Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
Magvető Könyvkiadó, Budapest Folytatva azt a sort, amelylyel a könyvkiadók műhelyébe kalauzoljuk olvasóinkat, most azt kérjük: legyenek vendégeink azon a beszélgetésen, amelyen Sík Csaba, a Magvető Kiadó irodalmi vezetője Válaszolt kérdéseinkre. Tehát: foglaljanak helyet, gyújtsanak rá. O Sík elvtársi Egy berrru. tatásnál. szokatlan kérdéssel kezdeném: Miért Magvető a kiadó neve? — Ez egy örökség tudatos vállalása. Móricz Zsigmond ezen a elmen jelentette meg azokat az irodalmi antológiákat. amellyel az volt a célja, hogy a kispénzű munkás- és parasztemberek olcsón jussa, nak igazi értéket képviselő művekhez. Ezt vállaljuk mi is, ezért választottuk ezt a nevet O Kérem, mondjon néhány, a kiadót jellemző szá* mot — A kiadó fennállása óta közel kétezer könyvet jelentettünk meg. Ennek 80 százaléka magyar, sőt ma élő szerző műve. Legtöbbször a Rozsdateme. tőt adtuk ki Fejes Endrének ez az írása 10 kiadásig jutott el, ez körülbelül félmilliós példányszámot jelent. A nyugati kollégák soha nem akarják elhinni, hogy van olyan — nem könnyen olvasható — mai magyar költő, akinek az összegyűjtött versei két kiadásban elérik a 20 ezres példányszámot. Váci Mihály és Baranyi Ferenc kötetei is ugyanilyen példányban kerültek eddig az olvasókhoz. A jövő év terveiről számok, ban: 165—170 könyvet adunk ki. Amióta a kiadónk létezik, ez a legigényesebb tervünk. A Harminc év sorozatban 10, az Elvek, utak sorozatban 10, a Gyorsuló idő sorozatban 15— 16, a Világkönyvtár sorozatban 14, az Űj termésben 4 kötet jelenik meg, de lesznek élet- * művek, például Devecseri, folytatódik a Tájak és tanúk, megjelennek önéletrajzi írások és memoárok is. © Elnézést, hogy megszakítom a felsorolást, de ide kívánkozik egy kérdés: Tulajdonképpen hof'"',r> készül a könyv? — A szimpla menet: beérkezik a kézirat, lektoráljuk, szerkesztjük, a műszaki osztály biztosítja az előállítást, a nyomdában elkészítik, és megy a könyvesbolton keresztül az olvasóhoz. , Ez azonban így túl egyszerű. A kézirat beérkezése után gyakran sok-sok megbeszélés következik a szerzővel, amíg sikerül közös nevezőre jutni, hogy a jó gondolatai és annak írásos megvalósulása közötti kisebb-nagyobb különbségek elsimuljanak. Tízek, százak — méltánytaianul névtelenségben maradók munkájának gyümölcse a könyv. Más esetben — például a Gyorsuló idő sorozatnál — tematika készül a kiadásra szánt (témákból, és megkeressük hozzá a szerzőt. Itt az általunk végzett tájékozódások szerint valósnak tartott olvasói igényekhez igazodva kérjük a kéziratot. O Mikor örül a könyvkiadó? — Legjobban amikor remekművet kap. Ez azonban ritka. Öröm a jó kézirat is, de az is, amikor a szerzőtől jobbat olvasunk, mint amilyet eddig produkált A fiatal írók felfedezése kivételes öröm. Ezek a legünnepibb pillanatok. Szerencsére ilyenre is vannak példáink, hiszen az Űj termés sorozat tízéves fennállása alatt száznál több művet jelentettünk meg. Azok közül, akik nálunk je- lentkeztek első kötetükkel, többen is a magvar irodalom élvonalában vannak. O A kiadó gondjairól mit tudhatunk meg? — A legsúlyosabb gondjainkat á nyomdai problémák sora jelenti. Nem emlékszem, hogy az elmúlt 19 évben ilyen nehéz lett volna a helyzet, mint most. Az 1975-ös megjelentetésre tervezett könyvek közül 60 sorsa még bizonytalan. Jo. gos a félelmünk, hogy ha ez áttolódik a jövő évre, az tovább tolja az 1976-os esztendő terveit is. Hétről hétre nagyon sok papír kell a Rakéta című kiadványunkhoz. Sajnos, nyomdai okok miatt csak a legritkább esetben tudjuk betartani, hogy kedden reggel az újságárusnál legyen. Ennék a lapnak egyébként semmi hagyománya nem volt, hisz heténte 150 ezer példányban adjuk az olvasó ke. zébe Gorkij, Thomas Mann és és a többi klasszikus, valamint a ma élő legkiválóbb írók munkáit. Gondunk az is, hogy egy jobb nyomdai kiállítás mellett változatlan áron hozzuk forgalomba. O Mi volt a Kiadó legnagyobb sikere?-r* A Rozsdatemető. Szinte minden világnyelvre lefordítot- ták. Csak érdekességként ön* lítem: japánra is. Anélkül, hogy jóslatot kérnék, a következő kérdés: Mitől várják a jövőben a legnagyobb sikert? — Jósolni valóban nem akarok, hiszen a véletlennek itt nagy szerepe lehet Sikert várunk a Gyorsuló idő sorozatnak, a tervezett antológiáknak, a Szép versek új kiadásának, sőt a mi véleményünk szerint az Üj termés tovább javul, tehát az is a sikerek közé soroL ható. © Egy, a mi ‘•.zűkebb hazánkra vonatkozó kérdéssel búcsúzva: Tolna megyével milyen a kapcsolatuk? i— Szerzőink mindig szívesen mennek Tolnába, és nagyon jó benyomásokkal térnek haza onnét. Személyes kapcsolatunk van Szekulity Péterref, akitől már várjuk egy riportkönyv kéziratát, m Sík Csabának megköszönve a beszélgetést, a mi „háztájinkban” még egy kérdést tettünk fel munkatársunknak — a Magvetőnél várt kéziratra vonatkozólag. — Hol tart a könyv írásával? — Előreláthatólag még egy fél év kell a befejezéshez — Válaszolta kollégánk. Legközelebb a Kossuth Kiadóhoz látogatunk el, hogy az első magyar szocialista könyvkiadó igazgatóhelyettesével beszélgessünk munkájukról. FEJES ISTVÁN Előkelő nő Az i. e. 1350 körül keletkezett szobor előkelő 6- egyiptomi nőt ábrázol. Részlet a berlini Egyiptomi Múzeum, vendégkiállításáról a budapesti Szépművészeti Múzeumban. L Terászov: Vadászati bárány Á folyó partján sétáltam. Önfeledten szívtam magamba a friss levegőt. Hirtelen egy mogorva öregember tűnt fel. Amint közelembe ért, láttam, hogy a nyakában egy bárányt cipel. — Hová igyekszek ezzel az állattal7 — kérdem szívélyesen. — Vadászatra! — feleli. — Áldozati bárányról már hallottam, de vadászati bárányt még sohasem láttam, — mondom, miközben fürkészve nézem a göndör szőrű bárányt. — És mire vadászik ez a jámbor jószág, nyálra vagy vadkacsára? — Pézsmapocokra, — mond- fa az öreg, és simogatóan hordozta végig tekintetét segítőtársán. Én meg az öreget méregettem, hogy vajon józan-e, vagy valami e9yéb baja lehet. — És hogy lehet ezzel a sze- líd jószággal vadászni az óvatos pézsmapocokra? —kérdem, hogy eloszlassam kételyeimet. — Nagyon egyszerűen, — mondja az öreg, és megigazítja a bárány nyakán a kötelet. — A vadászati báránnyal odame. gyünk a pézsmapocok-farm vezetőjéhez, ő pedig kijelöli nekem a vadászterületet, kimegyek oda, kirakom a csapdákat, begyűjtőm az elfogott állatokat, lerántom a bőrüket, eladom őket, felmarkolom a pénzt, és kész. — És a bárány? — Miféle bárány? I — Miféle? Miféle? Hát ez a vadászati bárány. Ezzel mi lesz? ■— Ki törődik egy ilyen jószággal? A bárány különben is ostoba állat, eltéved a nádas. ban. — Akkor meg mi értelme van, hogy magával viszi a vadászatra? — csodálkozom rá még jobban a hallottakra. Most az öreg nézett úgy rám, mintha be lennék rúgva, vagy mintha hiányozna egy kerekem, majd így szólt: — Bárány nélkül nem szabad. Tilos! — mondta némi hallgatás után, majd elhúzta a vállát és folytatta: — Odamegyek a vadászati báránnyal a pézsmapocok-farm vezetőjéhez, ő kijelöli a vadászterületet, ki. niegyek oda, kirakom a csapdákat, begyűjtőm a csapdába esett állatokat, lerántom a bőrüket, eladom őket, felmarkolom a pénzt, és köszönök az árnyékomnak. — És a bárány? — Miféle bárány? Mit hozod nekem folyton elő azt a bárányt? Mondtam neked, hogy a bárány ostoba állat és eltévedt. Nem tudott kikevered, ni a nádtengerből. Érted már, te tökfilkó!?l — Értem már, — mondtam és azt gondoltam: „Az ördögbe is. Az öreg ezt a bárányt nézi pézsmapocoknak, ennek a bőrét rántja le. Másként miért cipelné a nyakában?" Siger Imre fordításai n leteltkor októberi száma A Pécsett szerkesztett folyóirat új, számának élén Lovász Pál verseit és Bertha Bulcsúnak a költővel készített interjúját olvashatjuk. A lírai rovatban többek között Galambosi László, Keresztúry Dezső, Pákolitz István és Tandori Dezső költeményei kaptak helyet. A prózai írások sorában találjuk Gáli István Április bolondja című kisregényét, Mészöly Miklós Térkép Aliscáról című írását és Tüskés Tibor Besencéről szóló irodalmi riportjának első részét. A „Fülep Lajos emlékezete” című összeállításban Fodor András a tudós és tanítványai kapcsolatáról emlékezik. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Pomo- gáts Béla „Elejétől végig” című írása a nemrég elhunyt Lengyel József művészi pályájáról. Futaky Haj- na „A józan költészet dicsérete” címmel Csanádi Imre költészetét elemzi. A folyóirat új számát Lantos Ferenc rajzai díszítik. 1975. október 19. Zenei krónika ÉRDEKES összehasonlításra adott alkalmat azj hogy egymás után két zenekari koncertet hallhattunk. A párhuzam annál is inkább kézenfekvő, mert műsoruk is hasonló vplt. Mindkét zenekar szóló- és kettős versenyt tűzött műsorára, Haydn-, Mozart-műveket játszottak, sőt az utóbb hallott Mozart-szimfónia költőjének ugyanabból az alkotói korszakából való. Frappáns meglepetést okozott az, hogy a nemzetközi rangú, történelmi múltú Budapesti Filharmónia Társaság és a világjáró szólistaművészek egyébként kitűnő hangversenye nem aratott olyan kirobbanó közönségsikert, mint az alig néhány éve függetlenített Pécsi Filharmonikus Zenekar. A műsort nyitó Mozarí-szimfónia első tételében még elfogadott bizonytalanságot éreztünk, de zavartalan volt már a második tétel elmélkedő hangvétele és elementárisán hatott a zárótétel, ahogy maga a mű is a fináléban, éri el csúcspontját, messze a jövőbe mutatva, Beethoven gyors tételeit sejtetve. HAYDN D-dúr csellóversenyét Onczai Csaba; ä fiatal, nagy tehetségű csellóművész adta elő. Hangjának szépsége, muzikalitása a, mű felhőtlen tisztaságát, bölcs derűjét, minden, szépségét érvényre juttatta. Szünet után Brahms hegedűre és csellóra írt kettős versenyét játszották. Ez a mű, amelynek előadása oly sok problémát vet fel, egyáltalán nem sorolható az egyértelmű sikerdarabok közé. Ez alkalommal az előadók oly ritka, csillagos órában juttatták diadalra a művet, amelyben találkozott a szólisták, Onczay Csaba és Gyermán István egyenrangú, fölényes tudása, kulturáltsága, a zenekar alapos felkészültsége és a karmester, Breitner Tamás szuggesztív ereje. Hősi pátosz, magas hőfokú szenvedély fűtötte át a brahmsi költészet bensőséges líraiságát. Szebbet nem írhatunk egy zenekarról, mint azt, hogy tagjai nagyon tehetséges művészek, akik képesek a kollektíva lelkesedésére, a karmesterről pedig, hogy munkája, művészi koncepciója átsugárzik együttesére, ÜGY LÁTSZIK, az igazi sikerhez nem elég csak' a mesterségbeli tudás, felkészültség, a nagy nevek varázsa, hanem ezen felül szükséges a lelkesedés és a művészet erejébe vetett alázatos hit Erre mutattak beszédes példát a pécsiek, HUSEK REZSŐ
