Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-08 / 236. szám

Egy hét múlva nyitja kapuit az őszi BNV

A budapesti nemzetközi vásárközpont területén egy hét múlvá, október 15-én nyitja meg kapuit a fogyasztási cikkek nagy nemzetközi kínálatát bemutató második őszi szakosított budapesti nemzetközi vásár. A nagy nemzetközi seregszemlén hazánkkal együtt 24 ország és Hongkong csaknem ezer kiállítója tárja fel kínálatát, újdonságait.

A kilenc napon át, október I5-től 23-ig nyitva tartó vásárt naponta délelőtt 10 órától délután 7 óráig, — a korábbinál egy órával tovább — tekinthetik meg a látogatók. A nemzetközi bemutató első felében, október 19-ig teljesen — egész napon át — a nagyközönségé a vásár, a második „félidőben”, október 20-tól 23-ig kerül sor a szakmai programra, a szakmai napokra, amikor délelőtt

10 órától délután 2 óráig csak szakmai jeggyel kereshető fel a vásár.

A nagyközönség részére a belépőjegy ára változatlanul 15 forint.

A HUNGEXPO ezúttal is kibocsátott fémérméket, amelyek belépőjegyül szolgálnak, ezeket a bejáratoknál felállított pénztáraknál lehet megvásárolni, és a kapuknál felszerelt automatákba kell bedobni.

Az őszi BNV vidéki látogatói 33 százalékos menettérti utazási kedvezményt vehetnek igénybe. A MÁV bármelyik vidéki pénztáránál megvásárolhatják a kedvezményes menettérti jegyet, de visszautazás előtt a BNV 3. sz. kapujánál lévő MÁV-kirendeltség pavilonjában le kell bélyegeztetni, mert enélkül a menettérti jegy a visszautazásra nem érvényes.

Falusi házak - futószalagon

A Közép-Volga-vidéken elhelyezkedő penzai terület Csaada- jevka községében összeszerelhető falusi házak előállítását szolgáló nagyipari komplexum épül. A jövő évtől kezdve már lakóházakat termel a kolhoz- és szovhoztelepülések számára. Egy Penzához közeli faluban már össze is szerelték — kísérleti jelleggel —■ az első két ilyen házat.

A házak átlagos alapterülete egyenként száz négyzetméter. A komfort és a megmunkálás minőségének színvonalát tekintve nem maradnak el a korszerű városi lakások mögött. A házban négy lakószoba van — egy nappali és három hálószoba —, ezenkívül gardrób, fürdőszoba és gazdasági helyiségeit, alagsor, központi fűtés. A konyhában beépített szekrények állnak az edények, élelmiszerek és a gyógyszerek számára, a tűzhely fölött elszí*

vóberendezés, a mosogató fölött külön megvilágítás. Az ilyen hajlék kétségtelenül tetszeni fog a falusi gazdaasszonyoknak.

A házat egy nap alatt szerelik össze, mégpedig egy nem túl nagy munkásbrigád segítségévek A konstrukciót svéd szakemberek tervezték (mellesleg az előállító komplexus technológiáját is ez az ország szállította). Minden futószalagon készül: a külső falak, a belső válaszfalak, az ajtók, a tető, a konyhai felszerelés. Egy komplett ház alkatrészeit szétszedett állapotban három különleges konténerbe csomagolják és így szállítják.

A csaadajevi komplexum évi termelése kétezer falusi ház. Nemsokára két újabb ilyen komplexumot kezdenek építeni, a Balti-tenger mellékén és Szibériában.

Anatolij Prazdnyikov

m KÉRDEZ

Levélcímünk : 7101 Szekszórd, Postafiók 71.

Állami gondozott családi pótléka

Kovács Béláné (Bátaszék, Kolozsvári utca 2.) olvsónk írja: „Két gyermeke állami gongozásban volt. Június másodikén hoztam őket haza. A gyermekek közül az egyik másfél éves, a másik háromhónapos volt, amikor elvitték. Másik két gyermekünk közül az egyik öt-, a nagyobb hétéves. Szeretném tudni, voltaképpen megillet-e bennünket a családi pótlék, vagy sem, hiszen számunkra a havi 680 forint nem csekélység.”

Szászi Mária, a Társadalombiztosítási Igazgatóság csoportvezetője válaszolt: „A 17/1975. Mt. sz. rendelet 47. § b) pontja értelmében az állami gondozásba vett, és a szülő háztartásán kívül elhelyezett gyermek után családi pótlék nem jár, még arra az időre sem, amikor a szülő a gyermeket a nyári szünidőre magához veszi. A szülőknél való elhelyezés ez esetben átmeneti tartózkodásnak minősül, amellyel családi pótlékra jogosultságot szerezni nem lehet. Olvasójuk leveléből nem tűnik ki, hogy családipótlék- igényét melyik, kifizető szerv bírálta el; ettől függetlenül a jogszabályt helyesen alkalmazták, és így Kovács Béláné jogsérelmet nem szenvedett.”

Jog kedvezményes .boradó fizetésére

Földes! Ignác (Gerjen, Dózsa György utca 7.) olvasónk leveléből idézünk: „200 négyszögöl, nem zártkertben lévő szőlőm van, amihez csak föld- használati joggal rendelkezem. Ebből 100 ölet 1968 óta fiam művel,' mivel egészségi állapotom miatt a 200 ölet megművelni nem tudom. Fiam családjával, saját háztartásában lakik. Mostanáig kedvezményes fogyasztási adót fizetett. Az 1974-es termésért azonban nyolcforintos fogyasztási adót számoltak azzal az indoklással, hogy csak arra kaphat kedvezményt, ha a szőlőt nevére iratom. Miért ez a változás?”

Dr. Kiss Frigyes, a Tolna megyei Tanács V. B. Paksi Járási Hivatalának elnöke válaszolt: „A lakosság bor- forgalmi adójáról szóló 49/1970. (XII. 29.) PM. sz. rendelet 7. §. (2) bek. szerint haszonbérlet, felesbérlet, ingyenes használat esetén kedvezményes adótétellel (1 forint 50 fillérrel literenként) csak az a bérlő adózhat, aki az általa használt földterület után mező- gazdasági jövedelemadót fizet. Földesi Ignác a szőlőt személyi használatra kapta, bérleti díj ellenében használja; ennek következtében csak ő fizetheti — 250 literig — kedvezményesen a boradót. Fiát akkor sem illeti meg a kedvezményes adóztatás, ha az apa a szőlő egy részét ténylegesen és ingyenesen átadta.

Kió lesz a lakásrész ?

Horváth Mihályné (Dombóvár, Rét sor) olvasónk az alábbi problémájával fordult lapunkhoz. Férjének első házasságából származott egy kislánya. Ezt a gyermeket ■

nagymamánál helyezték el. A Horváth házaspár OTP-lakást /kíván venni. A férj szülei azt szeretnék, hogy a lakás a házaspár közös tulajdona legyen, annak érdekében, hogy abból az imént említett kislány szintén örökölhessen. Horváthné az iránt érdeklődik, örökölhet-e egykor ez a gyermek abban az esetben is, ha a lakás csak az asszony nevén lesz.

Dr. Deák Konrád fő- ügyészségi osztályvezető ügyész válaszolt: „A közelmúltban részletes tájékoztatást adtunk a házastársi vagyonközösségről; arról, hogy mi tekintendő a házastársak közös vagyonának, illetve különvagyonnak. Ezt megismételni nem kívánjuk, csupán azt hangsúlyozzuk, hogy önmagában az a körülmény, „kinek a nevén áll” valamely ingatlan, nem dönti el, hogy közös-, vagy különvagyonról van-e szó. Az adott esetben, ha a lakás, öröklakás, házrész vagy egyéb ingatlan csak Horváth Mihályné nevére kerülne, Horváth Mihály elhalálozása esetén az első házasságból származó gyermek pert indíthatna annak megállapítása végett, hogy az ingatlan közszerzemény volt, s amennyiben a bíróság ezt meg is állapítaná, a gyermek természetesen megörökölné édesapja hagyatékát, illetőleg, ha több örökös van, a hagyaték reá eső részét. Ez a per elkerülhető, ha Horváth Mihály és jelenlegi házastársa közösen szerepelnének tulajdonosokként már most, amikor az OTP-lakást megvásárolják, s így az ingatlan kettejük „nevén állna”.

Ml VÁLASZOLUNK

Telefonszámunk: 129—10, 123—61.

Ordas Éván:

Damjanich

tábornok

Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971.

Ivott, aztán folytatta:

„Nézze, uram! Az én feleségem Csemovits lány, a nagy pátriárka famíliájából származik. Félig azonban már magyar, mert az anyja az. Nekem személy szerint sincs semmi okom, hogy nehezteljek a magyarokra, ugyanakkor persze a fajtámat se tagadom meg!”

„Tehát adott esetben lövet rájuk?*

„Igen, de nem azért, mert szerbek, hanem mert az állam ellen lázadók. Gondolom, hogy kereskedő létére is sejti, hogy nem a jó sík vidéki gyakorlóterep kedvéért vezényelték délre az én új zászlóaljamat, hanem mert a hadügyi miniszter számít arra, hogy fegyveres erő kell a rend fenntartásához. Szavamat adom önnek, hogy ahová én a katonáimmal beteszem a lábamat, ott rend lesz!”

Ezt elhittem neki, én meg is mondtam, ami visszahozta a jó hangulatot.

„Azt sejtheti, őrnagy úr — tettem hozzá ■—, hogy nekem, akinek Pesten és Pancsován egyformán van üzletházam, mi sem kedvem ellenére valóbb, mint a zűrzavar és nyugtalanság. A kereskedéshez béke kell”.

„Úgy van! — helyeselt. — Erre iszunkI”.

’ — 64 —

Ittunk, és elbúcsúztunk egymástól, mert az idő már jócskán előrehaladt.

Természetesen gondolhatod, hogy megéreztem a bort, hiszen jócskán fogyasztottunk belőle, de részeg igazán nem voltam, és másnapos sem lettem. Ehhez túlságosan, jó nedű volt mindkét fajta. Viszont a késői óra ellenére sem tudtam egyhamar elaludni. Megértettem a szavait, de nem értettem meg az embert.

„Karrierista” — mormoltam magamban még lefekvéskor is.

Huszonnégy órába sem telt, és megismertem egy merőben másfajta szerbet Hajnalban beügetett a fogadó udvarára tizenkét huszár, vezetőjük jelentkezett DamjanichnáL „őrnagy úr, káplár Ignatovity Jakab és tizenegy fő közhuszár alázatosan jelentkezem!” Magas, barna, nagyon értelmes arcú fiatalember volt a káplár. Damjanich visszatisztelgett. és ez volt az első kérdése;

„Verpflegung van?”

„Alázatosan jelentem, két napra való hideg élelem!”

„Helyes!” ■— Ezután hozzám fordult. „Nos,

Mihajlovics uram, megfelelő a díszkíséret?”

A huszárok jó lovakon ültek, kifogástalan egyenruhában, és olyan pofát vágtak, mint akiket a magamfajta polgárember a legkevésbé sem érdekel.

„Tökéletesen* — válaszoltam. — Ha önnek is úgy tetszik, indulhatunk!”

Az útról nincs sok mondanivalóm. Ragyogó napsütés volt, meleg és körülöttünk a jól ismert, kedves bácskai táj. Az őrnagy az első nap délelőttiét végigaludta a kocsiderékban. Magyar- kanizsán megpihentünk, Zentán megszálltunk. Másnap az adaj faluszélen megállít bennünket

— 65 —

egy portyáző gyalogos járőr, de Damjanichnak még csak a papírjait se m kellett elővenni, a huszárkíséret láttán tisztelegtek, és engedtek tovább, Óbecsén ismét csak a fogadóban szálltunk mindketten.

— Való igaz, fiam, sok mindentől megkímélhettem volna magamat meg benneteket is, ha ekkor egyenesen tovább jövök Pancsovára. Az ember azonban nem láthatja jövőjét, és könnyű utólag bölcsnek lenni.

Ismered a z óbecsei fogadót; nagy, patkó alakú, földszintes épület. Az egyik szárnyát azonban akkor már lefoglalta a katonaság, ott volt Damjanich zászlóaljának székhelye.

„Meddig marad, Mihajlovics uram?” — érdeklődött, amikor lekászálódtunk a szekérről.

„Három vagy négy napig — válaszoltam. — Amíg az ügynököm ide nem ér, hogy átvegye az árut.?

„Nos, ennek őrülök1! Akkor remélem, lesz szerencsém még találkozni önnel, hiszen láthatja, igazán nem lakunk messze egymástól.”

Illendően megköszönte a segítségemet, én meg az ő társaságát, melyről nem is sejthette, hogy milyen értékes volt számomra. Már éppen a kézfogásnál tartottunk, amikor odavágódott elénk a huszár káplár, és nagy sarkantyúpengetés közepette alázatosan engedélyt kért, hogy jelentsen.

„Mi a fenét akarsz jelenteni, édes fiam?” — csodálkozott rá az őrnagy.

„őrnagy úr, alázatosan kérem visszavezényel- tetésemet az ezredem bármelyik másik osztályához, amelyik nem állomásozik itt a Délvidéken!”

„Micsodát kérsz?!”

(Folytatjuk).

— 66 —

/

«