Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

Megértették a feladatot ' AMIKOR egy munka érté­kelésénél az.t mondják, hogy a végrehajtásért felelős meg­értette a feladatot, a mozgalmi nyelv zsargonját isimerők tud­ják: ez dicséret. Az elismerésnek ezt a for­máját kapta — teljes joggal — a szakcsi Uj Élet Termelőszö­vetkezet, amikor a dombóvári városi párt-vb. előtt tájékoz­tatást adtak a Központi Bizott­ság 1974. december 5-i hatá­rozatából reájuk jutó rész tel­jesítésének helyzetéről. A végrehajtó bizottság állás­pontja pedig mérvadó, hiszen rendszeresen számon kérik a munkát, ezzel is ellenőrzik, se­gítik a feladatok teljesítését. Ebben a félévben már több gazdasági egység adott számot arról, hogy mit tettek e hatá­rozat megvalósításáért. Formálisnak aligha mond­ható az, ahogyan a tsz annak idején megtárgyalta a tenni­valókat. A taggyűlésen, a poli­tikai oktatáson, a pártcsopor- tokban, a politikai vitakörön, vezetői megbeszéléseken, bri- .gádgyűléseken vizsgálták a feladatot, végül, is több mint kétszázan voltak részesek ab­ban, hogy megfogalmazódott: a Központi Bizottság határo­zatának lelkiismeretes végre­hajtása helyileg is nélkülöz­hetetlen a jobb gazdálkodási eredményekhez. Az intézkedések kidolgozá­sánál a gyakorlati élet igazol­ta: a politikai munka közvet­lenül is részes a termelés mi­nőségi és mennyiségi javításá­ban, az ésszerű anyaggazdál­kodásban, a beruházási tevé­kenységben. A vezetők és a dolgozók felismerték: a. jöve­delmezőség növelésének egy-! értelműén jó útja: a gazdáid kodási célok folyamatos, • fér gyelmezett végrehajtása1, más szóval — a határozat szelle­mének meghonosítása. A sok­oldalú önvizsgálat nyomán rá­jöttek, hogy még jelentős bel­ső tartalékaik vannak, amelyek a felszínre jönnek, ha minden­napi munkájuk szerves részé­vé válik a takarékossági szem­lélet. A VÉGREHAJTÓ bizottság asztalára tett jelentés össze­foglalóan mutatja be az intéz­kedések meghozatalától eltelt tíz hónap eredményeit. Például azt, hogy változtat­tak a növénytermesztés szer­kezetén. Uj növényként kezd­ték el a cukorrépa termeszté­sét, és jelentősen megnövelték a napraforgó vetésterületét. Igaz, ez a vezetés gondjait jócs­kán megnövelte. Vásároltak hozzá egy szekszárdi cukor- répa-betakarító gépsort ‘is. Az ősz folyamán kiderült: a veté­sek, a talajmunkák és a be­takarítások erre az évszakra tették a munkacsúcsot. A nyá­ri munkák szervezésében már volt gyakorlatuk, amit egye­bek mellett az is igazol, hogy júliusban végeztek a gabona­aratással, és augusztus harma­dik napján már kazalban volt a rostlen is. Most azonban új feladatok jelentkeztek. Gondo­san meg kellett szervezni a hibrid vetőmag kukorica be­takarítását, mert a gépek csak ezután mehettek át a cukor­répaföldekre. Hogy jobban haladjanak a talajműve­lésben kétműszakos lett a nap, hét MTZ és egy Rába- Steiger pedig éjjel-nappal üzemben volt. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉST is elérte az új idők szele. Aszarvas- marha-tenyésztés szakosítása megkezdődött Tejtermelőnek állították be az importált és a házi törzskönyv igazolása sze­rinti legjobb magvartarka te­heneket. Egy kísérletet is el­kezdtek: engedélyt kértek és kaptak a Holstein-Friz egyik fajtájának és a magyartarká­nak a keresztezésére, amitől jobban tejelő fajtát várnak. Szelektálják á sertésállo­mányt is. Az összlétszám tíz­százalékos nöVelése mellett ki­selejtezik a zsír csodásra haj- lairtop egyedist. ..A,,.' barornji-. ipar ipedlg 1 250—3Ö"0 ’ tonnái' szállítmányba számíthat Szakcsrdlú.._ _ , A takarékossági intézkedés sek meghozatalánál látszik, hogv nem azért hozták,, mert divat. Takarékoskodnak, de nem úgy, hogy a „mindenből csípjünk le égy keveset, majd összejön valami” elvet követ­ték volna, Alkatrész-megtakarítást a gépek amortizálódása miatt nem tervezhettek. Ugyancsak nem terveztek például mű­trágya-megtakarítást sem, mert most kellett pótolni azt, ami tavaly elmaradt. Az, hogy mégis háromnegyed millióval kevesebbet fizettek műtrágyá­ért, a leleményességből adó­dott. 40 vagon leértékelt ket­tős sót vásároltak. Igaz, a tö­résére sok munkát kellett for­dítani, de végül Is megérte. A háztáji gazdálkodás segí­tésének is megtalálták a mód­ját. Szervezetten segítik az otthon nevelt állatok takar­mányszükségletének megte­remtését. Gabonát, lucernát adtak, a szőlőhegyekben és az utakon termő — csak kézzel kaszálható — füveket is hasz-, nosítják, de segítik a háztáji­ban előállított termékeké érté­kesítését is. A végrehajtó bizottság azt állapította meg, hogy a szakcsi tsz-ben sokat és jól tettek a termelés fokozásáért, a haté­konyság javításáért, ezért el­ismerés illeti őket. Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet arra, hogy töretlenül folytassák a megkezdett mun­kát. Tanácsokat is adtak a költségcsökkentésre, az üzem­anyag felhasználásának ellen­őrzésére, a szakszerű takar­mányozásban és a takarmány­tárolásban rejlő lehetőségek még gondosabb kihasználásá­ra. Javasolta a végrehajtó bi­zottság, hogy a hatékonysági mutatókat is építsék be az 1976-os tervekbe és folyama­tosan ellenőrizzék azok meg­valósulását. Célszerű még több figyelmet fordítani a föld, a technikai eszközök, az élő­munka és az anyag jobb fel­használására, a gazdálkodás olyan-r, szervezésére, amely' együtt jár a hatékonyság nö­velésével. A NAGY FELADATOK előtt álló szövetkezet számára az ellenőrzésnek ez a módja hasznos volt. Ismét beigazoló­dott, hogy a jó határozatnak a gondosan megszervezett vég­rehajtása és a rendszeres el­lenőrzés biztosítja a teljes si­kert FEJES ISTVÁN Szakszervezeti kongresszusok Szombaton, a Vasasszakszer­vezet székhazában megkezdő­dött a Vas-, Fém- és Villamos- energia-ipari Dolgozók Szak- szervezetének XXVII. kong­resszusa. A részt vevő 506 küldött és 150 meghívott ven­dég több műit hatszázezer szervezett vasas dolgozót kép­visel a tanácskozáson. A kongresszuson megjelent Bisz. ku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai. ­A beszámoló megállapította, hogy a dolgozók eredményes munkájukkal már túlteljesí­tették a kohó-, gép- és villa- mosenergia-ipar IV, ötéves tervét. Különösen a gépipar termelése növekedett erőteljes ütemben, exportja pedig öt év alatt a szocialista orszá­gokba 85 százalékkal bővült, a tőkés piacra pedig megkétsze­reződött. 1 Kétszázezer pedagógus kép. viseletében 350 küldött, mint­egy 50 meghívott részvételé­vel szombaton reggel aa ÉDQSZrSzékházban megkez­dődött a Pedagógusok Szak- szervezetének X. kongresszusa Á tanítás-hevelés különböző szintjein tevékenykedők, az óvónők, általános iskolai, gim­náziumi és szakmunkásképző, intézeti tanárok, a főiskolai, egyetemi oktatók és profesz- szórók országos figyelmet él* vgző tanácskozásán megjeleni Némes Dezső, az MSZMP PB tagja, az MSZMP politikai fő­iskolájának rektora. Dr. Voksán József, a szak- szervezet főtitkára referátu­mában hangsúlyozta: a kong­resszusra nagy felelősség há­rul abban, hogy meghatároz, za: milyen módon vegyen célzó társadalmi program tel-- jesítésében. ,A Pedagógusok Szákszervezetének’ “hagy1 9?*”- repe van a közoktatáspolitjka formálásában és gyakorlati megvalósításában, a szocialista demokrácia fejlesztésében,- to­vábbá a pedagógusok, az ok­tatásügyi dolgozók világnézeti- politikai-szakmai fejlődésének segítésében, hivatástudatuk f nil acT+ácáVion ói-rl alriaí 1? trA<^Ck1 „ mében és közérzetük javításá­- ban. - ­, © Szombat reggel a vitával folytatódott a Kereskedelmi, Pénzügyi• és Vendéglátóipari Dolgozók ' Szakszervezetének XXXII. - kongresszusa. A két­napos vitában felszólalt Szúr- di István belkereskedelmi mi­niszter és köszöntötték a ta­nácskozást, a jubiláló szak­szervezetet a testvérszakszer­vezetek küldöttei. A felszólalások többsége a szakszervezet gazdasági segítő munkájának tennivalóival, a munkaerőhelyzettel, elsősor­ban a fővárosi kereskedelmi hálózat gyorsabb ütemű fej­lesztésének szükségességével foglalkozott. Megállapították, hogy a következő tervidőszak várható nagyobb feladatai több erőfeszítést követelnek a kereskedelem dolgozóitól, ezért is sürgették a munka feltété, leinek javítását. Többen java­solták, hogy a szakszervezet szorgalmazza a vásárlók igé­nyeinek és a kereskedelmi dolgozók helyzetének egyaránt megfelelő nyitva tartási idő rendezését. A kongresszus - délután á szakszervezet vezető testüle­téinek megválasztásával feje­ződött be s Szombaton a szakszervezel Jókai utcái székházában befe­jezte tanácskozását a MEDOSZ XXIV kongresszusa. A kül­döttek a központi vezetőség beszámolója felett indított vi­tában egyebek között a ter­melési ejlesztés időszerű kéri déseit vitatták meg. Sokan foglalkoztak a mező- gazdaság speciális jellegéből adódó gondokkal, egyebek kö­zött a majorokban és a na- gyobb lakott településektől távol eső telepeken élők la- ‘ káshblyzetével;'5 A kongresszus határozata egyebek között a munkavédel- helyiért további javítására hívja fel az üzemeket: vala­mennyi vállalatnál el kell ké­szíteni az ötödik ötéves terv időszakára vonatkozó vállalati munkavédelmi intézkedési ter­vet Javasolja a szakszervezeti hogy korszerűsítsék a munka- védelmi és szociálpolitikai képzést. Diplomás házaspár A hirdetést átfutva tuda­tom mélyéről váratla­nul felmerült Gáspár alakja, s újból eltöltött a rossz érzés, amit négy eszten­deje , az irodájában éreztem, annak következtében, hogy a szerelők mérnök kartársnak szólították. A titulust kegyes leereszkedéssel fogadta. Ké­sőbb, amikor kérdőre vontam, fülig vörösödve magyarázko­dott: Nincs jelentősége, ez csak afféle formaság. Nem hagytam annyiban a dolgot, és barátságunkra hi­vatkozva kértem, mondja el őszintén, szaktechnikus létére, miért kívánja meg a „mér­nök” megszólítást. Harapófo­góval kellett belőle kihúzni minden szót. Nagy nehezen mégis kinyögte: „Ha diplo­másnak hisznek, nagyobb a respektem.” Teljes meggyőző­déssel hangoztatta; tekintély­növelő, munkafegyelem-erősí. tő „körülmény” a diploma. Gáspárral beszélgetve és az élet tényeivel szembenézve el kellett ismernem: a diploma a köztudatban eleve növeli az ember tekintélyét. Ám a tisz­telet végül is nem az ember­nek szól, hanem a diplomá­nak. Ettől valamiféle szolga­Ulä, november 16. lelkűség okán a köznapitól ál­talában eltérőnek, minden te­kintetben értékesebbnek hisz- szük magát a diplomást. Ami aztán azzal jár. hogy néme. lyik mérnök, j orvos, közgaz­dász minden Szempontból kü­lönbnek és többnek tartja magát, mint az átlagember Ez az utóbbi típus abban a szent meggyőződésben és tévedés­ben él, hogy van a „tömeg” és van az „elit” Magasabb- rendűségét főleg és szinte ki­zárólag külsőségekkel hangsú­lyozza. Öltözködésében, visel­kedésében. fellépésében, mo­dorában kínosan ügyel1 a lát­szatra, arra például, hogy úri ember és semmi félreértés ne essék, valóban „úri ember”. Ez a diplomás dobogtatja meg a kispolgár szívét, hiszen egy felületen éppen a kispolgári embereszmény reprezentálja azt, akire határtalan csodálat­tal fel lehet nézni, mindegy, hogy a ruha kit takar. De még utánozható i& K örnyezetemben ismerd seim körében mindig ráismerek Z. Aranka megfelelőire és látnom kell: az arisztokratikus gőg szemé­lyiségzavarokat okoz, mert a teljesértékűséget nagyképűen leegyszerűsíti egyetlen dolog­ra, a „kutyabőrre”. Mintha bi­zony a teljesértékűség ennyi­ből állna. Ennél sokkal több és a leegyszerűsítés a fejekben rendszerint világnézetünktől idegen képzeteket teremt, za­varja a lényeglátást, nemrit­kán politikai egyensúlyvesztést eredményez. Továbbá nehezen helyrehozható hibákat szül, s nemritkán egyéni meghason- lások, tragédiák előidézője. Z Aranka mérnöknő egyik üzemben középirányítóként dolgozott, negyvenötén tartoz­tak hozzá. Negyvenöt ember, illetőleg szerinte negyvenöt név Semmit nem tudott be- osztottairól. fogalma sem volt arról: kiben milyen érték, ér­deklődés, készség lakozik Bognár bácsi, a segédmunkás apja lehetett volna, ám neki csak Bognár volt „Bognár reggel felül a gépkocsira és el­megy rakodni.” Kalmár, Ök­rös, Hamrák... Z. Aranka ä szaktárs, a kartárs, az elvtárs kifejezést beosztottaival szem­ben nem ismerte. Keresztül­nézett a fizikai dolgozókon; bezzeg elvárta, sőt megköve­telte, hogy kellő tiszteletet kapjon tőlük. Látszólag meg­kapta. annak ellenére, hogy közönséges hangnemben trá­gárságokat vagdosott a mun­kások fejéhez, • szentül hitte: jól áll neki az aljabeszéd. Egyébként mint mérnök, ki­válóan megállta a helyét, de emberként messze nem volt azon a magaslaton, ahol hit­te magát, s ahonnét lenézte a Világot. Hisztériás rohamot ka­pott, amikor leváltották, s he­lyére egy „szimpla” téchnikust tettek. Gyártotta a beadványo­kat, hivatkozott a diplomájá­ra amit talán legszívesebben ’ nyakába akasztva hordott vol­na. S okféle megnyilvánulása van a diploma-gőznek A végeredmény azon­ban mindig ugyanaz. A diplo­ma-gőz. társadalomellenes, mert kizárólag a hozzája ha­sonlót ismeri el egyeftrangú­nak. A mi rendünk mégbócsülil a tudást, nagyra értékeli a magasan kvalifikált éitelmi- , ségi munkát. De a diploma önmagában semmiféle kivált- - ságot nem jelent, o Ettől egy ember rendelkezhet'a környe­zetében lévőknél nagyobb át­lagtudással, de népi biztos, . hogy személyiségként is fö- " lözi az átlagot. Az egyetem, a főiskola csupán lehetőség ’ah­hoz. hogy kellő intélíigenciá- wal a jellem is erősödjek. A diplomások döntő többsé- gére éppen az *' jellemző, hogy kulturáltan illeszkednek környezetükhöz, értik és ér­zik helyüket, szerepüket a tár­sadalomban, tisztelik, becsülik a munkásembert. M. János, a kiváló közgazdász ebből a né­zőpontból tiszta emberséggel így fogalmazta meg saját vi­láglátását: „Édesapám a fel- szabadulásig uradalmi cseléd volt. Jelenleg nyugdíjas téesz- tag. Én az / ötvenes években egyetemi diplomát szereztem és öt esztendővel ezelőtt meg­védtem doktori értekezésemet. De nagyon jól tudom. hogy. édesapám életismeretben, böl­csességben. tapasztalati tudás, ban magasan fölöttem áll. öcsém traktoros. Ismerjük egymást, és róla meg nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy igen-igen okos ember. A szü­léimét, a testvéreimet nézném le, ha nein tisztelném minden dolgozóban a valóságos érté­keket." Érdemes megfigyelni, hogy legtöbbször éppen azok. hival- kodriaka föilídómáyáltí alffknek „alig' van?’,*- Ifimertem az in- szeminátort. aki állatorvosnak játszotta fc meg magát. Besze­rezte; az t arónykeretes szem- ■ üveget,»’- az■•-.egyéb kellékeket, felültt a■'*magas, lóra. leeresz­kedő. vállverege^ő hangon tár. gyalt a .gazdákkal, akik a rég­múltból; eredődé alázatból doktor úrnak’ titulálták. D é. hát ne • feledkezzünk , meg; a ’ hirdetésről. Új­ból, elolvastam, de már figyelmesebben és- határozót- tap megéreztém; nerrt véletlen, '-hogy éppen Gáspárt. juttatta eszembe. Ez a hirdetés azért adatott fel, mert egy házaspár kislánya mellé pótmamát ke­res. Nem akármilyen házas­pár: diplomás házaspár. Min­dent elképzelhetünk Mindent, aminek ebben a hirdetésben helye volna. Lehetne ez a házaspár jóravaló, jól kereső, elfoglalt, emberbecsülő, bete­geskedő, a pótmamakereséshez ezek a jelzők mindegyike el­képzelhető, csak éppen a „dip­lomás” nagyképű és felesleges SZEKULITY PÉT EB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents