Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-11 / 213. szám

Tamási áron szobra Hidason

Szeptember 7-én leplezték le Hidason Tamási Áron mellszobrát, Borsos Miklós alkotását. A Bartók Béla Művelődési Ház előtt gyülekeztek a nagy író emlékének tisztelgők, Baranyából. Tolnából, Budapestről- A délelőtt 10 órakor kezdődött leleplezés ünnepi aktusát népi csoportok felvonulása, menettánc vezette be. Hidasról a gyermek és felnőtt tánccsoportot. a pávakört, Baranyából még a somberek! német együttest, a szebényi, vé- niéndi csoportot, a mecsekná- dásdi gyermek táncosokat, a pécsi Mecsek kórus tagjait és a gyárvárosi úttörőzenekart láthattuk a felvonulók sorában. Tolna megyét a kakasdi pávakor képviselte, a meghívottak között volt az izrnényi székelycsoport is, de nem lehettek jelen az ugyanekkor rendezett kecskeméti népzenei találkozó miatt.

A leleplezés után Czine Mihály irodalomtörténész mondott megemlékezést. Irodalomtörténeti jelentőségűnek nevezte ezt az alkalmat: az első magyarországi emlékműállítást Tamási Áronnak mert eddig csak Erdélyben, szülőfalujában, Farkaslakán tanúskodik képző- művészeti alkotás a székely nép. az egész magyarság kiemelkedő egyéniségéről — a két Szervátiusz (apa és fia) Tamási-síremléke.

Czine Mihály aki a Tamásiéletmű avatott ismerője, több műre is hivatkozva a szülőföld, a nép szeretetéről, a vele mindig azonosulni akaró és tudó íróról beszélt, mindvégig megőrizve az emberközelséget: a „hazára találás” csak így lehetséges, a „mi dolgunk ezen a világon” — kérdésre csak így válaszolhatunk.

Borsos Miklós szobrán életre kel a bronzba öntött szépség, szikár erkölcs, teremtő gondolat egysége, hirdetve mostantól a hidasiaknak (és nemcsak ne- ' kik!), hogy mindez hétköznapjainkba, tetteinkbe szívódva válhat csak nemes tulajdonunkká : alkotó létté.

DEVECSERI ZOLTÁN

Fotó: Ohnmacht György

Kiemelkedő művészeti esemény volt Esztergomban. A Balassa Bálint múzeumban bemutatták azt a nagy értékű

képzőművészeti gyűjteményből álló kiállítást, amelyet a magyar származású Franciaországban élő híres szobrászművész. a 75 éves Vörös Béla ajándékozott szülővárosának.

Vörös Béla a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait, és többek között Stróbl Alajos, Vedres Márk, Csók István és Vaszary János volt a mestere. Hosszú időn át tagja volt az Uj Művészek Egyesületének. 1925 óta él Franciaországban, jelenleg a Párizs melletti Sévresben. Már fiatal korában bekapcsolódott az európai művészeti áramlatokba, a műveit számos európai országban állították ki.

A magát ma is magyarnak valló, magyar állampolgárságát megtartó művész ajándékával modern képzőművészeti gyűjtemény alapjait kívánja megteremteni a képzőművészeti értékekben gazdag városban.

Tavasszal érkezett meg Esztergomba az 50 év munkásságát felölelő gazdag anyag. A több mint 300 alkotás többsége bronz és ezüstözött bronz kisplasztika. Hajlított vaslemez konstrukciók, anyagában újszerű műanyag szobrok és a bizánci formákra utaló elefántcsont szobrok egészítik ki a gyűjteményt, amelyhez csaknem 100 festmény és grafika is tartozik.

Pscsi premier

Egyszer egy cigánylány

Szekszárdion az egyik ifjúsági bérletben mutatja majd be a pécsi színház új musicaljét. Csemer Géza és Szakcsi Lakatos f3éla darabjáról eddig még semmit sem hallottunk. A rendező, Szegváry Menyhért ezt mondta:

— Ennek az új rock-mesejátéknak a színre vitele nem minden veszély nélküli vállalkozás. A nagy sikerű Piros karaván szerzőpárosa mélyen emberi, bölcs, tanulságokban gazdag, folklór ihlette egzotikus és mitikus szálakból ázott játékot varázsolt elénk. A Busafejű kovács által fölvarázsolt mese bővelkedik cselekményben, tiszta, rokonszenves • alakokban. De nem hiányoznak a földöntúli gonoszok sem. Természetesen nem maradhat el a zene, a cigányfolklórból merített muzsika, mely hangulatával összefogja és továbblendíti a cselekményt

Döntött

a Legfelsőbb Bíróság

A kártérítés esetei

BORPINCE-BALESET

Egy ipari szövetkezeti tag szőlőjének pincéjében egyik barátjával és annak feleségével borozgatott. A barát, aki italos természetű volt, annyira berúgott, hogy órák múlva sem tért magához. Ekkor a vendéglátó a részeg ember szájába petróleumot öntött azzal a céllal, hogy ezzel meghányatja és így kijózanítja. Ez sem használt, mire a részeget kórházba szállították, ahol megállapították, hogy meghalt. Az orvosszakértői vélemény szerint az illető a há- nyadékot — ami a petróleum és a súlyos alkoholmérgezés együttes hatására jött létre — visszanyelte és attól megfulladt. A szövetkezeti tagot a bíróság gondatlan emberölés bűntette miatt próbaidőre felfüggesztett egyévi szabadság- vesztésre ítélte. Ilyen előzmények után az özvegy a férj barátja ellen kártérítési pert indított, amelyben havi járadékot követelt. Az alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei után, törvényességi óvásra, a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntött:

— A baleset következtében meghalt személy Máltai eltartott, csak ráutaltsága mértékének megfelelően igényelhet járadékot. Ennek meghatározásánál azt az életszínvonalat kell figyelembe venni, amit az elhunyt személy keresete (jövedelme) a baleset előtt az eltartott számára biztosított. A járadék összegét a kereset összes körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani. Ennek részletes tisztázását az alsófokú bíróságok elmulasztották, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el.

SZERELMI HÁROMSZÖG

Egy mezőgázdasági tsz tagja az egyik községbeli férjes asz- szonnyal viszonyt kezdett. A férj gyakran éjszakai műszakban dolgozott, s ilyenkor az asszony az ablakredőny beállításával jelezte, hogy udvarlója meglátogathatja. A viszonyt a férj megtudta és egy éjszaka, amikor az udvarló az ablak alá lépett, annyira megverte, hogy az illető három hónapra táppénzes állományba került. A férjet a bíróság felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A tsz munkaképtelen tagjának 5000 forint betegségi segélyt folyósított és ennek visszafizetéséért a férj ellen pert indított. A járás- bíróság a keresetnek helyt adott, s ezt az ítéletet a megyei bíróság jogerőre emelte. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely kimondta: abban az esetben, ha a kár keletkezésében a károsult is közrehatott, magatartásának következményeit viselni tartozik és kár- megosztásnak van helye. A sérült a férj jogos felháborodását kiváltó magatartásával elindítója volt annak az eseménysorozatnak, amely súlyos sérülésével végződött. Figyelembe kell venni azt is, hogy a házaspár elvált. Tehát a történtekért mindkét férfi egyforma arányban felelős, ezért a Legfelsőbb Bíróság a férjet a kár fele összegének, 2500 forintnak a ,megfizetésére kötelezte.

HAJDÜ ENDRE

Épül az Aranypart

Siófok Balatonszabadi felé nyúló tóparti sávjún, Aranypart néven új üdülőtelep épül. A telepen a fel töltéssel négy kilométeres szakaszon már elkészültek a vízügyi egységek. A közvetlen part 30 méter széles sávján közterületet, szabadstrandot alakítottak ki. Az Eíirópa szállótól keletre nyúló

1737 méter hosszúságú területet az Aranypart első építési szakaszát, nagyrészt már köz- művesítették és építésre előkészítették. Ezen a területen több szálloda jellegű üdülőházban egyidejűleg 616-an kaphatnak helyet. Az első épület alapkövét is rövidesen elhelyezik.

Az aranyparti telepet nagy vállalati üdülők alkotják majd.

Ordas Éván:

DcinrBjjsanich

fiölbsamok

Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971.

Azzal már tűnt is el a sokadalomban, és hagyta a hátán kopogni az almaképű kicifrázott jókívánságait. Átvergődött a Bálán Tódor sátra előtt tolongókon, és két garasért vásárolt egy pohárnyi pálinkát meg kettőt a zsírban sercegő káposztás lángosokból. A káposztás lángos volt az öreg román népszerűségének rugója. Csak a nagy ég a megmondhatója, hogy miért sütötte személyesen ezen a reggelen is, amikor módja szerint megtehette volna, hogy fél tucat fizetett segítséget sü- rögtessen maga körül. Mondják, hogy mindkét nagy kőházát meg a városszéli vendéglőt is káposztás lángosból sütögette össze magának, és hasonlóképpen lángosszaga van a lányai dús sta- fírungjának. A serpenyők körül tolongok között nem csekély gyönyörűséggel fedezte fel egy falubelijét, Balog Ambrust, aki ugyancsak tisztilegénységig vitte a másik ezrednél, a Wocher-gya- logságnál.

— Csak így szárazon, egy komám? — kiáltott át- a többiek feje felett, és magasra emelte a cseréppohár pálinkát. Amaz bosszúsan vállat vont.

— A fejedbe ne szálljon! Különben is már

ittam! i

•— 4 — ■

Deák András kuncogott magában, hisz tudván tudta, hogy nem igaz. Tichy őrnagy úr a Wocherektől talán az egész gamizon legzsugoribb tisztje. Nevetve rázta meg a zsebében csörgő aprópénzt, az Ambruséban aligha akad két lyukas peták. Igaz, hogy az ő asszonya csak századosné, de Csemovits lány, és azt mindenki tudja,'milyen mérhetetlen vagyon hal. mozódik a bánáti Csemovitsok kezében. A százados úrról meg, hirtelen haragját nem említve, amúgy sem lehet sok rosszat elmondani, legkevésbé a zsugoriságot Vigyorogva emfelte Ambrusra a poharát. t

— Egészségedre kívánom, kamerád!

Kellemesen megrázkódott, amíg a méregerős cujka lefutott a torkán, aztán megfordult, hogy újra az alkudozás örömei közé vesse magát. Ekkor verte el a fél hetet a barátok templomának órája.

Az óraütéssel szinte egy időben feldübörgött a templom melletti utca kövezete, és mintha csak a magisztrátus soha neun rendelt volna áthaladási tilalmat a téren piacnap idejére, a templom mögül, cseppet sem fékezett robogással, nyitott, fekete landauer kanyarodott elő. Két jóvérű pej ló repítette, izmai erejével is árulkodva arról, hogy nem holmi szénaevő, sarjában turkáló hucul lovak, hanem nemes vérű, úri kocsihoz illő, ^ zabon tartott állatok. Fejük tartása, nyakuk íve olyan forsriftos és szemet gyönyörködtető volt, hogy az értő ember szívesen maradt volna ott bámészkodni a pompás jószágok járásán. Deák András eszmélő kora óta lóhoz értőnek vallotta magát, de szájtátásra most nem maradt ideje. A landauer Bálán Tódor sátra mellett ugrasztottá szét a tömeget, és tért a várhoz vezető útra, éppen csak annyi időt hagyva a tisztilegénynek,

hogy karót nyelt vigyázzba merevedve szegeződ- jön oda, ahol állt. Tisztelgésre sem maradt érkezése, hiszen az egyik kezében kosár, a másikban lángos, ilyenformán csak kemény fővetéssel kísérhette az elrobogó kocsit. Visszaköszönésre nem is számított, de minden izmát, inát megmerevítve igyekezett olyanná dermedni, amilyennek az elöljáró elhaladásakor fővetéssel tisztelgő közkatonát a szolgálati szabályzatot és a kiképzési kézikönyveket megalkotó tiszturak álmodtak. Temesvár helyőrségében vagy akár az közeli Aradon még újonc sem akadt, aki ne tudta volna, hogy a hintó gazdájának, a fehér zubbonyos. tollas kalapú, szikár úrnak talán a lengő bajusza hegyén is van szeme, hasonlóképpen az üstökén, amivel hátrafelé lát. Jobb lett volna meg sem születni annak, akinek tisztelgésében, tartásában vagy akár az uniformisgombja felvarrásában ez a hideg, zöldesszürke tekintet hibát talált.

Még akkor is egyenesen állt, amikor a hintó már régen elporzott a vár felé. Egy testes, köd- mönös parasztember szava térítette vissza a körös-körül nyüzsgő civil világba.

— Vitéz uram, ha meg nem sérteném, mondja már, ki volt ez a sodrott bajüszú tiszt úr, akinek a láttán így magába állt a merevgörcs?

Rábámult a hozzá fordulóra.

— Tán nem idevalósi kend, hogy ezt nem tudja? Ez a komimandírozó generális altábornagy úr volt a saját magas személyében.

Julius von Haynau báró, a katonai Mária Terézia-rend és a Szent István-rend nagykeresztese, a Lipót-rend parancsnoka, az I. osztályú vaskoronarend tulajdonosa, altábornagy és hadosztályparancsnok őexcellenciája fergeteges kedvében volt

(Folytatjuk).

— 6 —

Vörös Béla ajándéka