Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-08 / 236. szám

Forró hangulatú nagyar—vietnami barátsági nagygyűlés Történelmi . jelentőségű szerződés (Folytatás a 2. oldalról). —' Küldöttségünknek Ma­gyarországon tett baráti láto­gatása, országaink vezetőinek őszinte és baráti légkörben lezajlott találkozásai, tárgya­lásai szép eredménnyel Zárul­tak, új, bizonyára még az ed­diginél is ragyogóbb szakaszt nyitottak pártjaink és népeink elvtársi és testveri kapcsolatá­ban. — A vietnami nép, a Viet­nami Dolgozók Pártja és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormánya minden erejével azon munkálkodik, hogy szüntelenül mélyítse, örökre felvirágoztassa a ma- gya—vietnami testvéri barát­ságot és megbonthatatlan har­ci szolidaritást. — Éljen a vietnami és a ma­gyar nép testvéri barátsága és harci szolidaritásai Éljen a szocialista országok és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége a marxizmus—leninlzmus és a proletár internacionalizmus alapján. Kádár János és Le Duan be­szédét sűrűn szakította meg a lelkes taps, a nagygyűlés részt­vevői hosszasan éltették a viet­nami népet, a két párt és a két nép testvéri barátságát. Katona Imre zárószavai után a barátsági nagygyűlés az In- ternacionálé hangjaival ért vé­get. Magyar—vietnami megállapodást írtak alá Kedden délután a Parlament delegációs termében megálla­podást írtak alá a hazánk és a VDK közötti gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés fejlesztéséről az 1976—1980-as években. A meg­állapodást magyar részről Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a VDK részéről Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a VDK kormányának elnökhelyettese írta alá. A magyar—vietnami gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság Bu­dapesten megtartott V. ülés­szakáról szóló jegyzőkönyvet Borbándi János miniszter­elnök-helyettes, illetve Le Thanh Nghi látta el kézje­gyével. Az ünnepélyes aláíráson megjelent Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára és Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, valam’nt a magvar és a vietnami tárgyalócsoport tag­jai. Bokor Pál, az MTI tudósító­ja jelenti: Moszkvában kedden délelőtt ünnepélyesen aláírták a Szov­jetunió és a Német Demokra­tikus Köztársaság új barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződé­sét. A nagy Kreml Palota Vla- gyimir-termében ezt az ok­mányt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK párt- és ál­lami küldöttségének vezetője látta el kézjegyével. Az ünne­pélyes aktusnál jelen volt Nyi- kolaj Podgornij, Alekszej Ko­szigin, valamint az SZKP Po­litikai Bizottságának több más tagja, nz NDK részéről ott volt Willi Stoph, Horsth Sln- dermann és a küldöttség töb­bi tagja. A moszkvai televízió hely­színi közvetítésben számolt be erről a nagy fontosságú ese­ményről, amely időben egybe­esett a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 26. évfordulójával. Hétfő esti pohárköszöntőjében Leonyid Brezsnyev hangoztatta, az új szerződés történelmi jelentősé­gű a két ország kapcsolatai­nak továbbfejlesztése szem­pontjából. s emellett elsőrendű fontosságú esemény a nemzet­közt életben is. Az aláírás után a két ország vezetői köszöntötték egymást, majd az NDK küldöttsége a két nép internacionalista együttműködését - jelképező szoborcsoportot nyújtott át ajándékba az SZKp Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének és a szovjet kormány­nak. 250 éves a Szovjet Tudományos Akadémia L I. Brezsnyev mondott beszédet Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kedden délután sze­mélyesen tűzte fel a második Lenin-rendet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának zászlajára, az akadémia fenn­állásának 250. évfordulója al­kalmából. A világ egyik legnagyobb és legtekintélyesebb tudományos Intézményének Jubileumi ülés­szaka kedden délután nyílt meg Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájában meg­tartott ünnepi összejövetellel, amelyen az SZKP főtitkára mellett jelen volt Nyikolai Podgornij, Alekszej Koszigin, Mihail Szuszlóv, Andrej Gro- miko, valamint az SZKP és a szovjet kormány számos más kiemelkedő személyisége. Az ünnepi gyűlés elnökségé­ben helyet foglaltak a Szovjet Tudományos Akadémia tiszt­ségviselői, valamint 45 ország tudományos akadémiáinak és intézményeinek meghívott vendégei is, köztük Erdei-Grúz Tibor akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a moszkvai ünnepségeken részt vevő magyar tudomá­nyos delegáció vezetője. Kotyelnyikov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia ügyvezető elnökének megnyi. tó szavai után Leonvld Brezs­nyev mondott beszédet. Az SZKP KB főtitkára az egész szovjet nép, az egész nemzeti kultúra nagy ünne­peként méltatta az akadémia negyed évezredes jubileumát. A szocializmus és a tudomány elválaszthatatlan fogalmak — mondotta. — Csak a szocia­lizmus tette lehetővé a tudo­mányos vívmányoknak a nép lavára való felhasználását, az alkotói potenciál és a tehetség kibontakoztatását. amelyben minden nép bővelkedik. És csak a természet, és társa­dalomtudományok legújabb eredményeire támaszkodva le­het sikeresen építeni a szocia­lizmust és a kommunizmust.” Félórás beszédének nagy ré­szében Leonyid Brezsnyev a szovjet tudományra, a szocia­lista társadalom fejlesztésé­ben, gazdasági erősítésének, az emberek tudatának formálásá­ban háruló feladatokat fejtet­te ki. Brezsnyev szorgalmazta a Szovjet Tudományos Akadémia és intézményei nemzetközi kapcsolatainak további bőví­tését. Különösen jelentékeny, nek minősítette a szocialista testvérországok tudósaival a fejlett szocializmus és a kom­munizmus építésével össze, függő elvi kérdések kidolgozá­sában való együttműködést, s megállapította, hogy az eny­hülési folyamat egyik pozitív következménye a szovjet tu­dósok és a tőkés országok tu­dósai közötti együttműködés megélénkülése volt, amely igen fontos eredményekkel ke­csegtet a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az orvostudo­mányban, az atomkutatásban és az űrkutatásban. Beszédének befejeztével az' SZKP KB főtitkára felolvasta a Szovjetunió Legfelsőbb Taná. csa __ Elnökségének törvény- erejű rendeletét a Szovjet Tu­dományos Akadémia kitünte­téséről. A Lenin-rend átadása után ismét Kotyelnyikov akadé­mikus emelkedett szólásra. Ünnepi beszédében áttekintet­te az orosz és a szovjet tudo­mánynak az akadémia kere. tében két és fél évszázad fa. lyamán elért eredményeit. BERLIN Kedden, az NDK nemzeti ünnepén, kora délutántól fog­va gazdag műsort adtak a Berlin minden részében elhe­lyezett utcai színpadokon, NDK-beli és a baráti orszá­gokból érkezett színművészek, zenészek, artisták, A változé­kony időjárás ellenére száz­ezrek szórakoztak a késő esti órákig a berlini utcákon. Ugyanilyen népünnepélyek voltak vidéken is. LISSZABON Lisszabonban kedden negy­venezer vasipari munkás és munkásasszony tüntetett a munkáltatók önkényeskedése miatt, és azért, mert a Munka­ügyi Minisztérium, amelynek baloldali vezetőit kevésbé ha­ladó érzelmű személyekkel cserélték ki, nem a dolgozók, hanem munkáltatóik mellett álltak ki. » A tüntető menet a Munka­ügyi Minisztérium elé vonult, és követelte a minisztertől a kollektív szerződésben foglal­tak végrehajtását. A munkások megmozdulásukon kifejezet­ten politikai jelszavakat is kiáltottak: „Munkások, parasz­tok, katonák és tengerészek összefogva győznek” „Szocia­lizmus csalt egyfajta van, a népé!" „A nép nem kér jobb­oldali kormányt!” „Halál az ELP-re (a fasiszta portugál felszabadítási hadseíegre)!” BUDAPEST A Nehézipari Minisztérium­ban kedden megkezdte mun­káját a KGST szénbányászati állandó bizottságának 46. ülése, amelyen részt vesz Bul. gária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, Mongó­lia, az NDK, Románia és a Szovjetunió küldöttsége, va­lamint a KGST-titkárSág és vendégként az ENSZ európai gazdasági bizottsága titkár­ságának képviselője. A négynapos Ülésszakot dr. Szekér Gyula miniszterelnök­helyettes, Magyarország ál­landó KGST-képviselője nyi­totta meg. A tanácskozáson többek kö­zött megtárgyalják a KGST- tagországok hosszú távú szén- bányászati fejlesztési elgondo­lásait, a tudományos-műszaki együttműködés lehetőségeit az 1976—1980-as években és a bizottság 1976. évi munkater­vét. Tiltakozó gyűlés Dombóváron Tegnap délelőtt a dombóvári Apáczai Csere János Szakkö­zépiskola diákjai es tantestü­lete tiltakozó gyűlést rendezett az elmúlt napokban kivégzett öt spanyol antifasiszta emléké­re. 1975. október 3. „Mi, a doníbóvári Apáczai Csere János Szakközépiskola KISZ-szervezete, tanulóifjúsá­ga és tantestülete tiltakozunk a Spanyolországban uralkodó francoista terror ellen, mert lábbal tiporja a legelemibb emberi jogokat.' Meggyőződé­sünk, hogy a spanyol nép, a spanyol dolgozók harca és a nemzetközi összefogás szétzúz­za a reakció erőit” — írták a gyűlésen megfogalmazott tilta­kozó táviratukban. Jobb együttműködést a cukorrépa szállításában! Nem adott okot panaszra az elmúlt hetek időjárása. A ve­rőfényes ősz nemcsak a kuko­ricát érlelte, a szőlőt édesítette, hanem jobb munkafeltételeket teremtett a mezőgazdasági dol­gozóknak is. S a szép idő jó­voltából kitünően haladó mun­ka szülte a panaszt. A földek- ről egyre többször érkezett a jelzés, hogy nem veszik át a cukorrépát. S helyenként a jól informáltak azt is hozzátették: pedig az elszállításhoz adottak a technikai feltételek. Az első hallásra valóban fel­háborítónak tűnő hír valójá­ban az ismeretek hiányosságát tükrözte. Miről is van szó? Augusztus végén esett az eső. A cukorgyárak felfűtött kazá­nokkal várták a répát szállító vagonokat. De a mostoha idő­járás lassította a betakarítást. A gépek nehezen birkóztak meg a süppedős talajjal, a von­tatók alig bírták a felázott földúton az átvevőhelyekig húzni a megrakott pótkocsikat. De senki nem morgolódott a cukorgyárakban. Legfeljebb sajnálkoztak, s elmondták: néhány nappal később fejező­dik be a feldolgozási szezon. Azután egy csapásra minden jóra fordult. A nap felszárítot­ta a földet. A talaj már meg­bírta a nehéz gépeket és soha nem látott ütemben folytató- dott a cukorrépa betakarítása. A mezőgazdászok példásan szervezték a munkát, s a min­den korábbinál jobban gépesí­tett „mennyezet nélküli üzem­ben”, a tavasszal vetett hektá­rok ezrein hajnaltól késő estig dolgoztak a cukorréna-betaka- rító gépek, gépsorok. A gyárakban, ahova irány­vonatok tucatjai szállították a répát, teljes gőzzel megkezdő­dött a termelés. A hozott répa több volt, mint amennyit el­nyeltek a gyári gépek. Teltek a rakterületek, mígnem képte­lenek voltak több termést el­helyezni. A vonatok mér csak annyit szállíthattak, amenhyi aznap a répahegyből elfogyott. S a dugulás nemsokára bekö­vetkezett a vasútállomások de- púiban is, és ekkor kezdődött meg a morgolódás. Mondták az emberek a magukét. Arra egy pillanatig sem gondoltak, hogy képtelenség a gyárak udvarain elraktározni az ország egy évre- elegendő cukormennyiségét — répa formájában. Csupán arra, hogy a jó tempóban kezdett munka megakadt Egy bizonyos türelmetlenség érthető. Október a mezőgazda­ságban talán a legfontosabb hónap. A földeken több munka van, mint bármikor az év so­rán. Ilyenkor kell betakarítani a legtöbb termést. S a növé­nyek helyén azonnal szántani, és sokhelyütt vethi kell. Hiába nőtt a gének teljesítőképessé­ge. az idő mindig kevés. Rá­adásul, senki nem tudia, meny­nyire kevés. Mert a földi mű­szerek, s a föld körül keringő műholdak seregének segítségé­vel sem lehet ma még megha­tározni, hogv lesz-e, s mikor lesz újra esős idő, s hogv mi­kor dermeszti sziklává a földet a téL De a jól szervezett őszi mun­káknak az objektív tényeken is kell alapulni. Az irányítóknak tudniuk és érteniök kell, hogy a gyárak rakterülete nem Vég­telen. Mikor nincs szállítás, akár a földek mellett kell priz­mába rakni a felszedett répát. Hogy ez újbóli rakodást, több­letkiadást eredményez? Biztos. De Jóval kevesebbet, mint az említett raktárak ésszerűtlen növelése. Nem éppen szép dolog azt emlegetni azoknak, akik most az ipart szidják, hogy bezzeg tavaly... Hogy akkor nem okozott ilyen gondot az ősz. A múlt őszről csak azért írok, hogy felidézzem: akkor az ipa­ri munkások ezrei, tízezrei jöt­tek a diákokkal, katonákkal együtt a földekre, s ha kellett, két kezükkel szedték ki a föld­ből a cukorrépát. Akkor meg­volt az összhang. Az iparban dolgozók látták, milyen nehe-. zen birkóznak a munkával a mezőgazdák és — bár ez nekik termeléskiesést jelentett —, se­gítettek. Most a földek dolgo­zóin a sor, hogy látva: a cu­korgyárak kapacitása ma még kisebb, értsék meg, szükség van a szoros együttműködésre. Még akkor is, ha így kétszer kell a répát kocsira rakni. A gyárak előre elkészített ütemterv szerint kérik a szál­lítást. Csak így tudják fogadni a vagonokat. Azokat, amelye­ket a vasút dolgozóinak kell biztosítani. S melyekbe a ré­pát a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok , szállítják a földekről. Az ütemterv most olyan,' mint a törvény. Be kell tarta­ni. S ehhez mindenki részéről megértés, segítő szándék, a jó együttműködés szükséges. Szepesi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents