Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
/ láll AC a szőlőhegyi presszóban belökött még JollUD öt féldeci mecsekit, bemászott az autóba, és amikor a Tóth-völgynél kiesett, ke* aet csókolt Vége a kútásásnak. • Az útbaigazítást egy rendőrtiszttől kaptam: i,Ott valahol az öcsényi hegyen lakik, hol, merre, nem lényeges, mert magyarok laknak ott és meg tudják mondani a Vas János cí* mét. Hosszú a szőlőhegyi út. A Tóth-völgy a sportpályánál, a félfáját vesztett kapufánál kezdődik, jelezve, hogy erre valamikor tán sportolók is éltek, azután balra dózerlapot iszapolt el a Gurovicából lezúduló eső, jobbról permetlé készítéséből maradt itt a téesz szerszáma. És itt az út, a terméskővel kirakott, amelynek az a célja, hogy a lezúduló vizet fölfogva ne engedjen rombolást. Ezen túl frissen ásott nyomok visznek a hegyre. Eső után vagyunk, igazgatni kellett a leágazókat. A domboldalon házsor. A házak körül csutaszárból rakatok, a szilvafán szövőlepkeháló, az udvarokból nagy fogú kutyák ugatnak és rágják a láncot. Az első házban öreg szüle adja tovább az utat. „Még két ház, ahol nagy lakat van az ajtón.” A nagy lakat ott van, rajt is helyén: lezárja a bejáratot. Kutya persze itt is van, üvöltős és mérges. Gazda sehol. Hangosan kiáltjuk a jónapokat, a van-e valaki itthonokat. Negyedóra múlva a hegytetőről az asszony jön elő. Az ember munkában, az erdészetnél, jöjjünk este, öt után, akkor megtalálható. Sápadt villanylámpák mutatnák az utat, lát- ni azonban a hold fénye miatt is lehet. Aki egyszer erre járt, nem téved el, már azért sem, mert a kutyák végigkísérik az utcán. Emberfia egy lélek nem látható. Vaséknál sárgán világít a lámpa. Rájuk köszöntjük a jóestétet, kapjuk az agyonistent. Sürgősen a tárgyra térünk. „Lehet róla szó, lehet — mondja a mester —, csak két hét múlva, addig be vagyok táblázva. Métere kétszáz forint, meg amit meg- iszok, meg a szállítás.” Rendben. Még egyszer lelkére kötjük: „Két hét múlva, csütörtökön, reggel hatkor.” „A kezem rajta.” Kom ie IfAr AT Megszáradt inak-cson- nCIII 15 ltC£ CL. tok. A bőr feszül az inon, a forgóknál mintha műanyag csapágy lenne beoperálva. Rozsdás ácskapocs-csomó, nak is vélhetem kezét, hiszen hideg, acélos, kemény minden ujja. * Kissé bonyodalmas volt összeszedni a szerszámot, végül együtt volt minden, sikerült meghegeszteni-javítani a hengerkarokat, kibo. gozni a drótkötelet — lánctalpas földmunka- gépek hagyták el valahol a mezőben. Hatkor a mester már az úton áll. Görbe nyelű ásó, kezében egy lapát. A hátizsák úgy lógott sovány vállain, mint szántó-vető Krisztuson, a szentképeken. Nézzük hol lesz a kút. Fél métert illik elhagyni a szomszédtól, négyet a háztól. Itt jó. Földbe vágódik az ásó. Ez lesz a közép. Né- zem-nézem, honnan kerül majd elő a műszer, meg miegymás, ami a kúthoz megadja az irányt. Nincs ilyen. „Hozzon egy jó akáckarót.” Itt a karó, learaszolja ötször, az annyi mint egy méter, ez a belvilág, egy arasz még rá, ez a tégla. Ez lesz a kút. Mármint a karódarab. Ez a műszer is. Kezdjük, Délig leérünk másfél métert, ketten győzködünk, ha ezt a későbbi kínlódáshoz képest győzködésnek lehet nevezni, most éppen csak áttörjük a forgatott földet. U^CnúII reggel felállfttatik a háromlábú ma5lld|l alkalmatosság. Jön a segítség; jó erős, markos emberek mind. Ilyenek kellenek a nyolcvanliteres kicsi, meg a százhúsz literes nagy vödörhöz. Csináljuk. Délig másfél méterre megyünk, a Nap már nem süt a mester fejére, ettől függetlenül odalent meleg van. Elért a vörösagyagos, löszbabás réteghez. Csákány kellene. Az nincs. Gyerünk az ásóval. Az első ásónak először a nyele törik el, azután elhagyja nyakban a lapos acélt. Hát így állunk. No, levegőpróba. Mármint a mesternek. Belekapaszkodunk, húzzuk felfelé. Telerakta persze a vödröt, azért ilyen nehéz. „Mi az én negyvenkét kilóm maguknak!” Űjabb itatás, szemlélődés. Nézek a mélységbe, nézem hol akadékoskodhatnék. Nincs rá mód. A kút ke- rek, falait mintha vízszintezővel, vagy vasakkal függőzték volna. Itatás. Gyakorta kell a pince irányába sietni, iszik a segéderő is, húzza belőlük a Nap, meg a százhúsz kilós vödör a verítéket. Pótolni kell. Ebéd. Pörkölt. A mester három szemet kidob a tányérjába a bográcsból, három cupákos, puha falatot. Fogatlan szájába nyomkodja mindegyiket, kenyér bélit törli a tányérszaftba. Kész az ebéd. Ráhajít kétszer két fröccsöt. „Na, meddig nyámmognak?!” Indulni kell, mert már benne áll a vödörben. Paksi atomerőmű Szálloda a fsunkásekaak Este. Nyolcvan centi déltől. Nem sok. Itatás. ’ ötkor, másnap hajnalban, auf. A mester az úton vár. A kútnáL Bele a törköly, bele a fröccs, jó vizesen kísérőnek. A mester a vödörben. Kezdhetjük. NVClífirAd a drótkötél, kiugrik a henger. nfíAtlIUy Műszaki hiba. Ácskapocs, százas szeg, káromkodás, erős drót, megint ácskapocs. Itatás. A mester a vödörben. Mehet. Dél. A segéderő pihen, a mesterről szakad a víz. Káromkodik, szikrázik a mélyben minden. Gyerekfejnyi löszbabákban törik ketté a második ásó nyele is. Ebéd. Sült hús. „Ezt nem szeretem, jobban a levesest.” Maradt még tegnapról, a pörkölt jó, a kútfenéken volt, már most jobb mint egy Lehel. Melegítés. Három falat cupákos puha húsfalat, kenyérbél, szaft. Fröccs. Indulás. „Még mindig nyámmognak?!’1 Sűrűn kell levegőt venni, feljönni a mélyből. Már kevés ott a levegő. „Két helyen is ástam, az Előhegyen, meg a Parásztán, ahol gáz is jött föl.” No, akkor itatás. Este. Másfél méter. Jó. Na egy-két falat vacsora előtt, egy-két fröccs, be az autóba, irány a hegyi presszó. Mecseki. Két kávéval. Jó éjszakát. „Nekem még nem, levágok ötszáz vadvesszőt estig.” Fönn járnak már a csillagok, a mesternek még nincs este. Másnap hatkor nagy mpnka kezdődik. A dobot kell megcsinálni. Két gyűrűfélét fenyődeszkából, ezek köré szegezni a két méter hosz- szú száldeszkákat. A egész olyan mint állatkerti mókusházban a forgódob. Beledobjuk a kútba. Az éjszaka omlott, ki kell rakni téglával belülről a dobot. Meg is történik. Tizenegy órakor vígan halad a munka, nyikorog a henger, káromkodik a mester, negyedóránként jön fel egy vödör föld-sár, A talaj jó. Megvan a vízér. Délig két méter. Ebéd, itatás, „nyámmo. gás”. Délután újabb két méter. Másnap hatkor kezdés. Pálinka, vizes fröccs. És víz. A mélyben, nyolc méter körül csillogás, a tégláknál kis pocsolyák. Délig egy méter. A dob úgy csúszik, mintha mérnökök állították Volna össze, passzították volna a kútba. Megyünk lefelé. Mind gyakrabban kell följönni levegőzni. A délutáné még egy méter löszba- bás föld, de itt már víz áztatja a lyukas csíz. mában a mester fájós lábát, amire már kétszer ráesett a nyolcvanas vödör. Soha nem a száz. húszas. Este. A vízállást is mérő karódarabra már nincs szükség. Téglázunk. Körbe-körbe jár a mester, lábaival a falon meg a vödrön támaszkodik. Megy a tégla, növekszik a fal. Jön föl, egyre följebb a mester. Most már gyakrabban is kell levegőhöz nyúlni, azaz a hokedlira készített fröccsöshöz. E«lp umh Parasztok kerekeznek haza, kö- EMC vall. tényüket derékig fölkötik, hogy a bicikliküllő ne kapja el, megszokták, még lovasparaszt korukból a kötényt, János előtt is kötény van. Szép föstőanyagból, kivasalva, látszik, hogy ma vége a munkának és ezt ünnepelni kell. Nem is igen dolgozunk. Dumával vágjuk agyon az időt, hogy könnyebben szaladjon, bort öntünk alá. Fröccsben persze. Az ebéd most nem is kell. Van víz a kútban. Azt méri a mester, óránként ereszti a mélybe az ötnegyedes csavart a műanyag zsinórral, s minden alkalommal szitkokat mormol, merthogy a műanyag zsinór nem mutatja a vízállást, nem úgy mint a jófajta, ma már sehol nem kapható kócmadzag. No, ránkköszöntött Térmeg bácsi is, mindig ő zárja be a Csötönyi-völgyet, most még itt lát világot, dödögnt hall bennünket a tanya előtt, följön, hogy kíváncsiságát oltsa. Belenéz a kútba, nem lát semmit, a hold nem süt bele, földdarabot hajít a mélybe. Jó sokára hallani a csobbanást, „Ez igen, aztán jó-e?J’ Hát azt még nem tudjuk. A mennyiség a fő, a minőség meg majd kiderül. János, mester az öcsényi hegyből, már jó kapatos. Éppen ott tart, hogy összeszámolja: Decsen, Öcsényben, Alsónyéken, Alsónánán, Várdombon, a szekszárdi völgyekben hány kutat ásott, mennyit tisztított. „Több mint kétezerben voltam.” Nincs komputer, amelyik összeadná, higgyük el Vas Jánosnak, hogy benne volt kétezer kútban. Sok-e ez, kevés-e? Soha nem tudom meg. Nincs több kútásó ismerősöm. Egy volt, vagy harmincöt éve. A sánta Gyugyi János, szegényt a kút nyomorította meg, az is temette be, valahol Kapospula községben, úgyhogy nem is ásták ki, hanem a beomlott kút fölött mondták el a cirkumdederuntot — Hát akkor, Vas úr, tartozom magának.. 1 — Igen. Majd az asszonynak adja oda. A holdról már azt hisszük, hogy nap. Este van, késő este. A szőlőhegyi presszóban még azért kiadják az öt féldeci mecsekit. PÁLKOVÁCS JENŐ A paksi atomerőmű építkezésén több mint kétszáz lakást a munkások rendelkezésére bocsátottak. A messzi vidékekről Paksra járó dolgozók részére az ERBE szállodát építtetett. A hagyományos lakáselrendezésű házak egy-egy kétszobás la- kásában hét-nyolc munkást helyeznek el. A nagy szobában ál. tatában négy embernek, a kicsiben háromnak jut hely. A lakáshoz tartozó konyhát, fürdőszobát, éléskamrát természetesen közösen használhatják a munkások. Minden lakáshoz tartozik hűtőgép és villany- vagy gáztűzhely. Képünkön az egyik szobát berendezésekor fényképeztük le, a munkásszálloda gondnoknője munkatársával előkészíti az új munkásoknak a szállodai szobát. A munkások igen kevés térítést fizetnek a szállodai színvonalú elhelyezésért. Belépés: fertőtlenítés után Terményfelvásárlás, szaktanácsadás, értékesítés r E ticsigát, nyulat, hízott baromfit, tojást, abraktakarmányt, szilvát, meggyet, sárgabarackot és egyéb mezőgazdasági termékeket vásárol és értékesít a kisállattenyésztő és értékesítő szövetkezet. Megyénkben a szövetkezet összesen 21, megyén kívül pedig négy felvásárlóhelyet üzemeltet. A szövetkezet tagjai és a háztáji termelők többek között ide is vihetik termékeiket. Az 1968-ban alakult szövetkezet tagjainak száma az utóbbi években 67-ről 1100-ra gyarapodott. A tagok paraszt- emberek, munkások, tisztviselők, orvosok, akik napi munkájuk mellett szívesen vállalják a háztáji termeléssel járó sok-sok munkát és az állandó figyelmet igénylő gondot. A szövetkezeti tagság 80 százaléka szerződéses alapon termel. A termelés beindításához a felszerelés, a takarmány vásárlásához a szövetkezet kamatmentes hitelt nyújt. Mindaddig, míg például a nyúl, a tojás-, vagy hústermelő baromfi nem ad értékesíthető terméket, a termelők hitelbe vásárolhatják a tápot. Sőt. Az új- zélandi nyúltenyésztési akció keretében a törzskönyvezett állományért sem kell fizetni: a tenyésztő két éven belül a te- nyésznyúl súlyának dupláját köteles visszaadni, a tojójércék árát pedig tojásban lehet törleszteni. A nyúl — ami az összes forgalom 40 százaléka — és a húscsirke átvételi árát az értékesítést ártól teszik függővé, a többi termékért fix árat fizetnek. Ez nem mindig hasznos: a tojástermelők főként télen, mikor magasabb á tojás ára, nem tesznek eleget szerződési kötelezettségüknek: eladják az árujukat ott, ahol többet kapnak érte. A szövetkezet munkája nem csupán a felvásárlás és a2 értékesítés. A kisállattenyésztés beindításához kizárólag akkor járulnak hozzá, ha a körülményeket tenyésztésre alkalmasnak találják. Ekkor viszont bőségesen ellátják a termelőket szaktanácsokkal, közérthető nyelven írt, a tar- tástechnológiát és az állategészségügyi feltételeket ismertető kiadványokkal. A szövetkezet tagjainak a tápot ha. zaszállítja, takarmánykiegé. szító szereket és — hirtelen fellépő betegségekre számítva — állatgyógyszereket tart kéznél. Az értékesítés több irányú. Az áru többségét a FOTK, — teljes nevén az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Országos Termék- értékesítő Közös Vállalat — veszi át, de partnerük többek között a Baromfiipar, a budapesti Zöldért, megyénkben a Népbolt Vállalat és a Tolna- ker. * A szövetkezet tevékenysége tovább bővül. Szekszárdim gyümölcsfa- lerakatot nyitottak és készül a baromfifeldolgozó terve, amely Szekszárd és a környező köz. ségek üzleteit látja el konyha, kész baromfihússal. 1975. október 19, II kút és az áséja
