oldalt összeállította: Pálkovács Jenő, a gazdaságpolitikai rovat vezetője. Szép eredménnyel zárult a kukorica betakarítása a faddi Lenin Tsz-ben. . A tervezett hektáronkénti 60 mázsával szemben 62,43 mázsa volt az eredmény 1561 hektáron. A felszabadult kombájnok részben szomszédos tsz-ekben dolgoznak, részben a másodvetésű hajdinát takarítják be. Még 6zebb eredményekkel kecsegtet a cukorrépa. Az eddigi mérések alapján a tervezett 300 mázsás hektáronkénti átlaggal szemben 450—470 mázsa várható. A két fontos növény szép hozama hozzásegít azoknak a hiányoknak a pótlásához, melyeket a csapadékos időjárás a zöldborsóban és az őszi gabonákban okozott Sütvény Pénteken sírtak a csikók Mindig tudtam, hogy az ember furfangos, azt is, hogy célja érdekében különféle módokat kieszel, de hogy a csikókat ily fondorlattal válasszák el, soha nem gondoltam volna. O Seidl István tizenkilenc évig kormányozta Süt- vényt Hárorr éve nyugdíjas s most szak tanácsadói mi nőségben rend szeres látogatója a telepnek. Ha az országba hozott, itt tenyésztett valamiféle jó ló, csikó van, tud róla. Honnan, milyen csatornán kapja az információt? Nem kutatom. Hat évtizede lovakkal él. Mert a lóval együtt kell élni, kezes báránnyá csak így lesz. Itt van például ez az angol ló, meghozták, beállították az istállóba, s az istenért nem eszi a magyar takarmányt, a szálast nem szereti, Pista bácsi három h^te foglalkozik már a lóval, alig-alig van változás, csak ő, meg Hencz Ferenc, a telepvezető veszi észre, idegen nem. Vagy például itt van ez a vak ló, áll az istálló közepén, hallja beszédünket, hegyezi fülét, és elindul osikaja felé. Bojtos, a gondozó, szólítja a lovat. A vak kanca elindul felénk. Nedtelepvezető az egyik kezes csikóval. vés orrát mellemhez nyomja, Hencz eltolja a szeretetre váró lófejet, s az anya elindul a csikója után, amelyik az óvodában ropogtatja a zabot Hogyan talál el ez a ló a csikóóvodához, hogyan a gondozóhoz, miként „tudja” a távolságot tartani, hogy nagy fejével ne lökjön úgy mellbe, hogy hanyatt essek? Tudom régtől fogva, hogy a ló a legokosabb állat. Macskát például nem látni soha cirkuszban — de lovat betanítottak már úgy, még a középkorban, hogy a nagy páncélsúly miatt a jobb oldal!, meg a bal oldali lábaival egyezerre lépsSk Sütvényben és Dalmand térségében, több mint száz éve foglalkoznak lótenyésztéssel. 1867-ben alapították a k. u. k. lótenyésztő telepet azzal a céllal, hogy a hadsereget jó lovakkal lássák el. Dőry József földbirtokos bérlő kezdte itt a lótenyésztést. Innen látták el a bajor királyi udvart, a bécsi Burgot, sőt III. Sándor cár is innen vásárolta négyes, junker fogatát. Elsősorban természetesen katonalovak tenyésztése volt a cél: tüzérségi vontatónak, hátaslónak, huszárlónak és trénlónak, azaz vonatoszlopba. Ebbe az utóbbiba kerültek a nehezebb mozgású, erős felépítésű lovak. A tenyésztés „selejtjét” részben a környező nagybirtok, a selejt selejtjét pedig a kisebb gazdák megvásárolhatták. Abban az időben, úgy az első világháború közepéig, évente 1000—1200 csikót, három-három és fél éves lovat adtak át katonai célra. Minden évben megjelent a sorozó bizottság és a lovakat, úgy mint az embereket, besorozták. Inkább mennyiségi tenyésztés volt ez — a válogatás ellenére — nem minőségi. A sütvényi lótenyésztés a felszabadulás után lényegében 1954-ben kezdődött, akkor mintegy kilencszáz csikót tartottak, s a sorozásnál még erősebb selejtezés után, 350 maradt a tenyészetben. Kezdetben az volt a cél, hogy a tolna—tamási lófajtát visszaállítsák, Javítsák tulajdonságait... Évácen át folyt ez a se- lejtező-kiválasztó munka a minőség javítása érdekében. 1958-ban volt a következő sállá* Kezőbegpsaről Hencz Ferenc áthelyezték Sötvénybe a gid- ránteny észetet, negyvenegy lovat. A következő lépés 1961- ben, amikor a kisbéri félvért is idehozták és megkezdődhetett a minőségi tenyésztés, részben gidrán, részben kisbéri félvérek javításával. Most is ez az alapanyag, azzal a változással, hogy a javításra hannoveri és holsteini méneket is befogtak. Olyan híres lovak kerültek innen ki, mint a Híres, a Ramses Junior és a Magister. Természetes, hogy ekkor már a száz évvel ezelőtti céloktól eltávolodtak,, hiszen a hadseregnek nincs szüksége tüzér- és vonatoszlopi lóra. Néhány tucat hátast kell csak a határőrségnek, meg. a rendőrségnek tenyészteni. Sütvényben az a cél, hogy a hazai lótenyésztéshez a kifogástalan méneket kitenyésszék. Ezek utódai már jó ugróképességgel rendelkeznek — különösen a Ramses Junior ivadékai, — tehát igazi sportlovak kerülnek ki három, három és fél év után a sütvényi tenyésztők kezei közül. Évente átlag ötven csikó hagyhatja el a telepet, van azonban amikor csak a harmincöt körül állnak. A ló 11 hónapig vemhes. A csikót a ló alatt hat hónapig tartják. S ez a hat hónap a lóvá nevelés alapja. Valóságos óvodai rendszerrel nevelik a csikókat. Azt tartja a lótenyésztők híres szólás-mondása, hogy a jó kanca a csikót megelli, de a zab az anyja. Zab azonban hazai földjeinken igen kevés terem. Ne csodálkozzunk, hogy a sütvényi tenyésztelepen montreali zabot etetnek. Ebből is, meg sok egyébből következik, hogy a csikónevelés nem olcsó mulatság. Úgy mondják, hogy egy 1967-es statisztika, — amelyet a Dal- mandi Állami Gazdaságban készítettek. — szerint a lónevelés három és fél éves korig 38 ezer forintba kerül. A D. Á. G. vezetői nem egyszer panaszkodtak már, hogy ráfizetéses a lótenyésztés. El is kell hinni, hiszen hatvanhét óta nemcsak a gyógyszer, de a munkabér, a takarmány, az energia, a gépi erő, a tenyész- anyag ára is emelkedett. Ugyan előfordul, hogy egy jó apaállatért a gazdaság nyolc! vanezer forintnál is többet kap, de az eladott lovak többségé 45—50 ezer forintot hoz csak a közös kasszába. Egyébként a csikók első ml. nősítése hathónapos korban történik. Ekkor Sütik beléjük a nyakra, és a nyereg alá a tenyészállattal kapcsolatos tudnivalóikat. Sütvényben Sitkéi János bácsi több mint harminc éve a csikók névadója. Idén az F betű van soron. Ilyen neveket olvashatunk Sitkéi János füzetében: Felleg, Futó, Futár, Füstös, Fűzfa, Forgó... Hogyan telik ki a most pénteken leválasztott harminchat csikónak az F betűvel kezdődő neve, nem tudjuk. Biztos, hogy névvel, teljes jelöléssel — sütéssel — kerülnek a hazai lótenyésztésbe, öregbítve a sütvényi telep jó hírét. O Amikor elhatározzák, hogy a csikókat leválasztják, akkor a legelőn néhány kancát hagynak közöttük. S az egész csikóménest lehajtják a csikóistállóba. Innen az öt-hat kancát valósággal kilopják a csikók közül. Ezzel meg is történt a választás. Csak az a helvzet, hogy gyönge szívű embernek nem ajánlatos a választás után erre járni, mert ekkor eírnak a esikók. A tenyésztők, Bojtos József és táráai, Hencz Ferenc telepvezető, messzire mennek a csikóistállóí^l. sajnálják az anva nélkül maradt fiatal állatokat. PALKOVÄCS JENŐ FOTO: GOTTVALD KAROLT
