Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-26 / 252. szám
Nehéz választani. Olvasás közben döbben rá az ember, hogy mennyi érdekes cikk, információ, riport jelenik meg a lapokban. Most négy lap ismertetésére vállalkozunk. lEJÜKO Mfi/t U NISTA A KISZ Központi Bizottságának elméleti, politikai és módszertani folyóirata havonként jelenik meg mélynyomásban, szép és tartalmas kivitelben. Októberi számában bő terjedelemben, sok képpel szemléltetve számol be az I. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztiválról, amelynek megyénk is részese volt, hisz néhány napot itt töltöttek nálunk testvérmegyénk, Tambov megyei ifjúságának küldöttei. Kilátó rovatában Pálfy József e két kérdésre ad választ: Mi lesz Helsinki után? Hogyan tovább?” Érdekes tényeket, adatokat tudhatunk meg a Leányok, fiatalasszonyok a világban című írásból. A tőkés világ ál- lamaibari 1,3 milliárd ember él. Ennek fele nő. A Közös Piacba tömörült nyugat-európai tőkés országokban 36 millió nő dolgozik. A 12 milliót meghaladó munkanélküli fele nő. Nyugat-Európában ezer foglalkoztatott nő közül több mint 700 szakképzetlen... Hazánkban a lakosságnak 51,5 százaléka nő. A nőket a férfiakkal azonos jogok illetik meg. A keresőképes nők hetven százaléka dolgozik. A népgazdaság egészén belül a műszaki vezetők 12, az állami és gazdasági Vezetők 23, az egészségügyi és kulturális irányítók 45 százaléka nő. Aug van olyan ember, aki ne ismerné a Televízió igen érdekes műsorát, a Deltát. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a Delta havi képeslap formában is megjelenik. A magazinszerűen szerkesztett lap októberi száma is sok-sok érdekességgel lepi meg az olvasókat. Megtudhatjuk például, hogy a rádió- és televíziójelek hatótávolsága az eddigiek húszszorosára, vagy még ennél is többszörösére növelhető a kaliforniai Stanford kutatóintézetben kidolgozott új technikával, Diludin — ez a neve annak az újfajta oxidációgátló vegyszernek, amelyet a Lett Tudományos Akadémia szerves- kémiai intézetében sikerült létrehozni. Ez a vegyszer hosz- szú ideig aktív marad. Kétszáz grammnyi Diludint egy tonna zöld takarmányliszthez keverve, az eredeti karotintartalom 90 százaléka három hónapig megmaradt, a legegyszerűbb raktározási körülmények között is. Reméljük, hogy ezzel a szerrel találkozunk majd Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben. Olvashatunk ebben a számban a mesterséges könyökről, a legolcsóbb víztisztítókról, a vízililiomokról, az önműködő védőszemüvegről, a „mesterséges” idegsejtekről, a kristálynövesztés fekete mágiájáról. Köztudott, hogy a technika minden ágában egyre több kristályra van szükség, ezért seregnyi ötletes eljárást alkalmaznak már a tökéletes tömbök növesztésére. A keringő űriaboratóriumok- ban a súlytalanság állapotában növesztett egykristályok mór a holnap technológiájának előfutárai. A nyitón sokat szenvedtünk a szúnyogoktól. Egyeseket jobban csíptek, másokat kevésbé Fel is tettük a kérdést: kit és miért kedvelnek a szúnyogok? A szúnyogűzés tudománya című cikk erre is választ ad. Azt is megtudhatjuk, hogy a biológiai alapkutatások nyomán végre teljes értékű szerek készülhetnek a szúnyogok ellen, és a jövő állítólag a tablettában bevehető szúnyogűzőké. Megvegyem, ne vegyem? Mi az előnye, mi a hátránya ennek vagy annak a készüléknek? Sajnos az üzletekben az eladók ezekre a kérdésekre nem tudnak kielégítő választ adni. A vásárló pedig szeretné tud-, ni, mit vegyen. Kérdéseire válaszol minden hónapban a fogyasztók lapja, a Nagyító. A kirakatokban sokféle lemezjátszót látni. Ilyen típust, olyan típust, monó- és sztereókészülékeket, olcsóbbat, drágábbat. Ezekkel a készülékekkel találkozhat a Nagyítóban is. A lap szerkesztősége tesztet készített a lemezjátszókról és objektív véleményt közül a készülékekről. Ezek alapján könnyebb eldönteni: megvegye-e vagy sem, illetve melyik típust válassza a vásárló. Az autósok jól tudják, hogy a gumiabroncs az egyik legnehezebben beszerezhető árucikk. A megvásárolható abroncsok minősége is változó, attól függően, hogy éppen melyik márka kapható megfelelő méretben. Hogy melyik gumi milyen minőségű? — ez is gyakran rejtély az autósok körében. Legtöbbször hallomás alapján vásárolnak. A Gumiabroncsok című Cikk nemcsak az abroncsok minőségéről tájékoztatja az olvasót, részletesen tárgyalja a gumi védelmét is. Érdekes, hogy a Delta is, a Nagyító is részletesen foglalkozik a lakások térelválasztó megoldásaival. Mindkettőben sok érdekes térelválasztási lehetőséggel találkozhatunk. A Nagyító utolsó előtti oldalán minden alkalommal Külföldön láttuk — címmel különböző praktikus használati eszközről számol be. Mindegyiket szívesen látnánk a magyar üzletekben is. Az energiakérdés megoldása az emberiség egyik fő problémája lett. A hagyományos energiaforrások már nem elégítik ki az igényeket. Mellettük új forrásokból buzog az energia. Megyénk területén épül az ország első atomerőműve. A nukleáris fűtőanyag felhasználási távlatai rendkívül sokat ígérőek, de a tudósok máris új utakat keresnek. Ilyen új energiaforrás lesz talán az irányított termonukleáris szintézis. Remény van rá, hogy a század végére megoldódnak a problémák és felépülhetnek az első ipari célú termonukleáris reaktorok. Eredmények és távlatok a Címe annak a cikknek, amely a X. ötéves terv célkitűzésed tárgyalja. A X. Ötéves terv legfőbb célkitűzése a népjólét emelése. Az új tervbe beiktatnak egy külön fejezetet, amely meghatározza a társadalmi fejlődésnek és az élet- színvonal növelésének ütemét, annak minden megnyilvánulásában. A szovjet ipar hosszú éveken keresztül főleg a termelés bővítése révén fejlődött. Most az a feladat, hogy a legteljesebb mértékben kihasználják az erőforrásokat és a lehetőségeket. 1 A tervekben igen fontos helyet foglal el Szibéria, Észak- és Távol-Kelet természeti kih- cseinek hasznosítása. A Kelet felé terjeszkedés egyáltalán nem azt jelenti, hogy a Szovjetunió nyugati körzeteiben kiapadtak a gazdasági növekedés lehetőségei. A meglevő üzemek felújításával és korszerűsítésével együtt új iparvállalatokat építenek itt is. így például a világ legnagyobb vasércmedencéjének — a kurszki mágneses anomáliának — körzetében kohászati kombinátok építésébe kezdenek. Szellemi válság? — teszi fel a cikkíró, L. Bobrov a kérdést. A jövendölések szerint az emberiséget eddig ismeretlen „intellektuális válság” fenyegeti. A fűtőanyagok és az energiakészletek hiánya miatt érzett aggodalmában a világ elfeledkezett egy sokkal értékesebb energiafajta, a szellemi energia hiányáról. S a „deficit” éppenséggel a tudomány területén jelentkezett, amelyhez pedig annyi reményt fűzünk az energiaválság és más problémák megoldásában. A tudomány hanyatlása tehát elkerülhetetlen és közeli — hangoztatják egyesek Nyugatom Hogy mi az igazság, azt a cikkből megtudhatjuk. Ordas Éván: BIiim]anich tábornok Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971. — Urak! — mondta. — A sikereinkre! Az eddigiekre és az eljövendőkre, valamint mindazokra, akik életüket, egészségüket áldozták ezért, és mindazokra, akikre ezután vár ez a sors! Igyunk a haza boldogulására, a viszonyok rendeződésére, mindannyiunk jövőjére és arra, hogy az eljövendő években ki-ki a képességeinek megfelelő helyet találjon az álladalomban! Felálltak és ittak. Ezután Ludvigh kormánybiztos emelte poharát. — Igyunk Kossuth Lajos egészségére! Ittak, de Leiningen nyomban hozzátette: — Arra iszom, hogy a győzelem után békésen, de lehetőleg sürgősen visszatérhessen a polgári életbe! A mellette ülő Damjanich békítőén a karjára tette kezét. — Károly! Mindennek van helye és ideje... Görgey, aki az asztalfőn foglalt helyet, közbeszólt: — Miért ne, barátom? Az ezredes úrnak joga van tetszése szerint megfogalmazni kívánságait. — Nos, akkor nekem is! — sodort a bajuszán Nagysándor tábornok. — Az eljövendő magyar köztársaságra iszom! Egyedül ivott. A furcsán kezdődött lakomát a suites tálak érkezése billentette kedélyesebb keretek közé. Damjanich végigsimított a szakállán. — Disznótoros! Nem is ember, aki nem szereti! Görgey elmosolyodott. — Nos, akkor lássanak hozzá, urak! Itt nincs ellenvélemény; hiszen János bátyánkkal talán csak nem akar valaki tengelyt akasztani? Jóízűen ettek, és nekem állandóan szaladgálnom kellett a boros üvegekkel, így a későbbiekben csak foszlányokat kaphattam el a beszélgetésből. Damjanichot hallottam szólni: — Kár arról már beszélni! Hiszen a detronizá- ciót kimondották a tények. Én nem vagyok jurátus, de ha egy király, aki tetejébe már nincs is, mert lemondott, és az utódját még nem koronázták meg, csapatokat küld a saját országai egyikébe, akkor a detronizúció minden nagyobb nyilatkozat nélkül eleve megtörténtnek tekinthető. — 112 — — így igaz! — mondta félhalkan Leiningen. — De azért szeretném tudni, hogy mennyivel jobb nekünk Kossuth személyében egy kormányzó elnök a győzelem előtt, mint például lett volna Görgey képében egy diktátor a győzelem után? Nagysándor azonnal riposztozott: — Ennek az országnak nem kell diktátor! Én a respublika híve voltam, vagyok és maradok! Görgey szemüvege villogott az asztalfőn. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha élvezné a többiek kitárulkozását, és tulajdonképpen csak azért rendezte ezt az összejövetelt, mert erre volt kíváncsi. A poharát mindenesetre a későbbiekben már alig érintette. — A veszteséglisták elkészültek már? — tudakolta Aulich. — Még nem — válaszolta Görgey. — Bauer most dolgozik rajtuk. Mindenki nevetett, mert Bauer ezredes, táborkari főnök ebben a pillanatban épp azzal volt elfoglalva, hogy egy nagy kupa bort ledöntsön a torkán. — Jó bor! — csettintett. — Meglátszik, hogy Windischgraetz őhercegsége bagázsiájából való... Ja, hogy a veszteségek! Holnapra meglesz az összesítés. Alighanem János bátyánk büszkélkedhet majd a legtöbbel. — Büszkélkedik a nehézség — vélte Damjanich. — Valahogy így hozta a sors! — De a legtöbb győzelmet is neked hozta az a fránya sors — szólt közbe Asbóth tábornok. — A honvédségnek hozta, barátom; A honvédségnek! — tiltakozott amaz, de nem sok sikerrel, mert látszott rajta, hogy kedvére van a dicséret. Ekkor az asztal végén egy magas, karcsú őrnagy, bizonyos Elekes nevezetű, megkocogtatta a poharát. — Görgey tábornok úr és tábornok urak! Ha megengedik, én is mondanék egy felköszöntőt! — Halljuk! Halljuk! — Emelem poharam hadtestünk parancsnokára, a mindig köztünk lévő és az első sorokban küzdő tábornokra, és kívánom, hogy a győzelem után is még hosszú évekig szolgálhassa erőben, egészségben a hazát! Éljen Damjanich János! Egyöntetű volt az éljenzés, és Damjanich szemlátomást elérzékenyült. — Köszönöm, fiam! — mondta. — Hiszen mind igaz, amit mondtál. De ha tisztába jövünk a némettel, akkor ne keress engem a seregnél, hanem gyere le Magyarádra. Ott meglátsz egy vén rácot, aki kapálja a szőlő tövét, s issza a tavalyi levét, az én leszek. Ha pedig tisztába nem jövünk a némettel, akkor se keress engem a seregnél, mert én ugyan koronás fő alatt nem szol— 113 — gálok. Most pedig egészen itt hagylak benneteket. Megmondta nékem Görgey, hogy bakát csak én tudok organizálni. Mikor ő meglátta az én hadtestemet, levette a kalapját előtte. Ezért kért meg, hogy menjek el helyette Debrecenbe bakákat teremteni e zaklatott szegény hazának, s el is megyek. Isten éltessen benneteket! Ez bizony fejbe ütő szenzáció volt, legalábbis nekünk, tisztilegényeknek, akiket berendelt ide a parancs. Szinte valamennyiünk kezében megállt a kancsó és pohár, ha éppen tölteni akartunk. De a tábornokok sem tudhattak valameny- nyien az újdonságról; mert Görgey jónak látta, hogy közbeszóljon: János bátyánk hadügyi miniszteri helyettes lesz, ilyesformán az én helyettesem. Nekem nincs sok kedvem a debreceni urakkal piszmogni. — És neki van? — kérdezte epésen Nagysándor. — Nincs — vallotta be Damjanich. — De háta parancs elsősorban is parancs, ezenkívül pedig Görgey úgy vélekedik, hogy megbízhat bennem. — Ebben már abban a percben sem volt kétségem, amikor Tiszafüreden megismerkedtünk! — szögezte le sietve Görgey. Damjanichból ez a megismerkedés nyomban anekdotát csalt ki, bár az sem lehetetlen, hogy beszédtémát akart váltani. — No, az volt csak egy ismerkedés! Képzeljétek, márciusban befutunk Leiningennel Füredre. Mindenhol nyüzsgés, sehol egy talpalatnyi hely, beszállásolás, katonaság talán még az ólakban is. Mondom Károlynak, hogy kövérnek ugyan épp elég kövér vagyok, de azért ólban mégsem alszom. Végre nagy keservesen szereztünk magunknak egy jobbágyházat. Földes szoba, három dikó. Bár mondtam neki, hogy maradjon, egy •«buta hadnagy mindenáron kiment a pitvarba, alighanem félt a tábornokságomtól. Lefekszünk, alszunk. Egyszer csak bejön nyakig csatakosan egy fiatal tiszt, de persze a rangjelzését a kutya se figyelte. Nos hát tábornokok akkoriban még nem futkároztunk olyan nagyon sokan, gondoltam, annyi tisztesség lehetne benne, hogy legalább jelentkezik vagy ehhez hasonló. De az csak körülnéz, ledobja köpenyét a padlóra, beleburkolózik, és egy minutum múlva már alszik is. Szentül hittem, hogy nemcsak pimasz, hanem bolond is, hiszen az egyik dikó szabad volt, de elnyomott az álom meg az a tudat, hogy reggel is lehordhatom kedvem szerint. Aztán reggel felkel, kezet nyújt és bemutatkozik: „Görgey!” (Folytatjuk) — 114 —
