Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
SZOVJET IRODALOM Magyarországon elsőnek közli a folyóirat Pjotr Kile, nanáj nemzetiségű szovjet író A madarak a magányban énekelnek című elbeszélését „Az az élet, amelyről Pjotr Kile hírt ad, nem egyszerű, időnként tragikus is. De igazi élet, nem édeskés selypítéssel felhígítva, olyan élet, amely, ben teljességükben nyilvánulnak meg olyan szép emberi vonások, mint a szeretet, a bátorság, az élet megértése” — írja róla Jurij Ritheau. Aki elolvassa ezt az elbeszélést — igazat ad neki. Kurcsatovról, a szovjet ntomkutatás atyjáról szól Da- nyil Granyin-Igor Talankin filmregénye, A célpont kijelölése. Robert Rozsgyesztvenszkijt ismeri már a magyar olvasó. Róla írja Anatolij Alekszin: „Robert Rozsgyesztvenszkij munkásságában a konjunktúra ismeretlen fogalom. A korszerűség és aktualitás nem a konjunktúra szinonimái: sőt. annak ellenpólusa... És, mert igazi költészet, ezért nemcsak azokhoz áll közel, akikről közvetlenül szól....” Most megjelent verseiből is ezt érezhetjük. „ Érdekes beszélgetést folytat a folyóirat hasábjain közös dolgainkról, a Közös dolgaink rovatban Georgij Markov, a Szovjetunió Írószövetsége főtitkára, és Dobozy Imre, a Magyar Írószövetség főtitkára. A százéves Lunacsarszkij- ról és a nemrég elhunyt Simon Istvánról olvashatunk megemlékező cikkeket. Nálunk is bemutatták már a Hazáért harcoltak című szovjet filmet. Érdemes hozzá elolvasni Alekszandr Karaga- nov szovjet filmkritikus eszmefuttatását, amely e Bon- darcsuk rendezte filmről szól. SZOVJETUNIÓ Merre tart a közeljövőben az emberiség, és várhatóan hogyan alakulnak a világpolitikában az erőviszonyok? — teszi fel a kérdést az „Űj szakasz küszöbén a nemzetközi enyhülés” című cikk szerzője, és kimerítő választ is ad ezekre a kérdésekre. A napilapokban már olvashattak arról a nagyszabású programról, amely a nem- feketeföld övezet mezőgazdaságának átalakítását tűzte kj célul. A Szovjetunió novemberi számában olvashatjuk azt az írást, amely ennek az övezetnek a belterjesítését vázolja fel, és bemutatja azt is, hogy ez az átalakítás mit jelent az ott élők életmódváltozásában. Érdekes, több oldalas képes riport számol be a magyar olvasóknak a szoviet egyetemisták nyári építőtáborairól, s arról a hatalmas munkáról, amelyet a fiatalok az idén végeztek. A képzőművészetek iránt érdeklődők a folyóiratból megtudhatják — ' repn> dukciókkal illusztrálták a cikket — milyen Van Gogh-ké- pek láthatók a szovjet gyűjteményekben és hogyan kerültek oda? A Mellékletben ezúttal új rovattal találkozhat az olvasó: Tanácsok — autósoknak címmel. Ezentúl a folyóirat, minden számában Zaporozsec-, Moszkvics-. Zsiguli-, és Vol- ga-tulajdonosokak ad tanácsokat a folyóirat. Első ízben mutatjuk be olvasóinknak ezt, a ma már nagy hagyományokkal rendelkező világirodalmi folyóiratot, amelynek célja: megismertetni a magyar olvasókat a világirodalom legjobb és legújabb alkotásaival. A folyóirat élen közli Andrej Voz- nyeszenszkij verseit. Nem véletlenül. hisz Voznyeszenszkij versel mindig valami újjal lepik meg a költészet barátait. Most is egy nagyon érdekes problémát vet fel a Vers a pornográfia ellen című versében. A lélek pornográfiájáról és az ellen ír. Érdemes idézni a vers befejező részét: „Szégyelljen sztriptíz bár mozivászon,/ ha pőréi vénuszi dombok tája — /de fontosabb a lélek — vesszen/ a lelkek pornográfiája!” Jól megírt, jól szerkesztett és lélektanilag hiteles Isaac Bashevis Singer: A tisztelő című elbeszélése, amelyből nemcsak egy boldogtalan nő és családja sorsát Ismerjük meg, de rádöbbenünk arra is: mit jelenthet az ember életében, ha csalódik abban, akit élettársául választott E számban olvashatjuk Peter Barnes: Az uralkodó osztály című komédiáját. Az Élő múlt rovatban Alekszandr Dejcs emlékezik meg Lunacsarszkijról, a Tájékozódás rovat pedig Németh László tanulmányát közli Kleistről. Akiket a megújuló színház problémája érdekel, azoknak figyelmébe ajánljuk Pályi András cikkét Józef Szajna színházáról. 1 ANYUK; ASSZONYOK Sajnos, egyre kevesebben vannak azok. akik cselekvő részesei, tanúi voltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeinek. Közülük mutat be néhány veterán asz- Szonyt a Lányok, Asszonyok legújabb száma. Általában a családokban az asszonyok töltik be a „pénzügyminiszteri funkciót. A társadalomban ez még ritka jelenség A Szovjetunió egyik pénzügyminiszter-helyettese nő. A lap őt. az ebben a fontos beosztásban tevékenykedő nőt mutatja be az olvasónak. Átfogó, képes riport ismerteti, milyenek a szovjet nők tanulásának lehetőségei a Tatár Autonóm Köztársaságban. A filmkedvelők érdeklődésére számíthat Ábel Péter írása, amely Kolonits Ilona filmrendezőt állítja „reflektorfénybe.” Hogyan nyerhetnek nászajándékként utazást, nászutat „Észak Velencéjébe” — Lenin- grádba a lap fiatal előfizetői? — erről kapnak tájékoztatást a 40. Oldalon. A Mellékletben a többi között a felnőtteknek és a gyermekeknek szánt horgolt, kötött és varrott modellek képét is leírását találjuk, ?9 ugyancsak itt közük az olvasó ételreceptjét. A lakberendezési rovat a konyha praktikus kihasználásához kínál ötleteket. szputnyik Több ezer szovjet lapból ismét biztos kézzel válogatott ki érdekes írásokat a lap szerkesztősége. Bizonyíték erre,' hogy olyan kérdésre is választ kap a magyar olvasó, amely nálunk js felvetődik: szüksége van-e a Szovjetuniónak a Nyugat segítségére?. Igaz-e az. hogy a Szovjetunió kénytelen külső segítséget igénybe venni Szibéria meghódítása programjának megvalósításához?. Ezekre, és még sok egyéb kérdésre válaszol egy interjú keretében a Szovjetunió Minisztertanácsa Tervbizottságának elnökhelyettese,1 Több írás foglalkozik a> szovjet gazdaság fejlődésével. A Transzeurópai gázvezeték című cikk egy hatalmas beruházásról, a KGST hét tagországának nemzetközi építkezéséről számol be. Az új szibériai autópálya című írás pedig arról tudósít, hogy több mint ötezer kilométer hosszú autóközlekedési főútvonal köti majd össze az Ural hegységet a Bajkál tóvaL Hat esztendei szolgálat után viszatért a Szovjetunióból az Egyesült Államokba Mike Da« vidov amerikai újságíró. Jegyzetei sok jellemző tényt közölnek a szovjet és az amerikai életforma különbségeiről A sportkedvelők tudják, hogy 1980-ban Moszkvában rendezik meg az olimpiai játékokat. Ennek előkészületeiről^ arról számol be a lap: az edzők és a sportszakemberek miként keresik az ott dobogóra lépő tehetségeket. j Ordas Iván: Damjca Baseli ftéiisorroolc Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Lázár Vilmos és Dessewffy Arisztid Volt a másik kettő. Melléjük léptek a papok, aztán az őrnagy ismét vezényelt. Két század helyben maradt, kettő közrefogta az elítélteket. Sápadtak voltak, merevek és kemény tartá- súak. A menet eltűnt a kapubolt alatt. Egy százados pihenjt vezényelt az ottmaradt ala- i kulatnak, Howiger tábornok visszament a főőrségre. Egyetlen hang sem hallatszott az udvaron, csak a parasztszekér lovai rázták meg olykor idegesen a zablájukat. Negyedóránál valamivel több telt el, amikor a küj- ső várárok irányából felhallatszott a sortűz roppanása. Aztán fél perccel később még egy magányos, gyengébb, egyes lövés. Török gyakorlott füle megkülönböztette, hogy ezt a2 utolsót pisztolyból adták. Valakivel kegyelemlövés végzett. Hatot kongatott valahol messze a városi templom órája, amikor Tichyvel az élen ismét együtt állt a zászlóalj. Sorra vezették elő a tábornokokat. Az őrnagy a kezében tartott laj taromról állította össze a menetet. — Herr Knézich und Lahner! — Ritter von Poeltenberg und Herr Aulich! — Herr Nagysándorl — Herr Török! •— Graf von Vécseyt — Graf von Leiníngen-Westerburg! A papok közelebb léptek, a menet azonban még nem indult. Törökön valami lehetetlen, szinte valószerűtlen öröm villant át, bár szinte az érzéssel egy időben tudta, hogy hiábavaló. „Hátha mégsem?*’ Az egyik altiszt azonban már intett; — Komm! A főőrség kapujában, két botra támaszkodva megjelent Damjanich. Köríllhordozta sze— 160 mét az esőben ázó zászlóaljon, aztán odaköszönt társainak: — Jó reggelt, barátaim! Bestye bánatosan búcsúztat bennünket ez az október. Nos, ez az én díszhintóm, ha nem tévedek.» Az első pillanatban megismerte Törököt, és halványan elmosolyodott. Tichyt ingerelte ez a kedélyesség. Ha valaki halálraítélt, az legalább szálljon magába. Ez a vad rác azonban, úgy látszik, mit sem változott az elmúlt másfél év alatt. Előírásosan folytatta a menet összeállítását: —■ Herr Damjanich! — És a szekérre mutatott. — Herr Hauptmann von Damjanich, ha szabad kémem! —• villant rá a botra támaszkodó óriás szeme. — Tudtommal a lefokozást az ítélet végrehajtásának színhelyén hirdetik ki! Odabicegett a kocsihoz, és megállt. Látnivaló volt, hogy a hatalmas test Segítség nélkül nem kerülhet föl. Két katona az első sorból, nem várva semmilyen parancsra, odaugrott. Howiger tábornok azonban rájuk kiáltott a küszöbről: — Vissza! Ez a sintérlegények dolga! A hóhér két 6egédje előbbre lépett, de Damjanich már egy cseppet sem volt kedélyes. A régi, vezénylő hangján bődült rájuk: — Fort, ihr Henkersknechte! — Körülnézett, majd magához intette Meyer hóhért, és karjára támaszkodva, nehézkesen beült a szekérbe. — ön ma az én legjobb barátom, jöjjön, üljön ide mellém! A másik oldalra a pap ült, Török mellé pedig egy szuronyos katonát parancsoltak. Elindult a menet. A várkapu esőtől védett boltíve alatt Damjanich szivarra gyújtott, ás megjegyezte: — Ez jó időmérő eszköz. A szivaromról tudom, hogy az mindig fél órát szokott tartani! Az első szippantások között, mintha csak a levegőbe mondaná, megjegyezte: — Én mindig mondtam, hogy maga egy Ördög, Török! Sajnos, már nem sokáig tudom sajnálni, hogy Időben nem léptettem elő hadnaggyá) Afctán látva a rác lelkész érteüen tekintetét, tegéződve folytatta; — 161 — — Ne sírj, jó barátom, maradtok még elegen derék magyarok! Török csak most eszmélt rá, hogy nem az esőcseppek ömlenek végig az arcán. Később pedig úgy emlékezett az útra, mint a legrosszabb lázálamra. A papnak nem sok be- szélnivalója maradt, a tábornok leintette. — Ne fárassza magát, főtisztelendő uram! Volt időm ma éjjel elintézni minden dolgomat a mennybéliekkel! Beszéljünk vidámabb históriákat! A hóhér enyhe ijedtséggel húzódott félre. — Ne féljen. Meyer! Nem háborodtam meg! De talán több halált láttam, mint maga, és megtanultam, hogy nem félni, hanem szembenézni kell vele. Egyébként tudja maga, hogy honnan hajtják a legtöbb marhát Brünn be? — Nem tudom, Herr General! —• Na látja! Legalább elmondhatja, hogy egy rebellis magyar tábornoktól is tanult valamit. Hát honnan másfelől, mint hátulról! Németül beszélte, anekdotázta végig az egész utat. A szekér mellett menetelő Wocher- bakák csendes borzalommal hallgatták. A szivarja végére érve előreszólt a sorban leghátul, közvetlen a szekere előtt haladó Leinin- gennek: — Célnál vagyunk, Károly! Innen már látom, sőt ha jól látom, közönséges épületfa gerenda valamennyi! A zászlóalj elkanyarodott a szárazhídi lapályra. Ismét pattogtak a vezényszavak, és felállt a szabályos négyszög, egyik oldalán a kilenc bitófával. A hóhér leszállt, a papok és a tábornokok Damjanich szekeréhez léptek. Senki nem gátolta őket. — Búcsúzzunk, testvérek? — mondta váratlanul csendesen Damjanich. Leiningen válaszolt: — Előbb imádkozzunk utoljára együtt! Imádkoztak. Sujánszky, kezében a feszülettel mondta félhangosan a miatyánkot. és nem Is próbálta letörölni könnyeit. Amikor befejezték, Damjanich rászólt: —* Ugyan mit sír, tisztelendő barátom? Hisz akit a kezében tart, azt is az igazságért feszítették meg! (Folytatjuk) — 162 —
