Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

Mese-munka

C

sodaképek csillognak a gyerekszemekben. De az ügyetlenül repkedő kis kezek már dolgoznak.

Színes kockák, karikák gurulnak szét az asztalon. Aztán apránként épülni kezd a ház, vagy összeáll egy csodálatos, sosemvolt gép a játékelemekből. Szenvedélyesen hajlik a kócos kis kobak az asztal fölé, a vidámság-mámoros szemek tiszteletre méltó komolysággal fürkészik az Alkotást. Hogyne, hisz... „én csináltam!”

Negyven év múlva — jut eszembe — talán már őszülő fejjel hajlanak majd a munkaeszközük fölé. De jó lenne, ha ugyanilyen! magasan lobogna még bennük akkor is a tenni akarás.

Mindenki dolgozik a kicsi asztalok mellett nagy lelkesedéssel. Szabadon szárnyal a fantázia és ami a kész műről hiányzik, azt legfeljebb odaképzelik. Nincs csügged és még akkor sem, ha váratlanul leugrik a kockakémény, vagy megbicsaklik a színes ceruza hegye a papíron.

„Az enyém már kész, ugye szép t” — hallatszik az egyik kis „munkapadtól”. Hiába, él már a verseny- szellem, ki-ki a maga munkájára a legbüszkébb.

Ennyi gyerek együtt és nincs lárma, kiabálás. Ez a foglalkozás már — munka. Alkotás... És ez csendet, figyelmet követel, ^...1

Lassan lejár a munkaidő”. Olyan rövid a nap! És csábítóan csalogat játékra a mesesarok. Az asztalokon árván maradnak a gyerekkezek gyártotta alkotások. De nem baj, majd... majd holnap folytatják.

—gyvgy— Foto: Komáromi Zoltán