Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-26 / 252. szám
MagyaM'DX iparára Kocsis Sándorné negyven találata A varrógép íölé hajló szép fiatalasszony arcvonásai any nyi női gyen gédségről árulkodnak, hogy elképzelni is nehéz: egyáltalán, hogyan tudott túltenni megannyi katona viselt férfiemberen. Ujjai alatt szaporán siklik a könnyű kelme, a sok-sok kis gyerekinget mintha csak a szíve alatt hordott gyermekének varrná. A lágy arcvonások nagyon határozott, céltudatos egyéniséget rejtenek, a kelmét lágyan simító ujjak nagyon keményen tudják szorítani a fegyvert. Az előképzős munkásőrök éleslövészetén ő, Kocsis Sándorné keltette a szenzációt. Az AKM-géppisztolyból leadott négy lövésből negyven találatot ért el, minden lövése úgy csapódott a tízes körbe, mintha zsinóron húzták volna a töve- déket. Pedig az előképzős munkásőrök legtöbbje katonaviselt, a „seregben” is kiváló lövő volt. Sőt, a négy tízes találatot sok „öreg” munkásőr is szívesen elkönyvelné magának. Ráadásul Ica kiváló eredménnyel lőtt a TT-pisztollyál is. Érthetően, sokan gratuláltak, ő lett a nap hőse. — Ez az eredmény nem csupán a véletlenen múlott, még így sem, hogy minden lövésem telitalálat volt. Előtte izgultam,'.persze, hogy izgultam, mert ez a fegyver először volt a kezemben, és ott izgult velem rajparancsnok férjem is. Amikor már ott voltam a céltáblával szemben, egyszerre elszállt*minden izgalmam. Igaz, a kispuska más volt, mint a géppisztoly, de a beidegződött önfegyelem elmulasztotta a lámpalázat. — Igen, nem először volt fegyver a kezemben. Férjem vitt el az MHSZ-be, állandó résztvevője voltam a Honvédelmi kupa lövészversenyeknek. Nagyon jó iskola volt az MHSZ, a lövészversenyek megtanítottak az önfegyelemre, a felelősségérzetre, hiszen a fegyver nem gyerekjáték. A lőtéren rend, és fegyelem van, mint ahogyan a munkahelyen is rendnek, fegyelemnek kell lenni. — Mi vezette a munkásőrségbe? — Az ember keresi az élete értelmét, azt, hogy a munkán, a családnevelésen kívül hogyan, miben hasznosíthatja magát a társadalom javára. Az embernek vannak nézetei, elvei, amelyek hozzásegítenek a választáshoz. És van családi hagyomány is... — Hatéves kislány voltam még, amikor a munkásőrség megálakult. Két nagybátyám akkor állt be, s nekem nagyon tetszett az egyenruhájuk. Férjem munkásőr, apósom Is az, párttag vagyok, mi kell még az elhatározáshoz? Júniusban kezdtük az előképzést, januárban, az egységgyűlésen tesszük le az esküt. Bár kismamaszalagon dolgozom, egy műszakban, mégis megértést, támogatást kaptam a vezetőségtől, hogy eljárhassak a foglalkozásokra, és most, hetenként egyszer a marxista középiskolába. Szerettem volna esti gimnáziumba menni, de itt, Gyünkön — állítólag a kevés jelentkező miatt — nem indítottak osztályt. Bánt is, bosszant is, azt hiszem, ha nagyobb a propaganda itt nálunk, az asszonyok közt is lett volna jelentkező, hiszen vagy százhatva- nan vagyunk. Egészen kicsi kis kollektíva ahhoz képest, hogy férjhezmenetelem előtt Kaposváron négyezren dolgoztunk a ruhagyárban. Egy hónapja múlt, hogy itt dolgozom Gyön- kön, az Elegancia szövetkezetben. Szakadátról járok át, van egy hatéves kislányom, s jövő év elejére várjuk a második gyereket. Tavasszal még a jogosítványt is meg akarom szerezni, ha nőnek a gyerekek, meglesz a gépkocsi, bebarangoljuk az országot. — Hetenként egy napon, amikor a pártoktatás van, reggel hatra járok be dolgozni, hogy ne mulasszak a munkából. líbcsis Sándorné szavaiban egy munkáscsalád szép életcélja fogalmazódik meg: a család, a munka szeretete, a tanulás, a társadalom szolgálata. A társadalom szolgálata a mun- kásőr-eskü jelmondattá vált soraival: Fegyverrel, munkával, felvilágosító szóval... BOGNÁR ISTVÁN GOTTVALD KÁROLY Gépek a mezőgazdaságnak A szovjet kombájnok és traktorok mellett hazánkban egyre több NDK-gyártmányú mezőgazdasági gépet láthatunk. Hogyan és honnan kapjuk? Miként alakul az NDK— magyar gazdasági együttműködés? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ Drezda közelében, Neustadtban. A magyar—NDK árucsereforgalom a múlt 25 évben huszonháromszorosára nőtt. Magyarország külkereskedelmében az NDK már az első ötéves tervben az ötödik helyet foglalta el, 1955 óta a harmadik és 1970-től (a Szovjetunió után) a második helyen áll. Az NDK külkereskedelmében Magyarország az ötödik partner. Amikor a két ország gazdasági kapcsolatáról esett szó, Oscar Fazold, a Fortschritt Kombinat kereskedelmi igazgatója megjegyezte, hogy a mezőgazdasági gépek . tekintetében Magyarország az NDK egyik legnagyobb és legfontosabb megrendelője. Az NDK- ban úgy látják, hogy a magyar mezőgazdaság feltételei, a szocialista nagyüzemek, a magyar éghajlat és időjárás, az egyes növényfajták termelése jól összeegyeztethető az NDK-éval és a testvérország mezőgazda- sági gépgyártásának fejlettsége alkalmas arra, hogy a magyar mezőgazdaság termelését, korszerűsítését segítse. A Fortschritt Kombinat Magyarországnak főleg kombájnokat, arató-cséplő gépeket, betakarító-, silózógépeket, sok célra használható pótkocsikat és nagynyomású bálázókat szállít. ARANYÉREM LIPCSÉBEN Az NDK 512-es gabonakombájnja, a T—088-as pótkocsi, az E—280-as önjáró takarmánykombájn nemcsak nálunk, hanem Csehszlovákiában és a nyugati országokban is Ismert és kedvelt... Most dolgoznak az új 516-os kombájn tervein. A kombinátnál 27 ezer ember dolgozik. Hatalmas gyárak, csarnokok és üzemrészek találhatók Neustadtban, Sin- guit-Bischofswerdában. S NDK-szerte még 17 nagyüzemben. A termelés bővítését leginkább az akadályozza, hogy az NDK-ban kévés a munkáskéz. Magyarországon viszont, a Mezőgép Tröszt irányítása alá tartozó vállalatoknál kapacitás kínálkozott mezőgazdasági gépgyártásra, ezért igen eredményes a Fortschritt és a Mezőgép Tröszt együttműködése. Egerben, Pásztón, Hódmezővásárhelyen, Győrben és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban a mezőgazdasági gépek egységeit, alkatrészeit gyártják azokhoz a gépekhez, amelyeket összeszerelve az NDK szállít Magyarországnak. A gyártási együttműködést 1972—73-ban készítették elő, és tavaly már nagyarányú kooperációs termelésről számolhattak be. KÖZÖS ÉRDEKEK A KGST komplex gazdasági programja ma már nem csupán árucsere, gyártásszakosítás, termelési kooperáció. Az NDK-ban bizonyítják, hogy az együttműködés kiterjed a műszaki fejlesztés, a gyártási tapasztalatok kölcsönös átadására, az üzem- és munkaszervezésre: a kooperációba belépő magyar gyárakat szerszámokkal, tervekkel, rajzokkal, műszaki tanácsokkal is ellátják. Nem kevésbé fontos az sem, hogy Drezda és Cottbus megyében államközi szerződéssel jelenleg 2500 magyar dolgozik. FAZEKAS LÁSZLÓ ifiizdelem a melegért lla a Takler pufajkáját kicsavarnánk, biztosan hegesztőgáz csöpögne belőle. Most is gödörben van, hegeszt, büdös füst gomolyog a csövek alól. Takler János és brigádja az ipari távvezetéket szereli. A Déli Fűtőműtől indultak. A munka lényege, hogy a fűtésszezonra elkészüljenek, és hőt kapjon az új „szatyorgyár”. Ez a munka különösképpen került a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szekszárdi kirendeltségének feladatkörébe. Tulajdonképpen önkéntes, terven felüli vállalkozás ez. Az önkéntesség onnan adódik, ered, hogy rábeszélték őket: városi érdek, hogy a vezeték mielőbb elkészüljön. A gyárszerelők új emberek a megyében, most legfőbb gondjuk hegesztőket képezni az atomhoz — ott kell majd sok hegesztőmunkát csinálni —, de kóstolgatónak jó ez a másfél kilométernyi vezeték a tanulóknak, oktatóknak és standbeli munkásoknak egyaránt. Itt is röntgenre he- gesztenek, kényes, finom munka ez. Szóval terven felül vállalkoztak rá, hogy október végén, november elején lesz hő a csőben, lesz meleg a Bőrdíszmű új üzemcsarnokában. Késnek. Nem volt anyag, a tervet is, a megbízatást is késve kapták. A Sédig eljutottak. Állvány fogja körül a vezetéket. Csíkos Ernő szerelői villognak a hat méter magasban. A Az oldalt összeállította Pálkovács Jenő, a gazda- | ságpolitikai rovat vezetője. patak előtt tegnap még itt volt a csőhíd, ma a helyén, a H-pil- léreken. Legyünk pontosak: az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadseregcsoport egyik alakulata tette helyére. Még pontosabban: barátaink segítettek szorult helyzetünkben. Persze, ennek is története van. A csővezeték építésekor természetes, hogy a beruházó vállalat a költségek csökkentése .e törekedett. Adott volt egy vezeték, amelyet át kell a patak fölött vezetni. Nem nagy téma egy ilyen csőhíd elkészítése, helyére tevése — ha van pénz. Tudjuk, a városnak kevés van. így született a gondolat, hogy segítséget kell kérni a szovjet elvtársaktól, miután a városban működő cégek egyike sem — sőt a megvében sem — rendelkeznek olyan daruval, amely á nvotctonnás súlyt tizenöt méterről helyére tudja emelni. Az első látogatás a megyei tanács pártbizottságán volt. A megyei elvtársak kezdeményezték a találkozót. Volga gépkocsival érkezett — később így nevezték, szólították a munkások: generál Sztyepán tovaris. Schrick Andor volt a tolmács, aki a Szovjetunióban tanulta a gépészetet. „Majd megoldjuk a kérdést” — volt a szovjet elvtársak válasza. Kitűztek egv nanot. akkor jönnek, és hol vére teszik a hidat. Valami üyv kö7K"iött. mert a jelzett időben hiába várták a katonákat. A második dátum a hét közepére, keddre szólt. Telefonon kapták az értesítést: Jönnek, pontosan tizenhat órakor. Generál Sztyepán volt a vonalban, a telefon másik végén Schrick Andor. „Ebéd után tizenhat órakor ott leszünk.” Kész, semmi több információ; Törje a fejét az építők, beruházók vezérkara, hogy a tizenhat óra milyen időre értendő, moszkvaira-e vagy a mienkre? Persze, azt sem tudták, hogy daruval, helikopterrel, vagy miféle emelőszerkezettel jönnek. Egy alkalommal generál Sztyepán látogatása után volt itt egy hadnagy, az mért, collstokolt, lépegetett a H-pil- lérek és a hídváz körül, szemrevételezte a terepet. A hadnagy azt mondta, hogy a gya- loghidat a H-pillérek mellett bontsák le. A deszkaátjárót lebontották. Tizenöt óra múlott néhány perccel. Csíkos Ernő munkavezető, Száríts László kirendeltségvezető, Erdődi Tamás és Mudra Péter, a beruházó emberei, másik három-négv szakemberrel egvütt ott toporogtunk, a készenlétben lévő hegesztőkkel egvütt a Séd-patak partján. Éles Sanvi. a hegesztők villanyszerelője előadja, hogy két világító alkalmatos- s' ">ot előkészítettek, a hegesz- tőapparát is rendben: a villany és a gázos működőképes. A tizenhat órát is elütötte volna a toronyóra, ha itt lenne a szerelésen, de mivel nincs, csak sűrűn húzogatjuk a kabátunk ujját. Múlik az idő, generál Sztyepán emberei sehol. A beruházóktól jön az osztályvezető, s hozza a hírt: a tanács előtt egy szovjet rendszámú Volga, biztosan azzal jöttek. Erdődi, meg Száríts autóba ugrik, szaladnak a hírért: lesz-e hídemelés? Tolnai Ferencnél találják a szovjet elvtársakat. A tanács pártbizottságának titkára láthatóan örül a segítségnek, kínálná is őket kis pálinkával, de elhárítják: szolgálat. 'Jó. Mikor jönnek az emelők? Már úton vannak. Ez még jobb. Újból autóba ugrás, a terepen már erősen sötétedik. A vezetéken még villognak a hegesztők, éjszakai műszakot tartanak. Szombaton is, vasárnap is dolgoztak. Sietnek a munkával. Hegesztőlángjuk bevilágítja a terepet. A cigányok házai fel-feltűn- nek, amott emberek árnyait vetíti idáig a fény. Igen örül Csíkos szaktárs, hogv a csővel már átbuktak a nagyvasút alatt és eten túl, az ipari vasútig a nagy lírát he- gesztik. Maguk mögött a kész csövet, meg a hőszigetelőket hagyták. Este van tehát. Fél öt előtt halljuk az erős motorok zúgását. Kint a fűtőműnél megállítják a gépeket, terepjáró bólogatja lámpáit befelé. Rövid tanácskozás, reflektorok felgyújtása, parancsszavak. Jönnek be a gépek. Elöl egy sok kerekű, aztán még egy, s ontják magukból a füstöt, erőlködésnek vélném, ha nem tudnám, hogy több száz lóerő dolgozik mindegyik különleges járműben, emelőjárműben — emelőgépben. Újabb szemrevételezés. Fiatal katonák sürög- nek a patak két partja körül,' belefordítják a gépet, ki támasztják, szerelik. Fél órák múlnak el, a magyar műszakiak, a hegesztők nagy érdeklődéssel figyelik, mi lesz itt. Aztán minden úgy lesz, ahogy generál Sztyepán megmondta: „Majd megoldjuk a kérdést”! A hídon már a hegesztők dolgoznak, Munkás Imre, Réger Ádám, Bánfalvi Miklós, Bakos László. Szakszerű, betanult mozdulatok. A hidat rögzítik, a csöveket össze- heftelik, majd holnap, nappal, gondosan összehegesztik. Provizórikusán ez így jó. Áll a csőhíd. Hajnalt kukorékolnak a cigányok kakasai, azok sem, gazdáik sem aludtak az éjszaka bokrosat. A kora ködöt oszlató fényes napsugár a harmatos hídon viliódzik. A hegesztők kioltották a lámpákat, elrakták a szerszámaikat. A kis- katonák szétszedték az emelőt, a generál Sztyepán tovaris jókedvű. Ittak-e a munka után pálinkát, nem tudom. Ezt én már nem vártam meg. Reggel volt, október 22-én. PÁLKOVÁCS JENŐ 1975. október 26.
