Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-08 / 236. szám

II bölcskei cigánygyülés Á lány hajában piros rózsa,' dereka körül rózsaszín szok­nya tekerőzik. ősi divat sze­rinti, fényes szaténból való, Ö halad az élen, mögötte ötfős csoport, aprók, nagyok, han­gosak. Az Alszegről indulnak, a főtéren jobbra kanyarodnak, be az italboltba. Utána a me­net a művelődési ház felé tart, a piros rózsás lány ismét elől. Egyenesen a kisterem felé mennek, letelepszenek valahol hátul. Gyűlésre jöttek. A lány és kísérői a gyűlés közepét sem várják meg, un­ják, felállnak, elmennek. A magas, kiskontyos iskolaigaz­gatónő utánuk szól: „minden­honnan elmentek, iskolába sem jártatok? Vihogak, és megszaporázzák lépteiket. Bölcskén, idén másodszor hívta össze a tanács és az is­kola a cigány lakosságot. Az el. só gyűlés tavasszal volt, ugyanebben a kisteremben. A tanácstitkár úgy emlékszik, hogy a Bölcskén lakó 23 ci­gánycsalád mindegyikét kép­viselték akkor, és a hangulat bizakodó volt. Úgy látszott, mindannyian ugyanazt akar­ják. Emberi körülmények kö­zött élni, a gyerekeket mun­kára nevelni. Aztán kiderül az, ami sejthető volt: egyetlen gyűlés még nem oldhatja meg ezt a terebélyes gondot. Nem változtathat meg embereket, erkölcsöket, szokásokat. Leg­feljebb erőt adhat annak, akiben már régen gyűlik a szándék, segíti azt, akiben ott mocorog a tennivágyás. hogy mit szeretnének, mire vágynak! Mély csend a teremben. A rózsás lány és barátnői most vonulnak ki. Nyomban utánuk egy középkorú, gondo­san öltözött férfi is felpattan, indulattól reszketve mondja, ő is elmegy, nem bírja ki, hogy ilyenek, ilyenkor mennek el.» Aztán az ajtóból mégis visz- szájon. i.„.v • naamHiHKiwai Kovács Zoltán, cigánytanító, 1 Sztojka István két kezét összefogja a háta mögött, za­varban van. Egy hete költöz­tek be a lakásba, amit munka­helye révén kapott, és azóta mindenki őt kérdezgeti. Mi­lyen a lakás, hogy érzik ma­gukat bennem ugye milyen jó érzés? ő zavarban van, és már nem, is tudja, hogyan mutassa, mi­lyen elégedettek. Három-' szoba; fürdőszobai. Hét gye­rek, a legnagyobb már dolgo­zik, ő is itt ül a gyűlésen. Áll, bólogat, zavarban van; menne. Nem megy, úgy hiszi, (ez vele jár a szép lakással. A cigányok közül többen elégedetten, mások irigyen, és néhányan csufondárosan „pil- iantgatnak ráü Megkezdődik a gyűlés, az az érzésem, tulajdonképpen szü­lői értekezletre jöttünk. Isko­lai ügyek, óvoda, óvoda. Min­denki szenvedélyes. Az iskola- igazgató asszony, a cigány- tanitó. Az emberek hallgat­nak, egy kisbaba néha felsír. A múltkori gyűlésen már meg­állapodtak: a cigányosztályra azért van szükség, mert az is­kolába kerülő gyerekek nagy része nem tud magyarul, őket először a nyelvre kell megta­nítani. Sok gyereket — hiába hatesztendős, eldugnak az is­kola elől — mondván, hogy még kicsi. Mire iskolába tudják őket csalni, már nem ültethe­tik őket a hatévesek közé. Kell a cigányosztály. És kell óvoda, ahol megtanulnak magyarul j, és megtanulnak egy sor olyan készséget, amire majd szüksé­gük lesz az iskolában. Kell az óvoda, mondták ki a tavasszal. És most van óvoda: csakhogy gyerek nincs, akit fogadna. , Kovács Zoltán tanító egy tu­cat rajzot emel a magasba. Sjzínes, .ceruzával,^ nagy gond­dal húzott vonalak. Egyiken autó, a másikon helikopter, a harmadikon, negyediken, ötö­diken ház. takaros, füstölgő kéményű, tetején antennával. , Előtte virágok, % háttérben > napocska. -’.P ‘,'1' V* .*• ’^1 Ä tanítás ■ i"j ', i iji - f — Nézzék még ezeket a raj­zokat, emberek! Ezt a házat nézzék! A maguk kicsi gyere­kei rajzolták ide. Ennél pon­tosabban semmi gém jelzi; ’ ■ *•- ­... A B ölcskén huszonhárom fcí- gánycsalád van, közülük tíz család lakik a Felszegen, vi­szonylag tűrhető körülmények között, tizenketten pedig az Alszegen. (Innen költözött el Sztojka István családjával.) Az alszegi telep felszámolását öt éven belül meg kell oldani. Idén lakáshoz jut egy család, jövőre kezd építeni a másik. És a többiek? Csak az kap — érdemel —> segítséget, aki dolgozik. Aki­nek legalább egyéves folyama­tos munkaviszonya van. Né­hány fej dacosan lekonyul. Egy öregasszony előreszalad, szerinte „máshol” „isten ne­vében’’ épülnek a cigányok há­5s gondoskodni kéne; Olyas­mire gondoltak a tanácson, amit otthon is végezni lehet­ne, hiszen a legtöbb asszony­nak több gyermeke van. akit nem hagyhat magára. Gyé­kényszövés? Természetesen bedolgozóként Három asszony jelentkezik, a házépítő Soho- nyai csaíád szép, barna asszo­nya rögtön mondja, hogy az Óvodát is igénybe veszik. Az öreganyó — hatalmas a csípeje, vastag a karja —már új témába kezd: adjanak több pénzt az öregeknek. A tanács- titkár javaslatára — pótolja ki a szociális segélyt gyékényszö­véssel —, dühösen távozik, sarkában törődött férjével. Feláll az idős Sohonyaf Sándor, Kolompár György, ók , is nyugdíjat szeretnének. Egy« £ kettőre mind a méhkas: min- ' denki el szeretne mondani va- .T lamit. $ Még egy téma van: az asz- szonyok munkába állításáról Kintről, a nagy ablakon SÉ szürke fény látszik. Most in­dul a vetítőgép: közkívánatra levetítenek egy filmet, ami a cigányság történetéről szól. A sarokba húzódva ott a tanácstitkár, az iskolaigazgató­nő, a művelődési ház igazgató- 2, ja, a tanító. Az iskolaigazgató- ’ü nő azt suttogja: ha öt ember­it házépítő Sohonyai, iskolás ö- fiával. ,,t nek segít a gyűlés, az is Jő. ifi tanító: hárman feliratkoztak a felnőtt első osztályba. Két gyűlés sem oldja meg ezt a terebélyes gondot. Nem változtathat meg embereket; erkölcsöket, szokásokat. Leg­feljebb erőt adhat annak, aki­ben már régén gyűlik a szán­dék, segíti azt, akiben moco­rog a tennivágyás.» F VIRÁG F. ÉVA Komáromi Zoltán felvételei ■fa­Gyűlésezők. A mSöf Borazs Barhof>éfsí Dombóvár város tanács­elnök-helyettese, augusz­tus 15-én éli törvényben biztosí­tott jogával és leállított a város környékéhez nemrégiben áteső- tolt Békató nevű részen minden földmunkát, alighanem csak as­zal számolhatott, hogy intézkedé­sét nem kíséri az ott dolgozók egyöntetű lelkesedése. A Bikali Állón« Gazdaság halastavát ugyanis a legmodernebb elvek szerint alakítják át és ennek so­ra értékesnek tűnő régészeti le­leteket vetettek felszínre a gé­pek. A valóság azonban minden várakozást felülmúlt és a szep­tember 30-ig egyetlen nap szü­net nélkül folytatott ásatások so­rán Magyarországon csők egy­két helyen, de a Dunántúlon egy­általán nem ismert temető került elő. ■ ■ S Szegények temetője A múzeumok látogatói általá­ban szívesen időznek el az aranytárgyaknál, ékes fegyverek­nél, szép használati tárgyaknál. Arra már ritkábban gondolnak, hogy ezek többnyire az úri ren­den lévők, vagy legalábbis a Befejeződtek a dombóvári ásatások 1975. október 8. jobb módúak tulajdonai voltak, A köznép használati tárgyai, em­lékei összehasonlíthatatlanul ki­sebb számban maradtak meg. Egyrészt, mert már eleve kevés volt a birtokukban, másrészt, ami igen, az sem készült időálló anyagokból. Az ország mai lakói­nak túlnyomó többsége azonban éppen az egykori szegények iva­déka, akiknek eleiről sokkal szű­kösebbek az ismereteink, mintsem szeretnénk. Amikor a címben a Békató kincseit említettük, azt ilyen értelemben kell felfogni, hiszen a feltárt és a múzeumba beszállított 251 sír anyagában egyetlen aranytárgy, vagy csak érdekesebb fegyver sincs. A Mé­hész-árok és a Kapos közti rész­ről előkerült sírok a régi köznép viseletéről, temetkezési szokásai­ról vallanak. Sok esetben olya­nokról, melyek ma sem ismeretle­nek. Ezenkívül egyéni tragédiák­ról is. A hamis dénár A két feltáró muzeológusnak, Gémes Balázsnak és Gaál Atti­lának szerencséje volt. Az egyik Baloü boriitokéra 1363-as évszá­mot viselő cseh dénárt helyeztek a hozzátartozók, ami hozzásegí­tett a sírok koránok megállapí­tásához. Azok a XIV. századból származnak, az Anjouk korából. A dénár egyébként a maga ko­rában hamisítványnak számított, ezüst helyett ezüsttel vékonyan befuttatott bronzból készült. A néprajzos és a középkori-régész összefogása annyiból is szeren­csésnek bizonyult, mert nagyjá­ból ez az időszak az, mellyel a középkori-régészet már nem, a néprajz pedig még nem foglal­kozott idáig. A 251 sír kisebb csoportokban került elő, a béka­tói ősök családonként temetkez­tek, amire ma is van példa,' egyebek közt Székelyderzsen. A családonkénti temetkezés nagy­jából az élő falu képét, társadal­mi szerkezetét igyekezett átvinni a túlvilágra. Megrázó leletek közé tartoz­nak azok, melyek régi tragédiá­kat elevenítenek fel. A szülésben elhunyt anyát, akit a testében maradt, vagy éppen napvilágra került gyermekével együtt temet­tek el. Bölcskén, Madocsán az idősebbek emlékezetében még él a szokás, hogy a kereszteletlenül meghalt gyermeket valamelyik ko­rábban elhunyt hozzátartozójá­nak sírjába, mintegy „rátemet­ték”. Ennek Békatón is van nyo­ma. A múlt és a jelen közelebb van egymáshoz, semmint azt gyakran gondolnánk. n.7.T ■■ .3 ,-ímtß-VT , Békatói mindennapok Békató község nem tartozott Dombóvárhoz. Egy 1626-ból szár­mazó feljegyzés szerint ekkor még létezett (ma csak egy major őrzi a nevét) és a jócskán távoli, Szekszárd közelében lévő •*— és még régészeti feltárásra váró — Anyavár birtoka volt Mivel díszí­tették magukat a békatái lányok? üvegfejes bronztűkkel, fémgom­bokkal, gyöngyökkel, gyöngyös pártával és ami a legkülönö­sebb: — tengeri kagylók füzé­reivel. Ez itt szinte egyedülálló l I 1 1 ! I I | I ! it It l! I ' í : Jintt • >■>.?—víjA-LiJj-í-S Uui.üA’vW1'-­Jsh »"V’ ’ . példa! Is árrá utal, hogy a ten­gerparti kereskedelem ilyen „árukra” is kiterjedt. A régészek nagyon kemény munkával, föld­del együtt kiemelték és Szek- szárdra szállították egy kislány sírját, okivei kagylós fejdíszt, üvegfejes bronzfokét és 99 gyön­gyöt temettek el. Ezt restaurálás után később majd a múzeumban láthatják az érdeklődők. Egy 14 év körüli fiú jobbján ott volt a csiholó acél, kovakő, barna bőr­nyomok, balján az övére fűzött kés. .7-*f “ A z, hogy ebben a pillanat-*;? bon a szekszárdi mú­zeumnak még az igazga­tói irodájában is ládába* rakott csontok hevernek és a megye! régészek több évre való feldol­gozási munkához, a magyar ré­gészeti tudomány pedig felmér­hetetlen becsű leletekhez jutott, nagymértékben köszönhető a dombóvári tanács példamutató segítségének, Szőke Sándor gim­náziumi tanár és felesége, vala­mint a Gőgös Gimnázium hon­ismereti és történelmi szakköre tanulóinak. Ha majd a későbbi jövőben létrejön a dombóvári múzeum, a békatói leletek ott kapnak helyet. .4 Ordas tvón , nr ’v- — í A Békatő kincsei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents