Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-31 / 256. szám
Pártmunkások művelődése Országos érdeklődés a szovjet kultúra napjai iránt Dr. Molnár Ferenc államtitkár nyilatkozata O rszágszerte nagy várakozás előzi meg a szovjet kultúra napjainak rendezvényeit — így összegezték a tapasztalatokat a rangos kulturális eseménysorozat magyar szervező bizottságának legutóbbi ülésén, amelyről a bizottság elnöke, dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár nyilatkozott az MTI munkatársának. — A szovjet művészet nagy seregszemléjének különösen nagy jelentőséget ad a magyar —szovjet kormányközi kulturális bizottság november 3-i ülése. Erre az alkalomra Pjotr Gyemicsevnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a Szovjetunió kulturális miniszterének vezetésével küldöttség érkezik hazánkba. Az Aczél György, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese vezette magyar delegációval a kultúra, a művelődés, az oktatás és más — e területekkel összefüggő — időszerű kérdésekről tanácskoznak. — Nemcsak mi készülünk azonban a szovjet kultúra széles körű rendezvénysorozatára, hiszen a Szovjetunió sok nemzetiségének legkiválóbb énekesei, táncosai, színészei, előadóművészei és együttesei látogatnak hozzánk. A magyar közönség bizonyára örömmel fogadja a hírt, hogy itt üdvözölheti a világhírű zeneszerzőt, Aram Hacsaturjánt. — A program széleskörűségét jelzi a helyi rendezvények egész sora, amelyek vidéken, a megyékben zajlanak majd művelődési otthonokban, iskolákban, könyvtárakban és más kulturális intézményekben. Szinte nincs olyan település, ahol ne kapna fórumot a szovjet kultúra egyik vagy másik ága, műfaja, alkotása. Eliszo Virszaladze zongora- művész Budapesten kívül egyebek között Szekszárdon és Kaposvárott, Vlagyimir Szpi- vakov hegedűművész és Vlagyimir Krajnyev zongoraművész például Pécséit, illetve Kecskeméten is koncertezik. — Szigetszentmiklós, Tata, Győr, Mosonmagyaróvár, Veszprém, Szombathely, Békéscsaba, Makó, Szentes és Esztergom — hogy csak töredékét jelezzem azoknak a helyeknek, ahol a közönség több nemzetiség különböző művészeti ágaiból ízelítőt nyújtó, úgynevezett tematikus együtteseket köszönthet művelődési házak színpadán. A magyar színházak három új szovjet mű bemutatására készülnek: a József Attila Színház a közelmúltban elhunyt író, színész és rendező, Vaszilij Suk- sin Tevékeny emberek című darabját, a Thália Színház társulata a Solohov novelláiból készült adaptációt, az Emberi sorsot, a Budapesti Gyermekszínház pedig a Varázslatos muzsika című darabot tűzi műsorára. A fővárosi és vidéki színházak ezenkívül kilenc- kilenc orosz és szovjet művel várják a nézőket. A jubiláló Dérvné Színház Kataiev Bolond vasámap-ját adia elő például Pásztón, Városlődön és számos más helyen. T apasztalatainkat összegezve, úgy látom, hogy a szocialista kultúra e nagyszabású és sokszínű rendezvénysorozata a Szovjetunió nemzetiségei művészetének méltó és nagy sikerű demonstrációja lesz. AKI PÁRTTISZTSÉGET tölt be, akit megválasztottak a párt valamely irányító testületébe, annak aligha okoz gondot, hogy mire is fordítsa szabad óráit. Mégis azt látjuk, hogy közülük igen sokan amúgyis kevesebb szabad idejükben iskolába, tanfolyamokra járnak, vagy a rendszeres önművelés útján gyarapítják műveltségüket. Bizonyos, hogy ez elsősorban személyi tulajdonságaikból, a világ iránti érdeklődésükből következik, de minden bizonnyal része van benne egy nagyon lényeges felismerésnek is. Nevezetesen annak, hogy ma megfelelő műveltség és az állandó művelődésre való készség nélkül nem lehet valaki jó pártmunkás, nem töltheti be igazán jól tisztségét, funkcióját. Milyen tapasztalatok alakították ki ezt a felismerést a pártaktivisták mind növekvő hányadában? Bizonyára nagy szerepe volt annak, hogy a Központi Bizottság 1974. márciusi közművelődési határozata óta mind gyakrabban kerülnek kulturális, m'"'- '"dési témák a pártbizottság és pártvezetőségek elé. Márpedig ezekben csak az tud érdemben állást foglalni, a közös döntés valóságos részesévé válni, aki legalább is valamelyest „otthon van” ezekben a témákban. Jó úton haladunk afelé, hogy a közművelődés az ideológiai és politikai munka, általában véve a pártmunka szerves és egyenrangú részévé váljék. S ha ez így van, akkor a pártmunkásoknak is értően kell vele foglalkozniuk, s nem lehet csupán egy-egy vezetőségi tag „magánterülete”, „hitbizománya”. Ám van ennél átfogóbb oka is annak, hogy ma már a művelődést elengedhetetlen követelményként fogalmazza meg az élet a pártmunkások számára. A fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában ugyanis nem csupán a szó szűkebb értelmében vett kulturális kérdések eldöntése igényel bizonyos meghatározott műveltséget. A gazdasági, társadalmi, politikai témák is olyan jellegűvé váltak, hogy eldöntésükhöz nem nélkülözhető a tények és összefüggések átfogóbb ismerete. A GAZDASÁGI ÉPÍTÉS és a tudatformálás mindennapi feladatai, amelyekkel a párt- szervezeteknek, a pártmunkás soknak nap mint nap megkell birkózniuk, nem oldhatók meg egy-egy csupasz „igen” vagy „nem” kimondásával. Tájékozottság, áttekintőkészség, a távolabbi összefüggések, az okok és következmények felmérése és felismerése szükséges a helyes állásfoglaláshoz — vagyis olyan dolgok, amiket csak a rendszeres és folyamatos művelődés adhat meg, alakíthat ki. Helyesen látták meg korunknak ezt a követelményét azok a pártbizottsági és pártvezetőségi tagok, pártbizalmiak és más aktivisták, akik tisztségükből is eredő kötelességüknek tekintik műveltségük gyarapítását. S helyesen érezték meg azok a párttagok és pártonkívüliek, akik igénylik a művelődést a mozgalmi vezetőktől, s elvárják, hogy ebben a tekintetben js mutassanak példát Amikor azonban előtérbe állítjuk ezt a követelményt, gondolni kell rá, hogy a Sablonosság, a megítélésbeli sémák és a tennivalók „egy kaptafára húzása” ezen a területen rendkívül nagy károkat képes okozni, lejárathat észszerű és szükséges törekvéseket is. Ezért feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a szükséges és elvárható műveltség az eltérő helyeken, a különböző jellegű pártszervezetekben más és más. Nyilvánvalóan nem ugyanolyan igényekkel kell fellépni mondjuk egy termelőszövetkezet és egy tanácsi intézmény pártszervezetében. A vezetőségi tagok végzettségéről vagy tanulásuk formáiról készített járási, városi összegezés ezért önmagában aligha nyújt megbízható eligazítást: mindig az adott helyzethez, a pártmunka konkrét területéhez szükséges mérni az igényt és a feladatot Másrészt az is szem előtt tartandó, hogy ma a műveltséget nem úgy értelmezzük, mint régebben, a „humán” műveltségeszmény uralma idején. A történelmi, irodalmi, művészeti dolgokban való jártasság mellé felsorakozott a közgazdasági, társadalmi, s nem kevésbé a természettudof mányos és műszaki kérdésekben való eligazodás képessége is. A korszerű műveltség fogalma sokoldalúbb, de épp emiatt még kevésbé várható el reálisan egyfajta minden- oldalú tudás, a „mindenhez való hozzászólás” képessége. A SZELEKTÁLÁS, a legszükségesebbek kiválogatása emiatt különösen fontos, sépp ezért nem ár\, ha a pártaktivisták megtervezik tanulásukat. Az ilyen irányú tervszerűség egyáltalán nem összeegyeztethetetlen a tervekbe nem foglalható állandó érdeklődéssel, az új ismeretek iránti • „nyitottsággal”. Mert végső fokon ez az utóbbi a legfontosabb — ez adja a belső késztetést az ismeretek felhalmozására, állandó lépéstartásra, ami ma a pártmunkás egyik legjellemzőbb vonása kell hogy legyen. GYENES LÁSZLÓ Ordas Iván: Damjanich tábornok Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Kérdés: Mit tud a tanú ennek előzményeiről? Válasz: Augusztus 9-én ért Görgey tábornok csapataival Aradra. A csapatok nem a várban, hanem azon kívül1 táboroztak Másnap elérkezett hozzánk a temesvári csatavesztés híre. 11-én egy lovas futár levelet hozott Görgey tábornoktól a várba. Ennek tartalmát nem ismerem, azt a tábornok úr velünk nem közölte. Három óra felé érkezett meg Kossuth kormányzó, ak[ a tőlünk kapott fedezet alatt egy óra múlva távozott. Ekkor már nem volt szakálla, alig ismertük meg. Kérdés: Hogyan távozott Kossuth? Válasz: Damjanich tábornok úr fedeles magán- hintójábán. Kérdés: Ezután mi történt? Válasz: Görgey tábornok csapatai elvonultak, nálunk pedig elrendelték a teljes harci készültséget. Kedden, azaz 14-én egy szotnya kozák érkezett a vár alá fehér zászlóval. A kapitányukat beengedtük, aki Rüdiger generális megadásra felszólító levelét és Görgey kísérő sorait hozta. Ezeket Damjanich tábornok úr már ismertette előttünk. — 124 — \ Kérdés: Mit írt Görgey? Válasz: Tájékoztatta a fegyverek letételéről és arról, hogy a cári csapatok kifogástalan elbánásban részesítettek mindenkit. Tábornokunk válaszolt, és másnap megérkezett Buturlin orosz táborno^. Kérdés: Jelen volt' ön Buturlin tábornok és Damjanich megbeszélésén? Válasz: Igen. Megegyezés született, hogy a várat átadjuk, de csak abban az esetben, ha gróf Schlick csapatai még a környékről is elvonulnak. Buturlin tábornok magára vállalta, hogy ezt a kívánságunkat teljesíteni fogják. Megtörtént. Kérdés: Mivel bírta rá Damjanich Buturlin tábornokot arra, hogy e jogtalan követelésnek, vagyis annak szószólója legyen, hogy Aradvár helyőrsége ne törvényes uralkodójának csapatai előtt tegye le a fegyvert? Válasz:- Ismertette előtte, hogy a vár fegyveres elfoglalása milyen valószínű véráldozatokkal járna. Ezzel az orosz tábornok a legteljesebb mértékben egyetértett. Kérdés: Milyen volt a két tábornok érintkezése egymással? Válasz: A lehető legkorrektebb, lovagias ellenfelekhez illő. Kérdés: Hogyan történt az átadás? Válasz: Augusztus 17-én, pénteken parancs szerint kitűztük a fehér zászlót. Orosz részről Krulov ezredes jelent meg, két huszárszázaddal. Damjanich tábornok úr a várudvaron fogadta, pontosan itt, a hadbíróság ablaka alatt. A huszárok körülfogták a menetoszlopba sorakozott legénységet, és elkísérték Sarkad irányába. A tábornok úr és a magasabb rangú tisztek előfogatot kaptak. — 125 — Moser ezredes: A hadbíróság a tanú vallomását elégségesnek tartja. A katonai ügyész úr részéről van még kérdés? Ernst: Mivel magyarázza ön, hogy Damjanich kedden már hajlandó volt átadni azt a várat az oroszoknak, melyben két nappal korábban, vasárnap még az utolsó emberig való harcra késznek vallotta magát az osztrákok ellen? Válasz: A hadászati viszonyok változásával, elsősorban Görgey tábornok fegyverletételével. Kérdés: Más, személyes indítékai nem lehettek? Válasz: Nem vagyok hivatott arra, hogy a parancsnokom személyes indítékaival foglalkozzam. Kérdés: Megnyugtathatom, hogy ezt Damjanich- tól is megkérdi még a hadbíróság. Most az ön személyes véleményére vagyunk kíváncsiak! Válasz: Néhány helységnévvel válaszolhatok, melyek bizonyára a hadbíróság előtt sem ismeretlenek. Szenttamás, Turia, Földvár, Vra- nyova, Lagerdorf, Karlsdorf, Háncsa, Jarko. vac, Szolnok, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagy- salló. Damjanich tábornok mindenhol csak császári vagy az önök zsoldjában álló ellenség felett diadalmaskodott. Az ő helyében én is vonakodtam volna olyan ellenségnek adni át a kardomat, akinek mindenkor csak a hátát láttam! Moser ezredes: A tanúkihallgatást befejezni rendelem! (A tanút megbilincselés után elvezetik. Urticka főfoglár átveszi a hadbíróság elnökének a szigorított fogdáról szóló írásos parancsát.) Aradvár, kmf. Zabelein hadbírósági jkv. vezető (Folytatjuk) — 126 —
