Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
Nehéz idők járnak a hóbagolyra A kanadai repülőtereken a hatóságok újabban összefogdossák a hóbaglyokat. Hogy miért éppen ezeket a madarakat’ Mert a lemmin- gek1 tömegesen elvándoroltak KanaHa sarki vizeiről, s a hóbaglyok táplálék néjkül maradtak. Ezért a szubarktikus vidékeken való telelés helyett dél felé indultak, ott azonban hatalmas erdőségekbe jutottak, s mivel az erdő ismeretlen volt számukra, sík területet kerestek. Így kerültek a nagy repülőterekre is, ahol bőséges táplálékot — egereket és más rágcsálókat — találnak. S ráadásul a nagy fényszórók még kellemes meleget is árasztanak. A lökhajtásos gépek számára valóságos katasztrófát jelentettek a repülőtereken összeverődött hóbaglyok és héják százai. Hogy a madarakat megmentsék és a repülés is biztonságos legyen, a szakemberek speciális csapdákat konstruáltak. A csapda két részből állott: az egyikbe csaléteknek betettek egy galambot, s amint a bagoly vagy a héja rácsapott, a másik rész ajtaja kinyílott, a galamb elrepült, a ragadozó mögött pedig bezárult a ketrec. A galamb visszatérése volt a jele annak, hogy a ragadozót megfogták. A baglyokat és héjákat ezután óvatosan kiszedték, és az ország északi részére szállították. Tavaly télen hatvan hóbagoly és háromszáz héja menekült így meg és került az ország más területeire. Az anyafarkas „stratégiája” Dr. Fox, ismert amerikai etológus nemrég két érdekes esetet írt le a farkasok viselkedéséről. Az egyik állatkertben egy farkas- pár élt utódaival a ketrec kétfelé osztott nagy kifutójában. A belső részbe tolóajtón lehetett bejutni, amely a vonatablakok mintájára működött, s a ketrec belső részében lógó kötél meghúzásával v<!>lt nyitható. Amint az alkalmazott megjelent, hogy takarítson, a hím- íarkas a hátsó ketrecrészbe terelte kicsinyeit, hogy a takarításnál ne alkalmatlankodjanak. Majd felugrott, fogai közé vette a kötelet, és húzogatta, míg be nem zárult. Amikor a takarításnak vége volt, foggal-karommal pró. tfálta az ajtót kinyitni, hogy a kicsinyeket kibocsássa. Egy másik eset Alaszkában történt. Ott a megfigyelés tárgyát nyolchetes farkaskölykök és az anyjuk képezték. Együtt éltek egy nagy ketrecben. Egy alkalommal érdekes kísérletet kajtottak végre, hogy lássák, miképpen fog- fák el és ölik meg zsákmányukat a kölykök. Amikor a kísérlet befejeződött, hozzájuk engedték az addig különzárt anyát Az anya- farkas közeledett az egyik farkaskölyökhöz, *mely mellett ott feküdt zsákmánya, a megfojtott patkány. Meg akarta szagolni. A farkaskölyök felüvöltött, és zsákmánya védelmében megharapta az anyja orrát. Az anya- terkas egy pillanatra félreállt, mintha gondolkozna, majd a ketrec távolabbi sarkába ment, ahol egy kavicshalomból előkapart egy darab szarvashúst, de nem ette meg, hanem körbejárta vele á patkányt őrző kölykét. Amikor a hús közel került az orrához, a kölyök utánakapott, de az anya elrántotta előle, majd lassan egy távoli sarokba vitte és letette. A kölyök rögtön ott termett és nyugodan falatozni kezdett. Az anyafarkas eközben ...otthagyta, a patkányhoz ment ' és nyugodtan megette. A bonyolult „stratégiának” ez a példája azért érdekes, ' mert az anyafarkas azonnal megszerezhette volna a zsákmányt, ha felhasználja erejét. Aki nem dolgozik... az eszik A strassbourgi egyetem pszichológiai láboratóriumában megfigyelték ^ fehér patkányok kollektív viselkedését. A csoporthoz tartozó tíz állatból több kategória alakult ki: egy „fő” hím, néhány „megfélemlített’ patkány, a többi pedig e két csoport' között foglal helyét. Ennek megállapítása után a ketrecbe helyeztek egy berendezést, amelyből egy pedál lenyomása után táplálék hullott kb Attól kezdve, hogy a szerkezettel mindegyik patkány megismerkedett, nem kaptak más módon enni. A laboratórium munkatársai hamarosan megállapították, hogy egyes patkányok szívesebben és többet „dolgoznak”, és hosszabb ideig nyomják a pedált, még akkor is, ha már jóllaktak. Mások viszont nem „dolgoztak”, és a többiek munkáját használták ki. Sokáig tartózkodtak a nyílás előtt, amelyből az élelem kihullott. A tudósok megfigyelték, hogy a „lusták” nem akarják a pedáltól elengedni a dolgozókat, erélyesen odalökdösik őket, így adják tudtukra, hogy éhesek. Kiderült: a „lusták” magatartása attól függött, hogy a „dolgozó” milyen „pozíciót” tölt be az együttesben. Ha a dolgozó magasabb helyet foglal el a társadalmi ranglétrán, mint a lusta, akkor az utóbbi szerényen viselkedik: elkapja a falatot, elkotródik és nem eszik, amíg a dolgozó jól nem lakik. Ha azonban a dolgozó alacsonyabb csoportba tartozik, a lusta gátlástalanul kizsákmányolja kollégáját. A rövid eszű gyík Siharulidze és Kadasvili grúz biológusok percnyi pontossággal megállapították a gyíkok emlékezőképességét. A két kutató szegfűolajba mártott lisztférget adott a gyíkoknak; tudták ugyanis, mennyire utálják az ilyen „csemegét”, amelytől rendkívül felbőszülnek. Két-három perc múlva ismét ugyanezzel az étellel kínálták meg őket, de sikertelenül; a gyíkok elfordultak. Ámde nyolc-tíz perc múltán a gyíkok újból rávetették magukat az ételre, mintha mi sem történt volna. És ismételten rájöttek a tévedésükre. Akárhányszor ismételték meg a kísérletet, tíz percnél tovább nem tartott a gyíkok reflexe. Ez nyáron volt. Télen még rö- videbb emlékezetűek a gyíkok; a reflex csupán hat-nyolc percig tart. Ókori vár Taskent alatt Az üzbég főváros kellős közepén egy közel kétezer éve épített fellegvár maradványaira bukkantak a régészek. Á citadellát XVI. századi kézművesműhelyek, ódon lakóépületek, üzletsorok veszik körül. Itt látható a Kukel’Das medresze és egy mecset is. Az ókori Binketbe — így nevezik a város ősi központját — a város valamennyi körzetéből át kívánják szállítani az antik építészeti és egyéb emlékeket, sőt a világhírű Bokha- rából és Szamarkandból, valamint más, egykori mohamedán kultúrközpontból is itt kap helyet néhány kiállítási tárgy. A héthektárnyi területű műemlékvédelmi övezet körül új lakótelepeket, kutató- és tervezőintézeteket, valamint más létesítményeket építenek, így él majd együtt a modern Taskent és az ősi Binket, illusztrálva azt a megbecsülést is, amellyel az atomkor embere az emberiség tegnapelőtt jéank adózik. Nagy jelentőségű felfedezést tett a Don menti Rosztovban működő onkológiai intézet egyik kutatókollektívája. ^ Ismeretes,' Hogy a stressz- állapotot idegi megrázkódtatás, meghűlés és egyéb tényezők okozzák, ez az állapot kedvezőtlenül befolyásolja az emberi szervezetet és gyakran betegséget is okozhat. Az orvosok azonban azt is megállapították, hogy a mesterségesen keltett és adagolt stressz segítheti a szervezetet a betegség leküzdésében. Mint bebizonyosodott, az élő szervezet a gyenge és mérsékelten adagolt stresszre, megfelelő gyakorlás után, válasza reakciókat alakít ki. Ha ezt a reakciót hosszabb ideig fenntartják, kezdetben csökken a szervezet érzékenysége, majd fokozatosan aktivizálódnak védekező rendszerei. A szervezet e képességét felhasználva, állatkísérlet során sikerült egyes betegségeket megelőzni és egy sor gyógyászati készítmény kedvezőtlen mellékhatását semlegesíteni. Hosszabb ideig tartó kezelés során a betegség fejlődése megáll, vagy bekövetkezik a teljes gyógyulás. A kutatások kimutatták, hogy a szervezet védekező rendszerei aktivizálásának mozgatója a központi ideg- rendszer, amelyet különféle módon befolyásolva, a szervezet arra késztethető, hogy gyógyszerek segítsége nélkül is vegye fel a harcot a betegséggel. Amellett e módszer révén lehetőség nyílik a gyógyászati készítmények gyors és pontos kiválasztására, adagolására is, ami különösen a tömeges méretekben folyó kezelés esetén nagy jelentőségű. HU HOR A FÉLÖS-, Állati dolgok Gyógyítás — stresszel
