Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
X Harc a korrózió ellen Lengyel tudósok világraszóló eredménye A korrózió igen régóta ismert jelenség. Az ellene folytatott küzdelem tulajdonképpen egyidős a fémek ismeretével és használatával. Mint tudjuk, e jelenséget bizonyos kémiai, illetve elektrokémiai folyama- 4ok idézik elő, melyeknek intenzitása és roncsoló hatása . elsősorban az egyes fémek 'ygáz- és folyadékkörnyezetétől .függ. A kémiai korrózió mel- r: lett beszélhetünk radioaktív korrózióról (az erős radiock- f tív sugárzásnak kitett fémek és ötvözetek esetében), valamint magmikus korrózióról. Ez utóbbi jelenség bolygónk kéreg alatti, magas hőmérsékletű rétegeiben játszódik le. Becslések szerint a korrózió évről évre a világ acéltermelésének mintegy 10 százalékát pusztítja el. A korrózió által okozott károk azonban még ennél is jóval nagyobbak, hiszen a veszteségek gazdasági felmérése során figyelembe kell vennünk az antikorróziós megelőző műveletekre fordított összegeket, valamint a használhatatlanná vált fémal- kotrészek cseréjének költségeit is. V ilágszerte hosszú évek óta folynak kutatások a korrózió elleni véde- 'í kezés legmegfelelőbb módszereinek kidolgozására. Az elmúlt időszakban számos új alapelmélet és „iskola” született. Az egyik legáltalánosabban elfogadott tudományos teória, amely a harmincas években látott Napvilágot a fémek és ötvözetek felszínén még a gyártás és megmunkálás közben létrejövő oxidré teg (az ún. „reve") természe tét vizsgálja. Az ezzel kapcsolatos elmélet alapjait az amerikai Carl Wagner professzor ' — a szilárd testek fizikájának egyik legkitűnőbb ismerője — dolgozta ki, továbbfejlesztése viszont V. Arharov szovjet fizikus érdeme. Az általuk kialakított módszerek jelentősége azonban az ötvenes évek elejétől, kezdve fokozatosan csökkent, mivel az acélgyártással szemben támasztott új követelmények mellett alkalmazásuk már nem bizonyult kielégítőnek. Ekkor, a körülmények kényszerítő hatására, szinte valamennyi erősen iparosodott ország bekapcsolódott a korrózió elleni harcba. Természetesen ezek az országok rendelkeztek a legmegfelelőbb vizsgálati eszközökkel és a legjobban felkészült szakembergárdával. A világszerte megindult kutatómunkából a lengyel tudósok is kivették részüket. A korrózió elleni küzdelemmel foglalkozó egyik legjelentősebb tudományos központ, a krakkói Bánya- és Kohóipori Egyetem fiatal szakemberekből álló kutatócsoportja, néhány éven belül világszerte a „krakkói iskola" néven vált ismertté. A krakkói tudósaknak már a hatvanas évek közepén sikerült pontos elméletet kidolgozniuk a magas hőmérsékletű fémek gázkorróziójával kapcsolatban. Ezt az elméletet — amely alapvető fordulatot eredményezett a magas hőmérsékletű fémek gázkorróziójának szemléletében, s eleinte számoséllenvetést váltott ki — ma világszerte a „többrétegű oxidburkolat kialakulásának dísszociációs teóriája" néven ismerik. Az új elmélet tudományos megalapozottságának és helytállóságának vizsgálata azonnal megkezdődött külföldön is. A Szovjetunióban V. Arharov és M. Pavlicsenkó professzor, a Szovjet Tudományos Akadémia .szverdlovszkí Fém-fizikai Kutatóintézetének munkatársai vállalták magukra ezt a feladatot. Hasonló kutatások kezdődtek a pennsylvaniai egyetemen (USA) G. Simkovich professzor vezetésével. Az elvégzett vizsgálatok .. mindkét esetben igazolták a krakkói tudós elméletének helyességét. A lengyel tudomány újabb sikere az egész világon óriási visszhangot és elisme- J rést váltott ki. S. Morowecz professzor korrózió-elméletét az egész vitá- : gon kivételes jelentőségű tudományos eredményként tart- . jók számon. A krakkói tudósok tovább folytatják az e ; területen megkezdett elméleti kutatásaikat, s ezzel "< egy időben úja-bb és újabb gyakorlati megoldásokat dolgoznak ki. Az általuk kialokí- , tott módszerek és megoldások \ máris számos iparágban alkal- mazásra leltek — így például legutóbb a felszín alatti kénbányászatban —, s óriási veszteségektől kímélik meg a népgazdaságot. Elektromos távvezeték Bulgária és Törökország között Todor Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke és Sülejman Demirel török miniszterelnök a közelmúltban felavatta a két ország közötti elektromos energiarendszert. Bulgária és Törökország már 1969-ben megállapodott az elektromos energia kölcsönös cseréjében, s e megállapodás alapján már 1969-ben hozzáláttak a szükséges berendezések és felszerelések építéséhez. Aa eddig megépített távvezeték révén évente körülbelül 100 millió kilowattóra áramcsere bonyolítható le. , ■Az 1974-ben aláírt és az eüektromos energia cseréjére vonatkozó megállapodás teljesítésének eredményeképpen Bük gária 1975-ben 25 millió kilowattóra energiát továbbít Törökországnak, majd a jövő évben Bulgária a török energia- rendszer révén 7ő millió kilowattóra elektromos energiát kap. Ezenkívül Bulgária minden hónapban körülbelül 50 millió kilowattóra éjszakai áramot bocsát Töi^jjtország rendelkezésére. A felszerelés bolgár részét már az elmúlt évben 220 kilovolt feszültséggel, elkészítették. Ha majd a még építés alatt lévő „Marica—íztok” energiakomplexum erőműve is elkészül, a távvezetéken áramló elektromos energia 400 kilovolt feszültségű lesz. _ Hatszemélyes légpárnás jármű A légpárnás járművekről keveset hallunk az utóbbi időben, aminek az a magyarázata, hogy a velük kapcsolatos kezdeti túlzott optimizmus után kiderült: csak speciális, meg. lehetősen szűkén behatárolt területen gazdaságos a használatuk. Amilyen célra például a képen látható angol gyártmányú SH—2 típus készült: a dél-amerikai országok őserdő, vei borított területeinek vízi útjain fognak közlekedni a kis légpárnás hajók, lehetővé téve a kutató, és felmérőcsoportok, valamint az egészségügyi szolgálat tagjainak gyors célhoz érését. A hat méter hosszú légpárnás kétéltű jármű maximális sebessége 80 km/óra. A közel 4 négyzetméter alapterületű kabinjában — a vezetővel együtt — hat személy utazhat. Ha csak a jármű irányítója tartózkodik a kétéltűn, az utasok helyett 450 kg terhet szállíthat. Nemcsak a víztükör felett haladhat az SH—2, hanem füves, homokos, ingoványos területen is folytathatja az útját. Pozsony környékén, az úgynevezett Farkastorok — Vlcie hrdlo — térségében befejezéséhez közelednek a Felső-Duna legkorszerűbb hajójavító üze* mének munkálatai. Az építkezés 1969 novemberében kezdődött el, s idén átadásra kerül a 115 millió cseh korona értékű beruházás, A létesítmény legfontosabb része a mozgatható és sólyafelületekkel ellátott hajófelvonó, amelynek előterében helyezkedik el a 129 méter hosszú és 36 méter széles, ha«I / talmas hajóépítő csarnok. Ebben még a legnagyobb dunai vízi járműveket is kényelmesen lehet javítani. A hajójavító egyébként a legkülönbözőbb szerviz-szolgáltatásokat is biztosítja majd a dunai hajók számára. A pozsonyi hajójavító nagyjelentőséggel bír valanjpnnyi KGST-ország hajózási vállalata számára, minthogy ez lesz a szocialista országok legmagasabban fekvő hajóépítő üzeme a Dunán, Mélyfúrás az Antarktisziul A Novolazarevszkaja nevű szovjet déli-sarki kutatóállomáson a sarkkutatók fúróberendezést bocsátottak le a jégburok alá, amely „átdöfte” a gleccser jégtömegét és 374, méteres mélységben elérte a földalapzat köves felületét. A fúrt lyukból egészben, „sérülés nélkül és kitűnő állapot, ban” vették ki a fúrómag tömbjét, amint Nyikolaj Di- mitrijev, az állomás vezetője közölte. Elmondta azt is, hogy a lyukat speciális, fagyálló habarccsal töltötték ki, ami megvédi a lyuk falát a be* omlástól. A lyukba a hőmérsékletet és a jégtömegek elmozdulásait figyelő berendel zéseket bocsátottak le, Jevgenyij Korotkevics, a földrajztudományok doktora a szovjet Antarktisz-progran* egyik vezetője így kommentálta ezt: „Első alkalommal van lehetőségünk arra, hogy rész. letesen vizsgáljuk a Déli-Sark jegének felépítését, sajátosságait, összetételét és korát*. A novolazarevszkaja! kuta- > tóállomáson fúrt lyukat — mondotta Korotkevics — fel- olvasztásos módszerrel, termo- elektromos fúróval készítették. Ennek az az előnye, hogy lehetővé teszi a jégből való fúrómag egészének kiemelését! az pedig a régmúlt évszázadok időjárásának, éghajlatának é* légköri összetételének egyfajta „krónikája”. A tudósok úgy vélekednek, hogy az Antarktiszon évente átlagosan öt-hat centiméterrel vastagodik a jég- és hóréteg. Ez azt jelenti, hogy a novo- lazarevszkajai fúrómag legalább hatezer éves régiségben! lejátszódott, atmoszferikus fa. lyamatokról hordoz információt. Jevgenyij Korotkevics hozzátette, hogy a szovjet sarkkutatók tovább folytatják a melegfúrásokat a hideg földrész mélyébe a Vosztok kuta- tóállomáson is, amely a kontinens belsejében van. Itt, feltételezik, a jégtakaró vastagsága meghaladja ,a három kilo» métert. Tengeri olajtárolás Mintegy'másfél évtizeddel ezelőtt a norvég kormány kinyilatkoztatta felségjogát az Északi-tenger norvégiai vizei alatt fellelhető ásványi kincsekre. Ezt követően próbafúrásokkal a parti vizek alatt gazdag kőolajlelőhelyeket tártak fel és még ma is sikerrel kutatnak újabb olajmezők után. A kőolaj kitermelésére különböző világcégekkel kötöttek szerződést. Ezek egyike a British Petroleum, amely jelentős befektetéseket eszközölt a jelzett térségben. A tenger alatti olajkészletek kitermelése költséges ugyan, viszont a szállítási költségek minimálisak a világ más lelőhelyeiről származó olajéhoz viszonyítva. A ráfordítások összegének csökkentését szolgálja az a megoldás is amelyet a kép illusztrál. Az olajfúrások közelében s tengerre telepített tárolóállomásokat létesítenek, ahonnan a tartályhajók könnyen felvehetik az elszállításra váró olajat. A képen azt a pillanatot örökítették meg, amikor a „Blue Whale” nevű, 2200 tonna teherbírású daruval rendelkező hajó helyére emeli a „Spar—1” tengeri tárolóállo- más 1600 tonna súlyú víz fölötti felső részét, Hajók és üzemek
