Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-02 / 231. szám
A könyv forradalma Kubában Ukrajna Lux és társai Új autóbuszok a szovjet utakon ■— 1958: Kuba lakosságának több mint 30 százaléka analfabéta, — 1962: Kuba az amerikai kontinens első olyan országa, ahol az analfabétizmus teljesen eltűnt, — 1973: A hivatalos statisztikai adatok szerint az ország minden harmadik lakosa tanul, — 1974: A kubai könyvintézet kiadványainak évi példányszáma eléri a 30 milliót— A fenti dátumok a népi Kuba közművelődésének legfontosabb mérföldkövei. Arról tanúskodnak, hogy a nyugati félteke első szocialista államában a tudomány és a művelődés egyre inkább a nép közkincsévé válik. A kubai közművelődés fejlesztésében fontos szerepet játszanak a könyvtárak, amelyek ma már az ország legtávolabbi részein is megtalálhatók. összesen 160 kihelyezett közkönyvtár működik a szigetországban, és több tucat mozgókönyvtár járja a vidéket, olyan helyekre juttatva el a „szép szót”, amelyek ma még nehezen megközelíthetők, s ahol csak szórványos települések vannak. Elsősorban Áz NDK-ban már a háború Utáni első években is találtak időt és pénzt arra, hogy a lét- fontosságú épületek újjáépítése mellett eltüntessék a mag- deburgi dóm golyóütötte sebeit, újjáépítsék a berlini állami operaházat vagy feltámasszák romjaiból a drezdai Zwingert, s helyreállítsanak sok más kisebb-nagyobb jelentőségű épületet. Az új viszonyok között még a korábbinál is nagyobb érdeklődés támadt a múlt társadzsungelvidékekröl van szó, ahol nem ritka látvány a könyvekkel megrakott öszvérkaraván, amely az élelmiszeren és közszükségleti cikkeken kívül a rendszeres olvasás lehetőségét is biztosítja a hegyekben lakóknak. A kubai könyvtárügy „főhadiszállása” a havannai Forradalom Terén található, a Jósé Martiról elnevezett Nemzeti Könyvtárban. Az immár több mint másfél évtizede működő 12 emeletes könyvtár- központ több millió kötetes állománnyal rendelkezik és több száz tudományos-ismeretterjesztő, valamint olvasókörnek ad otthont. A kubai Nemzeti Könyvtár a maga nemében az egyik legkorszerűbb intézmény egész Latin-Ameri- kában. Funkcionális felépítését tekintve erősen szakosított. Az általános irodalmi osztályokon kívül zenei, művészeti, tudományos és technikai irodalmi osztályokra tagozódik. A könyvtárközpont egyik legnagyobb részlege az ifjúság és a gyerekek szolgálatában áll. A könyvtár által szervezett ifjúsági és gyermek-olvasókörök rendkívül népszerűek a főváros fiataljai körében. dalmi, politikai, kulturális és gazdasági életének emlékei iránt, amelyek az előttünk járt generációk teljesítményeiről tanúskodnak. Ez az érdeklődés kiterjed a nemzeti történelem eseményeinek színhelyeire, a településformákra, az emberek lakó- és munkahelyére, a városépítészetre és a képzőművészetre. E műemlékeket történelmi, művészeti vagy tudományos jelentőségüknek megfelelően az illetékes állami szervek védettnek nyilvánítják. Az NDK-ban sok műemlék van, a műemlékvédelmi szervek munkásságának kül- és belföldön egyaránt jó hímeve yan. A műemlékvédelem egyik fontos feladata az, hogy az épületek a helyreállítással ne veszítsék el régi alakjukat. Az NDK egyik legjelentősebb történelmi emléke a mühlhause- ni Gabonapiacon lévő zárdatemplom, ahol Thomas Müntzer parasztvezér a német parasztháború idején (1524— 1525) kovácsműhelyt rendezett be és ágyúkat öntetett. A templomot később magtárnak használták. A műemlékvédelem feladata itt az volt, hogy az épület XVI. századbeli arculatát lehetőleg megőrizzék. Térhatásokkal, fegyvergyűjteményekkel, dokumentációkkal és festményekkel sikerült a német parasztháborút, a parasztok és szövetségeseik harcát Európában a középkortól a jelenig a mai látogatókhoz közel hozni. A műemlékvédelem másik fontos feladata, a régi épületeket olyan mértékben helyreállítani, hogy azokban tanácsházakat, kulturális otthonokat, szállodákat, vagy esetleg lakásokat lehessen berendezni. A műemlékvédelem harmadik célja a műemlékek beillesztése a városok, falvak mai arculatába. Bolgár amatőr művészek Idén 25 bolgár öntevékeny művészegyüttes vesz részt különféle nemzetközi versenyeken és fesztiválokon. Egyebek között az írországi Cork- ban, az angliai Llangollen, ben, az ausztriai Spitalban, végül Tallinnban lépnek fel; az említett versenyek közül a spitali fesztivál az egyetlen, amelyen eddig még nem nyertek díjat a bolgár művészek. A plovdivi úttörőház vonószenekara a belgiumi Neerpeltben, a szófiai egyetemi kultúrház táncegyüttese pedig a Zakopanéban megrendezésre kerülő versenyen vesz részt. A magyarországi,' lengyel, országi és jugoszláviai nemzetközi folklórfesztiválon, valamint a hagyományos nizzai folklórheteken is fellépnek bolgár amatőr tánckarok. A szovjet autóbuszgyártás már évek óta a világranglista élén áll. Az idén előreláthatólag 60 ezer busz gördül le az üzemek szerelő- szalagjairól, tíz százalékkal több, mint 1974-ben. A gyors ütemű mennyiségi fejlődés mellett a szakemberek nagy figyelmet fordítanak a sorozatban gyártott típusok műszaki korszerűsítésére és a követelményeknek megfelelő továbbfejlesztésére. Ezekben a napokban két üzemben is új autóbuszok gyártása kezdődött meg, s ezek a járművek már a közeli jövőben nagymértékben hozzájárunak a személyszállítás további javításához. A világhírű Ívovi gyárban (szoros kapcsolatban áll az Ika- rus-gyárral) az Ukrajna Lux típust gyártják. Az új buszt távolsági járatokon állítják majd üzembe; 50 személyt szállíthatnak a legkényesebb igényeket is kielégítő módon. A tervezők a kényelem fokozása érdekében állítható repülőüléseket szerkesztettek a buszba, s légkondicionáló berendezéssel, kis bárral is felNemrég a prágai Svoboda kiadónál A KGST és Csehszlovákia címmel kiadvány jelent meg. Szerzője Kves Václav összegezi a szocialista világgazdasági rendszer keletkezésének és a KGST megalapításának történelmi feltételeit. ír a szocialista integráció komplex programjának az előkészületeiről és elfogadásáról, elemzi továbbá a csehszlovák gazdaság és a KGST kapcsolatait. A szerző említést tesz ar. ról, hogy Csehszlovákia szoros együttműködést folytat a KGST valamennyi tagországával. Legjelentősebb partnere a Szovjetunió, amellyel 1950 óta a teljes csehszlovák külkereskedelem egyharmada szerelték a járművet. Az utasok szórakoztatására televíziós készüléket építenek be. Az Ukrajna Lux műszaki újításokat is tartalmaz az eddigi távolsági típusokhoz képest- A vezető munkáját új kormányszerkezettel könnyítik, s a biztonságos vezetést újabb műszerek beépítésével segítették. Az ajtók ezután oldalirányban nyílnak és záródnak. Az Ukrajna Lux sebessége az országutakon eléri majd a 100 kilométert. A terhelési próbák kimutatták: a busz ennél nagyobb sebes, seggel is közlekedhet majd. Az Orosz Föderációban épült pavovi gyárban egyszerre három kisbusz kipróbálása fejeződött be sikeresen, így rövidesen megkezdődhet a sorozatgyártásuk. Ä vidéki, falusi közlekedés sajátosságaihoz alkalmazkodó 26 személyes busz utazósebessége 80 kilométer. A turistabusz ugyancsak 26 fő befogadására alkalmas és száz kilométert tesz meg óránként. ■ Faragó András bonyolódik. Másrészt Csehszlovákia a teljes szovjet külkereskedelemben a harmadik helyet foglalja el, 10 százalékos részesedéssel. Az 1971— 1975-ös időszakban például az árucsere-forgalom több mint 13,5 milliárd rubel 1 lesz, az előző ötéves tervhez hasonlítva 43 százalékkal nő. Fontos még a csehszlovák—szovjet műszaki-tudományos együttműködés, mely már 1974-ben elkezdődött. A könyvben sok adat. konkrét példa szerepel, nagyrészt áttekinthető táblázatokban Csehszlovákia főleg gazdasági és műszaki-tudományos együttműködéséről a szocialista országokkal. Műemlékvédelem az NDK-ban Csehszlovákia és a KGST Ordas Iván: Dqmjanich tábornok Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971. A másik asztaltól, ahol Damjanich két huszár kapitány meg egy tüzér hadnagy társaságában hamarosan borral váltotta fel a sört, csak olykor hallatszottak át a beszélgetés foszlányai. Mi, anélkül, hogy ebben megegyeztünk volna, elcsendesedve kortyoltuk sörünket, mindannyian annak érdekességében bízva, ami talán mégis eljut majd a fülünkhöz. „Kossuthnál voltál, őrnagy uram?” — kérdezte a tüzér. „Nem, de a kormányelnök, gróf Batthyány roppant szívélyesen fogadott, és természetesen jártam a hadügyi minisztériumban, hogy tájékoztathassam a zsoldról odalenn Éderen tábornok »irat. Itt van a zsebemben!” Azzal előhalászott a zubbonyából egy bőrtárcát, abból egy négyrét hajtogatott papírlapot, az asztalra fektette, és ujjával a tisztekre bökött. „Ti a magas és úri huszárságnál százhúsz forintot kaptok koponyánként. Én, szegény gyalog járó őrnagy, százötvenet” „És én?” — kérdezte a tüzér. „Te leszel a legjobban fizetve. Ha rangban utoléred a kapitány urakat, pénzben már megütöd az én őrnagyi zsoldomat. így egyelőre meg kell elégedned havi hatvan forintokkal.” „Az is pénz” — biccentett a hadnagy. — 52 A huszároknak azonban nem tetszett a dolog. „Neked ugyan nem, akinek négyezer hold küldi otthonról a pótlólagos zsebpénzt! De nekünk az a százhúsz! Hiszen egy kiadós kaláberpartira sem elég! És különben is, miért a tüzéreknek ez a privilegizálása?” „Szerintem nagyon helyesen — vélekedett Damjanich. — Belőlük legnagyobb a hiány, és legyünk őszinték, a szuronyrohamhoz vagy a lovasattakhoz nem kell annyi tudás, mint kiszámítani, hogy az a golyóbis a megfelelő helyre csapódjon.” „Köszönöm a védelmet” — hajolt meg ültében a tüzér. A többiek meg nyeltek egyet, alighanem a sarzsiban felettük álló véleménye iránti tiszteletből. „És mennyit kap egy generális?” A másik háromból egyszerre robbant ki a nevetés. „A hadnagy, úgy látszik, Napóleonra kacsingat — harsogta Damjanich, aztán a papírlapra nézett. — Generálisnak már érdemes lenni. Annak vendégpénzzel együtt havonta kilencszáz forint dukál!” Énekszó nyomta el a szavukat. Egy jurátustársaság nótázni kezdett, amúgy részeg módra. Nem tetszhetett nekik a császári egyenruhás tiszt, mert az ordítozás közben olyféle megjegyzések is hallatszottak, hogy: „Pfuj Schwarzgelb! Mit keres az ilyen a magyar fővárosban?” — Nem, mindent el lehet mondani róla, de azt az egyet nem, hogy gyáva lenne. A jó szerb vér nagyon gyorsan felforrt benne, és a fejébe szaladt. Először békésen szólt át a másik asztalhoz: „Csendesebben, legények! Más helye is van mostanában a virtuskodásnak!” Egy kerek képű, mokány jurátus nyomban felpattant. — 53 — „És azt a százados polgártárs honnan tudja? Tán csak nem a szabadságszerető olasz nép védtelen asszonyaival, gyermekeivel virtuskodott idáig?” Damjanich felállt. Emlékezhetsz rá, hogy milyen atlétatermetű. Az eltelt évek során valamelyest megtestesedett, így igazán figyelmet ébresztő jelenség volt. Vörösre gyúlt homlokkal lépett a másik társasághoz, és két diákot székestül könnyedén félretolva, ökleivel az asztal lapjára támaszkodva megállt, „Emberke — mondta csendesen. — Én csakugyan az olasz harctérről jövök. így nemcsak a magam, hanem az összes ott harcoló bajtársam nevében is tanácsolom a nagyon sürgős bocsánatkérést. Most azonban az újonnan szervezett szegedi 3. zászlóalj parancsokló őrnagya vagyok. Nevem Damjanich János, és már a maga születése előtt, édes fiam, megszoktam, hogy a rangomon szólítva urazzanak.” Hatásos beszéd volt Körülnézett, és így folytatta: „Fiatalurak, a virtuskodásnak most csatatéren van a helye. Akinek kedve van, csapjon fel, tartson velem. Holnap indulok a zászlóaljamhoz, a délvidéki harctérre!” Jellemző az akkori napok hangulatváltozásaira és talán a magyarok szélkakas természetére is, hogy1 a korábbi leplezetlen ellenszenv tüstént lobogó lelkesedésbe csapott át. A szájaskodó jurátus zavartan kért bocsánatot, a többiek pedig elordították, hogy: „Éljen az őrnagy úr!” — És szent volt a béke. (Folytatjuk). — 54 — j
