Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-02 / 231. szám
fiatalok fiatalok Lépésről lépésre — Azt mondták, itt pisz. kos munka van, amitől olajos és poros lesz a ruhám. Magam sem hittem, hogy minden olyan tiszta lesz körülöttem, mintha most került volna ki a tisztítóból, és nem gondoltam arra sem, hogy megszeretem majd a munkám — meséli magáról Gordon Ilona. Hat hónapja dolgozik a BHG szekszárdi gyáregységében. Előtte a Jóreménység Tsz. varrodájában nylonzsákokat készített. 1957-ben született, állami gondozott. Kilencévesen nevelőszülőhöz került. Szeretettel beszél 71 éves nevelőanyjáról. — Amikor értem jött, nagyon örültem, hogy az intézetből el akarnak vinni valahová. Anyu egyedül élt a nála jóval idősebb anyósával. Régen termelőszövetkezeti tag volt, napkeltétől napnyugtáig dolgozott. Onnan is ment nyugdíjba. Nyaranta abban a varrodában dolgoztam, ahová később kerültem. Munkatársaim tudták rólam, hogy állami gondozott vagyok. Ritkán szóltak hozzám. Sokat hallgattam én is. — És itt? — Magamról csak akkor beszélek, ha kérdeznek. Eleinte Szeptember 27-én ünnepelte a pálfai úttörőcsapat a fegyveres erők napját Délelőtt harci túrán vettek részt a pajtások, a munkásőrség közreműködésével. Este bensőséges ünnepségen emlékeztek meg hazánk védelmezőiről, a fegyveres erőkről. A pajtások a többiek csodálkoztak, hogy ennyire tiszta, rendes vagyok. Életemről igazán csak annak fogok mesélni, akit barátnőmnek tekintek, de beszélőviszonyban vagyok mindenkivel. Munkatársaim zömmel fiatalok. — Milyen változást hozott életébe a gyár? — Saját öltözőm van és munka után megfürödhetek, pedig tiszta munkát végzek. Jól érzem itt magam. Nemcsak én vagyok vidám, a többiek is azok. — Tud tájékozódni az üzemben ? — A csarnokban, ahol dolgozom, könnyen eligazodom. Itt még nem. Hosszú időbe telik, míg mindent megismerek. Szerencsére gyorsan megjegyzem azt a helyet, ahol már jártam, a környezetet sem felejtem el, az arcok is megmaradnak bennem. — Kit ismer? — Az üzemvezetőt, a művezetőt és a csoportvezetőket. Társaimat név szerint. Tudom, ki a KISZ-titkár. Olyan dolog még nem történt velem, amiért a párttitkárt vagy az szb-titkárt kellett volna keresnem. A kisegítő iskolát 4,6 átlaggal végezte. Májusban közévirágcsokorral köszöntötték az úttörőcsapat patronálóit — a pálfai munkásőrszakasz tagjait, akik viszonzásul tűzijátékkal kedveskedtek nekik, s ez emelte az ünnepség hangulatát. A megemlékezés este jól sikerült tábortűzzel zárult. pesre vizsgázott a hetedik osztály anyagából, majd beiratkozik a nyolcadikba. — Az elmúlt hat hónap alatt ötféle munkafolyamatot tanultam meg. Most újat tanulok, és örülök, ha szépnek tartják a munkámat. Ha valamit csinálok, azt be akarom fejezni. Nem szeretem a félmunkát. — Visszamenne-e a tsz-be? — Nem — rázza meg határozottan a fejét —, ha az ember megismeri a munkahelyét, megszokja amit csinál, megszereti a munkatársait, akkor egy idő után otthon érzi magát gyárában. A napokban hallottam arról, hogy nálunk is lesz szakmásító tanfolyam. Arra gondoltam, a nyolcadik után beiratkozom és szakmát szerzek. Tanulni kellene, mert a betanított és a szakmunkás között nagy a különbség, nemcsak fizetésben. Az ember mindig arra törekszik, hogy többet tudjon arról, amit csinál. Úgy érzem, itt szükség van rám és a munkámra. Azért sem mennék el, mert nagyszerű érzés gyári kollektívához, másokhoz tartozni. —veress— Ünnepség Pálfón Visszhang Klubélet a szekszárdi klubpresszóban Ezt a Babits Mihály megyei művelődési ház részeként országos hírűvé vált intézményt most már joggal megilleti a klubpresszó elnevezés. Végre nyugodtan állíthatjuk; itt is folyik már a szervezett klubélet. A szék. szárdi fiatalok kedvenc helyisége, míg egykor csak egy- egy kávé vagy kóla elfogyasztására adott lehetőséget, szeptember óta az addig szórványosan előforduló rendezvények helyett rendszeres és változatos programot nyújt klubtagjainak. (Számuk mér a hetvenet is meghaladja). A foglalkozás szerint erősen differenciált tagság igényei — érthetően — igencsak változók. Nehéz feladat hárul a klubvezetőségre, hogy ezeket az igényeket kielégítse. Ez csak úgy oldható meg, ha minden klubtagot lekötő műsoros esteket szervez, neves WB. október 2. és jó élőadóművészek meghívásával. Az eddig megtartott szerdai klubnapok egyik vendége volt Tolcsvay Béla, aki a megszokottal ellentétben gitár helyett népdalfelvételeket hozott magával. Sikerrel előadott útibeszámolóját Erdélyről ezek a felvételek tarkították. A következő klubesten fellépett Kádár Miklós folk- pol-beat énekesnek még nagyobb sikere volt. A „Lassú, szomorú blues”, „Dal az ismeretlen katonáról” és az érdekes megoldású Petőfi-fel- dolgozás viharos tapsot váltott ki, s külön tetszést aratott a díszletnek alkalmazott égő gyertyák sokasága, mely jól érzékeltette dalainak hangulatvitelét. Műsora az őt követő „Tutiló” diszkó programjával egész estét betöltő szórakozást nyújtott. Az elmúlt héten jól sikerült szellemi vetélkedő volt a szerdai nap programja. A mintegy negyven versenyző (tíz csapat) közül az első helyen Dömösi Csilla, Zombai Márta, Felkert Katalin és Kővári Ágnes végzett. ' — szfc rz .1 A Népújság 1975. szeptember 11-i „Klubmozgalom a kórház körül" című írásából, a kórház klubjáról alkotott „pillanatfelvételből”. hiányoltuk a következőket: A klub előterében kifüggesztett tájékoztatón már akkor is olvasható volt: „A klub rendezvényei csak klubtagsági igazolvánnyal látogathatók, melyet elsősorban a kórházi dolgozók kaphatnak.” A „pillanatfelvétel" első rendezvényünkről készült, mely alkalommal e határozatunk alól kivételt tettünk, de nem a haszon- szerzés érdekében, hanem hogy működő klubunkról, színes programjainkról kívülállók is tudomást szerezhessenek. Ezen a foglalkozásunkon ismertettük éves programtervünket, szeptember havi klubprogramunkat, melyben szerepel: TIT-előadás csillagászatról — Leposa Gyula előadóestje. Klubtagjaink nagy érdeklődéssel fogadták dr. Héra György pszichológus előadását, valamint a Tolna megyei amatőrfilmesek filmvetítéssel egybekötött bemutatkozását. Mivel a diákok és a dolgozók érdeklődési köre más, nem vonható párhuzam a 18 éven aluli diákokból álló egészségügyi szakiskola és a dolgozókból álló kórházi klubtagság között. További rendezvényeinken szívesen látjuk a cikk íróját, hogy klubunk életéről teljesebb képet alkothasson. Adóm Zsuzsanna, a kórházi KISZ-szervezet titkára. Diákok a földeken A dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium háromszázhatvan tanulója a hét első három napján a Bikali Állami Gazdaságban segítette az őszi betakar! tási munkákat. Pótkocsira kerül a diákok által szedett sárgarépa, amelyet a Szigetvári Konzervgyárban dől goznak fel. Gottvald Károly felvételei. Beszelik... :.. hogy feloszlik a szekszárdi Szinkron együttes. Mi igaz ebből? — Semmi — válaszolta kérdésünkre Ábrahám Zsolt zenekarvezető. — Nem szerepeltünk Bonyhádon a beatzenekari versenyen, gondolom ezért indult meg a találgatás. Jelenleg megfeszített tempóban, hetente négyszer próbálunk. Két tagunk kivált az együttesből, ez tette szükségessé az időleges leállást. A hírekről én is hallottam, sőt eddig 56 levelet kaptam, amelyekben azt kérdezik, mi van velünk. — Mikortól kezdtek újra játszani? Ki lesz a két új tag? — Október harmadik vasárnapján lesz az első fellépésünk. Gondolom, tudod, a művelődési központ vasárnaponként! ifjúsági, klubjának megszűnt a klubjellege, ötórai teákat tartanak csak, ahova mindenki bejöhet és mi adjuk a zenét. Az új tagjaink: Asztalos György basszusgitáron játszik — Imre József pedig fenderzongorán fog játszani. — Ez az átalakulás, gondolom, bizonyos mérvű stílusváltozással is jár. — Igen. Az, hogy lesz fen- derzongoránk, új lehetőségeket biztosít. Szeretnénk a jelenlegi slágerlisták vezető dalait játszani. — Terveitek? — Megpróbálunk a vasárnapi . műsoraink ideje alatt lehetőséget biztosítani más együttesek bemutatkozására, mi pedig indulunk több beát. versenyen, fesztiválon, köztük a Ki mit tud-on is. Tamási
