Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-11 / 213. szám
/ Egy férj + egy feleség — nem hír A diákszerkeszti IV. országos táborában — Ha bárki meghal, reumát kap, pénzt veszt, öngyilkos lesz, elüt egy elefántot .. az hír. — Komolyan, milyen a jó hír? — Ha teljesíti Kipling feltételeit, azaz válaszol a ki, mit, hol, mikor, miért, hogyan kérdésekre. Ha ennek nem felel meg, akkor a hír, nem hír. — Mondanál egy példát? Kiskorpádon. augusztus 4—11-ig diákújságírók és rádiószerkesztők ismerkedtek az újságírás, illetve a rádiózás alapfogalmaival. Az egyhetes képzésnek, melyre az ország minden tájáról érkeztek középiskolások, a Somogy megyei tábor adott otthont. „1 pénztáros + 1000 Ft = nem hír. 1 pénztáros + 40 000 Ft = hír. 1 férj + 1 feleség = nem hír. 1 férj + 1 feleség + 1 balta = hír.” A fenti hírszámtant Schreiber Györgytől, a rádió munkatársától hallottuk, a hír— tudósítás—interjú című előadásban. Ezt és a többi foglalkozást is a kemény, fegyelmezett munka, egyben a vidám hangulat jellemezte. A '„fejtágító”-kat a Magyar Rádió és a különböző újságok munkatársai tartották, többek között előadást hallottunk Kalmár Györgytől, a Népszabadság főmunkatársától. Körünkben ‘ üdvözölhettük Kaján Tibor karikatúra-művészt, aki a lapok illusztrációjával kapcsolatos kérdésekre válaszolt. A képzés a szakmai ismereteken túl, kiterjedt a KISZ aktuális feladataira. A csoport-, illetve a gyakorló foglalkozásokon visszatekintettünk a diákparlamentre, a Kilián-körök és a politikai képzés indulására. — Mit ér az elmélet a gyakorlatban? Erre a kérdésre a táborozás harmadik napján kerestük a választ, mikor a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatot kerestük fel riport, portré, interjú készítéséhez. Sok tapasztalatot szereztünk, amit az igazi gyakorlatban; az iskolaújság, iskolarádió szerkesztésében fogunk hasznosítani. Az elméleti anyagot naponta gyakorló foglalkozásokkal egészítettük ki. Ez a hír írásától a riport készítéséig mindent magába foglalt. Reggelente negyedórás krónika összegezte az előző napi ese. ményeket. A tábori életről jelent meg az újságunk, melynek címe: Mondd és írd! Életünk első sajtótájékoztatóján vettünk részt (fórumnak is nevezték), melyen a KISZ KB-t Boldizsár Gábor és Váczi András, az Oktatásügyi Minisztériumot Domonkos Sándor és Dóra György képviselte. Sok közérdekű, néha kényes kérdésre válaszoltak, íme néhány példa: — Az iskolaújság megjelentetéséhez a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának engedélye szükséges. — Az iskola az ifjúság- politikai alapból juttathat pénzt technikai és egyéb felszerelések vásárlására. — Jogszabály nem szabályozza az iskolalapok és -rádiók működését. — Ebben a tanévben min, den megyében létrehozzák a diákszerkesztők stúdióját. A kikapcsolódást jelentették az esténkénti szórakoztató műsorok; fellépett Karsai János pantomimművész, a Bojtorján együttes és az Utcaszínház. A‘ sportprogramban a fut- balett vitte a pálmát, ez a foci és a balett elemeiből álló sportcsemege. Nagyon nagy jelentősége van a tábornak, hiszen eddig nem jelent meg a diákszerkesztésről könyv. Itt cserél, tűk ki tapasztalatainkat, alapismereteket szereztünk, kis gyakorlatra is szert tettünk. A cikket írta a tábor egyetlen Tolna megyei résztvevője: Debreceni Sándor ' AlSZ-fiatalok az emlékműnél A TOTÉV egyik KISZ-alapszervezetének tagjai vállalták, hogy a szekszárdi Béri Balogh Ádám emlékmű környékét rendbe hozzák. A méteres gazt kiirtották, kerítést építettek az emlékmű köré, melyet lebetonoznak, virágtartót helyeznek el, melyben friss virággal adóznak a Rákóczi-szabadságharc hős tábornokának, Foto: Bakó Jenő Klnbmozgalom a kórház körül Itt oz ősz, kezdődik a klubélet időszaka. Az iskolai tanév kezdetével együtt virágzásnak indulnak, megnyitják kapuikat a különböző iskolai, területi, vagy üzemi klubok. A szekszárdi kórház ifjúsági klubjának múlt héten volt az első őszi foglalkozása. Köztudott: a klubot a kórház dolgozói számára hozták létre. Mivel a kórházban sokkal több a női, mint a férfi dolgozó, természetes dolog azt hinni, hogy az ifjúsági klubot a női nem képviselőt látogatják döntő többségben. Gondolom ezért — no meg a bevételért — határoztak úgy □ klub vezetői, hogy kívülállók is látogathatják klubjukat. Megtörtént a nyitás, összesereglett a város aranyifjúságának új kapcsolatok teremtésére éhes serege. Nem úgy azok, akiknek létrehozták a klubot. Eladtak az első másfél órában száztizennyolc belépőjegyet. Megjelent kb. tizenöt-húsz lány is. Az eladott jegyeket a fiúk, a nem kórházi dolgozók vásárolták meg. A két számadatot összehasonlítva az ember eltűnődik: vajon mitől kórházi ez a klub, azonkívül, hogy ott tartják az összejöveteleket Eladtak az első másfél órában 140 üveg sört is. Azért csak érvnyit, mert ennyi volt A programban egyébként tánc szerepelt j— semmi több. Szóval beindult a klubéleti Más. Kedden az egészségügyi szakiskola klubjában is megrendezték az évadnyitó ismerkedési estet. Mint arról a klub vezetője kioktatott, nem tartoznak a kórházhoz, de a leöztudat a két intézményt egybekapcsolja, ezért említem én is itt. Kétórás színvonalas műsorral kezdtek. A söprűkkel muzsikát imitáló néma zenekar (azért a lemezjátszó szóit), elnyerte mindenki tetszését. Ugyanígy a többi műsorszóm is. Ami viszont nem tetszett, — nem nekem: egyeseknek — nem lehetett sört kapni, csak kólát. Figyelembe véve, hogy a klubot tizennégy éves kortól látogatják — ez természetes. Jó lenne, ha példaként szolgálna más ifjúsági klubok előtt is. ' Az idei évben a budai ifjúsági parkban sem lehet szeszes Halt kapni. Igaz, nincs akkora bevétel, de van kulturált szórakozás. Gondolom az egészségügyi szakiskola klubjának vezetői is ezt tartották szem előtt. A műsor után megkezdődött a tánc. A megközelítően egyenlő számú fiúk és lányok megtöltötték a termet. Táncoltak, beszélgettek, ismerkedtek, egyszóval kellemesen szórakoztak. Ami még tetszett: amikor már annyian voltak, hogy nyugodtan kitehették volna a „Telt ház" táblát, bezárták az ajtót. Nem csábította a klubvezetőséget a többletbevétel. Nem zsúfolták össze klubtagjaikat a haszonszerzés érdekében. Megkezdődött a klubélet. Ki így csinálja, ki úgy. Azonban nem mindegy, hogy a klubmozgalom címszó alatt mit adunk a fiataloknak. - ' ■ x : Tamási — 1.975. szeptember 11, Az oldalt a Tolna megyei Népújság KISZ-szervezetének megbízásából szerkesztette: Gyuriéra Mihálj. nyolc év közötti — fiú és lány látogatja az olimpiai tor. natartalékok gyermekiskoláját. Az iskola Moszkva Izmaj- lov nevű parkjában található. Egyike ez a szovjet főváros nyolc sportiskolájának, amely fő célul a tornász, tehetségek fejlesztését tűzte ki. Az ifjú sportolók edzései két, hatalmas, nagyszerűen felszerelt tornacsarnokban, tizennégy jól képzett edző és sportmester vezetésével foly-j nak. i A cél: a szovjet torna- válogatott utánpótlásának előkészítése. Lehet, hogy így, többen közülük már az 1980. as, moszkvai olimpiai játé*. kokon is részt vesznek. A sportiskola foglalkozása! nem múlnak el nyomtalanul azok életében sem, akikből nem lesznek bajnokok. Ä fiúk erősek és ügyesek,' a lányok hajlékonyak és kecsesek lesznek a sportfoglalkozások következtében.’ Mindent mégsem úszhat meg az ember — Most mit meséljek? Isteni volt. De tudjátok ti, hogy mennyi veszélyt rejteget egy társasát az olasz tengerpartra? Hát figyeljetek., * r Gyönyörű szép nyári hajnalon indultunk. A határig néma csend volt a buszban. Az arcokon olyan feszültség, mintha háborúba mennénk és nem a gyönyörű Itáliába. A határ- állomáson felszállt a vámos —, minden félelmünk okozója. — Jó reggelt kívánok! Vám- vizsgálat következik. A vámcédula előírásainak be nem tartásáért kizárhatjuk az illetőt az utazásból. Ha valaki illetéktelenül valutát akar kivinni, még most adja elő. Az arcok kedveskedő szfinszkként, bárgyún mosolyognak a vámosra. Pillanatok alatt mindenki éveket öregszik. Reszket a lábam. amikor a neveket sorolják. 8, azaz nyolc dollár van a zsebpénzemen kívül • zoknimban. A vámos csak'rámnéz és mosolyogva jó ■utat kíván. Szerintem pontosan tud a nyolc dollárról. De úgy látszik tízen alul nem szól... Megúsztuk. Felszabadult kollektív sóhaj, egyből a senki földjére repíti buszunkat. Az osztrák—olasz határ felé közeledünk. Kétezer méter magas szerpentin, a szakadékok szélén kis fakeresztek. Úgy húsz méterenként! Mementó móri... Miért is nem csípett el a vámos a határon! Körülöttem sárgák és zöldek az arcok a félelemtől amikor a busz óvatosan forgolódik egy-egy hajtűkanyarban. Színes látvány lehetünk. Aztán hamarosan szelidül a táj. És a messzeségben feltűnik a tenger... Ezt is megúsztuk. Vörösen főnek a testek a fehéren izzó parti homokban. Hűs hullámaival csábít a kéklő Adria. Úgy ötszáz méterre a parttól vastag háló keríti a strandot. A vízben feszülő drót tetején több nyelvű tiltó tábla. Nem értem ugyan a szőve- óét de én nem félek a mélyvíztől. Átmászom. Aztán jön a fenséges érzés. Nincs más, mint a tenger és az ég. Meg egy goromba hang, ami néhány perc múlva riasztóan reccsen rám egy motorcsónakból. Bemászok. Ijedt arccal magyaráznak. így sem értem. Erre egyikük belemártja ujját a vízbe és a száraz deszkára valamit rajzol. Egy cápát. És mutogat hozzá. A hirtelen rámtörő félelemtől szinte didergek a 30 fokos kánikulában. Hát ezt szó szerint megúsztam. A Rialtó zsibongó, hullámzó. tarka vásárát szinte lehetetlen elmondani. Az embereket valami mágikus erő keríti hatalmába. Vásárolni! Vásárolni, ha törik, ha szakad! Én egy ,,ékJ szerbolt” ponyvája alatt bámészkodom. Kinézek egy olcsó aranygyűrűt. Harsányan kiabálva mutogatunk, vitatkozunk az árussal. Engem nem csap be ez a ravasz tálján! Végül elégedetten húzom fel a gyűrűt miután kifizettem érte maradék zsebpénzemet. Otthon el sem hiszik talán hogy szinte ingyen jutottam hozzá. Visszafelé a határon a hamutartóba dugom. Sikerült! Már hazai tájakon fut a busz és én percenként nézegetem, forgatom az ujjamon a szerzeményt. Kicsit mintha fogna. Zöldes karikát hagy az ujjamon. Furcsa ez az olasz arany! De mégiscsak sikerült valamit hoznom. * Szóval azért túljutottam az út minden veszélyén. Apropó, veszély... Két hét múlva nősülök. A csoporttal jött egy csinos kislány is. Most mit vigyorogtok? Mindent még- sem úszhat meg az ember! ' ir- r-gyvgy—Olimpiai reménységek iskolája
