Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

Romain Rolland hatása Babitsra A z első világháború ide­jén még a nagy nem­zetek nagy íróinak egy részét is elragadta a naciona­lizmus, sőt, a sovinizmus. Még Anatole France és Thomas Mann is a maguk nemzete ön­ző igazát hirdették. A magyar irodalom örök dicsősége, hogy alig egy-két jelentősebb írót tévesztett meg a háborús uszí­tás, nagyjaink túlnyomó része Adyval és Babitsosai az élü­kön az imperialista háború szörnyűségeit leplezték le. Ma már számos történelmi és iro­dalomtörténeti tanulmány fog­lalkozik a Szabó Ervin által irányított antimilitarista-paci- fista mozgalommal. Ennek egyik vezető alakja volt Ba­bits Mihály. Az évek óta tar­tó csoportos szervezkedés 1918 nyarán öltött olyan formát, hogy annak már nemzetközi visszhangja Is lett. Fönnma­radt két különböző kéziratban Babits egyedül írt és Jászival együtt fogal­mazott egy-egy olyan ter­vezete, amely párhuzamos Romain Rolland és a vezető nyugati írók akkori kiáltvá­nyával. A nagy francia gon­dolkodó „A szellem intema- cionáléjá”-nak nevezte terve­zetét, Babits és Jászi pedig, valószínűleg amerikai mun­kásmozgalmi mintára hasz­nálva a ma már avatagnak hangzó „lovag” szót, az „Euró­pa Lovagjai” nevet akarta ad­ni szervezkedésüknek. A két szöveg között félreismerhetet­len rokonság van. Jászi 1917— 18 telén fölkereste Romain Rolland-t svájci száműzetésé­ben és erről'akkori baráti kö­rének számot is adott. Babits pedig Schöpflin Aladárral, Kis nemzet koszorúja, Romain Hollandnak Micsoda koszorút vihet egy kis nemzet Romain Roliftnd- nak? Emlékszem, mikor az első cikk róla magyarul megjelent. Egy francia nyelvű tnagyar- országl folyóiratban jelent meg a háború alatt, egy vér­től csepégő, franciagyalázó, úgynevezett „háborús” vezér­cikk szomszédságában. A szer­ző borítékba tette a füzétet, s elküldte a nagy francia író­nak. A válasz meglepő volt. Romain Rolland, akit hazájá­ban sokan hazafiatlansággal vádoltak, egy rövid levélben megvetette és visszautasította a dicséretet, melyet az az or­gánum halmozott rá, mely nemzetét gyalázta, s mély az ő nemes pacifizmusát egy idegen nacionalizmus fegyve­révé látszott avatni. Az igazi hazafi gesztusa így esik össze a nemzetek fölött álló — au-dessus da la melée s minden nacionalista poli­tikát megtagadó igaz pacifista gesztusávaL Illenék-e, hogy nemzetiszín szalaggal kössük át a babért, melyet ily szellemnek viszünk ünnepére? Az igazságosság, melyet egy tépett és tiprott kis nemzet a Béke szellemétől re­mélhet, bizonnyal nagy aján­dék; de az a férfiú, aki ez Igazságosság útját elkészíteni segít, nem a nemzetektől vár hálát és jutalmat. Harca az Ember harca, nem a nemze­teké: s noha az Ember érde­ke a nemzeteké is, a nemzetek azt még meg nem ért­hetik. A Nemzet a Falkáből született és fé­lig falka még: azt egészen em­berivé fenni: épp ez a harc célja. S ha majd elérve a cél: akkor ünnepelhetik a nemze­tek az Igazság utászait; addig minden ilyen ünneplés fák­lyavivője Liluli, az illúzió volna. Addig csak ember jön az kvTi Horváth györgy: A TÓNÁL A tóra lassan lészállott az este hold nyitott ki a tájra ablakot a félhomályban fák szerelmeskedtek s a vizet megcsókolták csillagok olyan mély és tiszta volt a csend akár a tó vize csak sóhajtásod verte fel olykor s egy-egy halk csobbanás mely elárulta hogy könnyezel remegő ujjakkal átöleltelek mondtam; Te vagy nekem ez a tó s e tóban arcod látom akkor rámvillant hirtelen mosolygásod s annyit mondtál) nézd kedves már hajnal'odik UJ KÖNYVEK A biológia aktuális prob­lémái 75/3. Hagelmayer: Az arany­deviza-rendszer kudarcai és tanulságai. Horváth: Szőlő a házi­kertben. Jeppesen: Ellenpont. A klasszikus vokális polifónia tankönyve. Képes politikai és gazda­sági világatlasz. Kovács: Óvjuk a termé­szetet. Lihanov; Nagymama ikonja. Simonovits: Társadalom­egészségügy és egészségügyi szervezéstudomány. Szabados: Metszés és nyomtatás. Szabó L.: 13 bíró emlé­kezik. Zoltán: Nőgyógyászat Bolyai: Levelek. Buda B.: A szexualitás modern elmélete. A szexuá­lis viselkedés lélektana. Film jegyzet: Várakozók AZ ANYA OROK. örök és vár. Várja a férjét, az isko­lába ment gyerekeit, a fronton lévő fiait. Utóbbiak nem jönnek, elpusztultak, de az anya örök szeretetét kivetíti más anyák gyermekeire is. Ebbe esetleg beleőrül. (Az apa is örök. örök és vár. Várja a feleségét, az iskolába ment gyerekeit, a fronton lévő fiait. Utóbbiak nem jönnek, elpusztultak, de az apa örök szeretetét kivetíti más apók gyermekeire is. Ebbe esetleg beleőrül, de apákról ritkábban készítenek filmeket.) Se a helyzet, se a téma nem újdonság. Ettől Gyöngyős- sy Imre és Kabay Barna „Várakozók" című filmje még le­hetne remekmű is. Csak éppen nem az. Rosszul megírt szerepből még olyan kitűnő színésznő, mint Törőcsik Man, se tud jót fabrikálni. Arról van szó, hogy valahol Magyar- országon, egy feltűnően jómódú portán az anya (Törőcsik) várja a harctéren elpusztult gyerekeit. Tudja, nem tudja, nem akarja tudni, hogy azok soha többé nem jönnek. A várakozásban társa a dada (Maja Komorowska), akinek a szerepe lényegesen jobban sikerült. Kitűnő színésznő is játssza és a film íróit a jelek szerint nem zavarja, hogy dadai minőségében már eleve a főszereplő fölé kellett hogy nőjön Pedig az anya az örök és nem a dada. AZ EDDIGIEKBŐL az olvasó úgy vélhetné, hogy a film ismertetője gonoszkodni akar. Távol álljon tőle! Gyön- gyössy Imre már a Virágvasárnap-pal bebizonyította, hogy tud saját — Joncsó nyomasztó egyéniségétől elütő — szim­bólumrendszert teremteni. Akik látták, azt vall iáit, hogy a Szarvassá vált fiúk~ban ezt sikerült továbbfejlesztenie. Itt nem. Ugyanis, ha egy film csak szimbólumokból áll, bár­milyen kiválóan fényképezzen is az operatőr (Kende János), ettől még nem lesz film. Használjunk egy távoli hasonlatot A gótika a templomok ereszcsatornáinak végére is ször­nyeket formázott vízköpőként. A szörnyeknek itt volt funk­ciójuk. A távolkeleti buddhista templomok az európai ízlés szerint azért nehezen élvezhetöek, mert jószerivel más sincs rajtuk, csak faragvány. Ha egy filmben más sincs, csak szimbólum — akkor a néző érzése az előbbihez hasonló. Az, hogy a szimbólumok között ló is szerepel, mór egyene­sen nyomasztó és sajnálkozni késztet. Azt sajnáljuk, hogy nem vagyunk tengermenti náció, halásznép, a vikingek ivadékai. Ez esetben a megfelelő szimbólum talán a tonhal lenne, vagy egy bálna. A MŰVÉSZMOZI KLUBJÁBAN (kitűnő hely, kitűnő le­hetőség!) vitára került sor a Várakozók elmúlt hétfői szek­szárdi első vetítésének befejeztével. A vitán nem vett részt az, akit meghívtak: — Gyöngyössy Imre, megyénk értényi szülötte. Ha részt vesz, nagyjából azt hallhatta volna a jelenvoltaktól, amit a fentiekben leírtunk. A ritka esetek egyike volt, amikor a recenzens meggyőződhetett arról, hogy véleménye tökéletesen egyezett a nézőkéveL W ORDAS IVAN f-j—. lyeiből, mint valami titkos Har. mónia a Káoszból. A Logiká­nak és a Muzsikának titokza­tos összefüggése nyilatkozik meg a Jean Christophe költő­jének szellemében is, mely ná­la egyszersmind a német és francia szellem szintézise: mert a Logika felé feszül a francia, s a Muzsika felé feszül a német. Senki úgy meg nem érezhette az emberi szellem fényének nagy egységét a nemzetek szel­lemeinek szivárványszíneiben, mint Romain Rolland: mert a maga szellemében érezhette ezt a színekre böfnló egységet. Éh­nek az emberi egységnek ne­vében kell köszöntenie őt min­den nemzetből, mindenkinek, aki minden nemzetek és min­den művészetek és minden missziók testvérségére és em­beri voltára ráébredt. B abits mindvégig nagy fi­gyelemmel kísérte Ro­main Holland pályáját. Ennek döntő fordulata, a fa­sizmus és militarizmus elleni első, amszterdami világkong­resszus 1932-ben Barbusse és Rolland kezdeményezése köz­vetlen indítéka. Babits háború­ellenes ankétiának, amelyet 1934-ben a Nyugat hasábjain szervezett; „Mit tegyen az író a háborúval szemben?” Do- bossy László, Romain Rolland legnagyobb magyar szakértője, joggal állanítia meg: „Babits ankétja kétségkívül része an­nak a nagy szellemi mozgás­nak, amelvét Holland és Bar­busse kezdeményezésé kivál­tott”. A francia írónak az első világháború folyamán meghir­detett „Dánhumanizmusa” most újraéledt és szinte szó szerint egyezett Thomas Mann „har­cos humanizmus” követelésé­vel. Babits rögtön Hitler hata­lomátvétele után vezércikket írt a Nyugatba Göbbelsék könyvégetése ellen, később élete egyik legbátrabb cikké­ben állt ki Thomas Mann mel­lett, amikor bonni díszdoktor- ságától megfosztották. Romain Rolland Gorkij meghívására 1935-ben tanulmányutat tett a Szovjetunióban. Babits kevésbé szabad társadalomban élt és ' 1918—19-es közéleti posztjai miatt állandó gyanúperrel kí­sérték működését. „Babits, az orosz forradalom és az orosz írók” című orosz nyelvű tanul­mányomban bőséges adattárat állítottam össze őszinte érdek­lődéséről a Szovjetunió és az orosz irodalom iránt. Külön ta­nulmányt érdemelne (dolgo­zom is rajta), mennyire befo­lyásolta Illyés Gyula forradal­már magatartása Babits szer­kesztői működését, sőt költői- esszéírói alkotásait is Illyéssel való mindennapi érintkezése és élete legszorosabb barátsága Idén nyáron alkalmam volt meglátogatni Romain Rolland szülővárosát, Clamecyt, és élete végének színterét, Vézelayt. Amit eddig tud­tam Babits és Rolland pár­huzamáról és lélekrokonságá- ról, az ott a helyszínen egész plasztikusan formálódott ki agyamban. Nem véletlen, hogy 1918-tól haláláig Babitsot is meginvitálták azokba a nem­zetközi békemozgalmakba, amelyekben Romain Rolland vezető szerepet játszott. R omain Rollandnak távol­ról sem csak egy szűk írói körre volt hatása, a hu­szas években tömegek olvasták nagy kortörténeti regényét, a felszabadulás óta pedig éppen idétr jelent meg harmadik ki­adásban, 31 ezer példányban „Az elvarázsolt lélek”, bur- gundial Háry-regénye, a Colas Breugnon pedig százezres pél­dányszámban több kiadásban forog közkézen. Ideje tehát, hogy Babits és Rolland világ- irodalmi jelehtőségét és pár­huzamosságát részleteiben tisz­tázzuk. GÁL ISTVÁN Benedek Marcel lal, Laczkó Gézával és másokkal együtt izgalommal olvasta Romain Rolland háborús naplóját. Ba­bits Szabó Ervintől még a Le­nin által irányított, úgyneve­zett zimmerwaldi mozgalom folyóirat, a Demain-t (Hol­nap) Is kölcsönadta. Jászi ké­résére írta Babits Leibnitz- tanulmányát és Szabó Ervin megbízásából fordította le Kant Ölök békéjét. Érdekes, hogy Romain Rolland 1923- ban Europe címmel indított folyóiratot, Babits és Jászi pe­dig 1918-ban a Revie of Eürope-ot akarta megindítani. Török Sophie írta meg, hogy amikor esküvőjük után egy héttel először utaztak Szek- szárdra, Babits a vonaton Ro­main Rolland Liluli című arístophanesi tragikomédiáját olvasgatta. Amikor 1926-ban Gorkij, Duhamel és Stefan Zweig Ro­main Rolland 60. születésnap­jára emlékkönyvet adott ki, Babitscsot is fölkérték, fejtse ki véleményét az akkor már „Európa lelkiismereté”-nek ne­vezett nagy francia íróról. Európa, Ázsia és Amerika ak­kori vezető írói, filozófusai, történészei és szociológusai működtek közre a Zürichben megjelent pazar kötetben. Ba­bits franciául megjelent ta­nulmánya azonban még a vi­lágirodalom akkori nagy ne­veinek hozzájárulásai között is messze kiemelkedik. Szöve­gét egyetlön kötetébe se vet­te be és minthogy ez akkor egy budapesti napilap hasáb­jain jelent tneg, amely ma már még könyvtárban is hoz­záférhetetlen, itt közöljük tel­jes terjedelmében. Ember harcosát köszönteni; s az emberek sorában a ma­gyar, nem kisebb és nem rosz- szabb ember, mint a többi. Testvér köszönti a testvért: mert magyarok közt is harcolt ar. ember s a költő ugyanazon falka-átok ellen; s ez az átok a kis nemzetnél talán még erő­sebb, mint a nagynál. Mond­ják, a költő nemzetének gyü­mölcse és kincse: mert mű­vészetének anyaga, a nyelv, a legnemzetibb. De művészet és nyelv nemcsak színes ablk- kok-e, melyeken át túl a nemzeteken az Brfiberig lá­tunk? Melyik művészet csi­szolta ezt az üveget valaha simábbra, kristálytisztábbra és átlátszóbbra, mint a francia? Melyik avatta jobban céljává és hagyományává, hogy az Emberiség szószólója legyen ? Ennek a hagyománynak örö­köse Romain Rolland: mennél kevésbé hűtlen az Emberiség eszméihez, annál hívebb nem­zete hagyományaihoz. Ez a művészet, mint monda­ni szokják „egyszerűségében nagy”, mert úgy van talán a Stílussal is, mint az Asszonyi Hírnév tisztaságával: hogy an­nál makulátlanabb, mennél ke­vesebbet kell beszélni róla. S alig van a költői prózának mestere, akinek művészetéről nehezebb lenne tanulmányt ír­ni, mint Romain 'Rollandéról ■— hacsak nem oly tanulmányt, mint ő írt az Emberi Szellem némely nagyjairól: s mely a Művészen keresztül folyton az Emberre csüggeszti tekintetét. Romain Rolland stílje átlátszó, mint a jó emberek arca; nyel­ve egyszerű eszköze egy embe­ri missziónak. * S amüv egyszerű a nvelv, olyan egyszerű tulaídonkénnen a misszió 'is: egyszerű, logikus és magától értetődő: amit ta­lán érmen azért nem akar meg. érteni a logikátlan világ. De a Logika hatalma nagy; utat törve az emberi szellem mé­

Next

/
Thumbnails
Contents